JÚLIUS 30^ka

Sorsom megint ragad Kolozsvár felé, melyet régen annyira szerettem, de közelebbről csaknem egy esztendeig gyűlölék. S most?... Nem kívánok már egy nőtől sem többet, mint barátságot, ha szilárd, s élveket, ha ingatag. Így jó idő telhetik Kolozsvárt. És a szerelem? - hagyjunk fel vele örökre!

Reggel meglehetős sikerrel írtam regényt: azonban több hajlamom volt okoskodásra, mint kedélyre és képzelődésre. Nálam már a poézis nem vestatűz, hogy szünetlen égjen, de egy villámlás, mely a beírt ív sötét és üres láthatárán egyszer, kétszer lobban át. Különös, hogy midőn legtöbb költészetem volt, semmi munkát nem írtam. Utoljára is úgy vagyok, mint azon hipochondriás nőtlen úr, ki mindig azon töprenkedett: hány lény vádolja őtet az égben negativus gyilkossággal, kiket ő földünkre nemzhetett volna, de ezt tenni elhanyagolta!

A Pesti Hírlapból hat számát elolvastam. Keresztülfutottam a Hetilap hét számján. Megint a Pesti Hírlapból 8 számot. Viszek magammal: 7 nadrágot, lajblit 4-et, nyakravalót 5, frakkot 1, atillát 1, kaputot 4, inget 6, lábravalót 3, zsebkeszkenőt 3, fuszeklit 6 párt, kalapot 2. (Az itthon hagyottak lajstromát magammal viszem.) - Vettem át Wesselényi Miklóstól 15 pengő forintot sorsjegyekre, átadom Stullernek. - Indultam délután négy órakor. Az idő borongó volt. Szekeremben egyedül ültem; unni kezdém magam, s hogy szórakozást szerezzek, fordítgatni kezdettem Vergilius különböző helyeit - mint eszembe ötlöttek - hexameterekbe. Leginkább vonszott magához a Georgiconnak azon része, melynek kezdő verse ez:

          Ille (sol) etiam extincto miseratus Caesare Romam.

Rövid időn oly sikerrel haladtam a verskészítésbe, hogy ha minden nap így tudnék áttenni, bizonyosan egy év alatt túleshetnék egész Vergiliuson.

Csak midőn a drági kastély kiemelkedett a sötétből hagytam föl a fordítással.

Más nem volt otthon, mint az öreg báróné. Meglehetősen töltöttem az estvet 11-ig.

Álomra Laubét olvastam.