Part

1501 Vers1|             iambus.~Nyilván ez is szép jambus lesz tehát,~Mert törvény
1502 Vers1|                BERZSENYIHEZ ~     Hogy jambusimra gáncs fog szállani,~Előre
1503 Vers1|                s játszva verdesik.~így jambusom, ha páros öt fogásin~Úgy
1504 Tovi |            hitte minden, jó ösvényen ő jár;~Al úton minden más, s kiáltozá:~
1505 Tovi |                 S hallatja vélem cifra jargonát,~A másik, látván, néha hogy
1506 Tovi |         sugallja, -~Én nem mosolygom a jargont, s kerűlöm~Akik mosolygják,
1507 Vers1|          illetni akarják.~Hőség s fagy járják végig tetemeit,~S látatlan
1508 Vers1|     Körűlölelve főm szép fürtjeit,~Úgy járom én kobzom lejtéseit,~Két
1509 Tovi |              hevembe.~Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe~Így
1510 Tovi |             testvér karjain,~Szökdelve jártam a rom halmain,~S hol a pataknál
1511 Vers1|           Kürtőd, bogárteknőjű fedeled~Játéka a nyári megdühödt szeleknek,~
1512 Vers1|          reményit~Ravasz sikamlatokkal játszadozza,~És a valót felfödni néki
1513 Vers1|          füleltek a tetők,~S Tihanynak játszó lánya felkapá~A kedves hangot,
1514 Tovi |               meredj!~Hattyúnyakat jól játszol: aki lát csudál.~S ha tégedet
1515 Tovi |                                 PIRITÓ JAVALLÁS ~Míveim közt neked ez tetszik,
1516 Vers1|          meséidet,~Melyekre Lessing is javalva nézne,~S epigrammáidat gúnyolva
1517 Vers1|              itt tekervény; ezt zsinór jegyzette el,~S minden lépésünk távolyabb
1518 Tovi |        elhagytad? Nem, kegyes, te néki~Jelen vagy szűnet nélkül, és segéled~
1519 Vers1|                Engedtek kegyesen szent jelenéseim,~Már-már zengi dalom; honnomat
1520 Tovi |                 A hű~     Érti a szent jelenést, s felriad álmaiból. ~1821 ~ ~
1521 Vers1|               nyílik ajtóm, s a cseléd jelenti,~Hogy Pipszem érkezik; nem
1522 Tovi |                 komám, -~     Vagy hát jertek velem!~ ~
1523 Tovi |               fehér~Alakban egy rém. A jó-e? a kaján-e?~Nem értem; s
1524 Tovi |       haragjában most maga léptet elő.~Jobbja és balja felől László szökdelteti
1525 Tovi |             szent bérciről;~S hatalmas jobbom azzal forgatá fel~Az undok
1526 Tovi |                Így sűlyede, elfogadván jobbomat. ~S most ezzel folynak,
1527 Vers1|           nemzet íróit mind bémutatta.~Jobbra a poéták, balra a prózaisták~
1528 Vers1|        gyűjtenek.~Magunktól függünk, s jobbunk mellett a szabad~Élet, balunknál
1529 Vers1|                sárosan, megázva,~S bár jöjjek olykor negyvened magammal,~
1530 Vers1|               Ez kelle!" mondám;~"Hadd jőjön; ő most kétszerest Apollóm!~
1531 Tovi |                pogánynak.~Esküdt, s mi jók, hivénk szavát;~S ő a hivőket,
1532 Vers1|               Rossz verselő!"~"Én őket jóknak néztem, bár közöttünk~Nem
1533 Tovi |             nem egy!~Szelíd az egyik s jóltevő; szeret~Segélni a jámbor
1534 Tovi |       csatáiból,~     És megtelepedik,~Jószágot vesz, kölcsön ad pénzt,~     
1535 Vers1|            könnyü mint volt Gyöngyösi,~Jóval tanúltabb, s fentebb szárnyalásu.~
1536 Vers1|            köztetek? ~     Eleink, még józanok, nem vágytanak~E balgatagságokra.
1537 Tovi |                 MARGIT SZIGETÉN ~(1800 júl. 30-án.) ~Szompolyogva tértem
1538 Tovi |                Visszatért az ég kegye,~Juno érettünk rettege,~S elboríta
1539 Vers1|                  ezt zengi Jupiter,~És Jupiterrel a Gellér hegye!«" ~"Bizony
1540 Vers1|               és igen rút együtt! Arra just~Csak az kap, aki másnak
1541 Tovi |                A régi helyébe~Szép lak juta nékünk.~Mint az vala szép.~
1542 Tovi |               nem-zsidó lován is nyert jutalmat.~Örvend a lópecér, hogy
1543 Vers1|               amit tudnom használ. S ő jutalmúl~Megtért, s így szóla: "Láss!
1544 Vers1|               barátom, őket,~Érdemlett jutalom fog érni érte.~Várd bízvást! -
1545 Vers1|       beszélvén, egy szép gömbölyeghez~Jutának el, hol egy beleplezett
1546 Tovi |              Csudálja az ég~A néki nem jutott~Bájzengzetet;~Csudálja Tellus,~
1547 Tovi |                és azt, s korcsosodásra jutunk!~Így kesereg Fürmender uram,
1548 Tovi |               azt!" Ez örök szavajárta Kabának.~     Nagy baj, jó Kaba:
1549 Vers1|           repűlt el,~S büntetve voltam kábaságomért.~Többé nem űztem a futót,
1550 Vers1|              Múlásának,~     Ha iszom, kacaghatok. ~Még most, hála istenimnek!~     
1551 Vers1|                S az iskolások feddésit kacagja.~De nem talál helyt minden
1552 Tovi |              nem érté, őtet mint lehet kacagni. ~     Én láttam a zavart,
1553 Vers1|             már dongástok engem~Szelíd kacajra, hányszor már epére! ~     
1554 Vers1|                S a csürhe nép közt vad kacajt röpítsen.~A részegeknek
1555 Tovi |             Alakban egy rém. A jó-e? a kaján-e?~Nem értem; s ekként hallatá
1556 Tovi |             követte nyomdokom, s utána~Kalmár és Birsi s Molnár; s egy
1557 Tovi |           Hetvenes~Izromba látta, hogy kalongya-rendeit~Ceres kirakta holdjain,
1558 Tovi |               tolladdal a~Hadak vezére kalpagának fényt szerez,~S gyémántboglárt
1559 Tovi |               Téj- s méz- s bor-folyta Kanaánt adék.~Fény oszlopában én
1560 Tovi |              fogna, mert apró, de szép~Kancáid közé angol mént eresztesz,~
1561 Vers1|               vak tudatlan~S a pöffedt kancsal bölcsnek boszújára,~Ki títeket
1562 Vers1|               semmire;~Mint Antaeuscht kapá fel Herculesch,~Úgy kap
1563 Vers1|         olyatén is, melynek pitvarában~Kapcát von a pantófli alatt nyögő~
