AUGUSZTUS 4^én

Botka Imréékhez szállottam; társaim voltak Imre, Eötvös Miska, Kovács Guszti és Nagy Ignác, ki Kovács leányt tart nőül. - A szabályzó gyűlésre indulván tudtam meg, hogy Széchenyi sokat tudakolt felőlem még tegnap, s hogy a Lóhoz akart vacsorálni menni, hogy velem találkozhasson, s hogy Kovács Lajosnak meghagyá engem reggel 9 órára hozzá vezetni, de ő elaludta az időt s csak fél tízre ébredett fel.

A gyűlés tárgyai és szelleme nem e naplóba valók. Egyébaránt egypár óra alatt meggyőződtem, hogy csak Széchenyinek van a tagok közt praktikus esze, s hogy leghatályosabb szónokjok Kovács Lajos, legpopulárisabb - noha nézetem szerint eléggé középszerű talentumú főhivatalnokok - Perényi Zsiga. - Széchenyi iránt, kit különben sokan nem szeretnek, akkora bizodalom volt, hogy a Tisza-ügyben felelősség mellett teljes hatalmú diktátorrá akarták tenni.

Szűcs tanárnál ebédeltem.

Délután Botkáékkal a vásárt jártuk meg.

Hatkor a könyvtárban valánk, s itt bécsi ösmerősömet, Lugossi tanárt láthattam, s megösmerkedtem Szilágyi Istvánnal, egy talentumos fiatal nyelvbúvárral. - Estve színházba menénk, hol Dupuis mutatványait látók, estve vacsorára a Lóhoz mentünk, midőn a nagy teremen végigmennék, látám, hogy Széchenyi, kivel én sohasem találkoztam, egészen felém fordult, s fölvont szemöldökkel hosszason nézett rám. Ekkor székéről felkel Kovács Lajos, kinek ottlétét nem vettem észre, s mondá, hogy Széchenyi akar velem megösmerkedni.

Ajánltatám a grófnak, ki Károlyi György mellett ült. Ő kezem megszorította s kezei közül ki nem bocsátván monda: rég vágytam önnel megösmerkedni. Munkáját olvastam. Sokszor gondolkoztam: fölmaradhat-é fajunk? Van-é jövendője a magyarnak? S higgye el ön, hogy fajunk egykori fölvirágzása iránt kevés ok győzhetett volna inkább meg, mint az ön könyve, mint az, hogy nálunk most ilyszerű politikai írók támadhatnak. Találkozzunk együtt többször, úgy is reméllem, rövid időn szorosabb viszony fog egymáshoz kötni.

Én is mondottam neki valamit, de sem különösön elmést, sem igen ostobát. Ezzel elváltunk, s minthogy azon asztalnál nem volt hely, egy másiknál rendeltem magamnak vacsorát. Széchenyi egy óra negyed múlva távozott, mert már késő idő volt. Sokat kacagtam rajta, mert muzsika lévén, összeüté bokáját, s magyar tánclépések közt cibálta Károlyi Gyurit magával ki.