Part

 501 Vers1|                étek ónban jött fel, és cserépben,~S amit majorjok és a kert
 502 Tovi |                        FÉNY ÉS HOMÁLY ~Cserey Miklóshoz ~Szép a felduzzadt
 503 Vers1|              ezzel a csömörlést~Indító csevegéssel öldökölj meg?!~Testét lepje
 504 Vers1|              Kérdeztem bölcseinket: ők csevegtek,~S bizonytalanbbá tőnek,
 505 Tovi |            latrot! az ilyet~     Ütni, csigázni s agyonverni (nevetve) szabad. ~ ~
 506 Tovi |           zengve követné?~Dörg ő a nem csikorog; fut ha kell, mint férfi
 507 Vers1|                Orczy Lőrinc után ~     Csikós-, gulyásnép klubbja, rosz
 508 Tovi |             ellent, amidőn~E két sötét csillag tüzel reá?~Az egyik spartai
 509 Vers1|                dallá,~S egünkön Zrinyi csillagként ragyog.~Kevésbé könnyü mint
 510 Tovi |               S futja komám-asszonyt s csillagom-adta Borist.~Fürmender, te ne
 511 Tovi |        Ázsiának boldog tája gyújt~Szép csillagot pályánkra, nem nyugot.~Egy
 512 Vers1|             mint a megjelent istenség,~Csillámlik a boltnak sötéte közt~A
 513 Tovi |                   Van ám gyöngy élete!~Csillog villog mindenfelé~     Ruhája,
 514 Vers1|           uramnak ott fenn rossz napot~Csinála az, akit egykor oly mohón~
 515 Vers1|               homályiba,~     S ott, a csintalan! önkényt~          Hull
 516 Vers1|               fog." -~(Mint aki titkos csínyán rajta veszt,~Úgy borzadék
 517 Tovi |           hozzám nem köti semmi kötél.~Csipd, döfd, rúgd, valahol kapod
 518 Tovi |                kedved:~Üss, tömlöcözz, csípdestess vasfogókkal,~Állíts a tűzmáglyára,
 519 Vers1|          mennyei kellemű leányát~Piros csizmába bújni kényszeríték,~Hogy
 520 Tovi |             lábad az asztal alatt.~Egy csizmán zsámolyra akadt. ~~~~~~16.~~~~ ~~~~
 521 Tovi |             rúg paripája,~     Útcákon csodálják,~Derék lovag! derék vitéz!~     
 522 Tovi |             kél mint a Velletri~Pallas csodált márványa, s az Azé,~Ki Pythonon
 523 Vers1|                Hogy te engemet ezzel a csömörlést~Indító csevegéssel öldökölj
 524 Vers1|                egyedülvalót az éltelen csönd,~Melyet csak a lépdellés
 525 Vers1|            haza,~A tudni vágyás szomja csöndes álmát~Szemétől messze elűzi;
 526 Tovi |               Nehéz bilincseit játszva csörteti;~Kezéről a vas önmagában
 527 Tovi |             Láng lebeg~Szép üstökén, s csókdossa homlokát.~Horvát te vagy?
 528 Vers1|        karokkal mátkád szép keblébe,~S csókjaiddal hintsd el félelmesen! ~1809-
 529 Vers1|              homlokát~Elhintette tüzes csókjaival, s Te, mond -~     Serdülj,
 530 Vers1|              istenimnek!~     Lollimat csókolhatom.~Még nincs aki elfogassa~     
 531 Tovi |                 Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat~A képnek hányom részegűlt
 532 Tovi |             tart a tavasz;~Míg egy-két csókot kerűlünk,~Nézz körűl s elreppen
 533 Vers1|           fakadékok, a büdös rüh;~És a csontokat hasgató podagra~Mint a gombolyagot,
 534 Tovi |                S a szép magyar fajt, a csontost, szügyest,~Cangár szunyoggá
 535 Vers1|               meg a gonosz pokolvar,~A csorgó fakadékok, a büdös rüh;~
 536 Tovi |             közt,~S túl a Pyreneék vad csúcsain,~Az akkor gazdag, most szegény
 537 Vers1|            született, s többé nem lesz csuda.~Szűlte volna Eger, Győr,
 538 Vers1|             poklok is, fülelnek,~Neved csudálás nélkül emlegesse.~S mint
 539 Tovi |                döghalál dandárja küzd.~Csudáljam-e, hogy most ez, majd amaz
 540 Tovi |             kullogó~Neheztelése. S azt csudáljuk-e,~Hogy sánta kullog a sereg
 541 Tovi |                 jó, ha jó.~Világos, és csudálkozol? ~1819 ~ ~
 542 Tovi |                Nagyom tanítá zengzetem csudálni.~Erdélyt Arankám, Zsomborim
 543 Vers1|            elestét,~Majd a kemény lány csüggesztésit dallá,~S egünkön Zrinyi
 544 Vers1|           bokáit összecsattogassa,~S a csürhe nép közt vad kacajt röpítsen.~
 545 Tovi |               félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb.~S ím Eszter asszony
 546 Tovi |           álmomat,~S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,~Imádott
 547 Tovi |           Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane~Színét felűlhaladt nagy
 548 Tovi |                eltölti az eget,~Előjön Cynthia~Ezerszer ezer~Követőivel,~
 549 Vers1|             szent urának,~Nem öltözött Cyprisnek bájövébe,~S a zengő páncél
 550 Vers1|              azt a bölcseséget,~Melyet Cyrill és társa hirdete,~Budai
 551 Vers1|          Homerban~Négy sponda lép négy dactylus helyébe;~De Dayka a másod
 552 Vers1|             bájosabb kegyével,~(Mert a dagály nem fenség) mint Virágra.~
 553 Tovi |              tűzzel és lobogva, valami~Dagasztja keblét; nem mint a közember,~
 554 Vers1|                 Daykának édes zengzetű dala:~"Homályos bánat dúlja lelkemet;~
 555 Vers1|              ütni ő nem szeret;~Komoly dalának bátran járja táncát,~S az
 556 Vers1|             Így bánt Quirína a Maeonis dalával;~S Virgil s Horác Pindarnak
 557 Vers1|              kemény lány csüggesztésit dallá,~S egünkön Zrinyi csillagként
 558 Tovi |               rökkent~Szózattal együtt dallja, Comus és Evan,~A ti áldomástokat
 559 Vers1|              voltak szélein; s az Agis~Dallója rég elhagyta Bercelét.~Le
 560 Vers1|             vet homályt Bugacnak~Szent dallosára most: úgy zengi majd~Az
 561 Tovi |               a part bársony hantjain;~Dallott, s elfogva alakján s hangjain,~
