Part

3005 Vers1|                Hatalmas mesterének egy szava~Miként hozá ki a puszta
3006 Tovi |                szép nyelvet, szabdalom~Szavainknak farkokat, teremtem a szót,~
3007 Tovi |             nem foghatom azt!" Ez örök szavajárta Kabának.~     Nagy baj,
3008 Vers1|               majd nemsokára,~A tavasz szavára,~Előállanak,~S dalt indítanak. ~
3009 Vers1|             csattogása mellett,~Rekedt szavával dong, kong untalan:~Pirult
3010 Tovi |              Egy nap nem épűlt Róma, s századoknak~Kellett lefolyni, mig a
3011 Tovi |              dőledékeit;~És míg nálánä szebbet, fényesebbet,~S nagyobbat
3012 Tovi |                                   GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNHOZ ~(Töredék) ~Szerelme
3013 Tovi |         Lantjáról olykor édes hangokat~Szedett ki, s összefonta a prosai~
3014 Tovi |           Külföld szerelme vétkes útra szédít.~Én a magyart németté tenni
3015 Tovi |          vállal, aki az ilyet~Nyergébe szedné. Hagyjuk önmagokra;~Elérnek
3016 Tovi |              semmi esetben azt meg nem szeged.~A lehető tenálad szűnet
3017 Tovi |         várakat épit,~     A legapróbb szegnek, tudja, mi haszna vagyon.~
3018 Tovi |                hogyha Virtre áttekint:~Székely poeta, álmod csendesen aludd!~ ~
3019 Vers1|             Mely barmot és a búzás sok szekér~Gubába burkolt bús gazdáit
3020 Vers1|              lakása?" "Máté-Szalka". - Széket ad~Cselédem, és kifordúl.
3021 Vers1|             kedvelteti: ~S ha a pajkos szél~Lopva neki kél,~S sebes
3022 Tovi |             Érő mentéjét párizsi módra szelé,~S négy öt kendőtől vastag
3023 Vers1|              menny nyila.~Nyargalnak a szelek, a zápor ömlik,~S a puszta
3024 Vers1|           tetszvén, a megtévedés~Egyik széléről a másikra térnek el;~S kevélyen
3025 Tovi |            vette szellemét,~Az tégedet szelídebbnek tapasztal;~Nehéz bilincseit
3026 Tovi |            Nézhedt-e hogy cselédid azt szelik,~Vágják, sütik, mert romlott
3027 Tovi |                 te kócsaggém, vizemnek széliről!~Te úszni nem tudsz; bár
3028 Tovi |                fog.~De aki tőled vette szellemét,~Az tégedet szelídebbnek
3029 Tovi |        hajthatatlan~Érc kénytelenségét széllyeltöröd,~Hogy amit a szent végezés
3030 Tovi |            kapud?~Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;~     
3031 Tovi |             mint más. ~~~~~~5.~~~~ ~~~~Szembe véled~Szívem éled. ~~~~~~
3032 Vers1|        nagyságban tünt a megíjedt~Ifjú szemébe. "Szólj - mondá - mi ez?"~
3033 Tovi |           Színét felűlhaladt nagy szép szemek~Szikráznak a játékos ív
3034 Tovi |           Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,~S ah, gyúladni érzem régi
3035 Tovi |               hangjain,~Megnyílt az ég szememnek és fülemnek. ~Storazzi szép
3036 Vers1|                e barna fürtös üstök, e szemérem,~S orcáid színe, s e varázs
3037 Vers1|              te nem levél közöttünk,~S Szemerével, vélem s kedves Kölcseymmel~
3038 Vers1|       Atticának méhe. Ő tanított~Engem szemérmes-édest selypeni,~S távozni a durva
3039 Tovi |              sűlyed, és alább;~S midőn szeméről a veszélyes hályog~Lehull,
3040 Vers1|            vágyás szomja csöndes álmát~Szemétől messze elűzi; kínosan~Fetreng
3041 Vers1|          Legérdemesb és legdicsőbb fia~Szemléletére méltóztatni fog." -~(Mint
3042 Tovi |       Mindenholjelenvaló,~Ki bennünket szemlélhető alakban~Környűllebeglesz.
3043 Vers1|       fellegeit,~S eldurcúlt barna vad szemöldökével~Int, hogy szakadjanak. Szakadnak
3044 Vers1|               most! - orrára esik!~Így Szenci-Molnár, és Filiczkije;~Így Zrínyi
3045 Vers1|              nagy gyűlést hirdetének~A Szengellér hegyén, s Árpád királyunk~
3046 Vers1|            Bercelét.~Le lesz törülve e szenny majd általad,~S büszkén
3047 Tovi |              el. Aki napjait~A szépnek szentelé, s még a valót is~Azért
3048 Tovi |         Louvreért;~De most nem tűrve a szentetlent tovább,~S pirúlva költözött
3049 Vers1|           lelkemet;~Talán újúlnak régi szenvedésim,~Talán tündér előre-érezésim,~
3050 Vers1|           szemem~Még eggyikén sem láta szépeinknek,~Külföldinek mutatnak. Ah,
3051 Vers1|           szépre példa?~S nem-széppé a szépet s a rútat viszont~Nem rúttá,
3052 Tovi |               Fény s nagyvilág énnékem Széphalom. ~1811 ~ ~
3053 Tovi |            útra vonz el. Aki napjait~A szépnek szentelé, s még a valót
3054 Vers1|               kell-e törvény, kell-e a szépre példa?~S nem-széppé a szépet
3055 Tovi |            zöld kort nyújtott nekem,~S szépzengzetű lantot, s hattyúi dalt.~
3056 Vers1|       Pécelének zöld árnyékiban~Titkos szerelmek űzésére hajtá.~Itten lopá
3057 Vers1|                        Még csak gyönge szerelmeket, ~És a lyányka szemét, aki
3058 Vers1|         űzésére hajtá.~Itten lopá el a szerelmesektől~Egy pór zarándok lantjokat.
3059 Tovi |              apám, anyám,~     S veled szerelmesem,~Húgom, bátyám, sógorom,
3060 Tovi |            Ámor ránk mosolyga,~S a két szerelmest összefűzte egymással. ~Jött,
3061 Tovi |              lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. -~Hull a lánc, közelít
3062 Vers1|             uram?"~"Én? téged!" "Nincs szerencsém..." "Várva vártam~Rég óta
3063 Vers1|               SZABÓ DÁVIDHOZ~Midőn egy szerencsétlen munkát közle velem. ~Mint
3064 Vers1|                egyik szép neme;~S ez a szerény érzés a gyönge kort~Leginkább
3065 Tovi |                   NEHÉZ ÉS KÖNNYŰ ~Nem szeretek nehezet, ha nehéz; könnyűt
