Part

2002 Vers1|             Echo nevetve. ~Így szól, s lekapja a leplet... A papok~Elnyúlva
2003 Tovi |                karjában,~S a szép mely lélegzést alig veszen, ~Él, él! felpillant!
2004 Tovi |              mást vadság..." - s más a lélektelen író?~     Azt hozzád s hozzám
2005 Vers1|                     Nyilt karod között lelem! ~1788-1790 ~ ~
2006 Tovi |               a fényes úton,~Hová nagy lelked lángja gyúlva tol,~S nem
2007 Vers1|              nem nehéz karodnak,~Fiam: lelkednek sok mázsányi súly. ~Az ifjú
2008 Vers1|           végtelen kecsekkel,~S magyar lelkeikben halhatatlanok:~És, aki testvérének
2009 Vers1|      nyirettyűs, s Barcsai,~Rokon nagy lelkek, összeforrt barátok,~Verseik
2010 Vers1|            dala:~"Homályos bánat dúlja lelkemet;~Talán újúlnak régi szenvedésim,~
2011 Tovi |              egy tő virágai,~Testetlen lelken úgy nem lél kecset,~Mint
2012 Tovi |               én Manicheus,~Testestül, lelkestül Manicheus,~Hitem, ha kell,
2013 Tovi |             hagyott el,~Hunyadink nagy lelkét nem hagyánk el,~     S lepattogának
2014 Tovi |             úgy nem lél kecset,~Mint a lelketlen testen nem talál.~Azonban
2015 Tovi |                     És kiesebb tájra s lelki valóba vezérl.~És te kevélykedel-e,
2016 Tovi |               óhajtásaink,~S sehol nem lelnek. Aki tégedet~Erővel megkapott
2017 Vers1|     zaklatgatjuk,~A tévedt kulcsot nem lelő legényt,~S htel-garni gyanánt
2018 Tovi |         redőkkel el kezdé lepetni.~Nem lelt-e Amor érző szíveket,~Kik
2019 Vers1|             leplet... A papok~Elnyúlva lelték más nap őt az Isis~Szent
2020 Tovi |              halmain,~S hol a pataknál lengenyék teremnek. ~Itt lábainál
2021 Vers1|              sötéte közt~A szent alak, lenyúló fátyolában. ~Bizonytalan
2022 Tovi |                 Vagy talán sebesb lesz~Lenyúlt fark nélkűl futva? Lásd
2023 Tovi |          lelkét nem hagyánk el,~     S lepattogának láncaink. ~Itt vesztenek
2024 Tovi |           misére,~S nem láthatom, mint lépdel, ablakomból, -~Nem, mint
2025 Vers1|           éltelen csönd,~Melyet csak a lépdellés dobbanásai~Szaggatnak meg
2026 Vers1|          boldog férje~S kevély örömmel lépe társai közzé. ~     Barátom!
2027 Tovi |               gomb,~De félrecsúszott a lepel, s csupasz a comb.~S ím
2028 Vers1|             éjfélkor felugrik.~Rezzent lépései vaktában viszik~A gömbölyeghez.
2029 Vers1|            vakon s tipogva vonják rest lépéseket,~Amerre papjok a setétbe
2030 Vers1|                  a mi útunk tiszta út,~Lépésidet nem fogja dudva gátlani.~
2031 Vers1|          zsinór jegyzette el,~S minden lépésünk távolyabb és távolyabb~Von
2032 Tovi |             Gyengébb redőkkel el kezdé lepetni.~Nem lelt-e Amor érző szíveket,~
2033 Tovi |             lakója.~Ily tűnődések közt lepett meg álmom,~S lelkem Morpheusnak
2034 Vers1|      csevegéssel öldökölj meg?!~Testét lepje meg a gonosz pokolvar,~A
2035 Tovi |           leány,~Körűlaggatva a párdúc leplegével,~Kit a hegyekben sújtott
2036 Vers1|             neki kél,~S sebes repületi~Leplét félreveti,~Szemérmes szemmel~
2037 Vers1|            lángolok,~S előttem éppen ő lepleztetik."~Pörölj az istenséggel
2038 Tovi |               ruha! Németes ízlés~     Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra
2039 Vers1|                Menüetje keccsel teljes lépteit,~S ígézi a szála torlott
2040 Tovi |              Néma haragjában most maga léptet elő.~Jobbja és balja felől
2041 Vers1|              dal, amidőn görög~Tetőkre léptetett. De veszte a régi,~Midőn
2042 Vers1|           borral sebes szárnyának~     Lépvesszőket hányhatok,~Bort hamar, bort!
2043 Tovi |                béfeszíteni,~S ha kell, lerogyni a vérengző csatában. ~Szebb,
2044 Tovi |           hegyekben sújtott meg nyila.~Lesbos nevelte a másikat, dalok~
2045 Vers1|                 Ah! meséidet,~Melyekre Lessing is javalva nézne,~S epigrammáidat
2046 Vers1|              felének jött tanítani.~Te léssz az első, kit később Horányink~
2047 Tovi |       kecskelábat a palást alatt~Hiába lestem, s azt kezdém gyanítni,~
2048 Tovi |               zöldel fürtjeiken,~S nem lész idő, mely azt hervadni hagyja. ~     
2049 Tovi |                a nap költ, amikor arra leszállt.~Nemzőjét, rokonát, férjét
2050 Vers1|            kíván, azt hiszik.~Barmokká lesznek, s rettegvén a büntetés~
2051 Vers1|              néztem, bár közöttünk~Nem lettek, és nem nőttek s nem maradtak."~
2052 Tovi |              SÍPOS PÁLHOZ ~Manicheussá lettem, s azt hiszem,~Azt vallom,
2053 Vers1|              Mint hűltem el, s oh mint levék oda,~Midőn megláttam! Inte,
2054 Vers1|              tart.~Haszontalan! te nem levél közöttünk,~S Szemerével,
2055 Vers1|            elfogassa~     Gyanúba vett levelem,~Nincs aki tudakozgassa,~     
2056 Tovi |              Eléggé ellenkezém: a fény levert.~Ám tedd meg a próbát, ha
2057 Tovi |       The-mi-sztocleszért.~S Kiosch- s Lezbóschnak, Kémiának s Mekhanikának.~     
2058 Tovi |         Mekhanikának.~     Ami Chiosz, Lezbósz, Chemia, Mechanica.~Szent
2059 Vers1|            futotta a vakmerőt, s az éj~Lidérci közt eltűne, - nem haraggal,~
2060 Vers1|                Ide jő ma ki.~Ha a zöld ligetet~Az elkeseredett~Bús fülemile~
2061 Tovi |              lángolnak, s e kebel égve liheg. ~1818 ~ ~
2062 Tovi |                S szebb kecskefarkkal a ló, mint amúgy?~Nézhedt-e hogy
2063 Vers1|                szemét, aki remegve fut~Lobbant lángom elől kertje homályiba,~     
2064 Vers1|                 és íme Diespiter~Tüzet lobogtat s mond: Eredjetek,~Amott
