A NEO- ÉS PALAEOLOGUS                                                                              

Nem magyar a nyelv már, nem az a ruha! Németes ízlés
     Lepte meg ezt és azt, s korcsosodásra jutunk!
Így kesereg Fürmender uram, mivel urfia térdig
     Érő mentéjét párizsi módra szelé,
S négy öt kendőtől vastag nyaka, s üstöke borzas,
     S ah, a huncfutka s cafli becsébe veszett.
S csendet mond mikor ír, s kecset és kegyet; ami reménység
     Volt eddig, hosszú mondani! néki remény.
5 év neki az esztendő, szeretett lyánykája barátné,
     S futja komám-asszonyt s csillagom-adta Borist.
Fürmender, te ne légy urficska; te, nagy Für-men-der,
     Légy Fürmender! te, légy elegánt, elegánt!