JÚLIUS 31^ke

Esős időben indultam Drágból, s minthogy az én előfogataim lassúaknak látszának, a Wesselényi Ferenc Kolozsvárra bemenő szekerére ültem és rakatám föl poggyászaimat. De a legényem a kulcsot magánál felejté, s így én, noha 2 órakor érkeztem meg Kolozsvárra, hatig - míg szekeremen a legény megjött - bezárt koffereim mellett - melyeket fölnyittatni lakatossal s oly állapotban hagyni visszaérkeztemig nem mertem - állván, szünetlenül készültem lehordani Pétert. De midőn látám érkezni a szekér közepébe ülve oly kikerekített hassal, mint egy szenátoré s oly komoly nyugalommal, mintha nálánál senki jobban nem számolt volna kötelességeivel és az élettel, - nevetni kezdék, s így a szidás elmaradott.

Meglátogattam gróf Rhédey Jánosnét, hol sok ösmerőseimmel találkoztam. Ott vacsorálék, és csak 11 órára kerültem haza.

Amióta falun tartózkodtam, úgy jön nekem, mintha kelletinél valamicskével több frivolitás uralkodnék dámáink társalgási modorában.