 562 Vers1|       tűkörében,~Ottan akadt ő egyszer dallva rám,~Befutva Eosnak lángsugárival.~
 563 Tovi |              Lesbos nevelte a másikat, dalok~És lant zengése mellett;
 564 Vers1|              jelenéseim,~Már-már zengi dalom; honnomat egykor, és~     
 565 Tovi |                    Ha megzendűl~Esteli dalunk,~S örömünk eltölti az eget,~
 566 Tovi |             Rettegik, szeretik;~A szép dámák, a szép lányok,~     Ágyát
 567 Tovi |               délben~Pusztitó döghalál dandárja küzd.~Csudáljam-e, hogy
 568 Vers1|                Ily istentelen átkozott darabbal.~Ah, nem láttad-e, hogy
 569 Tovi |              vagyon.~Krajnai vásárokra daróc kell, és olaj. Aki~     
 570 Vers1|          Remegő nyulakat, avagy bitang darut a hurok..."~Mert ezt Horácban
 571 Tovi |             messze, messze eltola!~Ah, Dávid elhal! A kemény halál neki~
 572 Vers1|                           BARÓTI SZABÓ DÁVIDHOZ~Midőn egy szerencsétlen
 573 Vers1|           Rajnis-e~Példányod és Szabó? Dayka-e s Virág?"~Rettenve gördűlt
 574 Tovi |          helyébe Zeüs~Olympusába vitt, Daykám, s Virág~És Berzsenyim,
 575 Vers1|                a gunyolt Accius sorai!~Daykának édes zengzetű dala:~"Homályos
 576 Tovi |                test, ördög és a fényes délben~Pusztitó döghalál dandárja
 577 Tovi |            nyomodba? Nedves arccal~Egy délceg ifjú hágdos, sírkövedre~
 578 Vers1|    aegis-csörtetőnek,~Nem egyik huga a Delphi szent urának,~Nem öltözött
 579 Tovi |               oktatót~Találni szoktak, Delphinek királya,~Szent és nagy isten!
 580 Vers1|            fejével egyet billent, de a derek~Hajolni nem tanúlt. - "Humillimus!~
 581 Tovi |           titkon-kedveltjére. ~Oh nap, derűlj ki, s kedvezz a buzgónak,~
 582 Vers1|       kétszerest Apollóm!~Ismeri az úr Dessewffyt? Ő Virágnak~Dühödt barátja,
 583 Vers1|              elég szép bútort; a fenyő~Deszkázatot, s nem gyéren a tapaszt.~
 584 Vers1|                 Szakadnak ők,~Mintha a Deukalion s Pyrrhája népét~Most másod
 585 Vers1|             egy okost! Elég~Volt eddig dévajkodni; van határ~Mindenben. -
 586 Vers1|          bíztos barátim~Kedvezve tűrik dévajságimat.~Hol kell, nálamnál senki
 587 Vers1|                dal már görög kecsekkel~Dicsekszik, és a nagy békéltetőt~Hermione
 588 Tovi |               Nagysága s fénye védik a dicsőt.~Mi védhet engemet, homály
 589 Vers1|             készebbek kinn tanyázni,~S didergve várni a reggel érkezését,~
 590 Vers1|       prózaisták~Fogának helyt, és íme Diespiter~Tüzet lobogtat s mond: Eredjetek,~
 591 Tovi |         fejéhez ültess ön kezeddel egy dió-~Fiatalt, hogy árnyék fedje
 592 Tovi |          könnyű;~     Ez s amaz együtt dísz, mint külön állva, hiba.~
 593 Vers1|             méltán tarthatjuk egyik fő díszünknek.«" ~     "Hogy téged a gonosz..."
 594 Vers1|                Melyet csak a lépdellés dobbanásai~Szaggatnak meg a kripták
 595 Vers1|                nem volt~Erőm elfedni a döbbenést. Azonban~Egy nagy rakás
 596 Tovi |               köti semmi kötél.~Csipd, döfd, rúgd, valahol kapod a gaz
 597 Vers1|           Melyekkel rólok írva szólsz, döfések?~Való gyanánt azt csak Mihók
 598 Tovi |               a fényes délben~Pusztitó döghalál dandárja küzd.~Csudáljam-e,
 599 Tovi |               ing. ~S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,~S viselénk, de mérges
 600 Tovi |              veled, jó társam, érdemes Dömém!~S te, akit a végzés hazád
 601 Tovi |              LÚDHATTYÚ ~Cayster és nem Döncös e szép víz neve.~Zavaros!
 602 Tovi |              őtet önnön vak természete~Döntötte el inség közzé; s hogy teréhjét~
 603 Vers1|              Nem íjeszt földet renditő dördűleti:~Ha csap, könnyebben s kínok
 604 Tovi |              ily híven zengve követné?~Dörg ő a nem csikorog; fut ha
 605 Tovi |          egykori zaj?~"Nincsenek!" így dörmög falaidnak kriptai csende.~     
 606 Vers1|            előjön Gyárfás, s rókaprémű~Dókáját ölbe fogja, s megszalad,~
 607 Tovi |                 Lelke bánatában~Alélva dől el bátyja hív karjában,~
 608 Vers1|                korra várva, nyúgalomra dőle.~Ráday költé fel azt hosszú
 609 Tovi |             alkotó!~S tisztelte viskód dőledékeit;~És míg nálánä szebbet,
 610 Vers1|            szörnyü bajvivásba~Lankadva dőlök újabb lankadásba,~S nincs
 611 Tovi |            véglakást meg, Bence, egyik dombodon,~S fejéhez ültess ön kezeddel
 612 Vers1|               mellett,~Rekedt szavával dong, kong untalan:~Pirult a
 613 Vers1|                  Hányszor fakaszta már dongástok engem~Szelíd kacajra, hányszor
 614 Vers1|                elbájolva gyűle fel~Egy dőre pórhad, s minden hangicsálást~
 615 Tovi |               nagyon! ~     De véget a dorgáló még nem ére itt,~Halljad
 616 Vers1|                mint szól síp mellett a duda. ~De minthogy az a táj szűlte
 617 Vers1|                 Szikszó borától fűlve, dúdola.~Rest és siket vers, mely
 618 Vers1|             Gábor is, s - orrára esik!~Dúdolja Ilosvai Toldinak bikáját,~
 619 Vers1|                út,~Lépésidet nem fogja dudva gátlani.~Nincs itt tekervény;
 620 Tovi |                és köz örömöket toldja.~Dücsős hazámnak hív fia! nem egyenlő
 621 Tovi |               ki a magyart,~S vicsorga dühében, hogy a két~     Testvérhad
 622 Vers1|              úr Dessewffyt? Ő Virágnak~Dühödt barátja, s érte botra kél.~
 623 Vers1|                    S majd komor telére dűl.~De borral sebes szárnyának~     
 624 Vers1|         zengzetű dala:~"Homályos bánat dúlja lelkemet;~Talán újúlnak