2065 Tovi |               lant fia.~S ez tűzzel és lobogva, valami~Dagasztja keblét;
2066 Vers1|             künn, ezüstjök,~Faszéken s lócán űltek asztalukhoz;~Az étek
2067 Vers1|             hold ezüstkék sápadt fényt lövel le;~S rémítve, mint a megjelent
2068 Tovi |               tán~Azt mondaná, hogy "a lófuttatás is~Csak anglomaniád vak
2069 Vers1|          nőttek s nem maradtak."~Tüzem lohadt, s az álnokságok atyja,~
2070 Vers1|            most, hála istenimnek!~     Lollimat csókolhatom.~Még nincs aki
2071 Vers1|            elfödöze a tavasz~     Ifjú lombjai közzé,~          S mézzel
2072 Vers1|                 S így Dayka ügyetlen s lomha verskovácsló.~Nem vétek,
2073 Tovi |                vak szűleménye;~Ne lásd Londonban, Pesten nem teszed:~Erőnket
2074 Vers1|         szerelmek űzésére hajtá.~Itten lopá el a szerelmesektől~Egy
2075 Tovi |           felépítni. ~A trombita szól; lóra hát!~     El, el, a sereggel,~
2076 Tovi |                   Pórsereg, erre!~     Lőrét árúlok s nyírvizet; édes
2077 Vers1|                BUGACI CSÁRDÁHOZ ~Orczy Lőrinc után ~     Csikós-, gulyásnép
2078 Tovi |                lelkem Morpheusnak édes lotusában~Föllelte nyugtát, mely régen
2079 Vers1|              dalát,~S amit Torquata, s Louison s Goetchen zengtek:~S pártáik
2080 Tovi |                S a Vatikánt elhagyta a Louvreért;~De most nem tűrve a szentetlent
2081 Tovi |            Lásd Manó Pált~Az nem-zsidó lován is nyert jutalmat.~Örvend
2082 Vers1|              két bitó,~Hová vendégid a lovat kötik. ~     Bográcsod és
2083 Tovi |              lop, koldúl, adja-cseréli lovát.~Egy gyöngéje vagyon: szeret
2084 Tovi |               az angyalt;~Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt.~Térde
2085 Tovi |                én lakom.~Én nem vagyok lúd többé, én hattyú vagyok,~
2086 Tovi |                                      A LÚDHATTYÚ ~Cayster és nem Döncös e
2087 Tovi |                                        LUKAI ~Te cifra szókkal élsz,
2088 Tovi |            simúlva,~Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd! ~1812 ~ ~
2089 Tovi |            neki az esztendő, szeretett lyánykája barátné,~     S futja komám-asszonyt
2090 Vers1|                Ah, a szép Cenci~Ide jő ma ki.~Ha a zöld ligetet~Az
2091 Vers1|              Hogy elmúlt a tél. ~Még a madarkák~Félénkek s némák.~De majd
2092 Tovi |                s "tedd, mert kell" - A Maeonida:~     "Tedd, mert szép,
2093 Tovi |              vagy hozzá, és igaz. Neki~Magad nem kellesz. Ó nem érted
2094 Tovi |            Örök s állandó törvény vagy magadnak,~És semmi esetben azt meg
2095 Vers1|              királyt, jó szívvel látsz magadnál.~Maradj békével e pusztán!
2096 Vers1|             Többé nem űztem a futót, s magamba~Vonúlva azt kérdém, amit
2097 Vers1|              téged a gonosz..." mondám magamban.~De ím nyílik ajtóm, s a
2098 Tovi |               a vetett kelepce.~Majdan magamhoz térek, s a csalást~Csalásnak
2099 Vers1|                jöjjek olykor negyvened magammal,~Engem jó kedvvel véssz,
2100 Vers1|           durva föld fia,~A fény miatt magamra nem találok.~Ifjú koromnak
2101 Tovi |            Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,~S ajak, kebel, szív együvé
2102 Tovi |           sánta kullog a sereg megett?~Magára nagy bajt vállal, aki az
2103 Vers1|      Sylvesterünket fényesb útra hívá.~Magasb kecsekhez szoktatott fülét,~
2104 Vers1|               hol a~     Szirt forrása magasról~          Tajtékozva szökell
2105 Vers1|                Hogy én nem értem, hogy magasztalásaid,~Melyekkel rólok írva szólsz,
2106 Vers1|              vakmerő bolondjait,~Akik, magoknak tetszvén, a megtévedés~Egyik
2107 Vers1|        századinkban kincset gyűjtenek.~Magunktól függünk, s jobbunk mellett
2108 Vers1|             Szólj úgy, ahogy magyarnak~Magyarhoz illik; egy akolban állunk..."~"
2109 Tovi |             amit nem vett el, ellopá. ~Magyarra vivé ki a magyart,~S vicsorga
2110 Tovi |                 megszerettél,~Mind azt magyarrá tenni vágysz; - ha tán~Azt
2111 Vers1|              ezt:" ~     "»Hogy Pázmán magyarúl alkalmasint tuda,~Tekintsd,
2112 Tovi |           természet ellen is:~A Neptun magzatjainak farkokat~Elcsapkodtatván
2113 Tovi |               elnyél a vetett kelepce.~Majdan magamhoz térek, s a csalást~
2114 Vers1|              fel, és cserépben,~S amit majorjok és a kert adott.~S e durva
2115 Tovi |            vontam,~Hanem hevesb és még makacsb vitára.~Ki nyugtot óhajt,
2116 Tovi |         szokatlan;~     S kényesb vagy makacsúlt ízletem újnak örűl.~Amit
2117 Tovi |         megpecsétlem;~S a nyúzott bőrű Manes, hív tanúja~Vesztében, ismét
2118 Tovi |                    PROF. SÍPOS PÁLHOZ ~Manicheussá lettem, s azt hiszem,~Azt
2119 Tovi |                fark nélkűl futva? Lásd Manó Pált~Az nem-zsidó lován
2120 Vers1|             kegyesen szent jelenéseim,~Már-már zengi dalom; honnomat egykor,
2121 Tovi |               az újért~     Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom.~ ~
2122 Vers1|                szívvel látsz magadnál.~Maradj békével e pusztán! Kemencéd~
2123 Tovi |            Hogy már ölébe zárt s ottan maradsz,~Elhűl, midőn föleszmél,
2124 Vers1|            lettek, és nem nőttek s nem maradtak."~Tüzem lohadt, s az álnokságok
2125 Tovi |          nevetve) szabad. ~ ~VERSEK 2.~MARGIT SZIGETÉN ~(1800 júl. 30-
2126 Vers1|              Dayka ezt hogy teszi.~Oh, marhalelkek, méltók vonni igát,~Mert
2127 Vers1|           békák ezredétől!~Vesztökre a marhatartó jámboroknak~Ki tett, zsiványok