3066 Tovi |               mindenütt~     Rettegik, szeretik;~A szép dámák, a szép lányok,~     
3067 Vers1|              Ah, ki vagy?~Csudállak és szeretlek! ~                                        
3068 Tovi |                bért keres.~Törvény alá szeretne hajtani,~S vak látni, hogy
3069 Tovi |          Mondám, szabad volt akkor még szeretni.~Tekintsd hajad, s lásd
3070 Vers1|          Pápaynk tüzénél gyúlt szívvel szeretted;~S feleid között az első,
3071 Tovi |                vezére kalpagának fényt szerez,~S gyémántboglárt rak rája.
3072 Vers1|                Szin mindene egyűvé nem szerkezik. ~Ekként beszélvén, egy
3073 Vers1|         neheztelést.~Megvallom: a kedv szesszenései~S játékos hangja, mely simongva
3074 Tovi |              tol,~S nem hallod a pecér szidalmait. ~     Nagy lecke nékem,
3075 Vers1|              Ki títeket nyelvrontóknak szidalmaz,~Mint Marsyas azt gyáva
3076 Tovi |            szabad. ~ ~VERSEK 2.~MARGIT SZIGETÉN ~(1800 júl. 30-án.) ~Szompolyogva
3077 Vers1|            vitte~Tátránknak égbe nyúlt szikláihoz,~És aholott az Olt siet
3078 Tovi |                meg.~Fülel a vidék,~S a sziklák a tetőkön~S vizeinknek boldog
3079 Tovi |               állt az út;~Megcsaptam a sziklát, s folyt a patak.~Az új
3080 Tovi |                  Nyer a menyecskétől. ~Szikrát rúg paripája,~     Útcákon
3081 Tovi |           felűlhaladt nagy szép szemek~Szikráznak a játékos ív alól.~A másik
3082 Vers1|         minálunk, melyen vén Tinódink,~Szikszó borától fűlve, dúdola.~Rest
3083 Vers1|           marad, míg a szép zengzet és~Szin mindene egyűvé nem szerkezik. ~
3084 Vers1|            üstök, e szemérem,~S orcáid színe, s e varázs kecsek,~Benned
3085 Vers1|       porcellán pagódok,~S túlvilágnak színesb fáival~Bélelt, nyugvásra
3086 Tovi |              fenkölt homlokát, s cyane~Színét felűlhaladt nagy szép szemek~
3087 Tovi |              tuú! ~     Egy bús madár,~Színetlen és kicsiny,~Kit a berkek
3088 Vers1|                áll szent temploma,~Hol színről színre látjuk elzárt titkait.~
3089 Vers1|          zengzetéből,~Az ég ívéből egy színt ám szakassz ki,~S semmid
3090 Vers1|                jól a búza, rozs?"~"Nem szinte rosszúl. Közzűlök sokakkal~
3091 Vers1|               futást veszen,~     Amit szirtpatakomnak~          Vad zajgásiban
3092 Vers1|              aki tudakozgassa,~     Ki sziszeg titkon velem. ~Lányka, jer,
3093 Vers1|        belföldivé tevé,~S hespéri eget szítt e tetők gyümölcse.~Jer,
3094 Tovi |               magamtól,~S ajak, kebel, szív együvé szorúla. ~Én Anikóért,
3095 Tovi |                útazásid~Hideggé tették szívedet hazádhoz,~És amit a Canningek
3096 Tovi |          lepetni.~Nem lelt-e Amor érző szíveket,~Kik készek voltak Nínonért
3097 Tovi |             szerelme.~Ellenségre, lágy szívekre~     Terjed győzedelme. ~
3098 Tovi |              szép szemed~Tevék raboddá szívemet. ~~~~~~2.~~~~ ~~~~Keblednek
3099 Tovi |                róla nem én tehetek.~Hű szívet kíván az igazság, s hajlani
3100 Vers1|               a tapaszt.~Megfértek egy szobában, és ha sok~Vendégök érkezék
3101 Vers1|               Pipszem érkezik; nem lél szobát,~S vendégem lenni vágy. "
3102 Tovi |           Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét,~     S atyjának vészi
3103 Tovi |              két szép testvér karjain,~Szökdelve jártam a rom halmain,~S
3104 Vers1|          magasról~          Tajtékozva szökell alá, ~S lágy keblébe fogott,
3105 Vers1|               tészi gondosan szavát,~S szökellést adni fél a gondolatnak.~
3106 Tovi |            tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva.~Lángol keble,
3107 Tovi |                alkotmányai közt~Merész szökéssel látta a Pantheon~Márványait
3108 Vers1|               Toldinak bikáját,~Halad, szökik, s ah, most! - orrára esik!~
3109 Tovi |              meg kegyed,~Amely miatt a szörnyekkel hatalmas~Karod csatáz, ha
3110 Vers1|            őellene~Sem ég, sem föld! E szörnyü bajvivásba~Lankadva dőlök
3111 Tovi |         hatásra intéztetik, s egésznek~Szövénye közt hat: de te, szent szabadság,~
3112 Tovi |              egészre hatsz, s egésznek~Szövényén kívül, nem mint egy erő,~
3113 Vers1|                régit érti s tiszteli a szokást;~Úgy ír ahogy beszél - egyszóval;
3114 Vers1|              mint amidőn az Ung vizeit~Szőkére festi a Mármaros sara.~Én
3115 Tovi |                        LUKAI ~Te cifra szókkal élsz, s poeta nem vagy,~
3116 Tovi |                                        SZOKOTT ÉS SZOKATLAN ~Berki szokottat
3117 Tovi |            SZOKOTT ÉS SZOKATLAN ~Berki szokottat imád. Nekem az kecses, ami
3118 Vers1|               hű tanácsnokom hiába~Nem szoktam súgni hagyni, teljesítém. -~"
3119 Vers1|            útra hívá.~Magasb kecsekhez szoktatott fülét,~Hogy értse nyelvünk
3120 Vers1|                jutalmúl~Megtért, s így szóla: "Láss! Amit keressz,~Nyúlj
3121 Vers1|                Sopron, Pécs, Buda,~Úgy szólana, mint szól síp mellett a
3122 Tovi |                        PRÓZAI S POÉTAI SZÓLÁS ~Természet, te vagy a törvény
3123 Vers1|              Engedsz egy kérdést?" így szólék. "Parancsolj!"~"Midőn beléptél,
3124 Tovi |            neki a vicispán,~     Nem a szolgabíró,~Nem kergeti robotára~     
3125 Vers1|             Máté, alázatos~S legkisebb szolgád, leghűbb tisztelőd."~"S
3126 Vers1|                      A művész-e vagy a szolgai tompa szokás.  1810~
3127 Vers1|              szokatlan érdem fényesít.~Szolgálsz, uram?" "Nem! én magamnak
