Part

 1 Vers1|              a szép Cenci~Ide jő ma ki.~Ha a zöld ligetet~Az elkeseredett~
 2 Vers1|        Nincs aki tudakozgassa,~     Ki sziszeg titkon velem. ~Lányka,
 3 Vers1|    mesterének egy szava~Miként hozá ki a puszta semmiből~Ezt a
 4 Vers1|               nem haraggal,~De mint ki később újra visszatérend. -~
 5 Vers1|     beszélte nékem~Egy celta bölcs, ki már egyptusi~Hosszú útazásiból
 6 Vers1|             keblembe~Örűlve öntötte ki - panaszra költ~A hierophanta
 7 Vers1|            látni óhajtozom?~Ám végy ki egy hangat a lant zengzetéből,~
 8 Vers1|        ívéből egy színt ám szakassz ki,~S semmid marad, míg a szép
 9 Vers1|   hierophanta - nincs az a halandó,~Ki fellebbentse e leplet, míg
10 Vers1|          vetette-e mellé önmaga:~Ha ki ezt eltolja, meglátja a
11 Vers1|     Elhalhatatlan fényt ezen nyere,~Ki majd dicső ősének hős elestét,~
12 Vers1|             azt a kedves éneklőtől,~Ki őutánok egyre sem mosolygott~
13 Vers1|         kancsal bölcsnek boszújára,~Ki títeket nyelvrontóknak szidalmaz,~
14 Vers1|         együtt tére vissza, kérdém:~Ki vagy te, szép szűz? Lángoló
15 Vers1|           Külföldinek mutatnak. Ah, ki vagy?~Csudállak és szeretlek! ~                                        
16 Vers1|            a marhatartó jámboroknak~Ki tett, zsiványok fészke jer,
17 Vers1|             fészke jer, beszéld el,~Ki tett e puszta helyre tégedet? ~     
18 Vers1|         későn! csábulása eloszland.~Ki boldog csendben élni vágy,
19 Vers1|      roppant csarnok, s bizonyítja: ki több itt,~     A művész-e
20 Vers1|           nincsen elkeverve mással,~Ki nem szorúl a vendég maszlagára,~
21 Vers1|             tekervény nélkűl mondja ki;~Magát a nyelv urának nem
22 Vers1|          Amott van a tárgy; lássuk, ki a legény!~Előjön a szakállas "
23 Tovi |     Apróságok ezek!" - Vaj azok! de ki várakat épit,~     A legapróbb
24 Tovi |                ÍRÓI ÉRDEM ~Szólj, s ki vagy, elmondom. - - Ne tovább!
25 Tovi |        szóllhatott a Molnár Albert,~Ki sok országot látott és igen
26 Tovi |             bár kicsiny s szük, Az, ki a napot~Felhozza s újra
27 Tovi |            sírba vitt már téged is.~Ki lép ürűlt nyomodba? Nedves
28 Tovi |    ionkoszorú.~Melyiké az alma? Ah, ki mondja meg?~Kiben kétségeim
29 Tovi |   hatalmánál, most már agyamra~Tevé ki a célt, és azt ostromolja.~
30 Tovi |         csodált márványa, s az Azé,~Ki Pythonon nyert fényes gyózedelmet,~
31 Tovi |          alatta a kormos űl.~Ismerd ki a leckén, oh te, kit tovább~
32 Tovi |        olykor édes hangokat~Szedett ki, s összefonta a prosai~Énekkel,
33 Tovi |         csak annak szállsz keblébe,~Ki benned téged kedvel, s a
34 Tovi |           szent Mindenholjelenvaló,~Ki bennünket szemlélhető alakban~
35 Tovi |        fényhez; mely reánk terólad,~Ki nem ragyogsz, kit köd rejt,
36 Tovi |              ellopá. ~Magyarra vivé ki a magyart,~S vicsorga dühében,
37 Tovi |         Bandijáért.~Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?~S bukdosgatunk,
38 Tovi |            ellen?~S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért? ~1824 ~ ~
39 Tovi | titkon-kedveltjére. ~Oh nap, derűlj ki, s kedvezz a buzgónak,~Hogy
40 Tovi |            nékem is, a lángolónak! ~Ki jő? - Cselédje Hébém visszahozza.~
41 Tovi |         élni~     Rajta, pusztítsuk ki,~S ha kivágjuk, kezdjük
42 Tovi |        keblét; nem mint a közember,~Ki csak szükségből s faggyal
43 Tovi |          nem teszed:~Erőnket fejtsd ki, nékünk példa nem kell.~
44 Tovi |       hevesb és még makacsb vitára.~Ki nyugtot óhajt, harcra kél.