AUGUSZTUS 13^ka

Reggel Récsy látogatott meg. Szokott helyemen a Redoute kávéházban olvastam újságokat és reggeliztem.

Fél tizenkettőre Jósikához mentem, hol 2-őig regényét olvastatta.

A Vadászkürtben ebédeltem a kecses ösmeretlentől távolacska; azonban minthogy jól figyelmeztem, hallám, miként a mama holnap Miskolcra viszi. Nem bosszúság-é ez? Holnap még elmegyek a Vadászkürtbe, mert a leány nehezen szakad el Pestről, s még megfordíthatja a mama szándékát.

Ötkor a fagylaldában találkoztam Jósikával. Onnan menék Csengeryhez s vele a műkiállításba. Három szép tájkép volt, - idegen honból. Egyik rendkívüli hatást gyakorlott rám. Villámos estvét ábrázolt. A rajz nem volt megterhelve s benne minden a legegyszerűbb eszközök által éreték el. Egyetlen vonás jelelé ki, hogy a táj középföldjén tó van, s belőle a villámfény visszatükröződik. Ez oly nagyszerű a művészetben, mint Szophoklész egyik drámájában azon jelenet, midőn az apa egy fiatal görög vezért hosszason kárhoztat, és a leány fölsóhajt: atyám, mint megbántottál engemet! - s e kevés szóba van indikálva szerelme az ifjú iránt. - Én mint rajzoló soha nem tudtam volna csak egy vonást használni egy képletre, s mint író rá nem bökkennék párbeszédeimben oly egyszerűen felséges kifejtésre. Én igen csillámló, igen deklamáló ember vagyok. - Markótól is volt három táj: de közepes. - Az egész műkiállítás silány, és a mi magyar festőink élhetetlenségét tárja föl.

Körbe s onnan színházba menénk Csengeryvel. Itt sok ösmerőseimmel beszéltem, s midőn föl-fölnézegeték Dessewffyné páholyába, egyik pajtásomtól egy botrányos történetet hallék róla és Szabó Pálról, a Kereskedelmi Társaság elnökéről:

Szabó Dessewffynét kibérelte magányhasználatra. Ez ment darabig; de az én honfinőm - ki már nagyanya, de mégis szép s mégis rossz - kezd visszatérni régi szokásaira. Ebből féltékenység s harag támad. Szabó a háztól elutasíttatik. Ez bosszúból embereket bérel, kik Dessewffynét, midőn páholyba lép, lepisszegessék. A kijelelt estve megnyílik a páholy, egy nőalak mutatkozik s elkezdődett a pisszegetés: de a szégyenre kitett nő gróf Szapáryné volt, kinek Dessewffyné ezen estvére átengedte páholyát. - Másnap folytattatik a botrány, mert Dessewffyné egy levélben hírül adja Szabó Pálnak, hogy azon kisgyermek, melyet Szabó magáénak tartott, s melynek eltartására 18 ezer pengőt tett le a bécsi bankba, nem az övé, hanem Füredié. - Szabó őrjöngött e megcsalattatásért. Szerette volna a pénzt ezen idegen madár által fészkébe költött gyermektől visszavenni. Bécsbe megy, - jár, kel hasztalanul: míg végre történetből nyomába akad, hogy a 18 ezerrel ellátott gyerek a Füredié sem, hanem Dessewffyné, hogy Szabótól pénzt csalhasson, mesterséges módon növelte hasát, s Bécsbe költözve egy szintén terhes kéjhölgy gyermekét vásárlotta meg s adá ki sajátjául. - S mit tőn Szabó? Bosszúságában ezen dokumentált hírt a világ nyelvére bocsátotta, miből következik, hogy Dessewffyné neve jobban be nem mocskoltatik, mert róla ki-ki tudott régóta szebbnél szebb anekdotákot. De Szabó köznevetség tárgyává vált.

Vacsorára az Angol Királynéhoz mentünk, én, Csengery, a két Irinyi, Kaján Ábel, Czakó, Bernáth Zsiga, Pálffy a regényíró, Kelmenfi és Tóth Lenci. Centralizáció, a táblabírák gúnyolása, Kossuth sallangos módáróli elmésségek, Széchenyi furfangos eszérőli anekdoták, Szalay Laci magasztalása, Schedel tudatlanságáróli adatok, színművészet, a francia kamarákban választott követek jellemzése, Cormenin gyalázatos köpönyegváltoztatása és Blanc Lajosról táplált remények - ki valószínűleg a kamarába fog lépni: ezek tevék a társalgás és viták tárgyait. Éjfél után oszlánk el.