 625 Tovi |            báblován a gyermek, mint az eb,~Sültet forgatva a konyha
 626 Tovi |               A NAGY TITOK ~Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha
 627 Tovi |                Kél a hold szép kereke,~Ébred a tók gyermeke,~Zeng lakások
 628 Vers1|                Ezt zúgja utána a nyúlt Echo nevetve. ~Így szól, s lekapja
 629 Tovi |               lágy beszéd. ~De bájosb, édesb volt, mellyel pirúlva,~A
 630 Vers1|               egyre sem mosolygott~Még édesebb, még bájosabb kegyével,~(
 631 Vers1|            rettegvén a büntetés~Előtt, édesség nélkűl töltik élteket. ~     
 632 Vers1|           sokszorozva vitte~Tátránknak égbe nyúlt szikláihoz,~És aholott
 633 Tovi |               tuú! ~     Egykoron az ő ege~Volt lakunk, - s ez nem
 634 Tovi |           vezérlik.~Pythagorassal most egekbe száll,~S csudálja sphaerák
 635 Vers1|               lesz csuda.~Szűlte volna Eger, Győr, Sopron, Pécs, Buda,~
 636 Vers1|       Mételytelen mézőkön nem legelsz.~Egernek nőttél szük patakja mellett;~
 637 Tovi |          nagyobbat a nap nem lát szent egéről,~Tisztelni fogja minden
 638 Tovi |                    Ne tovább! ismerlek egészen.~     Nékem üres fecsegőt
 639 Tovi |        szabadság,~Szabadon hatsz, mert egészre hatsz, s egésznek~Szövényén
 640 Vers1|          Bessenyei;~Azért-e, hogy négy eggyezőt keresni~Kifárada a szűk
 641 Vers1|    mondhatatlan báj, melyet szemem~Még eggyikén sem láta szépeinknek,~Külföldinek
 642 Vers1|        középben kétfelé hasítván,~Csak eggyikének adja gondjait,~És mégis
 643 Vers1|             hozta tájainkra,~És Ányos, eggyütt indultak vele.~Körűlök elbájolva
 644 Tovi |            látta a Pantheon~Márványait égre kelni partjain,~Méltó lakát
 645 Vers1|            lány csüggesztésit dallá,~S egünkön Zrinyi csillagként ragyog.~
 646 Tovi |            Ajkaim lángolnak, s e kebel égve liheg. ~1818 ~ ~
 647 Vers1|               Nem megoszthatatlan,~Nem egy-e, amit látni óhajtozom?~Ám
 648 Vers1|            könnyen képzeled -~Kínjában egybe gyűjti fellegeit,~S eldurcúlt
 649 Tovi |            olyat, nem követni,~Mert az egyébbé tészen, mint vagyunk" -~
 650 Vers1|            borzasztva fogja környűl~Az egyedülvalót az éltelen csönd,~Melyet
 651 Tovi |               BERZSENYI ~Különbözők és egyek arcaik,~Mint lenni kell
 652 Tovi |             Fogák el tájainkat, amidőn~Egyenként kezdénk itt-ott a menést;~
 653 Tovi |           Dücsős hazámnak hív fia! nem egyenlő bájt~Ad mindeneknek Sváda.
 654 Vers1|                siet vizét~Az Isterével egyesíteni.~De a Hellenis a rekedt
 655 Vers1|              hőség kivert)~S a fejével egyet billent, de a derek~Hajolni
 656 Vers1|             törvénnyel egyez-e, nem-e?~Egyez, ha szép; mert törvényt
 657 Vers1|            enyém.~Ne kérdd: törvénnyel egyez-e, nem-e?~Egyez, ha szép;
 658 Vers1|            tagok~Arányos és kedveltető egyezése.~Vers ami a fülnek, hol
 659 Tovi |              Apoll~Nem illeté meg~Csak egyiket is~S az a kevély madár,~
 660 Tovi |           Aranyszög fürtök ékesítik az~Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane~
 661 Tovi |                 kloáx, Tuú, tuú! ~     Egykoron az ő ege~Volt lakunk, -
 662 Tovi |              két szerelmest összefűzte egymással. ~Jött, ment, meg jött;
 663 Vers1|                Egy celta bölcs, ki már egyptusi~Hosszú útazásiból honn érkezék,~
 664 Vers1|           kedves éneklőtől,~Ki őutánok egyre sem mosolygott~Még édesebb,
 665 Vers1|               tűkörében,~Ottan akadt ő egyszer dallva rám,~Befutva Eosnak
 666 Vers1|                zápor ömlik,~S a puszta egyszerre nagy tenger leszen:~Oh,
 667 Vers1|         szokást;~Úgy ír ahogy beszél - egyszóval; aki~Köztünk lett, köztünk
 668 Vers1|                zengzet és~Szin mindene egyűvé nem szerkezik. ~Ekként beszélvén,
 669 Tovi |           Testvérhad érte egymást ölé.~Éh gyermekeinket maszlagon~
 670 Vers1|            kínosan~Fetreng fekvésén, s éjfélkor felugrik.~Rezzent lépései
 671 Vers1|            cifra bábozásai!~Te nappal, éjjel, sárosan, megázva,~S bár
 672 Tovi |                 Oh az! ha néki csendes éjszakát~S jó reggelt nem mond más
 673 Vers1|               zsolozma~Hamis hangzások ejtésére kínzá.~Hermesnek békebotját
 674 Vers1|                ha páros öt fogásin~Úgy ejti kurta tagjait, hogy ők~Utól
 675 Tovi |                Kerűl elő, nem lát most ékesebbet,~S, ezt mondják isteneim!
 676 Vers1|               Nem papiros, nem selymek ékesíték.~Ládáikban volt, és nem
 677 Vers1|                a gyönge kort~Leginkább ékesíti. Gondolom,~Szatmár ismerni
 678 Tovi |             részesek.~Aranyszög fürtök ékesítik az~Egyiknek fenkölt homlokát,
 679 Vers1|                veszte a régi,~Midőn új éket raggatának rá.~A lagzisoknak
 680 Tovi |                tőle messze nem vagy,~S el-elszalasztja a megjelent kegyest.~Ne
 681 Vers1|          kifordúl. Ültetem.~Nem űl. - "Elállhatok s örömmel állok." ~     
 682 Tovi |              Boldog~     Hogyha nyakán elavúlt cifra ruhácska fityeg.~Könnyedén
 683 Vers1|              VALLÁSTALAN~Töredék ~     Elázott szemmel s szánakozva nézem
 684 Vers1|         eggyütt indultak vele.~Körűlök elbájolva gyűle fel~Egy dőre pórhad,
 685 Tovi |               Juno érettünk rettege,~S elboríta fellege.~Brekeke, brekeke,
 686 Vers1|         szügyében.~A város utcáit mint elborítá~A szörnyű itélet árja; nem
 687 Tovi |           Neptun magzatjainak farkokat~Elcsapkodtatván hóhérló kezekkel.~S szebb