1564 Tovi |          zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;~     Íme indúl, s vezeti
1565 Vers1|            elszelelni."~Az én emberkém kapja verseit,~S szalad, s ajtóban
1566 Tovi |                a megjelent kegyest.~Ne kapkodjon feléd, és bírni fog.~De
1567 Tovi |             Csipd, döfd, rúgd, valahol kapod a gaz latrot! az ilyet~     
1568 Vers1|                 s a szegény öreg -~Min kaptak össze, könnyen képzeled -~
1569 Vers1|                 Mert fül helyébe féket kaptatok; -~Hányszor fakaszta már
1570 Tovi |               De mi ez! látom-e nyílni kapud?~Látom; zászlóját már szélnek
1571 Vers1|                együvé.~Az adva, rakva, kapva lél kegyelmet,~Mert kedves
1572 Tovi |       önmagokra;~Elérnek egykor; és mi kár, ha nem? ~     Ha nyelvünk
1573 Vers1|          játékos hangja, mely simongva karcol~Kedvesb előttem, mint az
1574 Tovi |            tüzel reá?~Az egyik spartai karcsú szép leány,~Körűlaggatva
1575 Vers1|               bár talán~A vétkes példa kárhoztatna is.~A férfikor legelső éveiben~
1576 Tovi |                         A NEHÉZNYELVŰ ~Kárischt mond, s Pszikhét, ha Pszüchét
1577 Tovi |                a télnek nyájas álma~Hű karjába nem fogad,~S a megifjodott
1578 Tovi |               Alélva dől el bátyja hív karjában,~S a szép mely lélegzést
1579 Tovi |                S epedve nyújtja utánad karjait,~Nem érti, hogy te tőle
1580 Vers1|                gyönge közfal nem nehéz karodnak,~Fiam: lelkednek sok mázsányi
1581 Vers1|           hagyd nekünk, s rohanj~Rengő karokkal mátkád szép keblébe,~S csókjaiddal
1582 Vers1|                fel Herculesch,~Úgy kap karom fel messzére a neked~S nekem
1583 Tovi |               a törvényszerűt.~Otromba káromlás vala az, midőn~A megvakúltak
1584 Vers1|         érkezék csak ponyva kelle,~Nem kárpítokkal bevont nyoszolya;~Csáté
1585 Tovi |             Ágyát magok vetik. ~Kocka, kártya sátorában,~     Száján függ
1586 Tovi |              Szabadon lihegsz, megint! Karunk~     Béklyóidat összetöré.~
1587 Vers1|               S más húrokat vont zörgő karvasára.~Fülelt a tér, füleltek
1588 Tovi |            halál neki~Fejére mérte már kaszáját. Hetvenes~Izromba látta,
1589 Tovi |                                        KATONADAL ~Amade után ~Derék vitéz
1590 Tovi |                Amade után ~Derék vitéz katonának~     Van ám gyöngy élete!~
1591 Vers1|             nem láttad-e, hogy szegény Kazinczyd~Elvesz mérgibe, majd ha
1592 Tovi |                atyáid fényökben, saját~Kebled szent érzetében még nagyobb!~
1593 Tovi |             szívemet. ~~~~~~2.~~~~ ~~~~Keblednek gyúladásiról~Ajkad hallgat,
1594 Vers1|           amint e zavar~Lassúlni kezde keblemben, s az élet~Szózattal együtt
1595 Vers1|            valót,~És mint menyasszonyt keblemhez szorítni,~S új szebb, jobb
1596 Vers1|           járja szép párjával~Menüetje keccsel teljes lépteit,~S ígézi
1597 Vers1|               orcáid színe, s e varázs kecsek,~Benned honom szép szültjét
1598 Tovi |            Tekintsd hajad, s lásd ím e kecseket;~Mernéd a felvirúltat most
1599 Vers1|              fényesb útra hívá.~Magasb kecsekhez szoktatott fülét,~Hogy értse
1600 Tovi |              hóhérló kezekkel.~S szebb kecskefarkkal a ló, mint amúgy?~Nézhedt-e
1601 Tovi |               filozófus~Palást alatt a kecskelábakat.~A kecskelábat a palást
1602 Tovi |               alatt a kecskelábakat.~A kecskelábat a palást alatt~Hiába lestem,
1603 Vers1|            Süssön még jobb cipót, mint Kecskemét ad;~Pincédben follyon Kőrösöd
1604 Tovi |                   Nincs apellátája ~Ha kedve tartja, házasúl,~     Bért
1605 Tovi |             bájt~Ad mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved,~Búzogtam én is
1606 Tovi |                 s még a valót is~Azért kedvelli, mert alakja szép,~Mert
1607 Vers1|            engeszteljed:~Nyert, akinek kedvellik áldozatját. ~1809 ~ ~
1608 Vers1|                a rekedt koboz~Nyivását kedvelő sereg között~Még nem talála
1609 Tovi |                tábla fennmaradt!~Apoll kedvelte tiszta tettemet,~S bérűl
1610 Vers1|         nézhetném,~Szép tekinteti~Mint kedvelteti: ~S ha a pajkos szél~Lopva
1611 Vers1|               a rövid tagok~Arányos és kedveltető egyezése.~Vers ami a fülnek,
1612 Vers1|              tisztem; vagy ha van, úgy kedvem az!~Hazám, barátom, istenem
1613 Vers1|            illő vólt a gyáva rettegés.~Kedvemre élek s vígan tőltöm éltemet,~
1614 Tovi |            ellenségétől,~A kvártélyban kedvének él,~     Nyer a menyecskétől. ~
1615 Tovi |        teremnek. ~Itt lábainál imádott kedvesemnek~Elnyúltam a part bársony
1616 Vers1|        bánatját~Szeleknek ereszti,~Víg kedvét éleszti,~S újult színre
1617 Vers1|                értenek: bíztos barátim~Kedvezve tűrik dévajságimat.~Hol
1618 Vers1|               másod ízben volna elölni kedvök.~A csattogónak lángoló nyilai~
1619 Tovi |            Hogy lovag ő is volt, - íme keféli fakód. ~1818 ~ ~
1620 Vers1|             boldog, akit nyájas istene~Keggyel vezérel a saját nyomon. ~     
1621 Tovi |              kezdett.~Visszatért az ég kegye,~Juno érettünk rettege,~
1622 Tovi |             Amely leginkább nyerte meg kegyed,~Amely miatt a szörnyekkel
1623 Vers1|              Az adva, rakva, kapva lél kegyelmet,~Mert kedves olykor még
1624 Tovi |                 Örökre elhagytad? Nem, kegyes, te néki~Jelen vagy szűnet
1625 Vers1|          zajgásiban hallanom ~Engedtek kegyesen szent jelenéseim,~Már-már
1626 Tovi |            el-elszalasztja a megjelent kegyest.~Ne kapkodjon feléd, és
