AUGUSZTUS 6^ika

Tegnap későn feküvén le, szokásom ellen hét óra körül ébredtem föl, s ritkán valék életemben oly ostoba. Egy óra beletölt, míg felöltöztem; mert amire csak rátettem kezemet, az bizonyosan eltévedt, s amit csináltam, az mindig fonákul ütött ki. Ezen szórakozásom vagy kábultságom miatt oly indulatba jövék, hogy öklömmel szünetlen ütöttem koponyámat, de mégsem akart kiémedni. Ily nyomorult hangulatomból Kovács Lajos segített ki, mert meglátogatván, rövid idő alatt annyit beszélt bajairól, a Tisza-ügy bonyodalmáról és Széchenyi apró zsarnokoskodási felől, hogy rögtön kitisztult fejem és alkalmassá lettem a társalgásra.

Tizenkét órakor gyűlésben valék. Itt a gróf fényes beszédet tartott, s úgy vezette a tanácskozást, hogy meggyőződtem, miként ő a legirtóztatóbb zsarnok és a legkellemesebb ember. Sokan haragudtak rá, s minden bókolt neki. Egyébaránt, mikbe ő a gyűlést bevonta, a formák és régibb határozatok szétdúlásával, azok mind idvesek voltak. Ő egyedül a praktikus ember, a többiek kontárok. Diktátori hatalommal ruháztaték föl.

Délbe a Lónál ebédeltem.

Midőn ebéd után szomszédomnál, Bónisnál valék, belép Kovács Lajos s mondja, hogy Széchenyi és Károlyi György meghívnak egy kiszekerezésre valami debreceni úrnak - kinek nevét feledém - másfél órára fekvő mintagazdaságába. Az indulás ötkor leend Széchenyitől.

Megjelentem Kovács Lajossal a grófnál, kinél akkor még csak lakótársa, Szentiványi tanácsnok volt. Néhány perc múlva érkeztek a szekerező társaság többi tagjai.

A mintagazdaságba 4 kocsin következők menénk el: Széchenyi gróf, Károlyi György, Szapáry gróf, Andrássy Gyula gróf, Semsei, Bretzenheim herceg, Dessewffy Emil, Kovács Lajos és én. Igen jó időnk tölt. Széchenyi ritkán vala elmésebb. Sokat faggattuk Dessewffyt a Devalvatoráért és Plebeusáért. Ő kétségbeesett, hogy megmondám, miképp Vida Károly azon alakos, ki e nevek alatt támadja meg régi elvrokonait és szidja Andrássy Gyulát. Beszélénk sokat a kormány politikájáról s csipdestük, Andrássy, Kovács és én Dessewffyt, kit Széchenyi gróf védelmezett. Emil keserűségében azt mondta, hogy meg van győződve, miképp mindhárman idővel véle egy zászló alatt fogunk harcolni; mert minden kitűnő talentumú és mérsékelt gondolkozású ember végre átlátandja, hogy csak a kormánnyal és a kormány által lehet nagyszerűen hatni a haza boldogságára. Andrássy tréfáson mondá: sőt inkább minden erőnkből igyekszünk őt összemorzsolni s pulverizálni, mert nincs szükségünk oly elváltoztatóra. Széchenyi közbeszólott: barátim!, mi az az elv? Konzekvencia? - Kuruc politika és kuruc siker: semmi egyéb. Legyen elvünk a haza boldogsága, így vagy úgy. Én sohasem pisiltem a szél ellenébe, hogy magam el ne mocskoljam, hanem most délre, majd északra.

Visszaérkezvén estve fél tízre Debrecenbe, Széchenyin kívül a többiek fagylaldába menénk. Itt a Heves vármegyében történt felpofozásáról két bihari konzervatívnak volt szó, és arról, hogy a kormány nagy többséggel bírand az alházban, és a mágnások tábláján legfelebb tíz megbukott hivatalnokkal szaporodik az ellene opponálók száma, mi éppen nem nagy mennyiség. Ezeket Dessewffy állítá és demonstrálgatá. Mondotta továbbá, hogy Apponyi formulázva és cikkezve adandja minden haladási terveit elő. Kérdé Kovács: mikből fognak azok állani. Mire ő felelé: ezt kegyed alkalmasint hallotta már mástól nagyjába. Egyébaránt az a taktikánk, hogy egészen az országgyűlés kinyitásáig terveinkből hírlap útján és közgyűlésen minél kevesebbet reveláljunk. Meglátja: mennyire meg fog lepetni a haza Apponyi előterjesztményei által.

Még két apróságot kell e napról följegyeznem: Andrássy külön beszéllett velem arról: hogy költözzem Pestre, s ők az én munkásságomra támaszkodva alkotnak egy progresszista pártot, mely ne ellenezze a jót csak azért, hogy a kormánytól jön, s ne fogadja el a rosszat csupán azért, mivel Kossuth Lajcsi mondja. - Én neki általánosságokba válaszoltam, mert hivém, hogy a mostani körülmények közt sem neki, sem a nagy grófnak olyat nem ígérhetek, mi kezemet idő előtt megkösse.

Dessewffy még engem és Kovács Lajost arra szólított fel: gyűlnénk össze bizonyos napon vagy haton az ellenzékből és ugyanannyin az író konzervatívokból, s határozzuk közmegegyezéssel el, minő kérdéseket tartunk a megpendítettekből nem napirenden levőknek, s azokat aztán sem hírlapban, sem közhelyen ne vitassuk. Ő ígéré, hogy e megállapodáshoz fogja szorosan tartani hírlapjában magát. Szintén nem válaszolánk semmi bizonyost javaslatára.

Estve 11 órakor bálba menénk hárman, Dessewffy, én és Kovács, miután egymásnak poros gúnyáit egy kapu alatt úgy mint lehetett, keszkenőinkkel letakarítgattuk.