 688 Tovi |           melyet félve lop a szerelem.~Elcsattant s oda van; de az édes lyányka
 689 Vers1|               visszatérend. -~Kétség s elcsüggedés rohant reám.~Kérdeztem a
 690 Vers1|                mellé;~S kényem szerint eldallom bérceinknek~Mind, amit tőlök
 691 Vers1|              egybe gyűjti fellegeit,~S eldurcúlt barna vad szemöldökével~
 692 Vers1|                Csak az kap, aki másnak éle már.~S hidd, aki másnak
 693 Vers1|               haladnak vert ösvényeken elébb;~S kérkednek a bolondság
 694 Tovi |                    Szembe véled~Szívem éled. ~~~~~~8.~~~~ ~~~~Közel
 695 Tovi |        találtak,~S Batrachosnak serege~Éledni kezdett.~Visszatért az ég
 696 Tovi |            vall szám, szívem is hiszi.~Eléggé ellenkezém: a fény levert.~
 697 Vers1|                 s csak köztetek? ~     Eleink, még józanok, nem vágytanak~
 698 Tovi |             szedné. Hagyjuk önmagokra;~Elérnek egykor; és mi kár, ha nem? ~     
 699 Vers1|         Szűkebb korlátba szívét, s azt elérte.~Templom-magasságú márványfalak,~
 700 Vers1|               Ki majd dicső ősének hős elestét,~Majd a kemény lány csüggesztésit
 701 Vers1|          Szeleknek ereszti,~Víg kedvét éleszti,~S újult színre kél,~Hogy
 702 Tovi |           katonának~     Van ám gyöngy élete!~Csillog villog mindenfelé~     
 703 Tovi |               Mely boldog óra tűnt fel életemnek,~Midőn a két szép testvér
 704 Tovi |               Szép Hórái gyönge kézzel~Életre nem költenek. ~     Brekeke,
 705 Vers1|         rogytam össze, s nem volt~Erőm elfedni a döbbenést. Azonban~Egy
 706 Vers1|           Kisünknek,~És Himfy zengett, elfeledteti.~Mi még hajnallunk, s távol
 707 Vers1|                Lebbent nyögve felém, s elfödöze a tavasz~     Ifjú lombjai
 708 Tovi |           mozgott, ölembe~Így sűlyede, elfogadván jobbomat. ~S most ezzel
 709 Vers1|             csókolhatom.~Még nincs aki elfogassa~     Gyanúba vett levelem,~
 710 Tovi |           bársony hantjain;~Dallott, s elfogva alakján s hangjain,~Megnyílt
 711 Tovi |              az elnyomottat, védeni,~S elfojtani a bűnt serkedő korában. ~
 712 Tovi |                közt~Csak árnyat lél és elfoszló ködöt.~Sanyar vagy hozzá,
 713 Vers1|               tenger leszen:~Oh, akkor elhagy a finnyáskodás!~Nem kérdünk
 714 Tovi |                bizonnyal~Mondom neked, elhagyna nyúgodalmad. ~     Sürű
 715 Tovi |               őtet megvetetted,~Örökre elhagytad? Nem, kegyes, te néki~Jelen
 716 Tovi |               messze eltola!~Ah, Dávid elhal! A kemény halál neki~Fejére
 717 Vers1|            olykor még a tompa hang is.~Elhalhatatlan fényt ezen nyere,~Ki majd
 718 Vers1|             gördűlt rám ismét szeme,~S elhallgaték. "Mi baj? nem értelek;~Szólj!" -
 719 Vers1|                Kis énekem, mely hozzád elhatott,~Külföldnek éneke. Hallottam
 720 Vers1|             fogott, s kisdede homlokát~Elhintette tüzes csókjaival, s Te,
 721 Tovi |            ölébe zárt s ottan maradsz,~Elhűl, midőn föleszmél, s karja
 722 Vers1|            Goetchen zengtek:~S pártáik elhúllott virágaikat~Pártámba fűzöm
 723 Vers1|               ki.~Ha a zöld ligetet~Az elkeseredett~Bús fülemile~Jajjal tölti
 724 Vers1|             akinek~Szép nyelve nincsen elkeverve mással,~Ki nem szorúl a
 725 Tovi |                szívem is hiszi.~Eléggé ellenkezém: a fény levert.~Ám tedd
 726 Vers1|                      Az ének és a vers ellenkezésben~Allottanak mindeddig. Az
 727 Tovi |               győz? ~Ez a hatalmas két ellenkező~Gyakorta harcol énmiattam
 728 Tovi |            künn a zöld mezőn~     Nyer ellenségétől,~A kvártélyban kedvének
 729 Tovi |                     Aként ég szerelme.~Ellenségre, lágy szívekre~     Terjed
 730 Tovi |               alá;~S mely isten álljon ellent, amidőn~E két sötét csillag
 731 Tovi |              De ami néked~Utadba lép s ellenzi művedet,~Tömlöcre hányod
 732 Tovi |                    S amit nem vett el, ellopá. ~Magyarra vivé ki a magyart,~
 733 Tovi |               ÉRDEM ~Szólj, s ki vagy, elmondom. - - Ne tovább! ismerlek
 734 Vers1|               S újult színre kél,~Hogy elmúlt a tél. ~Még a madarkák~Félénkek
 735 Vers1|                Kik a poétai krónikában élnek.~De végre előjön Gyárfás,
 736 Tovi |              nézem a fehér~Istennek, s elnyél a vetett kelepce.~Majdan
 737 Tovi |               mennydörgeni;~A hont, az elnyomottat, védeni,~S elfojtani a bűnt
 738 Tovi |           lábainál imádott kedvesemnek~Elnyúltam a part bársony hantjain;~
 739 Vers1|            lekapja a leplet... A papok~Elnyúlva lelték más nap őt az Isis~
 740 Vers1|           nemsokára,~A tavasz szavára,~Előállanak,~S dalt indítanak. ~Ah,
 741 Tovi |               téged egy rosz lópecér - előbb~Rosz nyelvpecér volt - náthás
 742 Vers1|           népét~Most másod ízben volna elölni kedvök.~A csattogónak lángoló
 743 Tovi |           Zrínyinek itt állott unokája elöntve könyekkel,~     Amikor a
 744 Vers1|             indúl, s ím - orrára esik!~Előharűl köszvényes lábain~Sylvester,
 745 Vers1|           futni kezd, s - orrára esik!~Előkerűl Tinódi jó Sebestyén,~Büdöslik
 746 Vers1|              bízvást! - Azalatt oszolj előlem,~Akármerre vezet szemed
 747 Vers1|              szenvedésim,~Talán tündér előre-érezésim,~Rémítnek?..." rosz; mert
 748 Vers1|                bár ne későn! csábulása eloszland.~Ki boldog csendben élni
 749 Vers1|                szállókat neked.~Gyanús előttök a cégér, s remegve~Futnak
 750 Vers1|            minket a Világosság vezérl,~Előttünk mindég nyitva áll szent