1627 Tovi |             mond mikor ír, s kecset és kegyet; ami reménység~     Volt
1628 Tovi |               Tudok én igen jól! - Oh, kegyetlen istenek,~De miért adátok
1629 Vers1|         mondhatom; már ez bizony szép!~Kegyetlenűl szép! S mind a költemény,~
1630 Vers1|              Még édesebb, még bájosabb kegyével,~(Mert a dagály nem fenség)
1631 Tovi |               S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,~S viselénk, de mérges fájdalomban,~     
1632 Tovi |             megvakúltak téged féktelen~Kéjnek neveztek; téged aki szent,~
1633 Vers1|                           A TANÍTVÁNY ~Kékellő violák illatozási közt~Szűle
1634 Tovi |                fiát,~Ha védelmemre nem kelek magamnak?~És ültetnének
1635 Tovi |           angolt tőd példáúl; pártosan~Kelél fel a természet ellen is:~
1636 Tovi |            Istennek, s elnyél a vetett kelepce.~Majdan magamhoz térek,
1637 Vers1|             mert törvényt ez teszen.~A kellem istennéit engeszteljed:~
1638 Vers1|            cigányaik~Tibullnak mennyei kellemű leányát~Piros csizmába bújni
1639 Tovi |                és igaz. Neki~Magad nem kellesz. Ó nem érted ég,~Adásaidra
1640 Tovi |               korcsosítod el;~Ha vádra kelne, hogy sok útazásid~Hideggé
1641 Vers1|                terhes fellegek csatára kelnek,~Villámlik, csattog, hull
1642 Tovi |               Pantheon~Márványait égre kelni partjain,~Méltó lakát minden-isteneknek.~
1643 Vers1|             Szerelmes összeölelkezésbe keltek,~S visszálkodásuk harca
1644 Vers1|              Maradj békével e pusztán! Kemencéd~Süssön még jobb cipót, mint
1645 Vers1|             Nehéz ütést nem bukdostat; keményt~Kettős röviddel ütni ő nem
1646 Tovi |               S Kiosch- s Lezbóschnak, Kémiának s Mekhanikának.~     Ami
1647 Tovi |         párizsi módra szelé,~S négy öt kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas,~     
1648 Vers1|            szorúl a vendég maszlagára,~Kenőcsöt útál, s gondolatjait~Tisztán
1649 Vers1|             viszont~Nem rúttá, e kettő kénye tészi-e? ~     A babonának
1650 Vers1|                e völgy díszei mellé;~S kényem szerint eldallom bérceinknek~
1651 Vers1|            bokor~Mellé rejtezhetném,~S kényemre nézhetném,~Szép tekinteti~
1652 Tovi |          kecses, ami szokatlan;~     S kényesb vagy makacsúlt ízletem újnak
1653 Vers1|             önt;~S a nyűgöt, mely közt kényesen lebeg,~Érezni nem, de csak
1654 Tovi |               Egy uj Prometheus, látni kényszerítéd.~De a Parca sírba vitt már
1655 Vers1|           leányát~Piros csizmába bújni kényszeríték,~Hogy cincogásaik mellett
1656 Vers1|               fénynél látni szokta;~Ne kényszeríts, időn s ürön keresztűl,~
1657 Tovi |             természet hajthatatlan~Érc kénytelenségét széllyeltöröd,~Hogy amit
1658 Tovi |                élsz, s poeta nem vagy,~Képben bujálkodol, s poeta nem
1659 Tovi |                                   AZ Ő KÉPE ~Midőn a hajnal elveri álmomat,~
1660 Tovi |          Mintha el nem kellett volna a képen takartatni.~És mintha, ahol
1661 Vers1|               Elrettenék Energumenusom~Képétől és hangjától. Jaj szegény~
1662 Vers1|                lép az ifjú~Közelbbre a képhez, s ím szentségtörő~Kezei
1663 Tovi |               ő! kiáltom, s csókomat~A képnek hányom részegűlt hevembe.~
1664 Tovi |                 csak úntalan~Vágyásunk képzel? Hol vevéd lakásod?~Feléd
1665 Vers1|              Min kaptak össze, könnyen képzeled -~Kínjában egybe gyűjti
1666 Vers1|             teljesítém. -~"Engedsz egy kérdést?" így szólék. "Parancsolj!"~"
1667 Tovi |         elpirúla. -~Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,~S ajak, kebel,
1668 Vers1|                van, ha mindenem nincs? kérdi az ifjú;~Van itt több és
1669 Vers1|             elhagy a finnyáskodás!~Nem kérdünk akkor Farkast és Arany-sast,~
1670 Tovi |               brekeke!~Kél a hold szép kereke,~Ébred a tók gyermeke,~Zeng
1671 Tovi |               Sültet forgatva a konyha kerekében.~Egy harmadik hosszúra nyúlt
1672 Tovi |               tagadd, jó Kaba, vagy ne keresd.~ ~
1673 Tovi |         kölcsön ad pénzt,~     Ha kell kereskedik. ~Nem szól neki a vicispán,~     
1674 Vers1|            Azért-e, hogy négy eggyezőt keresni~Kifárada a szűk nyelvben?
1675 Tovi |            Cselédje Hébém visszahozza.~Keresztet vont a könyvben e sor mellé:~"
1676 Vers1|           Zeüsnek~Szelíd leányi tűkkel kergeték~Boszús halálig a tolvajt,
1677 Vers1|              gömbölyeghez. Megmászni a kerítést~Nem volt nehéz, s egy bátor
1678 Vers1|               vert ösvényeken elébb;~S kérkednek a bolondság csengetyűivel.~
1679 Tovi |               művedet,~Tömlöcre hányod kérlhetetlenűl.~S a nép, melyet te mentté
1680 Vers1|        cserépben,~S amit majorjok és a kert adott.~S e durva nép közt:
1681 Vers1|                fut~Lobbant lángom elől kertje homályiba,~     S ott, a
1682 Tovi |                elrejti, s más azon-egy~Kerűl elő, nem lát most ékesebbet,~
1683 Tovi |                 nékünk példa nem kell.~Kerűlni kell az olyat, nem követni,~
1684 Tovi |             nem mosolygom a jargont, s kerűlöm~Akik mosolygják, mert az
1685 Tovi |             tavasz;~Míg egy-két csókot kerűlünk,~Nézz körűl s elreppen az. ~~~
1686 Tovi |              korcsosodásra jutunk!~Így kesereg Fürmender uram, mivel urfia
1687 Tovi |              Nemzőjét, rokonát, férjét keseregte, szülöttjét,~     Bús lány,
1688 Tovi |           nyelvünk el van rontva, mint kesergik,~Úgy az most roszabb, mint