3128 Vers1|                a hulló pártát, títeket~Szólíta fel, honom nagy díszei:~
3129 Tovi |            theátrum,~Arról jobb nem is szóllani, mert az mind crimen atrum.~
3130 Tovi |             atrum.~Nem volt ez így míg szóllhatott a Molnár Albert,~Ki sok
3131 Vers1|          csengetyűivel.~Nézd, - ekként szólnak -, a mi útunk tiszta út,~
3132 Tovi |          hányom részegűlt hevembe.~Így szólott, így járt, így mozgott,
3133 Vers1|   magasztalásaid,~Melyekkel rólok írva szólsz, döfések?~Való gyanánt azt
3134 Vers1|             majd lantom idegjein. ~Így szólván elhagyott. Hirtelen egy
3135 Vers1|              tért haza,~A tudni vágyás szomja csöndes álmát~Szemétől messze
3136 Vers1|           barna fürtibe!~Oltogasd szám szomjúságát,~     S pajkoskodj addig
3137 Tovi |          SZIGETÉN ~(1800 júl. 30-án.) ~Szompolyogva tértem félre; a gyermeket~
3138 Vers1|            mint menyasszonyt keblemhez szorítni,~S új szebb, jobb éltet
3139 Vers1|             boldog csendben élni vágy, szorítsa~Szűkebb korlátba szívét,
3140 Tovi |            Futaki. És mivel a prózáját szórja,~                         
3141 Vers1|             ami a fülnek, hol tág, hol szoros~Törvény szerint, nyújt bájt,
3142 Vers1|               elkeverve mással,~Ki nem szorúl a vendég maszlagára,~Kenőcsöt
3143 Tovi |               ajak, kebel, szív együvé szorúla. ~Én Anikóért, ég ő Bandijáért.~
3144 Tovi |                       A víz lakói~Mind szótlanok.~Lantjával Apoll~Nem illeté
3145 Vers1|              így kiált~Melléből egy hű szózat, - Te fogod~A legszentebbet
3146 Vers1|               Mi tészi verset verssé? "Szózatosság."~S mi ezt? A hosszú s a
3147 Vers1|               Nem érti ő, nem hallja a szózatot.~"E leplet - mond az istenség -
3148 Vers1|             szállást fogék a Szürke-ló szügyében.~A város utcáit mint elborítá~
3149 Tovi |               magyar fajt, a csontost, szügyest,~Cangár szunyoggá korcsosítod
3150 Tovi |             tetszésed~Az ami nyomasztó szükség gyanánt tűnt~Sandalgó pillantásaink
3151 Tovi |               és segéled~Elrejtve azon szükségbe, mely alatt nyög;~Mely őt,
3152 Tovi |              Szabadság, téged lát való szükségben,~S benned lelé fel a törvényszerűt.~
3153 Tovi |               mint a közember,~Ki csak szükségből s faggyal önt panaszt.~S
3154 Tovi |             természetet csak tetszetes~Szüksége alatt tekinti; mert szeme,~
3155 Tovi |              szűnet nélkül~Egyetlen és szükséges. Nem te ingasz,~Hanem az
3156 Vers1|        alkalmasint tuda,~Tekintsd, hol született, s többé nem lesz csuda.~
3157 Vers1|            Mert (amit sajnál) vétekben születtél! -~A könyvcsinálást hagyd
3158 Tovi |             rokonát, férjét keseregte, szülöttjét,~     Bús lány, bús testvér,
3159 Vers1|              kecsek,~Benned honom szép szültjét sejtetik:~De barna, fürtös
3160 Tovi |               e kettő verseng s harcol szüntelen,~S rabolja a másikának híveit.~
3161 Vers1|          beérkezém,~S szállást fogék a Szürke-ló szügyében.~A város utcáit
3162 Tovi |         Fábchich vala nevem. Az kilenc szüzek zordon~Citerát adának énnekem.
3163 Vers1|           csendben élni vágy, szorítsa~Szűkebb korlátba szívét, s azt elérte.~
3164 Tovi |               csizma!~Ah ennyi rosszat szűl az Aesthesis s a Schizma!~
3165 Vers1|         Kékellő violák illatozási közt~Szűle egy gyenge leány engemet
3166 Tovi |                is~Csak anglomaniád vak szűleménye;~Ne lásd Londonban, Pesten
3167 Tovi |             csontost, szügyest,~Cangár szunyoggá korcsosítod el;~Ha vádra
3168 Vers1|               vityilló!~Körűldünnyögve szúnyogok s legyek~Legióitól, s a
3169 Tovi |         annyiszor~Hogy Bacchus új bort szűretett víg bércein.~Ah! sírba száll,
3170 Tovi |            Tudom, ezért Lucifernél sok szurkot falt.~Térde felett, ugyan
3171 Vers1|          szándékidat ne sejtsék; lopva szúrsz."~Megszégyenűlve rogytam
3172 Tovi |             árnya alatt,~Önnön kezével szúrta sírom mellé.~Nagy volt nevem
3173 Vers1|             rejtve tartja~Piros pofájú szurtos csábítódat;~És e leásott
3174 Tovi |               advent~Estvéjén rábukkan Szvat-Nikola.~S hogy annak a másiknak
3175 Tovi |           oltárait.~Lehúllt a fal, s a tábla fennmaradt!~Apoll kedvelte
3176 Tovi |                 Szép a felduzzadt Ares táborában~Dicső nagy tettek által
3177 Vers1|               negyed~Fogásiban az első tag hamis,~S középben a vers
3178 Vers1|                 Vers ami a fülnek, hol tág, hol szoros~Törvény szerint,
3179 Tovi |            mindig~     Készet. Vagy ne tagadd, jó Kaba, vagy ne keresd.~ ~
3180 Vers1|              öt fogásin~Úgy ejti kurta tagjait, hogy ők~Utól ne álljanak,
3181 Vers1|                ezt? A hosszú s a rövid tagok~Arányos és kedveltető egyezése.~
3182 Vers1|                duda. ~De minthogy az a táj szűlte nemzetünknek,~Mely
3183 Tovi |              borongó fellegek~Fogák el tájainkat, amidőn~Egyenként kezdénk
3184 Vers1|              körűl;~És aki Cídet hozta tájainkra,~És Ányos, eggyütt indultak
3185 Tovi |               valóból,~     És kiesebb tájra s lelki valóba vezérl.~És
3186 Vers1|             forrása magasról~          Tajtékozva szökell alá, ~S lágy keblébe
3187 Tovi |              nem kellett volna a képen takartatni.~És mintha, ahol ők vannak,
3188 Vers1|           kedvelő sereg között~Még nem talála érzékeny tisztelőt,~S jobb
3189 Tovi |               kullogván, ha hol~Prédát találhat, mely cselébe hulljon.~S
3190 Tovi |               kétségeim bíztos oktatót~Találni szoktak, Delphinek királya,~