 751 Tovi |             ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -~Merjek, ne merjek? kérdezém
 752 Tovi |                a napot~Felhozza s újra elrejti, s más azon-egy~Kerűl elő,
 753 Tovi |              szűnet nélkül, és segéled~Elrejtve azon szükségbe, mely alatt
 754 Tovi |          csókot kerűlünk,~Nézz körűl s elreppen az. ~~~ 1828 ~ ~
 755 Vers1|         nemsokára~     Szép korom majd elrepűl;~Érzem, messze nincs határa,~     
 756 Vers1|               illik. Anch'io Pittore!"~Elrettenék Energumenusom~Képétől és
 757 Tovi |                  Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -~Merjek, ne
 758 Tovi |                LUKAI ~Te cifra szókkal élsz, s poeta nem vagy,~Képben
 759 Vers1|               Botot nem kímél. Jó lesz elszelelni."~Az én emberkém kapja verseit,~
 760 Tovi |                illetni? ~Öt kín között élt év orcád neked~Gyengébb
 761 Tovi |             látatja,~Amit nagy gonddal eltakart szemérmes patyolatja.~A
 762 Vers1|           bérceinknek~Mind, amit tőlök eltanúlhaték.~Így bánt Quirína a Maeonis
 763 Vers1|           Előtt, édesség nélkűl töltik élteket. ~     Ők így: de minket
 764 Vers1|             környűl~Az egyedülvalót az éltelen csönd,~Melyet csak a lépdellés
 765 Vers1|             kidolgozásában nehézkék,~S eltelve mégis végtelen kecsekkel,~
 766 Vers1|       enyhítene. ~     Ámor megszánta, éltem kínjait,~S mond: Én enyhítem
 767 Vers1|           Kedvemre élek s vígan tőltöm éltemet,~Nincs semmi tisztem; vagy
 768 Vers1|         sebemen enyhítene." ~Megszánta éltemnek Eros kínjait,~S mond: Én
 769 Tovi |              te kevélykedel-e, hogy az eltévedtet az egy és~     Szent természethez,
 770 Tovi |               Esteli dalunk,~S örömünk eltölti az eget,~Előjön Cynthia~
 771 Tovi |                oly nagy messze, messze eltola!~Ah, Dávid elhal! A kemény
 772 Vers1|                mellé önmaga:~Ha ki ezt eltolja, meglátja a valót?~Ám érjen
 773 Vers1|           valót?~Ám érjen ami akar, én eltolom~És meg fogom - sikolta -
 774 Vers1|         vakmerőt, s az éj~Lidérci közt eltűne, - nem haraggal,~De mint
 775 Vers1|             kínokat hagyott sejdíteni.~Eltűnt az élet vidámsága tőle,~
 776 Tovi |              ők eltűntenek innen!~     Eltűntek! De te nem látod-e rémeiket? ~
 777 Tovi |               hely nem az ami vala! ők eltűntenek innen!~     Eltűntek! De
 778 Tovi |         veszélyes hályog~Lehull, magát elundorodva látja;~S az érthetetlen
 779 Tovi |               A SZABAD ERDÉLY ~A török elűzetése után ~Szabadon lihegsz,
 780 Vers1|          csöndes álmát~Szemétől messze elűzi; kínosan~Fetreng fekvésén,
 781 Tovi |             mik vagyunk, nem értjük, s elvakít~Maga a tudás is, mely megfoghatatlan~
 782 Vers1|      legvarázsb sötéttisztában, és~Nem elvakító fénynél látni szokta;~Ne
 783 Tovi |            buzgónak,~Hogy ájtatosságát elvégezhesse;~De kedvezz nékem is, a
 784 Tovi |              AZ Ő KÉPE ~Midőn a hajnal elveri álmomat,~S a fény csak lopva
 785 Vers1|              Hol színről színre látjuk elzárt titkait.~Nevetjük a csábúlást,
 786 Tovi |               vas önmagában hull le,~S elzárva börtönében is szabad.~Úgy
 787 Vers1|                  Taréja nőttön nőtt az emberemnek;~De mint gyakorlott mester,
 788 Vers1|                lesz elszelelni."~Az én emberkém kapja verseit,~S szalad,
 789 Tovi |           Prometheus:~     Adni nemesb embert a nagy öregnek elég. ~megj.
 790 Vers1|        mindeddig. Az rövid~Ütést adott emennek hosszújára;~És amidőn ez
 791 Vers1|           elbeszéli~Hogy itt s ott, és emitt s amott, s tömérdek~Más
 792 Vers1|        fülelnek,~Neved csudálás nélkül emlegesse.~S mint én irígylem "két
 793 Tovi |              patyolatja.~A piktor szép emlőt akart és szép combot látatni,~
 794 Tovi |           Azonban míg ez engem a magas~Empyreumnak boltján végig hurcol,~S
 795 Tovi |          Boszúja sokáig,~S a vakmerő~N émúlva lakol.~De minket az ég~Saját
 796 Vers1|                 s te nem vetéd-e fel?"~Én-e? nem én soha; s e viszketeg~
 797 Vers1|            hozzád elhatott,~Külföldnek éneke. Hallottam a~Quirina, s
 798 Tovi |            poeta nem vagy,~Csók és bor éneked, s poeta nem vagy:~Mi híjad?
 799 Vers1|                remélhet,~Ha ihletéssel énekeltetik,~És a vezérrend két utóbb
 800 Vers1|             durva nép vad gúnyait.~Kis énekem, mely hozzád elhatott,~Külföldnek
 801 Vers1|           dalát,~Mely a te lantod édes énekit,~És amit istennéje súg Kisünknek,~
 802 Tovi |              ki, s összefonta a prosai~Énekkel, mint Velutti s Sessi szokta~
 803 Vers1|                szózatos hattyúja,~A te éneklőddel megmérközni fél.~Ő nem leánya
 804 Tovi |                És Berzsenyim, Miklának éneklője.~Bihart Vitézem, szép környét
 805 Vers1|                Nyerék meg azt a kedves éneklőtől,~Ki őutánok egyre sem mosolygott~
 806 Vers1|                io Pittore!"~Elrettenék Energumenusom~Képétől és hangjától. Jaj
 807 Vers1|           súgni hagyni, teljesítém. -~"Engedsz egy kérdést?" így szólék. "
 808 Vers1|               Vad zajgásiban hallanom ~Engedtek kegyesen szent jelenéseim,~
 809 Vers1|              szent helyén,~Őnéki látni engedtetett, keblembe~Örűlve öntötte
 810 Vers1|             teszen.~A kellem istennéit engeszteljed:~Nyert, akinek kedvellik
 811 Tovi |              ellenkező~Gyakorta harcol énmiattam is.~S a kormos isten, aki
 812 Tovi |               volna váll és csizma!~Ah ennyi rosszat szűl az Aesthesis