1689 Vers1|               És a valót felfödni néki késik.~Mim van, ha mindenem nincs?
1690 Vers1|       kórságban nyavalyog,~Míg, bár ne későn! csábulása eloszland.~Ki
1691 Vers1|               remegve~Futnak tovább, s készebbek kinn tanyázni,~S didergve
1692 Tovi |                Amor érző szíveket,~Kik készek voltak Nínonért gerjedni? ~
1693 Tovi |         igazság, s hajlani mindig~     Készet. Vagy ne tagadd, jó Kaba,
1694 Vers1|               ha Cenci ide jő:~Olvadni késztető~Leheleteddel~Szívét lágyítsd
1695 Tovi |            csak téged is,~Mint engemet készűltek: oh bizonnyal~Mondom neked,
1696 Tovi |               honba;~S igy súgja nékem kétes oktatásit.~Ilyenkor őtet
1697 Vers1|           párja közzül~A sort középben kétfelé hasítván,~Csak eggyikének
1698 Vers1|            később újra visszatérend. -~Kétség s elcsüggedés rohant reám.~
1699 Tovi |               Ah, ki mondja meg?~Kiben kétségeim bíztos oktatót~Találni szoktak,
1700 Tovi |                 S tanácsod fojtsa el a kétségeket. ~Azt hittem, és azt volnék
1701 Vers1|            mondám;~"Hadd jőjön; ő most kétszerest Apollóm!~Ismeri az úr Dessewffyt?
1702 Vers1|               hamis,~S középben a vers ketté nem hasad;~S így Dayka ügyetlen
1703 Vers1|        széléről a másikra térnek el;~S kevélyen néznek vissza már az elhagyott~
1704 Vers1|           szeleknek,~Ez mindaz, amivel kevélykedel.~S melletted egy gödör,
1705 Tovi |             lelki valóba vezérl.~És te kevélykedel-e, hogy az eltévedtet az egy
1706 Vers1|                a meghitt: a választott kevés. ~     Az ének és a vers
1707 Vers1|             Zrinyi csillagként ragyog.~Kevésbé könnyü mint volt Gyöngyösi,~
1708 Vers1|                lábain~Sylvester, futni kezd, s - orrára esik!~Előkerűl
1709 Vers1|               S amint e zavar~Lassúlni kezde keblemben, s az élet~Szózattal
1710 Tovi |             neked~Gyengébb redőkkel el kezdé lepetni.~Nem lelt-e Amor
1711 Tovi |              alatt~Hiába lestem, s azt kezdém gyanítni,~Hogy ím ez intést
1712 Tovi |            tájainkat, amidőn~Egyenként kezdénk itt-ott a menést;~Úgy hitte
1713 Tovi |             Batrachosnak serege~Éledni kezdett.~Visszatért az ég kegye,~
1714 Vers1|                      Töröm magam, mint kezdjem a beszédet,~S tárgyától
1715 Tovi |          pusztítsuk ki,~S ha kivágjuk, kezdjük újra~     Könnyű felépítni. ~
1716 Vers1|           havát az ősz~Fejemre még nem kezdte hinteni,~E viszketeg gond
1717 Vers1|            Boszús halálig a tolvajt, s kezében~A szózatos lant tompa hangot
1718 Tovi |          dombodon,~S fejéhez ültess ön kezeddel egy dió-~Fiatalt, hogy árnyék
1719 Vers1|              képhez, s ím szentségtörő~Kezei a fátyolt már illetni akarják.~
1720 Tovi |                Elcsapkodtatván hóhérló kezekkel.~S szebb kecskefarkkal a
1721 Tovi |           bilincseit játszva csörteti;~Kezéről a vas önmagában hull le,~
1722 Tovi |               senkit bizonyságúl,~     Kezet magok csapnak. ~Sok a világ,
1723 Tovi |            feküdjem árnya alatt,~Önnön kezével szúrta sírom mellé.~Nagy
1724 Tovi |            tavasznak~Szép Hórái gyönge kézzel~Életre nem költenek. ~     
1725 Tovi |             derék vitéz!~     Mind ezt kiabálják. ~Amerre fordúl, mindenütt~     
1726 Tovi |           keblébe visszavonz,~Majd ezt kiáltja, hogyha Virtre áttekint:~
1727 Tovi |            régi lángomat. ~Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat~A képnek hányom
1728 Tovi |             jár;~Al úton minden más, s kiáltozá:~Felém, felém! csak itt,
1729 Tovi |                atyját~Arcaikra borúlva~Kiáltozák.~Nem hajla meg ő!~Mert Nemesis~
1730 Vers1|                Felfúvalkodva s lármázó kiáltozás~Között haladnak vert ösvényeken
1731 Tovi |               poeta nem vagy,~Phoebust kiáltozod, s poeta nem vagy,~Csók
1732 Tovi |               alma? Ah, ki mondja meg?~Kiben kétségeim bíztos oktatót~
1733 Tovi |               akit a balsors hazájából kicsal,~És akit a jó szent keblébe
1734 Vers1|               mind a költemény,~Mind a kidolgozás! S a vers kecses!"-~Taréja
1735 Vers1|            összeforrt barátok,~Verseik kidolgozásában nehézkék,~S eltelve mégis
1736 Tovi |               a durva valóból,~     És kiesebb tájra s lelki valóba vezérl.~
1737 Vers1|             hogy négy eggyezőt keresni~Kifárada a szűk nyelvben? vagy mivel,~
1738 Vers1|                 Széket ad~Cselédem, és kifordúl. Ültetem.~Nem űl. - "Elállhatok
1739 Vers1|         versenygő felett;~S ők, mint a kígyók a boton, legottan~Szerelmes
1740 Tovi |                Mózes voltam, s népemet~Kihoztam a rabság hajlékiból,~S a
1741 Tovi |                KÉT TERMÉSZET ~A poesis kikap a népből s a durva valóból,~     
1742 Vers1|      felnyitnád, kérlek, borítsd el;~S kikapva e szép világból, hol magamnak~
1743 Vers1|            Melyben Sylvester óta volt, kikél.~Tiszánk magyar dalt még
1744 Tovi |                Fábchich vala nevem. Az kilenc szüzek zordon~Citerát adának
1745 Tovi |             voltak Nínonért gerjedni? ~Kilép a parton. Lelke bánatában~
1746 Vers1|            Csak most értém a bolondot.~Kilökjem? Ah! de folytatá beszédét.-~"
1747 Vers1|            gróf! s barátiért~Botot nem kímél. Jó lesz elszelelni."~Az
1748 Vers1|             űzve hulltanak.~De Jupiter kiméli híveit,~S csak a gonoszt
1749 Vers1|               ők~Világosb századinkban kincset gyűjtenek.~Magunktól függünk,
1750 Vers1|          magának él."~"S az gáncsol-e, kinek példája véd?"~"Igaz lehetne
1751 Vers1|              össze, könnyen képzeled -~Kínjában egybe gyűjti fellegeit,~