3191 Tovi |               S az isteni boszú~Határt találtak,~S Batrachosnak serege~Éledni
3192 Vers1|                Itt van!" úgymond:~"Reá találtam: ennek nyújtsd figyelmed." ~     "»
3193 Tovi |               Homernak~S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin,~Mely
3194 Tovi |            magyarrá tenni vágysz; - ha tán~Azt mondaná, hogy "a lófuttatás
3195 Tovi |              azt: neheztelése méltó,~S tanácsa bölcs; csak az baj hogy -
3196 Vers1|            vetnék csapot.~S én, aki hű tanácsnokom hiába~Nem szoktam súgni
3197 Tovi |               a habok! kitől jön az;~S tanácsod fojtsa el a kétségeket. ~
3198 Vers1|              Kísértve kullog, azt súgá tanácsúl,~Hogy a legénykének vetnék
3199 Tovi |           midőn a szép~Ifjak s leányok tánca közt ruzsábúl font~Koszorúval
3200 Vers1|                a zengő páncél szárnyas táncait~Pallassal felhők közt nem
3201 Vers1|              Pallassal felhők közt nem táncolá.~Hol a Hegyalja látni örűl
3202 Tovi |                KÉSZ ÍRÓK ~Béna vagy és táncolsz, a nyelvet nem tudod és
3203 Tovi |              mert jó, mert igaz!" erre tanít.~Angyalokat gyúr majd sárból
3204 Tovi |                környét Tokajnak~Nagyom tanítá zengzetem csudálni.~Erdélyt
3205 Vers1|            hirdete,~Budai felének jött tanítani.~Te léssz az első, kit később
3206 Tovi |               a Schizma!~Mely vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum,~Arról
3207 Vers1|        reszkető fia~Nem lát, nem hall; tanítják, s ő hiszi.~Homér hatosban
3208 Vers1|              új~Szép Atticának méhe. Ő tanított~Engem szemérmes-édest selypeni,~
3209 Tovi |            Nagy mester és a választott tanitvány.~ ~
3210 Tovi |                nyúzott bőrű Manes, hív tanúja~Vesztében, ismét megdicsőjtve
3211 Vers1|                 de a derek~Hajolni nem tanúlt. - "Humillimus!~S szabad
3212 Vers1|             mint volt Gyöngyösi,~Jóval tanúltabb, s fentebb szárnyalásu.~
3213 Vers1|               tovább, s készebbek kinn tanyázni,~S didergve várni a reggel
3214 Vers1|            Deszkázatot, s nem gyéren a tapaszt.~Megfértek egy szobában,
3215 Tovi |                Az tégedet szelídebbnek tapasztal;~Nehéz bilincseit játszva
3216 Tovi |         termésit irígylé,~     És amit táplál a mező.~Paripáink neki nyihogtak,~
3217 Vers1|           gondjait,~És mégis oly, hogy tapsolást remélhet,~Ha ihletéssel
3218 Vers1|         kidolgozás! S a vers kecses!"-~Taréja nőttön nőtt az emberemnek;~
3219 Vers1|            szemem~Gyönyörködése millio tárgyait~A legvarázsb sötéttisztában,
3220 Vers1|             mint kezdjem a beszédet,~S tárgyától mely fortéllyal vonjam el.~"
3221 Tovi |             győzedelemre hadát.~Szól a tárogató, s a síp, a trombita, s
3222 Vers1|          bölcseséget,~Melyet Cyrill és társa hirdete,~Budai felének jött
3223 Tovi |                  Él, él! felpillant! s társaim sorában~Engem keres fel;
3224 Tovi |               hű fiam!~Isten veled, jó társam, érdemes Dömém!~S te, akit
3225 Vers1|             zsellérünknek:~Nagy méltán tarthatjuk egyik fő díszünknek.«" ~     "
3226 Tovi |            Melyet viszonthatás vonz és taszít..." ~A tűnet szörnyű metaphysicus;~
3227 Tovi |                De ahová tétszik neked, taszítja.~S gond addiglan viseltetik
3228 Vers1|        megszökött, amaz~Balúl hosszúra tátogatta száját.~S így a tudom majd
3229 Vers1|            hangot, s sokszorozva vitte~Tátránknak égbe nyúlt szikláihoz,~És
3230 Vers1|                                      A TAVASZHOZ ~A szép kikelet~Üzi a telet,~
3231 Tovi |             nem fogad,~S a megifjodott tavasznak~Szép Hórái gyönge kézzel~
3232 Vers1|            szemérmes-édest selypeni,~S távozni a durva nép beszéditől,~
3233 Tovi |            mondani s Cháriszt.~     És Té-misz-tók-lescht, Győri, The-mi-sztocleszért.~
3234 Vers1|             Építgetés, nagy hívság van tebenned!~Hazánk most e kórságban
3235 Tovi |                jó Kaba: de róla nem én tehetek.~Hű szívet kíván az igazság,
3236 Tovi |           hagymatermő hon helyett neki~Téj- s méz- s bor-folyta Kanaánt
3237 Tovi |     Pankratiasta férfi, Révaim!~Akár a Tejos és az Umbria~Költőivel mertél
3238 Vers1|   nem-tudom-mijének mondogattál.~Minek tekint az engem, akinek~Rosz író
3239 Vers1|               kényemre nézhetném,~Szép tekinteti~Mint kedvelteti: ~S ha a
3240 Tovi |                ők, azok a nagyok, erre tekintett~     György, Erdélye felé,
3241 Tovi |               tetszetes~Szüksége alatt tekinti; mert szeme,~Szabadság,
3242 Tovi |                megragadja,~S int, hogy tekintsem a filozófus~Palást alatt
3243 Vers1|              színre kél,~Hogy elmúlt a tél. ~Még a madarkák~Félénkek
3244 Vers1|              határa,~     S majd komor telére dűl.~De borral sebes szárnyának~     
3245 Vers1|              párjával~Menüetje keccsel teljes lépteit,~S ígézi a szála
3246 Vers1|              Nem szoktam súgni hagyni, teljesítém. -~"Engedsz egy kérdést?"
3247 Tovi |          jutott~Bájzengzetet;~Csudálja Tellus,~S hogy mi vagyunk, mi,~
3248 Tovi |            örömére~Zengeni hágy,~Míg a télnek nyájas álma~Hű karjába nem
3249 Vers1|         korlátba szívét, s azt elérte.~Templom-magasságú márványfalak,~Trümeauk,
3250 Vers1|                mindég nyitva áll szent temploma,~Hol színről színre látjuk
3251 Tovi |               meg nem szeged.~A lehető tenálad szűnet nélkül~Egyetlen és
3252 Vers1|                a puszta egyszerre nagy tenger leszen:~Oh, akkor elhagy
