Part

 1 Vers1|     ájúlásba;~S írt nem találok, mely enyhítene. ~     Ámor megszánta,
 2 Vers1|          lankadásba,~S nincs ír, mely sebemen enyhítene." ~Megszánta
 3 Vers1| zengéssel éltet önt;~S a nyűgöt, mely közt kényesen lebeg,~Érezni
 4 Vers1|      dúdola.~Rest és siket vers, mely hat párja közzül~A sort
 5 Vers1|     újabb Dayka szózatosb dalát,~Mely a te lantod édes énekit,~
 6 Vers1|      határ!~De nem lesz oly kor, mely a vak tudatlan~S a pöffedt
 7 Vers1|       üstököd virágai,~S a hang, mely édes ajkidon lebeg,~S egy
 8 Vers1|         vad gúnyait.~Kis énekem, mely hozzád elhatott,~Külföldnek
 9 Vers1|           S melletted egy gödör, mely rejtve tartja~Piros pofájú
10 Vers1|  Bográcsod és a meghasadt fazék,~Mely még is bűzöl a hullott pacaltól,~
11 Vers1|        várni a reggel érkezését,~Mely hosszú útjoknak végét hozza
12 Vers1|   abiakaimból néztem a veszélyt,~Mely barmot és a búzás sok szekér~
13 Vers1|          vártam~Rég óta az órát, mely engem hazánknak~Legérdemesb
14 Vers1|          a beszédet,~S tárgyától mely fortéllyal vonjam el.~"S
15 Vers1|        én nekik.~Ez a szerencse, mely most ér, kerűlt.~De végre
16 Vers1|   szesszenései~S játékos hangja, mely simongva karcol~Kedvesb
17 Vers1|    előttem, mint az a komolyság,~Mely latra tészi gondosan szavát,~
18 Vers1|         táj szűlte nemzetünknek,~Mely szűz birtokában vagyon szép
19 Tovi |        az Aesthesis s a Schizma!~Mely vétkeket tanítgat a nézőknek
20 Tovi |      fürtjeiken,~S nem lész idő, mely azt hervadni hagyja. ~     
21 Tovi |    Parosi márvány-vállain alá;~S mely isten álljon ellent, amidőn~
22 Tovi |    bátyja hív karjában,~S a szép mely lélegzést alig veszen, ~
23 Tovi |                   A KÖTÉS NAPJA ~Mely boldog óra tűnt fel életemnek,~
24 Tovi |          ha hol~Prédát találhat, mely cselébe hulljon.~S e kettő
25 Tovi |      lotusában~Föllelte nyugtát, mely régen kerűlt,~Midőn előttem
26 Tovi |         Elrejtve azon szükségbe, mely alatt nyög;~Mely őt, nem
27 Tovi |      szükségbe, mely alatt nyög;~Mely őt, nem ahová tetszik magának,~
28 Tovi |         elvakít~Maga a tudás is, mely megfoghatatlan~Voltodban
29 Tovi |        sötét bús éj ölelt körül,~Mely semmi felderűlettel nem
30 Tovi |        nem ér~A szép új fényhez; mely reánk terólad,~Ki nem ragyogsz,
31 Tovi |     epigramma, de nem mint nyíl, mely célra fut és öl,~     Szökj
32 Tovi |  találtok-e mást Európa határin,~Mely szent lantotokat ily híven