Part

 1 Vers1|        éltet élni karja közt.~De ő futotta a vakmerőt, s az
 2 Vers1|        És amit tudnom használ. S ő jutalmúl~Megtért, s így
 3 Vers1|        lángolok,~S előttem éppen ő lepleztetik."~Pörölj az
 4 Vers1|          megkísérteni?"~Nem érti ő, nem hallja a szózatot.~"
 5 Vers1|         le Sophiet.~És ím, mióta ő nékem áldást nyújta,~Bús
 6 Vers1|       lát, nem hall; tanítják, s ő hiszi.~Homér hatosban zengi
 7 Vers1|         Horácban így lelé; pedig~Ő füllel, újjal méré hangjait,~
 8 Vers1|     keményt~Kettős röviddel ütni ő nem szeret;~Komoly dalának
 9 Vers1|         folyását,~Nektáros ujjal ő illette meg,~S más húrokat
10 Vers1|      éneklőddel megmérközni fél.~Ő nem leánya az aegis-csörtetőnek,~
11 Vers1| Bodrognak tűkörében,~Ottan akadt ő egyszer dallva rám,~Befutva
12 Vers1|          új~Szép Atticának méhe. Ő tanított~Engem szemérmes-édest
13 Vers1|     kelle!" mondám;~"Hadd jőjön; ő most kétszerest Apollóm!~
14 Vers1|         Ismeri az úr Dessewffyt? Ő Virágnak~Dühödt barátja,
15 Vers1|          Rugják, ütik, verik. De ő kiált:~"Köztünk lett! köztünk
16 Tovi |           tuú! ~     Egykoron az ő ege~Volt lakunk, - s ez
17 Tovi |         Kiáltozák.~Nem hajla meg ő!~Mert Nemesis~Veszélyt parancsolt.~
18 Tovi |      boldogságunk,~Irígyli, hogy ő nem vízlakos:~Csudálja az
19 Tovi |        gyors szárnyakon repűl el ő,~Oda, hol Gvadányi, a magyar
20 Tovi |                               AZ Ő KÉPE ~Midőn a hajnal elveri
21 Tovi |         érzem régi lángomat. ~Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat~
22 Tovi |         régi lángomat. ~Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat~A képnek
23 Tovi |   alakját ismerem; remegve~Futok ő aegyptusi istensége előtt,~
24 Tovi |   láthatónak~Behúnyja is szemét, ő a világot~Láthatlan ábrázában
25 Tovi | Láthatlan ábrázában nézni fogja.~Ő a természetet csak tetszetes~
26 Tovi |    mosolygják, mert az nekik új,~Ő egyedűl azt értik, amit
27 Tovi |         mi jók, hivénk szavát;~S ő a hivőket, bizakodókat,~     
28 Tovi |          nagy érzeti vélem, hogy ő nagy:~     Nem tudtam soha
29 Tovi |       hogy lásd,~     Hogy lovag ő is volt, - íme keféli fakód. ~
30 Tovi |         rakódnak,~     Nagy mint ő, nagy mint társai, mint
31 Tovi |                         ÚJ LÁNC ~Ő mást szeret, mást én is,
32 Tovi |        én is, s lángolással~Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,~
33 Tovi |        szorúla. ~Én Anikóért, ég ő Bandijáért.~Küzdünk; de
34 Tovi |    markotányosnénak~     Nem int ő hiába. ~Amint pipájában
35 Tovi |        hitte minden, jó ösvényen ő jár;~Al úton minden más,
36 Tovi |  tiszteljük azt,~De csak ha majd ő nyomja rá pecsétjét,~S a
37 Tovi |       híven zengve követné?~Dörg ő a nem csikorog; fut ha kell,