3253 Tovi |                itt.~Nekünk Poseidon,~A tengeri Zeüs,~Védünk, atyánk,~Hatalmas
3254 Vers1|              zörgő karvasára.~Fülelt a tér, füleltek a tetők,~S Tihanynak
3255 Tovi |           Lucifernél sok szurkot falt.~Térde felett, ugyan festve vagyon
3256 Tovi |           felleg tölti be.~Segíts! itt térdelek -~                Ím a falon~
3257 Tovi |            Fürmender uram, mivel urfia térdig~     Érő mentéjét párizsi
3258 Vers1|               az élet~Szózattal együtt tére vissza, kérdém:~Ki vagy
3259 Tovi |        Döntötte el inség közzé; s hogy teréhjét~Bírja és fölkeljen, nem
3260 Tovi |               kelepce.~Majdan magamhoz térek, s a csalást~Csalásnak ismerem,
3261 Tovi |               hol a pataknál lengenyék teremnek. ~Itt lábainál imádott kedvesemnek~
3262 Tovi |        szabdalom~Szavainknak farkokat, teremtem a szót,~A régit új formába
3263 Vers1|             hagyja.~S így Plautusnak s Terencnek rendei,~Bár szűk bilincsre
3264 Vers1|          bezzeg, amidőn borúl az ég,~A terhes fellegek csatára kelnek,~
3265 Tovi |         Ellenségre, lágy szívekre~     Terjed győzedelme. ~Megtér tüzes
3266 Vers1|                megjelenni."~"A Nyírben terme jól a búza, rozs?"~"Nem
3267 Tovi |          vagyon a borban, ha hegyaljai termés:~     Íz, csín, tűz vagyon
3268 Vers1|          rettenti, ami még új,~Külföld termése volt a rózsa is;~A múvelés
3269 Tovi |             aranyát, ugarinknak~Gazdag termésit irígylé,~     És amit táplál
3270 Tovi |        eltévedtet az egy és~     Szent természethez, Nyáradi visszavonod?~Amit
3271 Vers1|               Egyik széléről a másikra térnek el;~S kevélyen néznek vissza
3272 Vers1|               Az ifjú mély gondok közt tért haza,~A tudni vágyás szomja
3273 Tovi |             júl. 30-án.) ~Szompolyogva tértem félre; a gyermeket~Mondám,
3274 Tovi |                Nem hal el~Neve, bár ha teste rothad is. Te ásd neki~A
3275 Tovi |               kecset,~Mint a lelketlen testen nem talál.~Azonban míg ez
3276 Tovi |                gyűjtött, én Manicheus,~Testestül, lelkestül Manicheus,~Hitem,
3277 Vers1|             csevegéssel öldökölj meg?!~Testét lepje meg a gonosz pokolvar,~
3278 Tovi |               s a szép egy tő virágai,~Testetlen lelken úgy nem lél kecset,~
3279 Tovi |                 Mint lenni kell a szép testvérekének,~Kik egy anyának nőttek
3280 Vers1|      lelkeikben halhatatlanok:~És, aki testvérének sírkövét~A bánat ágával
3281 Tovi |               dühében, hogy a két~     Testvérhad érte egymást ölé.~Éh gyermekeinket
3282 Tovi |             lásd Londonban, Pesten nem teszed:~Erőnket fejtsd ki, nékünk
3283 Tovi |               követni,~Mert az egyébbé tészen, mint vagyunk" -~Oh valld
3284 Vers1|               Nem rúttá, e kettő kénye tészi-e? ~     A babonának reszkető
3285 Vers1|              Hőség s fagy járják végig tetemeit,~S látatlan kar röpíti vissza. "
3286 Tovi |           Fülel a vidék,~S a sziklák a tetőkön~S vizeinknek boldog szélein~
3287 Vers1|               magyar dal, amidőn görög~Tetőkre léptetett. De veszte a régi,~
3288 Tovi |              Ez ál-lepelben is. Szabad tetszésed~Az ami nyomasztó szükség
3289 Tovi |            fogja.~Ő a természetet csak tetszetes~Szüksége alatt tekinti;
3290 Tovi |              tetszik magának,~De ahová tétszik neked, taszítja.~S gond
3291 Vers1|             bolondjait,~Akik, magoknak tetszvén, a megtévedés~Egyik széléről
3292 Tovi |                S tölgyággal koszorúzza tettedet. ~Szemem vakítja fényed
3293 Tovi |              Ares táborában~Dicső nagy tettek által fényleni;~Az érc phalanxot
3294 Tovi |              hogy sok útazásid~Hideggé tették szívedet hazádhoz,~És amit
3295 Tovi |      fennmaradt!~Apoll kedvelte tiszta tettemet,~S bérűl öreg zöld kort
3296 Vers1|                mint gyakorlott mester, tetteté.-~"S ím, itt Pázmánról!"
3297 Tovi |               le minket erő;~Bízakodás teve rabjaivá~     Minket a pogánynak.~
3298 Tovi |             Segélni a jámbor botlón, s tévedésit~Megszánva nézi, s jobb ösvényre
3299 Vers1|        Nagyítva látni másnak érdemét~A tévedésnek egyik szép neme;~S ez a
3300 Vers1|                Amerre papjok a setétbe tévedez,~Amit parancsol, amit kíván,
3301 Vers1|              miatt nem zaklatgatjuk,~A tévedt kulcsot nem lelő legényt,~
3302 Tovi |             Szép ajakod és szép szemed~Tevék raboddá szívemet. ~~~~~~
3303 Tovi |           fényed! Nem fogja azt tovább~Téveszteni álfény; és ha a láthatónak~
3304 Tovi |             Té-misz-tók-lescht, Győri, The-mi-sztocleszért.~S Kiosch- s Lezbóschnak,
3305 Tovi |         vétkeket tanítgat a nézőknek a theátrum,~Arról jobb nem is szóllani,
3306 Vers1|                kedves birtokom;~Egy új Tibull itt megdicsőjtett engem,~
3307 Vers1|        lagzisoknak részegült cigányaik~Tibullnak mennyei kellemű leányát~
3308 Vers1|               tér, füleltek a tetők,~S Tihanynak játszó lánya felkapá~A kedves
3309 Vers1|            könnyű lesz..." És az isten~Tilalma! mond rendítő hangon a pap.~
3310 Tovi |              Álmélkodással látta, hogy tilalmát~A tiszteletlen nép még megkacagta;~
3311 Tovi |       ültetnének téged is szamárra,~És tiltatnának el csak téged is,~Mint engemet
3312 Vers1|                illetendi,~A szentet, a tiltottat, mond az isten...~"S mit
3313 Vers1|        bérceitől~Hőgyészi Hőgyész Máté tiltva tart.~Haszontalan! te nem
3314 Vers1|                  orrára esik!~Előkerűl Tinódi jó Sebestyén,~Büdöslik a
3315 Vers1|              volt minálunk, melyen vén Tinódink,~Szikszó borától fűlve,