2128 Tovi |             Száján függ pipája,~A szép markotányosnénak~     Nem int ő hiába. ~Amint
2129 Vers1|             Ung vizeit~Szőkére festi a Mármaros sara.~Én abiakaimból néztem
2130 Vers1|         nyelvrontóknak szidalmaz,~Mint Marsyas azt gyáva lantolónak,~Kire
2131 Tovi |             ereszti lánca alá magát.~A martalék, kit földig nyom le súlya,~
2132 Tovi |          ingasz,~Hanem az akarat; mert martalékja~Az óhajtásoknak, azért erőtlen.~
2133 Vers1|               velem. ~Lányka, jer, jer mártsd rózsádat~     Kelyhem édes
2134 Tovi |                selymet hullogat~Parosi márvány-vállain alá;~S mely isten álljon
2135 Tovi |                Velletri~Pallas csodált márványa, s az Azé,~Ki Pythonon nyert
2136 Tovi |             szökéssel látta a Pantheon~Márványait égre kelni partjain,~Méltó
2137 Vers1|              elérte.~Templom-magasságú márványfalak,~Trümeauk, parquétek, kristály-lüsterek,~
2138 Tovi |                minden-isteneknek.~De a márványváros tudta mit köszönhet~Ökrésztanyáidnak,
2139 Tovi |            élet ez!~     Hol van ennek mása?~Pajtás csapj fel, vídám
2140 Tovi |          harcol szüntelen,~S rabolja a másikának híveit.~Amannak sergét ész
2141 Tovi |                nyila.~Lesbos nevelte a másikat, dalok~És lant zengése mellett;
2142 Tovi |           Szvat-Nikola.~S hogy annak a másiknak véljem őt,~Fehérb alakba
2143 Vers1|            megtévedés~Egyik széléről a másikra térnek el;~S kevélyen néznek
2144 Vers1|               nyelve nincsen elkeverve mással,~Ki nem szorúl a vendég
2145 Vers1|                 Ki nem szorúl a vendég maszlagára,~Kenőcsöt útál, s gondolatjait~
2146 Tovi |          egymást ölé.~Éh gyermekeinket maszlagon~Hízlalta pribégjeivé, hogy
2147 Tovi |             keresztyén olvasó!~És ahol maszlagot hint ez, ne mulass, óh!~
2148 Vers1|               tisztelőd."~"S lakása?" "Máté-Szalka". - Széket ad~Cselédem,
2149 Vers1|                s rohanj~Rengő karokkal mátkád szép keblébe,~S csókjaiddal
2150 Tovi |            nagy!~Hol van urad? hol van Mátyás? hová leve László?~     
2151 Vers1|          karodnak,~Fiam: lelkednek sok mázsányi súly. ~Az ifjú mély gondok
2152 Tovi |               Chiosz, Lezbósz, Chemia, Mechanica.~Szent Adrastea, mérj bosszút
2153 Tovi |               örűl.~Amit Berki szeret, megavúlttá válhat; az újért~     Hamvamat
2154 Vers1|                nappal, éjjel, sárosan, megázva,~S bár jöjjek olykor negyvened
2155 Tovi |          boldog suttogások,~Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások. ~S
2156 Tovi |              vagy, és mi valál egykor! megborzadok. A hű~     Érti a szent
2157 Tovi |        bizakodókat,~     Cselébe voná, megbuktatá. ~Hegyeink aranyát, ugarinknak~
2158 Vers1|            birtokom;~Egy új Tibull itt megdicsőjtett engem,~S én őtet és hölgyét
2159 Tovi |                tanúja~Vesztében, ismét megdicsőjtve lesz. ~Két, két isten van;
2160 Vers1|    bogárteknőjű fedeled~Játéka a nyári megdühödt szeleknek,~Ez mindaz, amivel
2161 Tovi |              Hogy sánta kullog a sereg megett?~Magára nagy bajt vállal,
2162 Vers1|                s nem gyéren a tapaszt.~Megfértek egy szobában, és ha sok~
2163 Tovi |            hitte, hogy szép a jó;~Most megforditák, Keresztyén hív olvasó!~
2164 Vers1|            kötik. ~     Bográcsod és a meghasadt fazék,~Mely még is bűzöl
2165 Vers1|            fenség) mint Virágra.~Sok a meghitt: a választott kevés. ~     
2166 Vers1|            vala a fedél, s a ház falát~Megholt barátjaiknak címerök,~Nem
2167 Tovi |              Hű karjába nem fogad,~S a megifjodott tavasznak~Szép Hórái gyönge
2168 Vers1|               Óriási nagyságban tünt a megíjedt~Ifjú szemébe. "Szólj - mondá -
2169 Tovi |           viseltetik reá,~Míg szabadon megismeri azt, s alája~Önkényen s
2170 Vers1|            nagy~Seregben szoktak itten megjelenni."~"A Nyírben terme jól a
2171 Tovi |        tilalmát~A tiszteletlen nép még megkacagta;~S nem érté, őtet mint lehet
2172 Vers1|            engem is.~Lángoltam látni s megkapni a valót,~És mint menyasszonyt
2173 Tovi |             lelnek. Aki tégedet~Erővel megkapott és azt hiszi~Hogy már ölébe
2174 Vers1|               Te fogod~A legszentebbet megkísérteni?"~Nem érti ő, nem hallja
2175 Vers1|      megdühödve kapkod néha másba,~Azt megkönnyítni felkél istene. ~     Ah,
2176 Vers1|         álnokúl e címet hordozod.~Négy megkopott fal, roskadásnak indúlt~
2177 Vers1|             önmaga:~Ha ki ezt eltolja, meglátja a valót?~Ám érjen ami akar,
2178 Vers1|               oh mint levék oda,~Midőn megláttam! Inte, hogy követném,~S
2179 Vers1|        vaktában viszik~A gömbölyeghez. Megmászni a kerítést~Nem volt nehéz,
2180 Vers1|              hattyúja,~A te éneklőddel megmérközni fél.~Ő nem leánya az aegis-csörtetőnek,~
2181 Tovi |            elfogva alakján s hangjain,~Megnyílt az ég szememnek és fülemnek. ~
2182 Vers1|        bírhatunk?~És mégis bírunk? Nem megoszthatatlan,~Nem egy-e, amit látni óhajtozom?~
2183 Tovi |            nőttek karjain,~És bájaiban megosztva részesek.~Aranyszög fürtök
2184 Tovi |                Akármely gyötrelmekkel, megpecsétlem;~S a nyúzott bőrű Manes,
2185 Vers1|            vagyok;~Hajló koromban illő megpihennem."~"Ravaszkodol, de nem mégy
2186 Tovi |       mosolygok,~Fülem cimpáját titkon megragadja,~S int, hogy tekintsem a
2187 Tovi |               Meri bájos zengzeteinket~Megszaggatni jajjaival.~De nem marad
2188 Vers1|        rókaprémű~Dókáját ölbe fogja, s megszalad,~A szem sem éri, s nézd, -