1752 Vers1|             Futnak tovább, s készebbek kinn tanyázni,~S didergve várni
1753 Vers1|       dördűleti:~Ha csap, könnyebben s kínok nélkűl dűlök el~A semmiségbe:
1754 Vers1|              Bomlott, sápadt arca~Mély kínokat hagyott sejdíteni.~Eltűnt
1755 Tovi |                Hitem, ha kell, bármely kínos halállal,~Akármely gyötrelmekkel,
1756 Vers1|           álmát~Szemétől messze elűzi; kínosan~Fetreng fekvésén, s éjfélkor
1757 Vers1|               Hamis hangzások ejtésére kínzá.~Hermesnek békebotját Ráday~
1758 Vers1|              hinteni,~E viszketeg gond kínzott engem is.~Lángoltam látni
1759 Tovi |                 The-mi-sztocleszért.~S Kiosch- s Lezbóschnak, Kémiának
1760 Tovi |            hogy kalongya-rendeit~Ceres kirakta holdjain, és annyiszor~Hogy
1761 Tovi |             Találni szoktak, Delphinek királya,~Szent és nagy isten! verd
1762 Vers1|             Szengellér hegyén, s Árpád királyunk~A nemzet íróit mind bémutatta.~
1763 Vers1|          Marsyas azt gyáva lantolónak,~Kire ég, föld, s még a poklok
1764 Vers1|               S lágy keblébe fogott, s kisdede homlokát~Elhintette tüzes
1765 Vers1|     Ál-boldogságai, melyeket nagyobb~S kisebb mértékeiben bírhatunk?~És
1766 Vers1|                fel, honom nagy díszei:~Kisem, te Berzsenyim, s Rózának
1767 Vers1|            soha; s e viszketeg~Meg nem kísérte még. "Nem értelek.~Ha tőle
1768 Vers1|               hol egy, hol más alakban~Kísértve kullog, azt súgá tanácsúl,~
1769 Vers1|          énekit,~És amit istennéje súg Kisünknek,~És Himfy zengett, elfeledteti.~
1770 Tovi |            tovább~Nem hánynak a habok! kitől jön az;~S tanácsod fojtsa
1771 Tovi |             Rajta, pusztítsuk ki,~S ha kivágjuk, kezdjük újra~     Könnyű
1772 Vers1|                borzadék meg, s a hőség kivert)~S a fejével egyet billent,
1773 Tovi |                lantot, s hattyúi dalt.~Kivette fürtjei közűl a borostyánt,~
1774 Tovi |             nyugtot óhajt, harcra kél. Kivívánk~A szép tusát s most béke
1775 Tovi |            hatsz, s egésznek~Szövényén kívül, nem mint egy erő,~Melyet
1776 Vers1|                     Csikós-, gulyásnép klubbja, rosz vityilló!~Körűldünnyögve
1777 Vers1|                 De a Hellenis a rekedt koboz~Nyivását kedvelő sereg között~
1778 Vers1|       boszujára hagyja. ~     A Zrínyi kobza két pár húrjait~Egy párra
1779 Vers1|            szép fürtjeit,~Úgy járom én kobzom lejtéseit,~Két négyét összefűzve
1780 Tovi |                    Ágyát magok vetik. ~Kocka, kártya sátorában,~     
1781 Tovi |               csudállak én.~El, el, te kócsaggém, vizemnek széliről!~Te úszni
1782 Tovi |              érti,~Hogy nincs tulajdon köcsök hiján, midőn a szép~Ifjak
1783 Vers1|               igen szép!" "Úgy Szatmár ködéből~Melyben Sylvester óta volt,
1784 Tovi |          hazádhoz,~És amit a Canningek ködhonában,~S a még buktokban is víg
1785 Tovi |            Csak árnyat lél és elfoszló ködöt.~Sanyar vagy hozzá, és igaz.
1786 Vers1|             Szemerével, vélem s kedves Kölcseymmel~Mételytelen mézőkön nem
1787 Tovi |           megtelepedik,~Jószágot vesz, kölcsön ad pénzt,~     Ha kell kereskedik. ~
1788 Vers1|                 nyúgalomra dőle.~Ráday költé fel azt hosszú altából,~
1789 Vers1|             Kegyetlenűl szép! S mind a költemény,~Mind a kidolgozás! S a
1790 Tovi |               gyönge kézzel~Életre nem költenek. ~     Brekeke, brekeke,
1791 Tovi |          szentetlent tovább,~S pirúlva költözött egy újabb honba;~S igy súgja
1792 Tovi |              Akár a Tejos és az Umbria~Költőivel mertél versent szaladni,~
1793 Tovi |                 hol Gvadányi, a magyar költők feje,~S dicső vezér és nagy
1794 Vers1|            renditő dördűleti:~Ha csap, könnyebben s kínok nélkűl dűlök el~
1795 Tovi |         elavúlt cifra ruhácska fityeg.~Könnyedén tűröm, ha nagy érzeti vélem,
1796 Vers1|               öreg -~Min kaptak össze, könnyen képzeled -~Kínjában egybe
1797 Vers1|          bennünket a megvakított sereg~Könnyhullatással áztatott oltáritól.~Őket
1798 Vers1|            csillagként ragyog.~Kevésbé könnyü mint volt Gyöngyösi,~Jóval
1799 Tovi |            szeretek nehezet, ha nehéz; könnyűt nem, ha könnyű;~     Ez
1800 Tovi |             itt állott unokája elöntve könyekkel,~     Amikor a nap költ,
1801 Tovi |          visszahozza.~Keresztet vont a könyvben e sor mellé:~"A hű leány
1802 Vers1|                vétekben születtél! -~A könyvcsinálást hagyd nekünk, s rohanj~Rengő
1803 Vers1|                nőtt és maradt?~Oh! írd könyvedbe, s mondd el reggelenkint,~
1804 Vers1|        vasláncokon~Kötözve tartja vért könyvező foglyait. ~     Felfúvalkodva
1805 Vers1|      Prolkrustesi ágyként, a négy rend köre~A gondolatnak, hogyha kurta,
1806 Tovi |         éneklője.~Bihart Vitézem, szép környét Tokajnak~Nagyom tanítá zengzetem
1807 Vers1|              immár, s borzasztva fogja környűl~Az egyedülvalót az éltelen
1808 Tovi |          bennünket szemlélhető alakban~Környűllebeglesz. Én rád ismerek~Ez ál-lepelben
1809 Vers1|                vadon-termett barkóca s körtve~Adott elég szép bútort;
1810 Tovi |             spartai karcsú szép leány,~Körűlaggatva a párdúc leplegével,~Kit
1811 Vers1|                klubbja, rosz vityilló!~Körűldünnyögve szúnyogok s legyek~Legióitól,
1812 Tovi |           jaloux-nyiláson,~S sugárival körűle glóriát von. ~1811 ~ ~
1813 Vers1|                 eggyütt indultak vele.~Körűlök elbájolva gyűle fel~Egy
1814 Vers1|               Ausonia narancsgallyával~Körűlölelve főm szép fürtjeit,~Úgy járom