3316 Vers1|               vastag homály,~S vakon s tipogva vonják rest lépéseket,~Amerre
3317 Vers1|             Sylvester óta volt, kikél.~Tiszánk magyar dalt még ön gyermekétől~
3318 Vers1|          Kenőcsöt útál, s gondolatjait~Tisztán s tekervény nélkűl mondja
3319 Tovi |                Hogy a fehér, kit híven tisztelek,~Csak álkép, és alatta a
3320 Tovi |             azzal forgatá fel~Az undok tisztelet oltárait.~Lehúllt a fal,
3321 Tovi |   Álmélkodással látta, hogy tilalmát~A tiszteletlen nép még megkacagta;~S nem
3322 Tovi |          hirdete;~Hogy a szokás az úr; tiszteljük azt,~De csak ha majd ő nyomja
3323 Tovi |              nap nem lát szent egéről,~Tisztelni fogja minden változásban. ~     
3324 Vers1|             legkisebb szolgád, leghűbb tisztelőd."~"S lakása?" "Máté-Szalka". -
3325 Vers1|                Még nem talála érzékeny tisztelőt,~S jobb korra várva, nyúgalomra
3326 Vers1|             első, kit később Horányink~Tisztelve fog nevezni, hogy hazánk~
3327 Vers1|            tőltöm éltemet,~Nincs semmi tisztem; vagy ha van, úgy kedvem
3328 Tovi |              én is érte. Nevemet áldd, tisztöld.~ ~
3329 Tovi |         kergeti robotára~     A hízott tiszttartó. ~Prókátor függ baloldalán;~     
3330 Tovi |       Hesperiának,~És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel.~S
3331 Vers1|           színről színre látjuk elzárt titkait.~Nevetjük a csábúlást, mellyel
3332 Vers1|              író ez a négy? fejtsd meg titkodat!"~"Mindig kötődöl! S azt
3333 Vers1|            honn érkezék,~És ami ott, a titkok szent helyén,~Őnéki látni
3334 Tovi |                 Nem, mint pillant rám, titkon-kedveltjére. ~Oh nap, derűlj ki, s kedvezz
3335 Tovi |               Mert a való s a szép egy tő virágai,~Testetlen lelken
3336 Tovi |       gyalázatot, midőn neki~Az angolt tőd példáúl; pártosan~Kelél
3337 Vers1|              Selypűl nem adja vissza a többiben:~S házát s hazát, és szállát
3338 Vers1|               balgatagságokra. Nékik a tölgy,~És a vadon-termett barkóca
3339 Tovi |              isméri szent hűségedet,~S tölgyággal koszorúzza tettedet. ~Szemem
3340 Vers1|           szélein, ott, hol az,~Aggott tölgyek alatt görbe futást veszen,~     
3341 Vers1|         büntetés~Előtt, édesség nélkűl töltik élteket. ~     Ők így: de
3342 Tovi |              szemem.~Triposodon gyúl a tömjén, s magas~Boltjaidat sűrű
3343 Tovi |                 ha tartja kedved:~Üss, tömlöcözz, csípdestess vasfogókkal,~
3344 Tovi |          Utadba lép s ellenzi művedet,~Tömlöcre hányod kérlhetetlenűl.~S
3345 Vers1|              közzé,~          S mézzel tömte meg ajkamat. ~Nőttem, s
3346 Vers1|             értelek;~Szólj!" - fútt, s törlötte gyúladt homlokát.~"Mi baj?
3347 Vers1|                s örömmel állok." ~     Töröm magam, mint kezdjem a beszédet,~
3348 Tovi |              tudtam soha még tűrni, ha törpe mered. ~1817 körül ~ ~
3349 Tovi |               mint férfi fut a cél~Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve,
3350 Vers1|             elhagyta Bercelét.~Le lesz törülve e szenny majd általad,~S
3351 Vers1|              Most már enyém.~Ne kérdd: törvénnyel egyez-e, nem-e?~Egyez, ha
3352 Tovi |                 s folyt a patak.~Az új törvénynek kettős érctábláját~Lehoztam
3353 Tovi |           Szerencse bírája,~A becsület törvényszéke~     Nincs apellátája ~Ha
3354 Tovi |        szükségben,~S benned lelé fel a törvényszerűt.~Otromba káromlás vala az,
3355 Vers1|              sok útas nyúljon el falad tövében! ~1810 ~ ~
3356 Tovi |                                        TÖVISEK ÉS VIRÁGOK (1809-1811)~ ~
3357 Tovi |                cachelot,~És a viza s a tok.~Csak mi vagyunk - Mi! -~
3358 Vers1|              mostan homlokom;~Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének,~
3359 Tovi |           Bihart Vitézem, szép környét Tokajnak~Nagyom tanítá zengzetem
3360 Tovi |              nagy lelked lángja gyúlva tol,~S nem hallod a pecér szidalmait. ~     
3361 Tovi |          foglalás.~Rajta átok fekszik: told el s lásd, mi lesz. ~     
3362 Vers1|           orrára esik!~Dúdolja Ilosvai Toldinak bikáját,~Halad, szökik,
3363 Tovi |           áldomástokat és köz örömöket toldja.~Dücsős hazámnak hív fia!
3364 Vers1|               S vagyont s hagyjont nem toldoz együvé.~Az adva, rakva,
3365 Tovi |              végzés hazád határitól~És tőlem oly nagy messze, messze
3366 Tovi |             úszni nem tudsz; bár fehér tolladdal a~Hadak vezére kalpagának
3367 Vers1|        eldallom bérceinknek~Mind, amit tőlök eltanúlhaték.~Így bánt Quirína
3368 Vers1|        rettegés.~Kedvemre élek s vígan tőltöm éltemet,~Nincs semmi tisztem;
3369 Vers1|               a grádicsnak s lefordúl.~Tolvajnak véli minden; öklözik,~Rugják,
3370 Vers1|              kergeték~Boszús halálig a tolvajt, s kezében~A szózatos lant
3371 Vers1|            csevegtek,~S bizonytalanbbá tőnek, mint valék;~Barátim vállat
3372 Vers1|           beszédben,~Leginkább kedvelt tónusod?" "Hogyan?"~"Vagy engemet
3373 Vers1|               lépteit,~S ígézi a szála torlott rendeit~Enyelgő vissza-
3374 Tovi |                Athenben s a nagyúr~Hét tornyu városában, megszerettél,~
3375 Vers1|             szép Maeonis dalát,~S amit Torquata, s Louison s Goetchen zengtek:~
3376 Vers1|               patakja mellett;~S atyád továbbad azt a bölcseséget,~Melyet
3377 Vers1|             barátja, s érte botra kél.~Tréfálni a gróffal..." "Gro-óf?" "