2189 Tovi |             jámbor botlón, s tévedésit~Megszánva nézi, s jobb ösvényre vonzza,~
2190 Vers1|                sejtsék; lopva szúrsz."~Megszégyenűlve rogytam össze, s nem volt~
2191 Tovi |           nagyúr~Hét tornyu városában, megszerettél,~Mind azt magyarrá tenni
2192 Vers1|               hosszújára;~És amidőn ez megszökött, amaz~Balúl hosszúra tátogatta
2193 Tovi |     megfoghatatlan~Voltodban elvesz, s megszűn fényleni.~Minket sötét bús
2194 Vers1|                S hazudni, s hizelkedni megtanít.~Nem tudtam eddig: illő,
2195 Tovi |               tüzes csatáiból,~     És megtelepedik,~Jószágot vesz, kölcsön
2196 Tovi |                    Terjed győzedelme. ~Megtér tüzes csatáiból,~     És
2197 Vers1|           tudnom használ. S ő jutalmúl~Megtért, s így szóla: "Láss! Amit
2198 Vers1|               férfikor legelső éveiben~Megtettem amit kelle, s ment vagyok;~
2199 Vers1|             Akik, magoknak tetszvén, a megtévedés~Egyik széléről a másikra
2200 Vers1|           távolyabb~Von el bennünket a megvakított sereg~Könnyhullatással áztatott
2201 Tovi |              káromlás vala az, midőn~A megvakúltak téged féktelen~Kéjnek neveztek;
2202 Vers1|               nem értem e neheztelést.~Megvallom: a kedv szesszenései~S játékos
2203 Tovi |               Azt higgyük-e, hogy őtet megvetetted,~Örökre elhagytad? Nem,
2204 Vers1|             Pipszembe botlik.~Sikoltva megy a grádicsnak s lefordúl.~
2205 Tovi |                NAP ~A zápor ömlik; nem megyen misére,~S nem láthatom,
2206 Tovi |                új kín rohan reám,~Mert megzavart lelkem most azt gyanítja,~
2207 Tovi |              tuú!~Kloáx, tuú! ~     Ha megzendűl~Esteli dalunk,~S örömünk
2208 Vers1|           ápolóm, az új~Szép Atticának méhe. Ő tanított~Engem szemérmes-édest
2209 Tovi |                Lezbóschnak, Kémiának s Mekhanikának.~     Ami Chiosz, Lezbósz,
2210 Tovi |                rege -~Ah, de a Phoebus melege~Veszélyt vona ránk.~A békanép~
2211 Vers1|     Boldogtalan! el innen! - így kiált~Melléből egy hű szózat, - Te fogod~
2212 Vers1|          mindaz, amivel kevélykedel.~S melletted egy gödör, mely rejtve tartja~
2213 Vers1|             édes nedvibe.~Fonjad azt s mellpántlikádat~     Hajam barna fürtibe!~
2214 Vers1|              irhás zsellérünknek:~Nagy méltán tarthatjuk egyik fő díszünknek.«" ~     "
2215 Vers1|                teszi.~Oh, marhalelkek, méltók vonni igát,~Mert fül helyébe
2216 Vers1|            legdicsőbb fia~Szemléletére méltóztatni fog." -~(Mint aki titkos
2217 Vers1|            szép!" "Úgy Szatmár ködéből~Melyben Sylvester óta volt, kikél.~
2218 Vers1|              érzékinek~Ál-boldogságai, melyeket nagyobb~S kisebb mértékeiben
2219 Vers1|            értem, hogy magasztalásaid,~Melyekkel rólok írva szólsz, döfések?~
2220 Vers1|             elég akarni? Ah! meséidet,~Melyekre Lessing is javalva nézne,~
2221 Tovi |          Fürtjei között az ionkoszorú.~Melyiké az alma? Ah, ki mondja meg?~
2222 Vers1|            csizma; van~Sok olyatén is, melynek pitvarában~Kapcát von a
2223 Vers1|            nekem.~Oh, ahelyett, hogy e mélységeket~Előttem felnyitnád, kérlek,
2224 Tovi |            Egyenként kezdénk itt-ott a menést;~Úgy hitte minden, jó ösvényen
2225 Tovi |               felől László szökdelteti ménét,~     S atyjának vészi és
2226 Tovi |               legkedveltebb tanítvány!~Menj! fusd a pályát! Révaink
2227 Tovi |             sorában~Hatalmas szózattal mennydörgeni;~A hont, az elnyomottat,
2228 Tovi |               szép ajkán nem lebegének~Mennyeibb hangzások, mint e bájos
2229 Tovi |                szép~Kancáid közé angol mént eresztesz,~S a szép magyar
2230 Tovi |            mivel urfia térdig~     Érő mentéjét párizsi módra szelé,~S négy
2231 Vers1|        gyakorta~A nyúgalom pontját, és mentek érte:~Pert vonz fejére Dayka
2232 Tovi |     kérlhetetlenűl.~S a nép, melyet te mentté tenni vágysz,~Amely leginkább
2233 Vers1|          szerelmes járja szép párjával~Menüetje keccsel teljes lépteit,~
2234 Vers1|              megkapni a valót,~És mint menyasszonyt keblemhez szorítni,~S új
2235 Tovi |               kedvének él,~     Nyer a menyecskétől. ~Szikrát rúg paripája,~     
2236 Vers1|           látni most, hová~Belépni nem mer patkós csizma; van~Sok olyatén
2237 Vers1|            lelé; pedig~Ő füllel, újjal méré hangjait,~Fület-varázsló
2238 Tovi |               soha még tűrni, ha törpe mered. ~1817 körül ~ ~
2239 Tovi |               te nyak, ha nem hajolsz, meredj!~Hattyúnyakat jól játszol:
2240 Vers1|            Mondják; de nékik hinni nem merek."~"Oh szép! igen szép!" "
2241 Tovi |           vályogváros alkotmányai közt~Merész szökéssel látta a Pantheon~
2242 Tovi |           dölyf kéjeit,~S viselénk, de mérges fájdalomban,~     Az alázó
2243 Vers1|               szegény Kazinczyd~Elvesz mérgibe, majd ha olvasandja?~Várj,
2244 Tovi |          cselekedném -~Amit tetszik ha merhetném. ~~~~~~13.~~~~ ~~~~Rosszat
2245 Tovi |          rejtenek el,~- Neve fülmile -~Meri bájos zengzeteinket~Megszaggatni
2246 Tovi |             Mechanica.~Szent Adrastea, mérj bosszút ez otromba beszédért!~     
2247 Tovi |           hajad, s lásd ím e kecseket;~Mernéd a felvirúltat most illetni? ~
2248 Tovi |            jobb mint a régi?"~S a régi mért jobb mint az új?~A rosz,
2249 Tovi |               kemény halál neki~Fejére mérte már kaszáját. Hetvenes~Izromba
2250 Vers1|              melyeket nagyobb~S kisebb mértékeiben bírhatunk?~És mégis bírunk?