 813 Vers1|            gondolatnak.~De én csak ott enyelgek, ahol illő,~És ahol értenek:
 814 Vers1|                a szála torlott rendeit~Enyelgő vissza- s vissza-fordultával: ~
 815 Vers1|            egyszer dallva rám,~Befutva Eosnak lángsugárival.~Mint hűltem
 816 Vers1|        pártosan:~"Te, szerelem! eleget epedek; eleget iszom az üröm..."~
 817 Tovi |                földig nyom le súlya,~S epedve nyújtja utánad karjait,~
 818 Vers1|           Szelíd kacajra, hányszor már epére! ~     Mi tészi verset verssé? "
 819 Tovi |                                        EPIGRAMMAI MORÁL ~"Bántani mást vadság..." -
 820 Vers1|            Lessing is javalva nézne,~S epigrammáidat gúnyolva fogja~Recenseálni
 821 Tovi |                Vaj azok! de ki várakat épit,~     A legapróbb szegnek,
 822 Vers1|               van szűk hajlékod. ~     Építgetés, nagy hívság van tebenned!~
 823 Vers1|             NYELVRONTÓK ~Rontott, mert építni akart, Palladio; benne~     
 824 Vers1|          látásáért lángolok,~S előttem éppen ő lepleztetik."~Pörölj az
 825 Tovi |            SYLVESTER ~     Egy nap nem épűlt Róma, s századoknak~Kellett
 826 Tovi |                Az új törvénynek kettős érctábláját~Lehoztam a Parnass szent
 827 Tovi |                               A SZABAD ERDÉLY ~A török elűzetése után ~
 828 Tovi |            erre tekintett~     György, Erdélye felé, erre sohajta Ferenc.~
 829 Tovi |              serkedő korában. ~Miklós, Erdélynek lelkes nagy polgára!~Hazád
 830 Tovi |             tanítá zengzetem csudálni.~Erdélyt Arankám, Zsomborim s Buczym;~
 831 Vers1|                  Nagyítva látni másnak érdemét~A tévedésnek egyik szép
 832 Tovi |                véget a dorgáló még nem ére itt,~Halljad tovább. Te
 833 Vers1|       Diespiter~Tüzet lobogtat s mond: Eredjetek,~Amott van a tárgy; lássuk,
 834 Vers1|              úr?" "Sem egy, sem más." "Ereszd be."~Belép. Pislongok. Bojtos
 835 Tovi |                Kancáid közé angol mént eresztesz,~S a szép magyar fajt, a
 836 Tovi |           Visszatért az ég kegye,~Juno érettünk rettege,~S elboríta fellege.~
 837 Vers1|              mely közt kényesen lebeg,~Érezni nem, de csak gyanítni hagyja.~
 838 Tovi |            közt~A nap nyila minket~Nem érhet el itt.~Nekünk Poseidon,~
 839 Vers1|                s megszalad,~A szem sem éri, s nézd, - a tárgy övé!~
 840 Vers1|          eltolja, meglátja a valót?~Ám érjen ami akar, én eltolom~És
 841 Tovi |                           A PATAKI VÁR ERKÉLYÉN ~Itt állottanak ők, azok
 842 Vers1|                didergve várni a reggel érkezését,~Mely hosszú útjoknak végét
 843 Vers1|           cseléd jelenti,~Hogy Pipszem érkezik; nem lél szobát,~S vendégem
 844 Vers1|            őket,~Érdemlett jutalom fog érni érte.~Várd bízvást! - Azalatt
 845 Tovi |                mivel urfia térdig~     Érő mentéjét párizsi módra szelé,~
 846 Vers1|              rogytam össze, s nem volt~Erőm elfedni a döbbenést. Azonban~
 847 Tovi |          Londonban, Pesten nem teszed:~Erőnket fejtsd ki, nékünk példa
 848 Vers1|        enyhítene." ~Megszánta éltemnek Eros kínjait,~S mond: Én enyhítem
 849 Tovi |             Még minden rám-omlás alatt erősbnek~Lelé hatalmánál, most már
 850 Tovi |              fölkeljen, nem nyújt néki erőt.~Azt higgyük-e, hogy őtet
 851 Tovi |      martalékja~Az óhajtásoknak, azért erőtlen.~Ez a hatásra intéztetik,
 852 Tovi |                nem lelnek. Aki tégedet~Erővel megkapott és azt hiszi~Hogy
 853 Tovi |              nép még megkacagta;~S nem érté, őtet mint lehet kacagni. ~     
 854 Tovi |                homály marad~Az, ami az értelmesnek nem homály!~De mégis a sok:
 855 Vers1|                Ingerlesz!" - Csak most értém a bolondot.~Kilökjem? Ah!
 856 Vers1|           enyelgek, ahol illő,~És ahol értenek: bíztos barátim~Kedvezve
 857 Tovi |                nekik új,~Ő egyedűl azt értik, amit minden ért.~Jaj annak,
 858 Tovi |             elébe;~Mi mik vagyunk, nem értjük, s elvakít~Maga a tudás
 859 Vers1|         gyúladt homlokát.~"Mi baj? nem értlek; szólj!" "De hát neked?~
 860 Vers1|                hosszat ád. Tehát, csak értsd:~"Remegő nyulakat, avagy
 861 Vers1|       kecsekhez szoktatott fülét,~Hogy értse nyelvünk szózatosb folyását,~
 862 Vers1|            sereg között~Még nem talála érzékeny tisztelőt,~S jobb korra
 863 Vers1|            való~Úgy summa, mint a test érzékinek~Ál-boldogságai, melyeket
 864 Vers1|              szép neme;~S ez a szerény érzés a gyönge kort~Leginkább
 865 Tovi |          fényökben, saját~Kebled szent érzetében még nagyobb!~Ha téged egy
 866 Vers1|               kora, jó ideig.~A művész érzette magát, s Neked én fogok,
 867 Tovi |               lepetni.~Nem lelt-e Amor érző szíveket,~Kik készek voltak
 868 Tovi |                vagy magadnak,~És semmi esetben azt meg nem szeged.~A lehető
 869 Tovi |                    Minket a pogánynak.~Esküdt, s mi jók, hivénk szavát;~
 870 Tovi |                                        ESŐS NAP ~A zápor ömlik; nem
 871 Tovi |                tuú! ~     Ha megzendűl~Esteli dalunk,~S örömünk eltölti
 872 Tovi |           gyerek fut, amidőn az advent~Estvéjén rábukkan Szvat-Nikola.~S
 873 Tovi |       másikának híveit.~Amannak sergét ész és fény vezérlik:~Ezért
 874 Vers1|               s szánakozva nézem én~Az esztelenség vakmerő bolondjait,~Akik,
 875 Tovi |              néki remény.~5 év neki az esztendő, szeretett lyánykája barátné,~     
 876 Tovi |                 s csupasz a comb.~S ím Eszter asszony a szemmel, nézd,