3378 Tovi |             fényed, illesd meg szemem.~Triposodon gyúl a tömjén, s magas~Boltjaidat
3379 Tovi |              urunk,~Nagy istenünk,~S a Tritonok~S a Nereidek~Hiv rokonink.~
3380 Vers1|        Templom-magasságú márványfalak,~Trümeauk, parquétek, kristály-lüsterek,~
3381 Vers1|            Pázmán magyarúl alkalmasint tuda,~Tekintsd, hol született,
3382 Vers1|                   Humillimus!~S szabad tudakolni érdemes nevét?"~"Hőgyészi
3383 Vers1|                vett levelem,~Nincs aki tudakozgassa,~     Ki sziszeg titkon
3384 Tovi |               értjük, s elvakít~Maga a tudás is, mely megfoghatatlan~
3385 Vers1|               lesz oly kor, mely a vak tudatlan~S a pöffedt kancsal bölcsnek
3386 Vers1|               Vonúlva azt kérdém, amit tudhatok,~És amit tudnom használ.
3387 Vers1|                Nem tudtam eddig: illő, tudjam én is.~"S poeta az ur?"
3388 Vers1|               gondok közt tért haza,~A tudni vágyás szomja csöndes álmát~
3389 Vers1|                 amit tudhatok,~És amit tudnom használ. S ő jutalmúl~Megtért,
3390 Tovi |              rája. Nem tudsz úszni te!~Tudok én igen jól! - Oh, kegyetlen
3391 Vers1|               a tudom majd túdom, majd tudóm lőn,~S a lányka mézes ajkát
3392 Vers1|             száját.~S így a tudom majd túdom, majd tudóm lőn,~S a lányka
3393 Vers1|              nekem~Nemesbek vágyásaim; tudósainkat~Ohajtom látni, kik gyakorta
3394 Tovi |   minden-isteneknek.~De a márványváros tudta mit köszönhet~Ökrésztanyáidnak,
3395 Vers1|                régi szenvedésim,~Talán tündér előre-érezésim,~Rémítnek?..."
3396 Vers1|      beleplezett kép~Óriási nagyságban tünt a megíjedt~Ifjú szemébe. "
3397 Vers1|           minket a menny fellobbantott tüze,~Nem íjeszt földet renditő
3398 Tovi |             amidőn~E két sötét csillag tüzel reá?~Az egyik spartai karcsú
3399 Vers1|                nőttek s nem maradtak."~Tüzem lohadt, s az álnokságok
3400 Vers1|                méltó gyermeke,~Pápaynk tüzénél gyúlt szívvel szeretted;~
3401 Vers1|                helyt, és íme Diespiter~Tüzet lobogtat s mond: Eredjetek,~
3402 Tovi |                van; de az édes lyányka tüzétől~     Ajkaim lángolnak, s
3403 Vers1|               De Zeüsnek~Szelíd leányi tűkkel kergeték~Boszús halálig
3404 Vers1|              magát~A sullogó Bodrognak tűkörében,~Ottan akadt ő egyszer dallva
3405 Tovi |                is víg franciák közt,~S túl a Pyreneék vad csúcsain,~
3406 Tovi |       felavatának, és érti,~Hogy nincs tulajdon köcsök hiján, midőn a szép~
3407 Vers1|            urnák, porcellán pagódok,~S túlvilágnak színesb fáival~Bélelt, nyugvásra
3408 Tovi |     viszonthatás vonz és taszít..." ~A tűnet szörnyű metaphysicus;~S
3409 Tovi |          kevésb, mint föld lakója.~Ily tűnődések közt lepett meg álmom,~S
3410 Tovi |                 Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,~S ah, gyúladni
3411 Vers1|                bíztos barátim~Kedvezve tűrik dévajságimat.~Hol kell,
3412 Tovi |                    Nem tudtam soha még tűrni, ha törpe mered. ~1817 körül ~ ~
3413 Tovi |             ruhácska fityeg.~Könnyedén tűröm, ha nagy érzeti vélem, hogy
3414 Tovi |               S vak látni, hogy te nem tűrsz semmi igát.~Igaz vagy, és
3415 Tovi |               a Louvreért;~De most nem tűrve a szentetlent tovább,~S
3416 Tovi |            harcra kél. Kivívánk~A szép tusát s most béke boldogít. ~     
3417 Tovi |                          HIMFY ~Dayka: Tűzbe felét! Himfy: Vetem.~Dayka:
3418 Tovi |      csípdestess vasfogókkal,~Állíts a tűzmáglyára, hogy megint~Nyájamhoz vonhass,
3419 Tovi |               s zengi a lant fia.~S ez tűzzel és lobogva, valami~Dagasztja
3420 Tovi |           felém! csak itt, csak itt az üdv!~Amaz, viszont, hogy hátra
3421 Tovi |              mond a morál,~Pedig hamis ügy mellett az nem perorál.~
3422 Vers1|           ketté nem hasad;~S így Dayka ügyetlen s lomha verskovácsló.~Nem
3423 Tovi |              egyik dombodon,~S fejéhez ültess ön kezeddel egy dió-~Fiatalt,
3424 Vers1|              ad~Cselédem, és kifordúl. Ültetem.~Nem űl. - "Elállhatok s
3425 Tovi |      védelmemre nem kelek magamnak?~És ültetnének téged is szamárra,~És tiltatnának
3426 Vers1|                epedek; eleget iszom az üröm..."~S szebb, mint a gunyolt
3427 Vers1|                 Ne kényszeríts, időn s ürön keresztűl,~Addig repűlni,
3428 Tovi |              vitt már téged is.~Ki lép ürűlt nyomodba? Nedves arccal~
3429 Tovi |              próbát, ha tartja kedved:~Üss, tömlöcözz, csípdestess
3430 Vers1|               szemed,~S e barna fürtös üstök, e szemérem,~S orcáid színe,
3431 Tovi |               kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas,~     S ah, a huncfutka
3432 Tovi |            koszorúját. Láng lebeg~Szép üstökén, s csókdossa homlokát.~Horvát
3433 Vers1|             sejtetik:~De barna, fürtös üstököd virágai,~S a hang, mely
3434 Vers1|               minden; öklözik,~Rugják, ütik, verik. De ő kiált:~"Köztünk
3435 Vers1|              TAVASZHOZ ~A szép kikelet~Üzi a telet,~S zúzos förgetegét,~
3436 Tovi |         megbuktatá. ~Hegyeink aranyát, ugarinknak~Gazdag termésit irígylé,~     
3437 Tovi |               ruzsábúl font~Koszorúval ugrik elő Anacreon, s rökkent~
3438 Vers1|              rajta végig, s "Itt van!" úgymond:~"Reá találtam: ennek nyújtsd
3439 Tovi |               álom bódúlt kórjait,~Egy uj Prometheus, látni kényszerítéd.~
3440 Tovi |                              RÁDAY ~Én ujabb Mózes voltam, s népemet~