2251 Tovi |           Tejos és az Umbria~Költőivel mertél versent szaladni,~Akár a
2252 Vers1|           műveléd.~De elég akarni? Ah! meséidet,~Melyekre Lessing is javalva
2253 Vers1|          Herculesch,~Úgy kap karom fel messzére a neked~S nekem nem honni
2254 Vers1|               TÖRÖK LAJOSHOZ ~Hatalmas mesterének egy szava~Miként hozá ki
2255 Vers1|        hatosban zengi hőseit,~Úgy érti mesterétől, - s a hatos szép.~Murány
2256 Tovi |               tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.~ ~
2257 Tovi |           természet. Ez egy az:~     A mesterség természete néki nem az!~ ~
2258 Vers1|     érthetetlen, a megfoghatatlan~Nagy mestert, fejtik leckéid nekem.~Oh,
2259 Tovi |            taszít..." ~A tűnet szörnyű metaphysicus;~S badar beszédén látni,
2260 Vers1|             vélem s kedves Kölcseymmel~Mételytelen mézőkön nem legelsz.~Egernek
2261 Tovi |             idő! veszett erkölcs! s te mételyünk, oh átkozott Aesthézis!~ ~
2262 Tovi |                hon helyett neki~Téj- s méz- s bor-folyta Kanaánt adék.~
2263 Vers1|             majd tudóm lőn,~S a lányka mézes ajkát a zsolozma~Hamis hangzások
2264 Tovi |         irígylé,~     És amit táplál a mező.~Paripáink neki nyihogtak,~
2265 Tovi |            ember több s nemesb,~Mint a mezők lakója: annyival~Több és
2266 Vers1|                Kölcseymmel~Mételytelen mézőkön nem legelsz.~Egernek nőttél
2267 Tovi |          áldása. ~Puskázik künn a zöld mezőn~     Nyer ellenségétől,~
2268 Vers1|             lombjai közzé,~          S mézzel tömte meg ajkamat. ~Nőttem,
2269 Tovi |          századoknak~Kellett lefolyni, mig a Tiberis~A vályogváros
2270 Vers1|               halandó~Föl nem vetendi, míglen én fogom.~De nem vetette-e
2271 Vers1|         döfések?~Való gyanánt azt csak Mihók veszi.~Pirúlsz vesződni
2272 Tovi |                pillantásaink elébe;~Mi mik vagyunk, nem értjük, s elvakít~
2273 Tovi |                 s Virág~És Berzsenyim, Miklának éneklője.~Bihart Vitézem,
2274 Tovi |                 FÉNY ÉS HOMÁLY ~Cserey Miklóshoz ~Szép a felduzzadt Ares
2275 Vers1|              ahol szemem~Gyönyörködése millio tárgyait~A legvarázsb sötéttisztában,
2276 Vers1|              ÉN BOLDOGÍTÓM ~     Nincs millió közt egy, kit a fene~Vak
2277 Vers1|                     AZ ÉN BOLDOGÍTÓM ~"Milliók közt sincs egy, kit a fene~
2278 Vers1|             valót felfödni néki késik.~Mim van, ha mindenem nincs?
2279 Vers1|             felévé; s a szegény öreg -~Min kaptak össze, könnyen képzeled -~
2280 Vers1|                legrégiebb neme~Az volt minálunk, melyen vén Tinódink,~Szikszó
2281 Vers1|                megdühödt szeleknek,~Ez mindaz, amivel kevélykedel.~S melletted
2282 Vers1|               ellenkezésben~Allottanak mindeddig. Az rövid~Ütést adott emennek
2283 Tovi |            kelni partjain,~Méltó lakát minden-isteneknek.~De a márványváros tudta
2284 Vers1|            eddig dévajkodni; van határ~Mindenben. - Valld meg: mint zengett
2285 Vers1|             míg a szép zengzet és~Szin mindene egyűvé nem szerkezik. ~Ekként
2286 Tovi |               fia! nem egyenlő bájt~Ad mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved,~
2287 Vers1|                néki késik.~Mim van, ha mindenem nincs? kérdi az ifjú;~Van
2288 Tovi |           gyöngy élete!~Csillog villog mindenfelé~     Ruhája, fegyvere. ~
2289 Tovi |            vállalkozik.~Te vagy, szent Mindenholjelenvaló,~Ki bennünket szemlélhető
2290 Vers1|                semmiből~Ezt a tömérdek mindent, s önmagát~Az érthetetlen,
2291 Vers1|         nem-tudom-mijének mondogattál.~Minek tekint az engem, akinek~
2292 Vers1|               le Sophiet. ~     És ím, miolta nékem áldást nyújta,~S bús
2293 Vers1|               tette le Sophiet.~És ím, mióta ő nékem áldást nyújta,~Bús
2294 Tovi |                zápor ömlik; nem megyen misére,~S nem láthatom, mint lépdel,
2295 Tovi |                                        MISOXENIA ~Jó nem kell, ha az emberiség,
2296 Tovi |           vagyon a versben, ha mesteri mív.~ ~
2297 Tovi |                       PIRITÓ JAVALLÁS ~Míveim közt neked ez tetszik, Szalavári,
2298 Tovi |                   Érő mentéjét párizsi módra szelé,~S négy öt kendőtől
2299 Vers1|            Csinála az, akit egykor oly mohón~Tett volt felévé; s a szegény
2300 Vers1|                  S ím, itt Pázmánról!" monda "kérlek, halld ezt:" ~     "»
2301 Tovi |             tenni vágysz; - ha tán~Azt mondaná, hogy "a lófuttatás is~Csak
2302 Tovi |                    13.~~~~ ~~~~Rosszat mondanak felőled,~De én el nem állok
2303 Vers1|           maradt?~Oh! írd könyvedbe, s mondd el reggelenkint,~És amidőn
2304 Vers1|              édes ajkidon lebeg,~S egy mondhatatlan báj, melyet szemem~Még eggyikén
2305 Tovi |                 ha boldog-e? te szólj.~Mondhatd szabadnak, ami nyomva van?~
2306 Vers1|                hegye!«" ~"Bizony szép! mondhatom; már ez bizony szép!~Kegyetlenűl
2307 Vers1|              haza~Fő nem-tudom-mijének mondogattál.~Minek tekint az engem,
2308 Tovi |                készűltek: oh bizonnyal~Mondom neked, elhagyna nyúgodalmad. ~     
2309 Tovi |                akkor tisztelte a nép a Morált,~S az Aesthesis a rossz
2310 Tovi |             lepett meg álmom,~S lelkem Morpheusnak édes lotusában~Föllelte
2311 Tovi |               De a való: való, bár nem mosolyg,~Hogy népünk rabnép s nem
2312 Tovi |               ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,~S a két szerelmest összefűzte
2313 Tovi |                 Egy pár szép szem, egy mosolygás,~Mit tesz, inkább tudom,
