AUGUSZTUS 5^én

Kilenc órakor Tisza-konferenciába mentem, mely zárt ajtóval folyt ugyan, de barátaim által csakugyan, minden szabadkozásaim dacára beunszoltattam.

Alig mulaték ott egy negyedet, Kovács Lajos lép a terembe, s felém jővén mondja, hogy Széchenyi velem akar beszélni.

Tüstént átmentem hozzá. Éppen egy fuvolán bús nótákat próbálgatott. Mihelyt beléptem, lecsapta a hangszerét, előmbe jött, kezet szorított és leültetett maga mellé. Még reggeli pongyolában volt, egy csíkos nadrágban és egy kurta bonjourban. Hosszason beszélgetett a kormánnyali viszonyáról, régibb összeköttetései felől Wesselényivel és végre Kossuthról.

Ezzeli minden érintkezéseit így adta elő:

Midőn Kossuth megindítá a diétai tudósításokat, nagyon kezdettek neki hízelkedni még az oly emberek is, kik közönségesen hiúknak nem tartattak. Ez bosszantá őt (ti. Széchenyit) s arra bírta, hogy még némileg ki is mutassa, miszerint előtte felette közönyös, hogy a diétai tudósítások írója mily móddal dicséri őt vagy akarja lerántani. Ezalatt Sztáray Albert gróf kétségtelen adatokra támaszkodva, mondá ki s terjeszté, hogy Kossuth Zemplén megyében oly tényeket követett el, melyek mocskosak. Midőn tehát Kossuth első látogatását akará tenni Széchenyinél, ez őt el nem fogadta. A gróf, naplójába, melyet rendesen visz, tüstént beírta, hogy a fiatal ügyészt egyedül azért nem engedte szobájába lépni, mert helyesen vagy helytelenül rossz hírben áll, - ő pedig azon ügyért, melynek szolgálatjára szánta el életét, szilárdul elhatározta magában, senkivel, ki rossz szagban van, érintkezésbe nem jönni.

Hosszas időig e jelenet után semmi dolga nem volt Kossuthtal.

De midőn a Pálffy reakciója elkezdődik, s már látszott, hogy a kormány a tudva lévő üldözéshez fogand, Wesselényi följelenté a kaszinóbani bevételre Kossuthot. Mihelyt e hírt hallá Széchenyi és vevé észre, hogy a választmány bizonyoson nem fogja kiszavazni Kossuthot, legott karon ragadja őt, ki mint vendég éppen a kaszinó egyik termében olvasott, és félrevivén, kereken megmondja neki: az úrnak ide tagul felvétetni nem lehet, a lehető kedvetlenségek kikerülésére tehát kérem, húzza tüstént nevét ki az ajánlottak közül. Ezt Kossuth, ki igen konfundálva volt, meg is tevé. A gróf megint rögtön naplójába írta, hogy ezen embert csupán azon tekintetből űzte ki a kaszinóból, mert a kormány előtt okkal vagy ok nélkül veszélyesnek tartatik, ő pedig azon fiatal vállolatoknak, mik általa létrehozattak, csak úgy ígér erősödést, ha mindjárt elején nem fognak az igazgatás előtt rossz színben állni.

Harmadik érintkezése volt Kossuthtal, midőn ez a börtönből kiszabadult. Ekkor jelenté Széchenyinek, hogy tanácsát óhajtaná kérni azon pénznek mire fordítása iránt, mely családa számára gyűjtetett, de amelyet ő, miután kiszabadult s háznépét saját szorgalmával eltarthatja, becsületérzésénél fogva köteles maga hasznára el nem fogadni. Széchenyi ekkor nem mondá meg, hogy Kossuth nála nem udvarolhat, de a grófnéval úgy értekezett, hogy tíz perccel a Kossuth megérkezése után lépjen be szobájába, s így szakítsa félbe az értekeződést. Mi meg is történt. A gróf a történteket viszont naplójába fölírta, de én már elfelejtettem: minő indokokkal támogatva.