 877 Vers1|            lócán űltek asztalukhoz;~Az étek ónban jött fel, és cserépben,~
 878 Vers1|                Mondá: Nevem Xenídion s Etelke.~Báróczy volt az ápolóm,
 879 Tovi |             még a fapéz is;~Őrizkedjél ettől, keresztyén olvasó!~És ahol
 880 Tovi |          Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin,~Mely szent lantotokat
 881 Tovi |                együtt dallja, Comus és Evan,~A ti áldomástokat és köz
 882 Vers1|     kárhoztatna is.~A férfikor legelső éveiben~Megtettem amit kelle, s
 883 Vers1|                is.~Elhalhatatlan fényt ezen nyere,~Ki majd dicső ősének
 884 Tovi |                Előjön Cynthia~Ezerszer ezer~Követőivel,~S irígyli szerencsénk,~
 885 Tovi |                az eget,~Előjön Cynthia~Ezerszer ezer~Követőivel,~S irígyli
 886 Vers1|            legyek~Legióitól, s a békák ezredétől!~Vesztökre a marhatartó
 887 Vers1|           Ládáikban volt, és nem künn, ezüstjök,~Faszéken s lócán űltek
 888 Vers1|              nyilásán keresztűl~A hold ezüstkék sápadt fényt lövel le;~S
 889 Tovi |         közember,~Ki csak szükségből s faggyal önt panaszt.~S amennyivel
 890 Vers1|               illetni akarják.~Hőség s fagy járják végig tetemeit,~S
 891 Vers1|         pagódok,~S túlvilágnak színesb fáival~Bélelt, nyugvásra vonzó
 892 Tovi |             száj,~És beszéli, belől mi fáj. ~~~~~~4.~~~~ ~~~~Egy pár
 893 Tovi |          kéjeit,~S viselénk, de mérges fájdalomban,~     Az alázó súlyos igát.~
 894 Tovi |               fénylek én, s azt én nem fájlalom -~Fény s nagyvilág énnékem
 895 Tovi |             eresztesz,~S a szép magyar fajt, a csontost, szügyest,~Cangár
 896 Vers1|               vezet szemed világa,~Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek. ~
 897 Vers1|              gonosz pokolvar,~A csorgó fakadékok, a büdös rüh;~És a csontokat
 898 Vers1|             féket kaptatok; -~Hányszor fakaszta már dongástok engem~Szelíd
 899 Tovi |                ő is volt, - íme keféli fakód. ~1818 ~ ~
 900 Vers1|            bora,~S sok útas nyúljon el falad tövében! ~1810 ~ ~
 901 Tovi |                 Nincsenek!" így dörmög falaidnak kriptai csende.~     Nincsenek?
 902 Vers1|            Csáté vala a fedél, s a ház falát~Megholt barátjaiknak címerök,~
 903 Tovi |        térdelek -~                Ím a falon~Betűík lángolnak: Kedves
 904 Tovi |           ezért Lucifernél sok szurkot falt.~Térde felett, ugyan festve
 905 Tovi |             ravasz, bolondnak jó még a fapéz is;~Őrizkedjél ettől, keresztyén
 906 Vers1|                törvényt és új szót nem farag,~De a régit érti s tiszteli
 907 Tovi |                a könnyű, ha simúlt sok faragásra leve. ~megj. 1828 ~ ~
 908 Vers1|        finnyáskodás!~Nem kérdünk akkor Farkast és Arany-sast,~Nem a Vadembert
 909 Vers1|    átkot-vonszó helytől futva fut,~S a farsanglás szentségtörő bohóit~Adrasteának
 910 Vers1|                 és nem künn, ezüstjök,~Faszéken s lócán űltek asztalukhoz;~
 911 Vers1|             közt~A szent alak, lenyúló fátyolában. ~Bizonytalan lábakkal lép
 912 Vers1|                ím szentségtörő~Kezei a fátyolt már illetni akarják.~Hőség
 913 Vers1|               Bográcsod és a meghasadt fazék,~Mely még is bűzöl a hullott
 914 Tovi |             üres fecsegőt fest az üres fecsegés.~Íz, szín, tűz vagyon a
 915 Tovi |               egészen.~     Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.~Íz,
 916 Vers1|           járja táncát,~S az iskolások feddésit kacagja.~De nem talál helyt
 917 Vers1|                nyoszolya;~Csáté vala a fedél, s a ház falát~Megholt barátjaiknak
 918 Vers1|            indúlt~Kürtőd, bogárteknőjű fedeled~Játéka a nyári megdühödt
 919 Tovi |              dió-~Fiatalt, hogy árnyék fedje csendes boltomat.~Így akit
 920 Tovi |                mindenfelé~     Ruhája, fegyvere. ~Szép élet ez! víg élet
 921 Tovi |            annak a másiknak véljem őt,~Fehérb alakba kél mint a Velletri~
 922 Tovi |              Gvadányi, a magyar költők feje,~S dicső vezér és nagy nevű
 923 Tovi |                 Nem volt segélő!~A nép fejedelmei~Az istenek atyját~Arcaikra
 924 Tovi |               Bence, egyik dombodon,~S fejéhez ültess ön kezeddel egy dió-~
 925 Vers1|             addig, amidőn havát az ősz~Fejemre még nem kezdte hinteni,~
 926 Vers1|             meg, s a hőség kivert)~S a fejével egyet billent, de a derek~
 927 Vers1|           megfoghatatlan~Nagy mestert, fejtik leckéid nekem.~Oh, ahelyett,
 928 Vers1|           vonni igát,~Mert fül helyébe féket kaptatok; -~Hányszor fakaszta
 929 Tovi |              szép foglalás.~Rajta átok fekszik: told el s lásd, mi lesz. ~     
 930 Tovi |              midőn~A megvakúltak téged féktelen~Kéjnek neveztek; téged aki
 931 Tovi |           borostyánt,~S hogy csendesen feküdjem árnya alatt,~Önnön kezével
 932 Tovi |          rabnép s nem szabad; hogy azt~Fekvése, példa, vére, kor vezérlik.~
 933 Vers1|          messze elűzi; kínosan~Fetreng fekvésén, s éjfélkor felugrik.~Rezzent
 934 Tovi |          hunyorgottak.~De nem fut akit felavatának, és érti,~Hogy nincs tulajdon
 935 Tovi |                ölelt körül,~Mely semmi felderűlettel nem ér~A szép új fényhez;
 936 Tovi |               Cserey Miklóshoz ~Szép a felduzzadt Ares táborában~Dicső nagy
 937 Tovi |         tekintett~     György, Erdélye felé, erre sohajta Ferenc.~Zrínyinek
 938 Vers1|             gyúlt szívvel szeretted;~S feleid között az első, sőt korunkig~