1815 Tovi |               a márványváros tudta mit köszönhet~Ökrésztanyáidnak, nagy alkotó!~
1816 Vers1|                  orrára esik!~Előharűl köszvényes lábain~Sylvester, futni
1817 Tovi |                s hozzám nem köti semmi kötél.~Csipd, döfd, rúgd, valahol
1818 Tovi |                                      A KÖTÉS NAPJA ~Mely boldog óra tűnt
1819 Tovi |                Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél.~Csipd, döfd,
1820 Vers1|            bitó,~Hová vendégid a lovat kötik. ~     Bográcsod és a meghasadt
1821 Vers1|          fejtsd meg titkodat!"~"Mindig kötődöl! S azt hiszed talán,~Hogy
1822 Vers1|            melyen a vakhit vasláncokon~Kötözve tartja vért könyvező foglyait. ~     
1823 Tovi |            lantotokat ily híven zengve követné?~Dörg ő a nem csikorog;
1824 Vers1|            Midőn megláttam! Inte, hogy követném,~S követtem őtet. S amint
1825 Tovi |             Kerűlni kell az olyat, nem követni,~Mert az egyébbé tészen,
1826 Tovi |           Előjön Cynthia~Ezerszer ezer~Követőivel,~S irígyli szerencsénk,~
1827 Tovi |         törvényt s példát adék.~Rádaym követte nyomdokom, s utána~Kalmár
1828 Vers1|               s más helyekben vétkeket követtél;~Mert (amit sajnál) vétekben
1829 Vers1|                 Inte, hogy követném,~S követtem őtet. S amint e zavar~Lassúlni
1830 Tovi |             Evan,~A ti áldomástokat és köz örömöket toldja.~Dücsős
1831 Tovi |             mert apró, de szép~Kancáid közé angol mént eresztesz,~S
1832 Tovi |          Szívem éled. ~~~~~~8.~~~~ ~~~~Közel hozzád, távol tőled,~Gondolatom
1833 Vers1|       Bizonytalan lábakkal lép az ifjú~Közelbbre a képhez, s ím szentségtörő~
1834 Tovi |              szerelmét. -~Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek
1835 Tovi |           Dagasztja keblét; nem mint a közember,~Ki csak szükségből s faggyal
1836 Vers1|               egy szerencsétlen munkát közle velem. ~Mint bánthattalak
1837 Tovi |             lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk. ~megj. 1836 ~ ~
1838 Tovi |                kell, és olaj. Aki~     Közre bocsát minket, ismeri publikumát.~ ~
1839 Tovi |          hattyúi dalt.~Kivette fürtjei közűl a borostyánt,~S hogy csendesen
1840 Vers1|             siket vers, mely hat párja közzül~A sort középben kétfelé
1841 Vers1|            rozs?"~"Nem szinte rosszúl. Közzűlök sokakkal~Font össze már
1842 Tovi |            űlőn,~     Nyúz, csal, lop, koldúl, adja-cseréli lovát.~Egy
1843 Tovi |        lyánykája barátné,~     S futja komám-asszonyt s csillagom-adta Borist.~
1844 Vers1|            röviddel ütni ő nem szeret;~Komoly dalának bátran járja táncát,~
1845 Vers1|               kell, nálamnál senki nem komolyb."~"És mégis azt a négyet
1846 Vers1|             Kedvesb előttem, mint az a komolyság,~Mely latra tészi gondosan
1847 Vers1|              nincs határa,~     S majd komor telére dűl.~De borral sebes
1848 Vers1|         mellett,~Rekedt szavával dong, kong untalan:~Pirult a büszke
1849 Tovi |               az eb,~Sültet forgatva a konyha kerekében.~Egy harmadik
1850 Vers1|             ezt el; összegyűjtöm~A sok Kónyit, a nem magyar Zechentert,~
1851 Vers1|                 Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.~A művész érzette
1852 Tovi |               elfojtani a bűnt serkedő korában. ~Miklós, Erdélynek lelkes
1853 Vers1|              az élet vidámsága tőle,~S korán sír nyelte el a boldogtalant. ~
1854 Vers1|            fene~Vak Ate így vett volna korbácslásba,~Ha megdühödve kapkod néha
1855 Tovi |             szügyest,~Cangár szunyoggá korcsosítod el;~Ha vádra kelne, hogy
1856 Tovi |                Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra jutunk!~Így kesereg Fürmender
1857 Tovi |                írók s olvasók,~Egymást korholván, összeszerkezének;~S a versenygőket
1858 Tovi |               meg,~Akár az álom bódúlt kórjait,~Egy uj Prometheus, látni
1859 Vers1|            élni vágy, szorítsa~Szűkebb korlátba szívét, s azt elérte.~Templom-magasságú
1860 Vers1|        Kecskemét ad;~Pincédben follyon Kőrösöd bora,~S sok útas nyúljon
1861 Vers1|            kelle, s ment vagyok;~Hajló koromban illő megpihennem."~"Ravaszkodol,
1862 Vers1|              magamra nem találok.~Ifjú koromnak boldog reggele óta,~Mind
1863 Vers1|             érzékeny tisztelőt,~S jobb korra várva, nyúgalomra dőle.~
1864 Vers1|                tebenned!~Hazánk most e kórságban nyavalyog,~Míg, bár ne későn!
1865 Vers1|             feleid között az első, sőt korunkig~Egyetlen voltál, aki azt
1866 Vers1|            Bojtos pipaszár~S sallangos kostök... "Kit keressz, uram?"~"
1867 Tovi |            hágdos, sírkövedre~Feltenni koszorúját. Láng lebeg~Szép üstökén,
1868 Vers1|            Homérnak~Virágaikból fűztek koszorút~A föld nagy asszonyának
1869 Tovi |               tánca közt ruzsábúl font~Koszorúval ugrik elő Anacreon, s rökkent~
1870 Tovi |                hűségedet,~S tölgyággal koszorúzza tettedet. ~Szemem vakítja
1871 Tovi |               tudja, mi haszna vagyon.~Krajnai vásárokra daróc kell, és
1872 Tovi |       Nincsenek!" így dörmög falaidnak kriptai csende.~     Nincsenek?
1873 Vers1|            dobbanásai~Szaggatnak meg a kripták boltjaikban.~A kuppolának
1874 Vers1|     márványfalak,~Trümeauk, parquétek, kristály-lüsterek,~Carrarai urnák, porcellán
1875 Tovi |             nékünk.~Mint az vala szép.~Kristályvizeink közt~A nap nyila minket~
1876 Vers1|             uram, s azok,~Kik a poétai krónikában élnek.~De végre előjön Gyárfás,