3441 Tovi |          szeret, megavúlttá válhat; az újért~     Hamvamat a maradék
3442 Tovi |              vonhass, melyet a pikárdi~Újító gyűjtött, én Manicheus,~
3443 Vers1|           szózatosb folyását,~Nektáros ujjal ő illette meg,~S más húrokat
3444 Vers1|              így lelé; pedig~Ő füllel, újjal méré hangjait,~Fület-varázsló
3445 Vers1|               gombolyagot, húzza össze ujját,~Ezzel tégedet aki gazdagított,~
3446 Tovi |         kényesb vagy makacsúlt ízletem újnak örűl.~Amit Berki szeret,
3447 Vers1|            bánat dúlja lelkemet;~Talán újúlnak régi szenvedésim,~Talán
3448 Vers1|         ereszti,~Víg kedvét éleszti,~S újult színre kél,~Hogy elmúlt
3449 Tovi |                hamuban lakik, izzad az űlőn,~     Nyúz, csal, lop, koldúl,
3450 Vers1|             ezüstjök,~Faszéken s lócán űltek asztalukhoz;~Az étek ónban
3451 Tovi |             Révaim!~Akár a Tejos és az Umbria~Költőivel mertél versent
3452 Tovi |            jobbom azzal forgatá fel~Az undok tisztelet oltárait.~Lehúllt
3453 Vers1|               Folyt az, mint amidőn az Ung vizeit~Szőkére festi a Mármaros
3454 Tovi |           Ferenc.~Zrínyinek itt állott unokája elöntve könyekkel,~     
3455 Vers1|                most: úgy zengi majd~Az unokának egy újabb Virág,~Egy újabb
3456 Vers1|             Rekedt szavával dong, kong untalan:~Pirult a büszke Pieris,
3457 Tovi |               te? vagy hogy vagy, csak úntalan~Vágyásunk képzel? Hol vevéd
3458 Vers1|              tudjam én is.~"S poeta az ur?" ezt kérdém. "Pásztoraink~
3459 Tovi |                 mint fia nagy!~Hol van urad? hol van Mátyás? hová leve
3460 Tovi |           csalást~Csalásnak ismerem, s uramhoz állok.~De ah megint új kín
3461 Vers1|                    VITKOVICSHOZ ~Komám uramnak ott fenn rossz napot~Csinála
3462 Tovi |          kesereg Fürmender uram, mivel urfia térdig~     Érő mentéjét
3463 Tovi |          Borist.~Fürmender, te ne légy urficska; te, nagy Für-men-der,~     
3464 Vers1|            kristály-lüsterek,~Carrarai urnák, porcellán pagódok,~S túlvilágnak
3465 Tovi |                gyöngéje vagyon: szeret úrnak látszani. Boldog~     Hogyha
3466 Tovi |               Védünk, atyánk,~Hatalmas urunk,~Nagy istenünk,~S a Tritonok~
3467 Tovi |            szabad legyen. De ami néked~Utadba lép s ellenzi művedet,~Tömlöcre
3468 Vers1|            vendég maszlagára,~Kenőcsöt útál, s gondolatjait~Tisztán
3469 Tovi |                súlya,~S epedve nyújtja utánad karjait,~Nem érti, hogy
3470 Vers1|           atyja,~A vén csábító, aki én utánam,~Amint tudod, hol egy, hol
3471 Vers1|                vad csapkodásait. ~1809 utáni változat ~ ~
3472 Vers1|            follyon Kőrösöd bora,~S sok útas nyúljon el falad tövében! ~
3473 Vers1|                 ki már egyptusi~Hosszú útazásiból honn érkezék,~És ami ott,
3474 Tovi |               Ha vádra kelne, hogy sok útazásid~Hideggé tették szívedet
3475 Vers1|             aminek vágysz látszani,~Az útazót kebledbe nem veszed fel,~
3476 Vers1|           Szürke-ló szügyében.~A város utcáit mint elborítá~A szörnyű
3477 Tovi |             Szikrát rúg paripája,~     Útcákon csodálják,~Derék lovag!
3478 Vers1|          reggel érkezését,~Mely hosszú útjoknak végét hozza fel. ~     De
3479 Vers1|        énekeltetik,~És a vezérrend két utóbb csapását~Selypűl nem adja
3480 Vers1|            ejti kurta tagjait, hogy ők~Utól ne álljanak, s ha véghelyén~
3481 Vers1|                 ekként szólnak -, a mi útunk tiszta út,~Lépésidet nem
3482 Vers1|            árnyékiban~Titkos szerelmek űzésére hajtá.~Itten lopá el a szerelmesektől~
3483 Tovi |              új alkvások. ~S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,~Kél a
3484 Vers1|                kábaságomért.~Többé nem űztem a futót, s magamba~Vonúlva
3485 Vers1|                nyilai~Felettem egymást űzve hulltanak.~De Jupiter kiméli
3486 Tovi |               édes, boldog suttogások,~Vád, harc, megbánás, új meg
3487 Vers1|           Farkast és Arany-sast,~Nem a Vadembert és a Hét-electort;~Jobb
3488 Vers1|   balgatagságokra. Nékik a tölgy,~És a vadon-termett barkóca s körtve~Adott elég
3489 Tovi |           szunyoggá korcsosítod el;~Ha vádra kelne, hogy sok útazásid~
3490 Tovi |        EPIGRAMMAI MORÁL ~"Bántani mást vadság..." - s más a lélektelen
3491 Tovi |              hogy cselédid azt szelik,~Vágják, sütik, mert romlott ízletednek~
3492 Tovi |              szent istennő, szabadság!~Vagy-e te? vagy hogy vagy, csak
3493 Vers1|                közt tért haza,~A tudni vágyás szomja csöndes álmát~Szemétől
3494 Vers1|                     Sőt nekem~Nemesbek vágyásaim; tudósainkat~Ohajtom látni,
3495 Tovi |                hogy vagy, csak úntalan~Vágyásunk képzel? Hol vevéd lakásod?~
3496 Vers1|                és szállát meg valát,~S vagyont s hagyjont nem toldoz együvé.~
3497 Vers1|               Eleink, még józanok, nem vágytanak~E balgatagságokra. Nékik
3498 Vers1|          nyugvásra vonzó pamlagok -~Ti vagytok a boldogság címere?~S az
3499 Tovi |         OLVASÓHOZ ~"Apróságok ezek!" - Vaj azok! de ki várakat épit,~     
3500 Tovi |                                        VAJDA-HUNYAD ~Szirt! rendíthetetlen,
3501 Vers1|          fülemile~Jajjal tölti be. ~Oh vajha akkor~Valamely bokor~Mellé
3502 Vers1|           elhagyott~Ösvényre, melyen a vakhit vasláncokon~Kötözve tartja
3503 Tovi |           koszorúzza tettedet. ~Szemem vakítja fényed nagy sugára.~Nem
3504 Vers1|           fogta el, s vastag homály,~S vakon s tipogva vonják rest lépéseket,~