Part

 1 Vers1|        töltik élteket. ~     Ők így: de minket a Világosság vezérl,~
 2 Vers1|           madarkák~Félénkek s némák.~De majd nemsokára,~A tavasz
 3 Vers1|                       Hull keblembe, de fut megint. ~1787 ~ ~
 4 Vers1|             S majd komor telére dűl.~De borral sebes szárnyának~     
 5 Vers1|          jobb éltet élni karja közt.~De ő futotta a vakmerőt, s
 6 Vers1|              eltűne, - nem haraggal,~De mint ki később újra visszatérend. -~
 7 Vers1|            vetendi, míglen én fogom.~De nem vetette-e mellé önmaga:~
 8 Vers1| általszökdösik.~Becsűlik a törvényt, de csak ha jó;~Becsűlik a példát,
 9 Vers1|            ha jó;~Becsűlik a példát, de csak ha szép.~De kell-e
10 Vers1|             példát, de csak ha szép.~De kell-e törvény, kell-e a
11 Vers1|           lép négy dactylus helyébe;~De Dayka a másod és negyed
12 Vers1|          kényesen lebeg,~Érezni nem, de csak gyanítni hagyja.~S
13 Vers1|          iskolások feddésit kacagja.~De nem talál helyt minden mindenütt.~
14 Vers1|             Az Isterével egyesíteni.~De a Hellenis a rekedt koboz~
15 Vers1|              pór zarándok lantjokat. De Zeüsnek~Szelíd leányi tűkkel
16 Vers1|             görög~Tetőkre léptetett. De veszte a régi,~Midőn új
17 Vers1|    részegeknek tetszik e veszettség;~De akinek szent tűz hevíti
18 Vers1|         hajnallunk, s távol a határ!~De nem lesz oly kor, mely a
19 Vers1|              szép szültjét sejtetik:~De barna, fürtös üstököd virágai,~
20 Vers1|      útjoknak végét hozza fel. ~     De bezzeg, amidőn borúl az
21 Vers1|             Törvényt és példát adni, de nem te nekem.~S ím áll a
22 Vers1|              egymást űzve hulltanak.~De Jupiter kiméli híveit,~S
23 Vers1|             a fejével egyet billent, de a derek~Hajolni nem tanúlt. - "
24 Vers1|     szerencse, mely most ér, kerűlt.~De végre megvan! Látlak s lángomat..."~"
25 Vers1|          megpihennem."~"Ravaszkodol, de nem mégy semmire;~Mint Antaeuscht
26 Vers1|        kérdém. "Pásztoraink~Mondják; de nékik hinni nem merek."~"
27 Vers1|            baj? nem értlek; szólj!" "De hát neked?~Sarkasmusch-e
28 Vers1|              adni fél a gondolatnak.~De én csak ott enyelgek, ahol
29 Vers1|              bolondot.~Kilökjem? Ah! de folytatá beszédét.-~"Magyarnak
30 Vers1|       törvényt és új szót nem farag,~De a régit érti s tiszteli
31 Vers1|             poétai krónikában élnek.~De végre előjön Gyárfás, s
32 Vers1|           nőttön nőtt az emberemnek;~De mint gyakorlott mester,
33 Vers1|            szól síp mellett a duda. ~De minthogy az a táj szűlte
34 Vers1|          gonosz..." mondám magamban.~De ím nyílik ajtóm, s a cseléd
35 Vers1|             a gróffal..." "Gro-óf?" "De gróf! s barátiért~Botot
36 Vers1|        öklözik,~Rugják, ütik, verik. De ő kiált:~"Köztünk lett!
37 Vers1|             voltál, aki azt műveléd.~De elég akarni? Ah! meséidet,~
38 Tovi |         Apróságok ezek!" - Vaj azok! de ki várakat épit,~     A
39 Tovi |      Szárnyad ugyan nincsen, Cserdi: de rajta! repülj.~ ~
40 Tovi |                   Nagy baj, jó Kaba: de róla nem én tehetek.~Hű
41 Tovi |          ugyan festve vagyon a gomb,~De félrecsúszott a lepel, s
42 Tovi |          látott és igen sok tengert!~De még akkor tisztelte a nép
