AUGUSZTUS 10^e

Reggel az utcákat róttam. Tizenegy felé elmenék Csengeryhez, kivel még ösmeretes nem voltam. Szívesen fogadott, s nekem ezen ifjú igen megtetszék. Ő most tölti 24-ik évét, s mégis nemcsak győzi egy nagy politikai lap szerkesztésének egyedül rajta nyugvó terhét, de több rovatokat maga viszem és a közgazdászati vezércikkek nevezetes része tollából kerül. Aztán a centralizáció barátait összetartani tudja, és a régi ellenzék embereinél is bírt annyi tekintélyt magának kivívni, hogy kisebb tanácskozmányaikba is meghívassék. - Csengeryvel, ki hozzám szövetkezett s Pesten mulatásom alatt mindig vezetőm volt, elmenénk régi barátomhoz, Vörösmartyhoz. Egy ingben találtuk pezsgőt készítve. Erősen örült látomásomon. Wesselényi meg Szász után tudakolt. Emlegettük Zsibón töltött jó időnket és Deák Ferit. Majd vadászatról, pisztolyászatról, de legtöbbet a jó borokról beszélénk. Ígértem, hogy kerítni fogok neki rózsamálit, melyet mióta Rákóczi György fejedelem borjegyzékei között különösön kiemelt, mindig vágyék az én Miskám megkóstolni. A bor után versek kerültek szőnyegre. Elolvasta egy szép versezetét az országházról. Közlé valami munkája tervét azon őskorból, midőn a kereszténység még nálunk gyökeret nem vert és a pogány kultusz romjai s papjai el nem enyésztek. Ebből jött ki valami töredék Madárhangok cím alatt. Nekem igen tetszék a terv, s ösztönzém kivitelére. De ő válaszolta: bizony tán elhagyom; mert félévig kell rajta dolgozzam, - s hogy fizetik! Majd adnának érte 100 forintot. Azt se tudom, megegyem-é, megigyam-é? Potomság!

Kossuthot kerestük Csengeryvel; de nem találtuk hon.

Ebédre a Vadászkürtbe menék. Szomszédom egy barna bánátusi kisasszony volt, egészen szabad karral és szintén szabad karú s fiatalként öltözködő anyával. A lánynak oly szénfekete s dús fürtei voltak, minőket én soha nem láttam, bőrszínezete oly kreoli, teste annyira élvre alakult, arca oly komolyan kacér s intelligens volt, hogy én meg tudom fogni azon kedélyhangulatot, melyben valaki nőt veszen el előre meggyőződve, hogy az szarvat tűzend homlokára, - azon hangulatot, melyben a kéj reményéért megbarátkozunk a csalatás valószínűségével. Persze jobb, ha ily némbernek más leend férje, s mi udvarlói. De az első éj!!

A sebes írás közt elfelejtem, hogy reggel Tréfortot is meglátogattuk. Csinos szállást tart és szép könyvtára van. Erdélyi dolgokról, úrbérről és örökváltságról beszélgetvén, áttértünk a magyarhoni viszonyokra. Felhozá, miként az ellenzék a reform semmi részletei iránt nincs tisztába. A kormánynak majoritása leend a jövő hongyűlésen; de ezt ő nem tartja nagy bajnak. Sajnálja egyábaránt a dizolációt, mely a haladók sorában támadand, mihelyt a kérdések formuláztatnak s részletekre kerül a dolog.

Délután 5 órakor Csengery, Tréfort és én Eötvös Pepihez szekereztünk. Budán lakik, még az arénától is meglehetős távolságban; egyszerű házsorok közt. Csinos udvaron léptünk egy igénytelen, mondhatnám kicsin épületbe, hol az ajtóból jól rendezett és meglehetősen árnyos kertecskére nyílik kilátás. Az előszobától mely inkább pitvar, balra a báróné szobái vannak, jobbra Pepi dolgozóterme, egy olcsó kerevettel, egy kényelmes karszékkel, nehány székkel, könyvtartóval. Szemben a kerevettel csubukos pipák sorba állítva. - Eötvös rendkívüli örömmel fogadott, s igen felötlő, hogy én - ki eddig csak levelezésben és nem személyes ösmeretségben voltam vele - úgy szerettem őt, mintha testvérem lenne. - Legtöbbet a táblabírókról, megyei rendszerről s aztán regényemről beszéltünk. Ő engem igen dicsér, de talán nem mindig helyes szempontból. Mert munkámban tisztán csak a politikus és históriai részt emeli ki, s míg Gyulainak Báthori Istvánnáli követségét rendkívül szépnek tartja - holott ez nézetem szerint középszerű beccsel alig bír -, azon jelenetet, melyben Sofronia Cecilt értesíti a Báthori Boldizsárhoz küldött levél iránt, a francia regényírók divatos modorában s hibáival szerkezettnek állítja. Pedig ez nekem kedves szakom. Gyanítom, hogy a közönség is a sikerültek közé számítandja.

Eötvöstől fagylaldába mentem, s onnon Csengeryvel színházba, hol régi barátommal, Egressyvel találkoztam, s megösmerkedém Czakóval s Kaján Ábellel (Pack). - Kuthy valami váltókövetelések miatt megszökött Kassára, s így őt - bár óhajtám - nem láthattam.

A Horváth Lazi páholyában meglátván Jósikát, oda siettem, és részint nálok, részint a tudósok páholyában Vörösmarty, Bajza, Gaál és Erdélyi Jancsival töltém a színház idejét.

Csengery szállásomra hazakísért.