1877 Vers1|         eggyikén sem láta szépeinknek,~Külföldinek mutatnak. Ah, ki vagy?~Csudállak
1878 Vers1|          énekem, mely hozzád elhatott,~Külföldnek éneke. Hallottam a~Quirina,
1879 Tovi |               s amaz együtt dísz, mint külön állva, hiba.~Úgy kell ami
1880 Tovi |                      KIS ÉS BERZSENYI ~Különbözők és egyek arcaik,~Mint lenni
1881 Tovi |                                        különbség~     Nincsen verse között
1882 Vers1|                fal, roskadásnak indúlt~Kürtőd, bogárteknőjű fedeled~Játéka
1883 Tovi |             Pusztitó döghalál dandárja küzd.~Csudáljam-e, hogy most
1884 Tovi |         Bandijáért.~Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?~S bukdosgatunk,
1885 Tovi |             Anikóért, ég ő Bandijáért.~Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor
1886 Vers1|             nem zaklatgatjuk,~A tévedt kulcsot nem lelő legényt,~S htel-garni
1887 Tovi |              Még hallik olykor egy-két kullogó~Neheztelése. S azt csudáljuk-e,~
1888 Tovi |                 különben~Sötét alakban kullogván, ha hol~Prédát találhat,
1889 Vers1|               a kripták boltjaikban.~A kuppolának nyilásán keresztűl~A hold
1890 Tovi |                   Nyer ellenségétől,~A kvártélyban kedvének él,~     Nyer a
1891 Tovi |              hattyú vagyok,~Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott.~
1892 Tovi |           tőled. ~~~~~~15.~~~~ ~~~~Kis lábad az asztal alatt.~Egy csizmán
1893 Vers1|              esik!~Előharűl köszvényes lábain~Sylvester, futni kezd, s -
1894 Tovi |               lengenyék teremnek. ~Itt lábainál imádott kedvesemnek~Elnyúltam
1895 Vers1|               fátyolában. ~Bizonytalan lábakkal lép az ifjú~Közelbbre a
1896 Vers1|         papiros, nem selymek ékesíték.~Ládáikban volt, és nem künn, ezüstjök,~
1897 Vers1|           késztető~Leheleteddel~Szívét lágyítsd el. ~1787 ~ ~
1898 Tovi |                Hesperiának,~És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel.~
1899 Vers1|               új éket raggatának rá.~A lagzisoknak részegült cigányaik~Tibullnak
1900 Vers1|                             GRÓF TÖRÖK LAJOSHOZ ~Hatalmas mesterének egy
1901 Tovi |                    A régi helyébe~Szép lak juta nékünk.~Mint az vala
1902 Vers1|                 leghűbb tisztelőd."~"S lakása?" "Máté-Szalka". - Széket
1903 Tovi |            Vágyásunk képzel? Hol vevéd lakásod?~Feléd ragadnak óhajtásaink,~
1904 Tovi |             Ébred a tók gyermeke,~Zeng lakások feneke.~Brekeke, brekeke!~
1905 Vers1|               S való barátság fogtanak lakást...~Most megvan a szín, nincsen
1906 Tovi |             égre kelni partjain,~Méltó lakát minden-isteneknek.~De a
1907 Tovi |           sokáig,~S a vakmerő~N émúlva lakol.~De minket az ég~Saját örömére~
1908 Tovi |              de szép, mert én, mert én lakom.~Én nem vagyok lúd többé,
1909 Tovi |                 Egykoron az ő ege~Volt lakunk, - s ez nem rege -~Ah, de
1910 Tovi |            mikor a~Hév Sirius~Forralja lakunkat,~S a földet aszalja,~Zöld
1911 Tovi |              szabadnak~Önkényt ereszti lánca alá magát.~A martalék, kit
1912 Tovi |                el,~     S lepattogának láncaink. ~Itt vesztenek ők, itt
1913 Vers1|           magyar Zechentert,~S nyomtat Landerer amit hónaponkint;~S majd
1914 Tovi |        sírkövedre~Feltenni koszorúját. Láng lebeg~Szép üstökén, s csókdossa
1915 Tovi |          fényes úton,~Hová nagy lelked lángja gyúlva tol,~S nem hallod
1916 Tovi |             mást szeret, mást én is, s lángolással~Mind ő, mind én. De Ámor
1917 Vers1|             való?~Hisz ennek látásáért lángolok,~S előttem éppen ő lepleztetik."~
1918 Tovi |                 De kedvezz nékem is, a lángolónak! ~Ki jő? - Cselédje Hébém
1919 Vers1|       viszketeg gond kínzott engem is.~Lángoltam látni s megkapni a valót,~
1920 Vers1|                aki remegve fut~Lobbant lángom elől kertje homályiba,~     
1921 Vers1|             dallva rám,~Befutva Eosnak lángsugárival.~Mint hűltem el, s oh mint
1922 Vers1|        bajvivásba~Lankadva dőlök újabb lankadásba,~S nincs ír, mely sebemen
1923 Vers1|             föld! E szörnyü bajvivásba~Lankadva dőlök újabb lankadásba,~
1924 Tovi |               ekként hallatá szavát:~- Lantjáról olykor édes hangokat~Szedett
1925 Tovi |              víz lakói~Mind szótlanok.~Lantjával Apoll~Nem illeté meg~Csak
1926 Vers1|        szerelmesektől~Egy pór zarándok lantjokat. De Zeüsnek~Szelíd leányi
1927 Vers1|             szózatosb dalát,~Mely a te lantod édes énekit,~És amit istennéje
1928 Vers1|                 Mint Marsyas azt gyáva lantolónak,~Kire ég, föld, s még a
1929 Tovi |         nyújtott nekem,~S szépzengzetű lantot, s hattyúi dalt.~Kivette
1930 Tovi |             Európa határin,~Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?~
1931 Vers1|              tetők,~S Tihanynak játszó lánya felkapá~A kedves hangot,
1932 Tovi |         szeretik;~A szép dámák, a szép lányok,~     Ágyát magok vetik. ~
1933 Vers1|        foglyait. ~     Felfúvalkodva s lármázó kiáltozás~Között haladnak
1934 Vers1|        jutalmúl~Megtért, s így szóla: "Láss! Amit keressz,~Nyúlj be
1935 Vers1|          Eredjetek,~Amott van a tárgy; lássuk, ki a legény!~Előjön a szakállas "
1936 Vers1|         követtem őtet. S amint e zavar~Lassúlni kezde keblemben, s az élet~
1937 Vers1|                szemem~Még eggyikén sem láta szépeinknek,~Külföldinek
1938 Vers1|                 benne~     Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.~A művész