43 Tovi |        lakunk, - s ez nem rege -~Ah, de a Phoebus melege~Veszélyt
44 Tovi |     hatalmunk!~Nem nagy ragyogásunk!~De végre haragja,~S az isteni
45 Tovi |              Megszaggatni jajjaival.~De nem marad el~Az istenek~
46 Tovi |              vakmerő~N émúlva lakol.~De minket az ég~Saját örömére~
47 Tovi |              akire nem hunyorgottak.~De nem fut akit felavatának,
48 Tovi |             lakát minden-isteneknek.~De a márványváros tudta mit
49 Tovi |             adtak oly szép birtokot;~De bár kicsiny s szük, Az,
50 Tovi |              isteneim! nem fog soha.~De parlagon áll a szép foglalás.~
51 Tovi |      Prometheus, látni kényszerítéd.~De a Parca sírba vitt már téged
52 Tovi |            víz neve.~Zavaros! büdös! de szép, mert én, mert én lakom.~
53 Tovi |               Oh, kegyetlen istenek,~De miért adátok nékem e csúf
54 Tovi |      hajlékony, rezgő, lágy beszéd. ~De bájosb, édesb volt, mellyel
55 Tovi |       Vatikánt elhagyta a Louvreért;~De most nem tűrve a szentetlent
56 Tovi |            ismerem, s uramhoz állok.~De ah megint új kín rohan reám,~
57 Tovi |            gyalázatára van nememnek,~De a való: való, bár nem mosolyg,~
58 Tovi |       kapkodjon feléd, és bírni fog.~De aki tőled vette szellemét,~
59 Tovi |              Rendelt, szabad legyen. De ami néked~Utadba lép s ellenzi
60 Tovi |           nem ahová tetszik magának,~De ahová tétszik neked, taszítja.~
61 Tovi |            naphoz: maga~Sötét az is, de fényt ad; így terólad~Sötétről,
62 Tovi |          egésznek~Szövénye közt hat: de te, szent szabadság,~Szabadon
63 Tovi |              értelmesnek nem homály!~De mégis a sok: sok!~                         
64 Tovi |            dölyf kéjeit,~S viselénk, de mérges fájdalomban,~     
65 Tovi |         EPIGRAMMA ~Szökj, epigramma, de nem mint nyíl, mely célra
66 Tovi |      szerelem.~Elcsattant s oda van; de az édes lyányka tüzétől~     
67 Tovi |     eltűntenek innen!~     Eltűntek! De te nem látod-e rémeiket? ~
68 Tovi |            bukott s arcát bevarazta; de hogy lásd,~     Hogy lovag
69 Tovi |        csende.~     Nincsenek? ah... De mi ez! látom-e nyílni kapud?~
70 Tovi |         lángolással~Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,~S a
71 Tovi |            ég ő Bandijáért.~Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?~
72 Tovi |           ájtatosságát elvégezhesse;~De kedvezz nékem is, a lángolónak! ~
73 Tovi |          gyúladásiról~Ajkad hallgat, de szemed szól. ~~~~~~3.~~~~ ~~~~
74 Tovi |            Rosszat mondanak felőled,~De én el nem állok tőled. ~~~~~~
75 Tovi |            Jót, roszat érez a barom, de hallgat,~Jót, roszat érez,
76 Tovi |            Leckére fogna, mert apró, de szép~Kancáid közé angol
77 Tovi |             baj hogy - nagyon! ~     De véget a dorgáló még nem
78 Tovi |          lópecér, hogy copfja nincs,~De bölcsen úgy mond: copf és
79 Tovi |            új formába fűzöm össze...~De nyúgalomban könnyű menni
80 Tovi |          Előre nem; hogy menni kell, de csak~Mint báblován a gyermek,
81 Tovi |        szokás az úr; tiszteljük azt,~De csak ha majd ő nyomja rá
82 Tovi |             a cél~Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva.~