2314 Tovi |                jargont, s kerűlöm~Akik mosolygják, mert az nekik új,~Ő egyedűl
2315 Tovi |               másik, látván, néha hogy mosolygok,~Fülem cimpáját titkon megragadja,~
2316 Tovi |               kaján sugallja, -~Én nem mosolygom a jargont, s kerűlöm~Akik
2317 Vers1|        éneklőtől,~Ki őutánok egyre sem mosolygott~Még édesebb, még bájosabb
2318 Vers1|               hármával. ~Gerézd övedzi mostan homlokom;~Ott, hol Tokaj
2319 Tovi |                        RÁDAY ~Én ujabb Mózes voltam, s népemet~Kihoztam
2320 Tovi |             Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe~Így sűlyede, elfogadván
2321 Vers1|           hányhatok,~Bort hamar, bort! Múlásának,~     Ha iszom, kacaghatok. ~
2322 Tovi |             ahol maszlagot hint ez, ne mulass, óh!~A rossz madár a szentet
2323 Tovi |           historikus,~Bencém, atyáddal mulat együtt. Nem hal el~Neve,
2324 Vers1|             Élet, balunknál a vígasság múlatoz;~Nem íjeszt minket a menny
2325 Vers1|                Midőn egy szerencsétlen munkát közle velem. ~Mint bánthattalak
2326 Vers1|          mesterétől, - s a hatos szép.~Murány rotyog, totyog, potyog,
2327 Vers1|              mellett a Homer~S a sánta Musa táncát lejtegetvén,~Patkós
2328 Tovi |              lant zengése mellett; ezt mutatja~Fürtjei között az ionkoszorú.~
2329 Vers1|               szépeinknek,~Külföldinek mutatnak. Ah, ki vagy?~Csudállak
2330 Tovi |          Nincsen verse között s prózai műve között.~ ~
2331 Tovi |             néked~Utadba lép s ellenzi művedet,~Tömlöcre hányod kérlhetetlenűl.~
2332 Tovi |               Első valék én, aki, mint műveld~A parlagot, törvényt s példát
2333 Vers1|               Egyetlen voltál, aki azt műveléd.~De elég akarni? Ah! meséidet,~
2334 Vers1|             termése volt a rózsa is;~A múvelés belföldivé tevé,~S hespéri
2335 Vers1|           látál, vad kora, jó ideig.~A művész érzette magát, s Neked én
2336 Vers1|        bizonyítja: ki több itt,~     A művész-e vagy a szolgai tompa szokás.
2337 Vers1|                              A SONETTO MÚZSÁJA ~Mint a szerelmes járja
2338 Tovi |            Boszúja sokáig,~S a vakmerő~N émúlva lakol.~De minket
2339 Vers1|                 Látlak s lángomat..."~"Nagyítva látni másnak érdemét~A tévedésnek
2340 Tovi |                szebbet, fényesebbet,~S nagyobbat a nap nem lát szent egéről,~
2341 Tovi |              Itt állottanak ők, azok a nagyok, erre tekintett~     György,
2342 Tovi |         Vitézem, szép környét Tokajnak~Nagyom tanítá zengzetem csudálni.~
2343 Tovi |              bölcs; csak az baj hogy - nagyon! ~     De véget a dorgáló
2344 Tovi |               a szép Hellasnak, római. nagyság,~Francia csín, és német
2345 Tovi |        nyúgalomban könnyű menni néked:~Nagysága s fénye védik a dicsőt.~
2346 Vers1|             egy beleplezett kép~Óriási nagyságban tünt a megíjedt~Ifjú szemébe. "
2347 Tovi |                Rómában és Athenben s a nagyúr~Hét tornyu városában, megszerettél,~
2348 Tovi |               én nem fájlalom -~Fény s nagyvilág énnékem Széphalom. ~1811 ~ ~
2349 Vers1|                dévajságimat.~Hol kell, nálamnál senki nem komolyb."~"És
2350 Tovi |              viskód dőledékeit;~És míg nálánä szebbet, fényesebbet,~S
2351 Tovi |              nekünk.~Hasonlatos vagy a naphoz: maga~Sötét az is, de fényt
2352 Tovi |                                A KÖTÉS NAPJA ~Mely boldog óra tűnt fel
2353 Tovi |          ízletem~Más útra vonz el. Aki napjait~A szépnek szentelé, s még
2354 Vers1|           bolondok cifra bábozásai!~Te nappal, éjjel, sárosan, megázva,~
2355 Vers1|    vissza-fordultával: ~Honnom Ausonia narancsgallyával~Körűlölelve főm szép fürtjeit,~
2356 Tovi |           előbb~Rosz nyelvpecér volt - náthás rigmusában~Leckére fogna,
2357 Tovi |                 Ki lép ürűlt nyomodba? Nedves arccal~Egy délceg ifjú hágdos,
2358 Vers1|             rózsádat~     Kelyhem édes nedvibe.~Fonjad azt s mellpántlikádat~     
2359 Vers1|              komolyb."~"És mégis azt a négyet példaképpen?..."~"Mit? hogy?" "
2360 Vers1|               én kobzom lejtéseit,~Két négyét összefűzve két hármával. ~
2361 Vers1|           megázva,~S bár jöjjek olykor negyvened magammal,~Engem jó kedvvel
2362 Tovi |                ÉS KÖNNYŰ ~Nem szeretek nehezet, ha nehéz; könnyűt nem,
2363 Vers1|                 Verseik kidolgozásában nehézkék,~S eltelve mégis végtelen
2364 Tovi |                                      A NEHÉZNYELVŰ ~Kárischt mond, s Pszikhét,
2365 Vers1|          állunk..."~"Uram, nem értem e neheztelést.~Megvallom: a kedv szesszenései~
2366 Vers1|           nyelvünk szózatosb folyását,~Nektáros ujjal ő illette meg,~S más
2367 Vers1|         homlokom;~Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének,~Víg szárnyokon
2368 Vers1|             kérdd: törvénnyel egyez-e, nem-e?~Egyez, ha szép; mert törvényt
2369 Vers1|        istenének,~Víg szárnyokon kél a nem-hallott ének. ~E szép vidék lőn
2370 Vers1|               kell-e a szépre példa?~S nem-széppé a szépet s a rútat viszont~
2371 Vers1|                érte~Jön a cseléd. "Egy nem-tudom-ki akarna..."~"Vásáros? úr?" "
2372 Vers1|              beléptél, engem a haza~Fő nem-tudom-mijének mondogattál.~Minek tekint
2373 Tovi |               futva? Lásd Manó Pált~Az nem-zsidó lován is nyert jutalmat.~
2374 Vers1|              Még a madarkák~Félénkek s némák.~De majd nemsokára,~A tavasz
2375 Tovi |                itt,~Halljad tovább. Te nemcsak nemzetedre~Vonál gyalázatot,