Negyedszer találkozék Széchenyi Kossuthtal a fiumei ügyben tett útkor. Ekkor a gróf így gondolkodék: most az én befolyásom megállapítva van, s kevésbé kell félnem attól, hogy az igazgatás utamban áll csak azért, mert oly emberekkel, kik általa rossz szemmel nézetnek, hozom magam összeköttetésbe, nem árt tehát megpróbálni, hogy a Kossuth segítségével is mit lehetne lendíteni a fiumei differenciák kiegyenlítésében. Ezért találkozik Kossuthtal, s megmutatja neki naplóiban azon helyeket, melyek róla szólanak s motiválja eddigi eljárását. Beszélget a napirenden lévő több kérdések felől, s úgy találja, hogy Kossuth sokat szelídült; ezen már csaknem kezd örvendeni. De mi történik? Mihelyt más klímába lépett Kossuth és pesti barátai közt találta magát, megint a régivé vált, s hogy új zavart csináljon, bedobta a gyűlésre a horvát kérdést. Sőt még azt is beszélgeté - így végzé vázlatját a gróf -, mint barátaitól hallám, hogy én őt misztifikálni akartam, őt én, ki nem abban a helyzetben vagyok, hogy egy Kossuth Lajcsira rászoruljak. Bánom is én, akármennyi bolondságot csinál Lajcsi és tisztelt barátom, ifjabb Szabó Pál.

Ebből áll - mondá a gróf - Kossuthtali minden érintkezéseinek rövid kivonata.

Míg ezeket és a többieket mondá, Széchenyi mindig a legjobb humorban volt. Aztán rettentő mozgásokban vala. Most a díván egyik, majd másik szélén hintázott. Néha sétált, néha vállamat verte. Most törökösön összefogta lábát és arra ült, majd meg tarka nadrágát egész térdeig feltépte, és míg lábát magasra lógotta, feje a díván hátának alsóbb részein nyugvék.

Én hoztam elő neki erdélyi dolgokot, s hogy megelőzzem a hírlap megindítása iránti beszédet - mint amelyben a szerkesztőség átvállolása iránt legalább ezúttal tagadó választ szándékoztam adni, ha ti. nyilatkozni kényteleníttetném - csakhamar elmondám, hogy barátaim kérésire nem vonakodtam Kolozsvárt megígérni valami városi követség elvállolását. És éppen azért sietek Pestre, hogy a Pesti Hírlap szerkesztőjével egyezzem az erdélyi ügyek vitelének átvállolása iránt; mert csak ha hírlappal jöhetek összeköttetésbe, hiszem követi munkásságomat hasznosnak. Egyábaránt még az is bizonytalan: megválasztanak-é képviselőnek. Ha nem, azon esetben Pestre költözöm. - Lehet, hogy e nyilatkozat célját észrevette, lehet, miként Kovács Lajos által, kivel előre közlém nézeteimet, figyelmezteték: elég hozzá, hogy Széchenyi a hírlapügyet elő sem hozta, hanem mint mondám fönnebb, a legelmésebben beszélgetett sokféle tárgyakról és a legtarkább kedélyvegyülettel.

Közben sok embert jelentettek be, én menni akartam, de ő tartóztatott. Egyszer a komornyikja jelenti Wodianert. Én ezen gazdag tőzsér nevére kalapomhoz nyúltam, s búcsúzni készültem; de Széchenyi mondá: kérem, mulasson még vagy öt percet, hogy addig unja meg Wodianer az előszobában, mert röstellem vele most találkozni. Én ülék még vagy tíz percig, de Wodianer az előszobában várni teljességgel nem unta meg, és az engem kikísérő gróf szeme legelőbb a tőzsér nyájos arcával találkozik.

Széchenyitől a konferenciába mentem, noha biz a zárt ajtójú volt, de ösmerőseim szíveskedtek mégis bevezetni.

Délben a Lónál voltam.

Délután megint tanácskozmány.

Meglátogattam Szentiványit, a helytartósági tanácsnokot.

Estve színházba mentem. A harmadik padon ülék s egy úrral beszélgettem. Midőn egy kéz nyúl hozzám. Felé tekintek. Széchenyié volt, ki az első padban ült; de szavamról megösmert. Egypár közönyös szót szólánk.

Estve a Kisfaludy Társaság által kiadott népdalok olvasása mellett aludtam el.