AUGUSZTUS 14^ke

Tíz órakor Horváth Lazit látogattam meg. Csodálatos, hogy ez a fiú minden hiúsága mellett provokálja az embereket gúnyolódni az ő áldástalan testszerkezetével. Az előszobában egy majmot látunk, mely mintha neki édes fia volna, ez annyira fölzaklatja képzelődésünket, hogy midőn termébe lépünk s ő előttünk áll, az első percekben mindig a két lakos közti családhasonlatosság fürkészése foglaltoskodtat. Mily bolond ez a Lazi! Tartson majmot Karácsony Guido és a többi szép arszlán.

Horváth szívesen fogadott, s én jó időt tölték nála a felséges kilátás miatt, mely a Dunára és Gellérthegyre nyílt. Ajánla két szobát lakásul, míg Pesten mulatok. Nem fogadtam el.

Délig Jósikánál regényt olvasánk.

A Vadászkürtben ebédeltem. A szép ösmeretlent nem találám ott. - Más vendéglőbe fogok ezentúl járni.

Fél öttől hatig ült nálam Vida, s ennélfogva az iparkiállítástól megkésve, Wesselényi leányait látogattam meg, s tőlek Kossuthhoz menék konferenciába, hol jelen voltak: Batthyány Kázmér, Ráday Gidó, Pejachevich gróf, Gorové, Tóth Lőrinc, Csengery, Szabó Pál, Vukovics Sabbás, Csanádi. A vámokról volt szó. A kérdés ez vala: miután a vámsorompók eltörlése nem kell az ellenzéknek, mi történjék. Agitáljanak-é a védegyleti közgyűlésen, az irodalomban és a közéletben a Magyarhon és ausztriai tartományok közé vonandó védvámrendszer mellett általánoson, vagy praktikusobb térre vonják az ügyet és csak annyit mondjanak: kormány, nálunk vámsorompók vannak: ez tény. De a Magyarországról Ausztriába viendő iparcikkeken nagyobb terű fekszik, mint az onnan ide hozandókan. Ez igazságtalanság. Egyenlítessék ki a különbség, és ha például a bőrmunkán midőn Ausztriába megy, most hat procent nyugszik, míg ha onnan jön hozzánk, csak másfél: ezentúl legyen mindkettőn hat procent. Minthogy pedig a kereskedelmi egyezkedések kölcsönös engedésen épülnek, tehát mi sürgetünk hat vagy hét tárgyat így kiegyenlíteni, s érettök szankcionáljuk azon nyomasztó s megegyezésünk nélkül létező tényt, miszerint a pamutszöveteken a külfölddel szemben akkora vám fekszik, hogy mi mostani fogyasztásunk szerint általa 10 milliót vesztünk évenként.

Ha ilyet sem víhat ki a magyar nemzet, akkor a repeal izgalom van napirenden: mondá Kossuth.

E felett folyt a tanácskozás határozott eredmény nélkül, de minden előjellel arra, hogy ezen mederbe fog az oppozíció törekvése ömleni. Az egész eszme sajátlag a Szabó Pálé.

Szabó meghívott páholyába, s mi még hallhattuk Az alvajáró utolsó jeleneteit. Hollósy Nellinek felséges hangja, de még igen gyakorlatlan játéka van.

Színházból Czakóval, Pálffyval, Csengeryvel és Petőfivel vacsorára mentünk az Angol Királynéhoz. Ott találtuk Lisznyai Kálmánt, Bérczy Károlyt, Tóth Lőrincet s másokat. Nem unalom nélkül tölt az idő.

Felötlő, hogy Petőfiről a vidékeken közönségesen azt tartják, hogy öltözetében különc, borbarát és természetes költő minden míveltség nélkül.

Ezen hírekből most legalább egyik sem igaz. Petőfi mindig vizet ivott, csinos öltözetben jelent meg, és az angol, francia s német irodalommal ösmeretes s beszélni is gyakran szokott franciául.

Csengeryhez mentünk teára Petőfi, Czakó, Pálffy és én. A szépirodalmat tárgyazták vitatkozásaink; Petőfinek volt legtöbb eszméje, noha egy részen látszott némi bizarrság.

Egy órakor érkeztem haza kísértetve Petőfitől, Czakótól és Pálffytól.