1939 Vers1|               pap. "A való?~Hisz ennek látásáért lángolok,~S előttem éppen
1940 Tovi |              szemmel, nézd, még azt is látatja,~Amit nagy gonddal eltakart
1941 Vers1|               járják végig tetemeit,~S látatlan kar röpíti vissza. "El innen,~
1942 Tovi |             emlőt akart és szép combot látatni,~Mintha el nem kellett volna
1943 Tovi |        Behúnyja is szemét, ő a világot~Láthatlan ábrázában nézni fogja.~Ő
1944 Tovi |               nem megyen misére,~S nem láthatom, mint lépdel, ablakomból, -~
1945 Tovi |             Téveszteni álfény; és ha a láthatónak~Behúnyja is szemét, ő a
1946 Tovi |              Lehull, magát elundorodva látja;~S az érthetetlen mind így,
1947 Vers1|           temploma,~Hol színről színre látjuk elzárt titkait.~Nevetjük
1948 Vers1|               kerűlt.~De végre megvan! Látlak s lángomat..."~"Nagyítva
1949 Tovi |                    Eltűntek! De te nem látod-e rémeiket? ~1818 ~ ~
1950 Tovi |              ez! látom-e nyílni kapud?~Látom; zászlóját már szélnek ereszti
1951 Tovi |             Nincsenek? ah... De mi ez! látom-e nyílni kapud?~Látom; zászlóját
1952 Tovi |                Albert,~Ki sok országot látott és igen sok tengert!~De
1953 Vers1|              mint az a komolyság,~Mely latra tészi gondosan szavát,~S
1954 Tovi |              rúgd, valahol kapod a gaz latrot! az ilyet~     Ütni, csigázni
1955 Vers1|                hol magamnak~Honn lenni látszom, és ahol szemem~Gyönyörködése
1956 Vers1|             átkozott darabbal.~Ah, nem láttad-e, hogy szegény Kazinczyd~
1957 Tovi |               cifra jargonát,~A másik, látván, néha hogy mosolygok,~Fülem
1958 Vers1|              Tibullnak mennyei kellemű leányát~Piros csizmába bújni kényszeríték,~
1959 Vers1|           lantjokat. De Zeüsnek~Szelíd leányi tűkkel kergeték~Boszús halálig
1960 Tovi |            hiján, midőn a szép~Ifjak s leányok tánca közt ruzsábúl font~
1961 Vers1|               szurtos csábítódat;~És e leásott vastag két bitó,~Hová vendégid
1962 Vers1|         elhagyott. Hirtelen egy galamb~Lebbent nyögve felém, s elfödöze
1963 Vers1|              leplet, míg magam~Föl nem lebbentem. S aki ezt illetendi,~A
1964 Tovi |                Storazzi szép ajkán nem lebegének~Mennyeibb hangzások, mint
1965 Tovi |               keble, ajakán mély bánat leble sohajtoz,~S mint te, olasz
1966 Tovi |           pecér szidalmait. ~     Nagy lecke nékem, mert a nyelvpecér~
1967 Vers1|    megfoghatatlan~Nagy mestert, fejtik leckéid nekem.~Oh, ahelyett, hogy
1968 Tovi |               a kormos űl.~Ismerd ki a leckén, oh te, kit tovább~Nem hánynak
1969 Tovi |               volt - náthás rigmusában~Leckére fogna, mert apró, de szép~
1970 Tovi |            Róma, s századoknak~Kellett lefolyni, mig a Tiberis~A vályogváros
1971 Vers1|           Sikoltva megy a grádicsnak s lefordúl.~Tolvajnak véli minden;
1972 Tovi |            kicsiny,~Kit a berkek magok~Legaljasb árnyaikban~Pirúlva rejtenek
1973 Tovi |                ki várakat épit,~     A legapróbb szegnek, tudja, mi haszna
1974 Vers1|               hazánknak~Legérdemesb és legdicsőbb fia~Szemléletére méltóztatni
1975 Vers1|                Mételytelen mézőkön nem legelsz.~Egernek nőttél szük patakja
1976 Vers1|              van a tárgy; lássuk, ki a legény!~Előjön a szakállas "Régiekről",~
1977 Vers1|              azt súgá tanácsúl,~Hogy a legénykének vetnék csapot.~S én, aki
1978 Vers1|                tévedt kulcsot nem lelő legényt,~S htel-garni gyanánt van
1979 Tovi |             hogy mi vagyunk, mi,~Őnéki legfőbb dísze, fénye,~Háladattal
1980 Vers1|          alázatos~S legkisebb szolgád, leghűbb tisztelőd."~"S lakása?" "
1981 Vers1|      Körűldünnyögve szúnyogok s legyek~Legióitól, s a békák ezredétől!~Vesztökre
1982 Tovi |         Ölellek, érdemes,~Legérdemesb, legkedveltebb tanítvány!~Menj! fusd a
1983 Vers1|               Hőgyész Máté, alázatos~S legkisebb szolgád, leghűbb tisztelőd."~"
1984 Vers1|                 mint a kígyók a boton, legottan~Szerelmes összeölelkezésbe
1985 Vers1|               nyomon. ~     A verselés legrégiebb neme~Az volt minálunk, melyen
1986 Vers1|                hű szózat, - Te fogod~A legszentebbet megkísérteni?"~Nem érti
1987 Vers1|              sokakkal~Font össze már a legszorosb barátság;~S örvendtenek
1988 Vers1|        Gyönyörködése millio tárgyait~A legvarázsb sötéttisztában, és~Nem elvakító
1989 Vers1|             Körűldünnyögve szúnyogok s legyek~Legióitól, s a békák ezredétől!~
1990 Tovi |              szabadnak~Rendelt, szabad legyen. De ami néked~Utadba lép
1991 Vers1|                S hogy annál gyilkosabb légyen csapásod,~S szándékidat
1992 Vers1|               ide jő:~Olvadni késztető~Leheleteddel~Szívét lágyítsd el. ~1787 ~ ~
1993 Vers1|                Bolyongó fellegét,~Lágy lehelleti~Messze kergeti. ~Amit szemem
1994 Tovi |      megkacagta;~S nem érté, őtet mint lehet kacagni. ~     Én láttam
1995 Vers1|              kinek példája véd?"~"Igaz lehetne gáncsom, bár talán~A vétkes
1996 Tovi |          esetben azt meg nem szeged.~A lehető tenálad szűnet nélkül~Egyetlen
1997 Tovi |          törvénynek kettős érctábláját~Lehoztam a Parnass szent bérciről;~
1998 Tovi |            szeméről a veszélyes hályog~Lehull, magát elundorodva látja;~
1999 Tovi |              undok tisztelet oltárait.~Lehúllt a fal, s a tábla fennmaradt!~
2000 Vers1|            Homer~S a sánta Musa táncát lejtegetvén,~Patkós bokáit összecsattogassa,~
2001 Vers1|          fürtjeit,~Úgy járom én kobzom lejtéseit,~Két négyét összefűzve két