2376 Tovi |            kész,~Ámbár gyalázatára van nememnek,~De a való: való, bár nem
2377 Vers1|               a vásárra"... "Sőt nekem~Nemesbek vágyásaim; tudósainkat~Ohajtom
2378 Tovi |       Kiáltozák.~Nem hajla meg ő!~Mert Nemesis~Veszélyt parancsolt.~Nem
2379 Tovi |              nagyság,~Francia csín, és német erő, s heve Hesperiának,~
2380 Tovi |              nyelv már, nem az a ruha! Németes ízlés~     Lepte meg ezt
2381 Tovi |              útra szédít.~Én a magyart németté tenni igyekszem,~És franciává,
2382 Tovi |         börtönében is szabad.~Úgy van, nemünknek hű védangyala,~Úgy van!
2383 Vers1|            hegyén, s Árpád királyunk~A nemzet íróit mind bémutatta.~Jobbra
2384 Tovi |                 ha az emberiség, s nem nemzeted, adja:~Nékem az emberiség,
2385 Tovi |             Halljad tovább. Te nemcsak nemzetedre~Vonál gyalázatot, midőn
2386 Vers1|          világa,~Rút fajzat, pökedelme nemzetemnek. ~1786 ~ ~
2387 Tovi |            költ, amikor arra leszállt.~Nemzőjét, rokonát, férjét keseregte,
2388 Tovi |                                      A NEO- ÉS PALAEOLOGUS ~Nem magyar
2389 Tovi |                                        NEOLOGISMUS ~"Az új miért jobb mint
2390 Tovi |            TERMÉSZET ~A poesis kikap a népből s a durva valóból,~     
2391 Tovi |               Én ujabb Mózes voltam, s népemet~Kihoztam a rabság hajlékiból,~
2392 Vers1|                orrokon~Hurcolták a vak népet, mellyel ők~Világosb századinkban
2393 Vers1|          Mintha a Deukalion s Pyrrhája népét~Most másod ízben volna elölni
2394 Tovi |                a természet ellen is:~A Neptun magzatjainak farkokat~Elcsapkodtatván
2395 Tovi |            való, bár nem mosolyg,~Hogy népünk rabnép s nem szabad; hogy
2396 Tovi |             istenünk,~S a Tritonok~S a Nereidek~Hiv rokonink.~És mikor a~
2397 Vers1|             még a poklok is, fülelnek,~Neved csudálás nélkül emlegesse.~
2398 Tovi |              sújtott meg nyila.~Lesbos nevelte a másikat, dalok~És lant
2399 Tovi |           Pyberem!~Gazdám, barátom, hű neveltem, hű fiam!~Isten veled, jó
2400 Tovi |          nyelved,~Búzogtam én is érte. Nevemet áldd, tisztöld.~ ~
2401 Vers1|          színre látjuk elzárt titkait.~Nevetjük a csábúlást, mellyel a ravasz~
2402 Vers1|                durva nép beszéditől,~S nevetni a durva nép vad gúnyait.~
2403 Vers1|                Horányink~Tisztelve fog nevezni, hogy hazánk~Nyelvét, mint
2404 Tovi |      megvakúltak téged féktelen~Kéjnek neveztek; téged aki szent,~Örök s
2405 Tovi |            feje,~S dicső vezér és nagy nevű historikus,~Bencém, atyáddal
2406 Tovi |        kecskefarkkal a ló, mint amúgy?~Nézhedt-e hogy cselédid azt szelik,~
2407 Vers1|               rejtezhetném,~S kényemre nézhetném,~Szép tekinteti~Mint kedvelteti: ~
2408 Tovi |          botlón, s tévedésit~Megszánva nézi, s jobb ösvényre vonzza,~
2409 Vers1|            Melyekre Lessing is javalva nézne,~S epigrammáidat gúnyolva
2410 Vers1|          másikra térnek el;~S kevélyen néznek vissza már az elhagyott~
2411 Tovi |            világot~Láthatlan ábrázában nézni fogja.~Ő a természetet csak
2412 Tovi |               Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum,~Arról jobb nem
2413 Tovi |               egy-két csókot kerűlünk,~Nézz körűl s elreppen az. ~~~
2414 Tovi |            szíveket,~Kik készek voltak Nínonért gerjedni? ~Kilép a parton.
2415 Tovi |               sorában~Engem keres fel; Nínonná leszen,~S e hév, e szent
2416 Vers1|           mézőkön nem legelsz.~Egernek nőttél szük patakja mellett;~S
2417 Vers1|             mézzel tömte meg ajkamat. ~Nőttem, s amit az ér szélein, ott,
2418 Vers1|                a vers kecses!"-~Taréja nőttön nőtt az emberemnek;~De mint
2419 Vers1|                és a Hét-electort;~Jobb numero miatt nem zaklatgatjuk,~
2420 Tovi |              Gyapját neki nyírta meg a nyáj,~     S amit nem vett el,
2421 Tovi |               tűzmáglyára, hogy megint~Nyájamhoz vonhass, melyet a pikárdi~
2422 Vers1|                e durva nép közt: kedv, nyájaskodás,~S való barátság fogtanak
2423 Tovi |      adattatott.~Pöffedj, begyem, s te nyak, ha nem hajolsz, meredj!~
2424 Tovi |                négy öt kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas,~     S
2425 Tovi |           látszani. Boldog~     Hogyha nyakán elavúlt cifra ruhácska fityeg.~
2426 Tovi |                    Szent természethez, Nyáradi visszavonod?~Amit lát maga,
2427 Tovi |            visszavonod?~Amit lát maga, Nyáradinak természet. Ez egy az:~     
2428 Tovi |                               ÁLLOVAG ~Nyargala s orra bukott s arcát bevarazta;
2429 Vers1|           csattog, hull a menny nyila.~Nyargalnak a szelek, a zápor ömlik,~
2430 Vers1|          bogárteknőjű fedeled~Játéka a nyári megdühödt szeleknek,~Ez
2431 Vers1|                Hazánk most e kórságban nyavalyog,~Míg, bár ne későn! csábulása
2432 Vers1|            vidámsága tőle,~S korán sír nyelte el a boldogtalant. ~1801 ~ ~
2433 Vers1|                keresni~Kifárada a szűk nyelvben? vagy mivel,~Prolkrustesi
2434 Tovi |               nem nyugot.~Egy tortyadt nyelvbölcs törvényt hirdete;~Hogy a
2435 Tovi |            mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved,~Búzogtam én is érte. Nevemet
2436 Tovi |          lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel.~S ti neki semmit
2437 Vers1|               fog nevezni, hogy hazánk~Nyelvét, mint annak méltó gyermeke,~
2438 Vers1|                                      A NYELVRONTÓK ~Rontott, mert építni akart,
