AUGUSZTUS 16^ka, 17^ke és 18^ka

Feltévén magamban, hogy ezen napokat olvasásra és regényírásra szánjam, igyekeztem kivonulni a társaságokból. Következőleg nagyobb része irodalmi összeköttetéseimnek megszakadt. Találkoztam legfeljebb Petőfivel, Pálffyval és Czakóval. Természetesen Eötvöst és Csengeryt meg-meglátogattam, kikkeli viszonyaim kevéssé irodalmi, mert már mélyebb, barátibb, hogysem e nevezet alá befoglalható volna.

Minden félrevonulásom mellett igen keveset sikerült írni, és olvasmányaim is inkább a napi és havi iratokban határozódtak.

Színházban egyszer voltam, a Czakó újabb művében, Leonában. Eötvös, ki meglátogatott, ajánlá páholyát, s mi Tréfort Gusztit is ide értve s meg Csengeryt, tapsolánk itt-ott a darabnak; de egyszersmind úgy is megbírálók, hogy bizonyosan igazságosobb és szigorúbb kritikusa nem fog Czakónak közelebbről akadni, mint a 18-ik számú páholy társasága.

Ezen összefoglalt három nap utóbbikán meglátogattam még egyszer Vörösmartyt, kit - mind örökké - bormanipuláció közt találtam. Olvasta Hunyadi Lászlója második részét, s sokat beszélt az általános örökváltság minden egyéb teendők feletti előnyéről.

Ebédem mindig az Angol Királynénál; vacsorám már szállásomon a Fehér Hajónál.

18-án. Délután 5 órakor az oppozíció nagy gyűlésére siettem. Többek közt jelen voltak: Batthyány Lajos és Kázmér, B. Wenckheim Béla, Teleki Laci, Zichy Manó s Ottó, Pejachevich gróf, Ráday Gidó, Lónyay Menyus, Pulszky Ferenc, Bezerédj, Kossuth, Tóth Lőrinc, Tréfort, Csengery, Vukovics Sabbás, Perczel Móric, Somogyi Tóni, Szentkirályi Móric stb. Lehettek hatvanon. Deák hiányzott betegsége mián.

Szó volt általánoson az örökváltságról, melyben Kossuth egy röpirat készítését - melyet még a múlt oppozíció gyűlésén vállalt volt föl - ígérte, de nem meghatározott időre.

A népképviseletről is emlékeztek, de csak tetős-tetőjén nyargalva el az általános eszméknek. Ebben Szentkirályi készít munkát.

Azután az oppozíció kasszája hozaték szóba, melyben már díjazásra s más effélére szépecske öszveg hever.

Később a városi ügyet vonták szőnyegre; de hólnapra halasztók a teendőkrőli irányeszmék elhatározását.

Leghosszabban mulatának a Partiumon, melynek követei az erdélyi országgyűlésre meghívattak. Kossuth általános megjegyzései után jónak látám én is inkább históriai ügyfolyamát terjeszteni elő e kérdés körül Erdély gondolkozásának, s a kedélyek jelen hangulatával megösmertetni az oppozíciót, mint javaslatokba ereszkedni. Kossuth válaszolt, és megjegyzéseket tett nekem elég előzékeny modorban; noha tán minden szavamat nem kedvellette. Többen is belévegyültek; de inkább röviden. Wenckheim Béla báró, mint látszik elégületlenül azzal, hogy tán nem eléggé simán beszélettem a kormány eljárásáról, s azt sem szeretvén, hogy az ő különben nem éppen rossz nézetit - mely valami középutat akar a végletek közt föltalálni - nem pártoltam, otthagyá a termet, azonban minden felötlő jele nélkül a haragnak. Határozat lőn: A Partiumhoz nem írandnak a megyék fölszólítást - mint Kossuth akarta -, hogy követet ne küldjen az erdélyi diétára. - A kormánynak azon eljárását, hogy a Partiumot tettleg nem tagosítá össze Magyarországgal, megróják ugyan gyűléseiken és minden alkalommal; de azon határok közt, mely Erdélyben nem okozand nagy recursust. Fölszólíttatni fog Erdély körlevelek által az unióra.

Ekkor Pulszky felszólított: vállalnám magamra egy röpirat készítését az unióról.

Mondám, hogy én különben is akarok ebben a tárgyban dolgozni.