 939 Vers1|                S csókjaiddal hintsd el félelmesen! ~1809-1811 ~--~
 940 Vers1|                és társa hirdete,~Budai felének jött tanítani.~Te léssz
 941 Vers1|          elmúlt a tél. ~Még a madarkák~Félénkek s némák.~De majd nemsokára,~
 942 Tovi |               kezdjük újra~     Könnyű felépítni. ~A trombita szól; lóra
 943 Tovi |             bús testvér, bús anya, bús feleség.~Ah! a hely nem az ami vala!
 944 Vers1|             csattogónak lángoló nyilai~Felettem egymást űzve hulltanak.~
 945 Vers1|             egykor oly mohón~Tett volt felévé; s a szegény öreg -~Min
 946 Vers1|                játszadozza,~És a valót felfödni néki késik.~Mim van, ha
 947 Vers1|               könyvező foglyait. ~     Felfúvalkodva s lármázó kiáltozás~Között
 948 Vers1|             szárnyas táncait~Pallassal felhők közt nem táncolá.~Hol a
 949 Tovi |         kicsiny s szük, Az, ki a napot~Felhozza s újra elrejti, s más azon-egy~
 950 Tovi |              Sessi szokta~Recitativját félig zengeni: ~"Csudálatos szent
 951 Vers1|               S Tihanynak játszó lánya felkapá~A kedves hangot, s sokszorozva
 952 Vers1|                másba,~Azt megkönnyítni felkél istene. ~     Ah, engemet
 953 Vers1|                 nincs az a halandó,~Ki fellebbentse e leplet, míg magam~Föl
 954 Tovi |                s magas~Boltjaidat sűrű felleg tölti be.~Segíts! itt térdelek -~                
 955 Tovi |           érettünk rettege,~S elboríta fellege.~Brekeke, brekeke, brekeke!~
 956 Vers1|                  Kínjában egybe gyűjti fellegeit,~S eldurcúlt barna vad szemöldökével~
 957 Vers1|             zúzos förgetegét,~Bolyongó fellegét,~Lágy lehelleti~Messze kergeti. ~
 958 Vers1|              Nem íjeszt minket a menny fellobbantott tüze,~Nem íjeszt földet
 959 Vers1|             hogy e mélységeket~Előttem felnyitnád, kérlek, borítsd el;~S kikapva
 960 Tovi |            léptet elő.~Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét,~     
 961 Vers1|               Pittor előtt.~A rettenés feloldja a néma nyelvet,~S hazudni,
 962 Tovi |        lélegzést alig veszen, ~Él, él! felpillant! s társaim sorában~Engem
 963 Tovi |              án.) ~Szompolyogva tértem félre; a gyermeket~Mondám, szabad
 964 Tovi |               festve vagyon a gomb,~De félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb.~
 965 Vers1|                S sebes repületi~Leplét félreveti,~Szemérmes szemmel~Miként
 966 Tovi |               Érti a szent jelenést, s felriad álmaiból. ~1821 ~ ~
 967 Vers1|                volt nehéz, s egy bátor felszökellet~A kép elébe teszi a vakmerőt.~
 968 Vers1|          keressz,~Nyúlj be kebledbe, s feltaláltad..." ~* ~Saisban egy ifjú -
 969 Tovi |                ifjú hágdos, sírkövedre~Feltenni koszorúját. Láng lebeg~Szép
 970 Vers1|           Fetreng fekvésén, s éjfélkor felugrik.~Rezzent lépései vaktában
 971 Vers1|             hogyan! És még hogyan~Azon felűl! Szólj úgy, ahogy magyarnak~
 972 Tovi |               homlokát, s cyane~Színét felűlhaladt nagy szép szemek~Szikráznak
 973 Tovi |                Szökj mint csók, melyet félve lop a szerelem.~Elcsattant
 974 Tovi |                ím e kecseket;~Mernéd a felvirúltat most illetni? ~Öt kín között
 975 Tovi |             tók gyermeke,~Zeng lakások feneke.~Brekeke, brekeke!~Kloáx!
 976 Tovi |            fürtök ékesítik az~Egyiknek fenkölt homlokát, s cyane~Színét
 977 Vers1|        VITKOVICSHOZ ~Komám uramnak ott fenn rossz napot~Csinála az,
 978 Tovi |               Lehúllt a fal, s a tábla fennmaradt!~Apoll kedvelte tiszta tettemet,~
 979 Vers1|           kegyével,~(Mert a dagály nem fenség) mint Virágra.~Sok a meghitt:
 980 Tovi |             másik, és bukásnak örvend;~Fénybe öltözik, hogy csalhasson,
 981 Tovi |         mellyel pirúlva,~A hold szelíd fényében, s rám simúlva,~Ezt nyögte
 982 Vers1|             szép leánya~Sylvesterünket fényesb útra hívá.~Magasb kecsekhez
 983 Tovi |                 És míg nálánä szebbet, fényesebbet,~S nagyobbat a nap nem lát
 984 Vers1|          becsét,~Kit e szokatlan érdem fényesít.~Szolgálsz, uram?" "Nem!
 985 Tovi |         felderűlettel nem ér~A szép új fényhez; mely reánk terólad,~Ki
 986 Tovi |                fényed nagy sugára.~Nem fénylek én, s azt én nem fájlalom -~
 987 Vers1|        sötéttisztában, és~Nem elvakító fénynél látni szokta;~Ne kényszeríts,
 988 Vers1|              Adott elég szép bútort; a fenyő~Deszkázatot, s nem gyéren
 989 Tovi |          nemzetünknek!~Nagy már atyáid fényökben, saját~Kebled szent érzetében
 990 Tovi |             Erdélye felé, erre sohajta Ferenc.~Zrínyinek itt állott unokája
 991 Vers1|                példa kárhoztatna is.~A férfikor legelső éveiben~Megtettem
 992 Vers1|           Berzsenyim, s Rózának boldog férje~S kevély örömmel lépe társai
 993 Tovi |           leszállt.~Nemzőjét, rokonát, férjét keseregte, szülöttjét,~     
 994 Tovi |                    Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.~Íz, szín,
 995 Tovi |                Am nézd a piktort, mint festé itt ezt az angyalt;~Tudom,
 996 Vers1|           amidőn az Ung vizeit~Szőkére festi a Mármaros sara.~Én abiakaimból
 997 Tovi |              falt.~Térde felett, ugyan festve vagyon a gomb,~De félrecsúszott
 998 Vers1|         jámboroknak~Ki tett, zsiványok fészke jer, beszéld el,~Ki tett
 999 Vers1|         Szemétől messze elűzi; kínosan~Fetreng fekvésén, s éjfélkor felugrik.~
1000 Tovi |                Camenák~Egyedűl kedvelt fiai.~Brekeke, brekeke, brekeke,