2439 Vers1|         bölcsnek boszújára,~Ki títeket nyelvrontóknak szidalmaz,~Mint Marsyas
2440 Vers1|            szűz birtokában vagyon szép nyelvünknek,~S fel nem vette rongyát
2441 Vers1|                a legelső~Sonettet ihlé nyelvünkön, Somogy~Venusiumának szózatos
2442 Vers1|               Elhalhatatlan fényt ezen nyere,~Ki majd dicső ősének hős
2443 Vers1|                 Szabó s Szabóval Révai~Nyerék meg azt a kedves éneklőtől,~
2444 Tovi |              bajt vállal, aki az ilyet~Nyergébe szedné. Hagyjuk önmagokra;~
2445 Tovi |                vágysz,~Amely leginkább nyerte meg kegyed,~Amely miatt
2446 Vers1|            nyújtást,~És hogyha hosszú, nyesdesést parancsol?~Az örsi öreg
2447 Tovi |          táplál a mező.~Paripáink neki nyihogtak,~Gyapját neki nyírta meg
2448 Tovi |                 epigramma, de nem mint nyíl, mely célra fut és öl,~     
2449 Vers1|          kedvök.~A csattogónak lángoló nyilai~Felettem egymást űzve hulltanak.~
2450 Vers1|              boltjaikban.~A kuppolának nyilásán keresztűl~A hold ezüstkék
2451 Vers1|                 mondám magamban.~De ím nyílik ajtóm, s a cseléd jelenti,~
2452 Tovi |                ah... De mi ez! látom-e nyílni kapud?~Látom; zászlóját
2453 Vers1|               az élet boldogságát~     Nyilt karod között lelem! ~1788-
2454 Tovi |                Megcsaptam a tengert, s nyílva állt az út;~Megcsaptam a
2455 Vers1|   Fület-varázsló zengzet, szép iambus.~Nyilván ez is szép jambus lesz tehát,~
2456 Vers1|          szoktak itten megjelenni."~"A Nyírben terme jól a búza, rozs?"~"
2457 Vers1|                parancsol?~Az örsi öreg nyirettyűs, s Barcsai,~Rokon nagy lelkek,
2458 Tovi |                nyihogtak,~Gyapját neki nyírta meg a nyáj,~     S amit
2459 Tovi |              erre!~     Lőrét árúlok s nyírvizet; édes ital!~
2460 Vers1|                vezérl,~Előttünk mindég nyitva áll szent temploma,~Hol
2461 Vers1|                Hellenis a rekedt koboz~Nyivását kedvelő sereg között~Még
2462 Tovi |             azon szükségbe, mely alatt nyög;~Mely őt, nem ahová tetszik
2463 Tovi |                olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. -~Hull a lánc,
2464 Tovi |                 ami még nem ing. ~S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,~S viselénk,
2465 Vers1|            Kapcát von a pantófli alatt nyögő~Vert gazda, vagy piszengve
2466 Tovi |           fényében, s rám simúlva,~Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd! ~
2467 Vers1|            Hirtelen egy galamb~Lebbent nyögve felém, s elfödöze a tavasz~     
2468 Tovi |                 A martalék, kit földig nyom le súlya,~S epedve nyújtja
2469 Tovi |                Szabad tetszésed~Az ami nyomasztó szükség gyanánt tűnt~Sandalgó
2470 Tovi |            példát adék.~Rádaym követte nyomdokom, s utána~Kalmár és Birsi
2471 Tovi |      tiszteljük azt,~De csak ha majd ő nyomja rá pecsétjét,~S a tortyadt
2472 Tovi |             már téged is.~Ki lép ürűlt nyomodba? Nedves arccal~Egy délceg
2473 Vers1|                Keggyel vezérel a saját nyomon. ~     A verselés legrégiebb
2474 Vers1|             két rőf pántlikáját"~És a "nyomorgó csárdát" Orczytól:~Akként
2475 Vers1|               nem magyar Zechentert,~S nyomtat Landerer amit hónaponkint;~
2476 Tovi |                Mondhatd szabadnak, ami nyomva van?~Ah, őtet önnön vak
2477 Vers1|               büszke Pieris, s helyére~Nyomván a hulló pártát, títeket~
2478 Vers1|                 Nem kárpítokkal bevont nyoszolya;~Csáté vala a fedél, s a
2479 Vers1|              általszökdösik gyakorta~A nyúgalom pontját, és mentek érte:~
2480 Vers1|         tisztelőt,~S jobb korra várva, nyúgalomra dőle.~Ráday költé fel azt
2481 Tovi |       bizonnyal~Mondom neked, elhagyna nyúgodalmad. ~     Sürű köd és borongó
2482 Vers1|               zengéssel éltet önt;~S a nyűgöt, mely közt kényesen lebeg,~
2483 Tovi |               csillagot pályánkra, nem nyugot.~Egy tortyadt nyelvbölcs
2484 Tovi |                édes lotusában~Föllelte nyugtát, mely régen kerűlt,~Midőn
2485 Tovi |              és még makacsb vitára.~Ki nyugtot óhajt, harcra kél. Kivívánk~
2486 Vers1|     túlvilágnak színesb fáival~Bélelt, nyugvásra vonzó pamlagok -~Ti vagytok
2487 Vers1|             gondolatnak, hogyha kurta, nyújtást,~És hogyha hosszú, nyesdesést
2488 Tovi |                nyom le súlya,~S epedve nyújtja utánad karjait,~Nem érti,
2489 Tovi |                 S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,~S szépzengzetű lantot,
2490 Vers1|             Hermesnek békebotját Ráday~Nyújtotta el a két versenygő felett;~
2491 Vers1|          úgymond:~"Reá találtam: ennek nyújtsd figyelmed." ~     "»Az istenek
2492 Vers1|             Tehát, csak értsd:~"Remegő nyulakat, avagy bitang darut a hurok..."~
2493 Vers1|            szóla: "Láss! Amit keressz,~Nyúlj be kebledbe, s feltaláltad..." ~* ~
2494 Vers1|               Kőrösöd bora,~S sok útas nyúljon el falad tövében! ~1810 ~ ~
2495 Tovi |             lakik, izzad az űlőn,~     Nyúz, csal, lop, koldúl, adja-cseréli
2496 Tovi |       gyötrelmekkel, megpecsétlem;~S a nyúzott bőrű Manes, hív tanúja~Vesztében,
2497 Tovi |                Neki~Magad nem kellesz. Ó nem érted ég,~Adásaidra
2498 Tovi |                 Miért, miért e rút, ez ocsmány gágogást!!!~ ~
2499 Vers1|                 Tolvajnak véli minden; öklözik,~Rugják, ütik, verik. De
2500 Tovi |       márványváros tudta mit köszönhet~Ökrésztanyáidnak, nagy alkotó!~S tisztelte
2501 Tovi |                nyíl, mely célra fut és öl,~     Szökj mint csók, melyet