JÚLIUS 28^o

A napot megint regényíráson kezdettem; de "invita Minerva". Az idő rossz s kedvem is. - Elolvastam három számot az Allgemeine Zeitungból és kettőt az Erdélyi Híradóból. Bepillanték az Annuaire de l'économie politique-be, s ott az ausztriai birodalmat illetőleg ezen pénzügyi adatokat találom:

1^o Jövedelem (1845)

2^o Kiadása

Az ausztriai birodalom adóssági öszvege 1.014.000.000 forint, s következőleg körülbelül 7-szer több mint évi jövedelme. A deficit távol eső korszakra látszik visszamenni.

Ebéd alatt beszélgettem Miklóssal több tárgyak közül leginkább arról: hogy a katonaadás kérdése minő hatással leend a nép kedélyére, ha 16 év után ez országgyűlésen felhozatik most először, s ha hamarább fog elhatároztatni, mint az úrbérben alkotandó törvények megerősíttetnének? - Régi eszmék s nem is érdekesek.

Szólánk a Frankhonban divatba jött bölcső intézetekről, melyekben csecsemők vétetnek föl és tartatnak kétéves korukig, hogy az anyáknak idejök legyen gyárokban és kézmunkával keresni élelmöket. Ezeket hasznosoknak, de aránylag költségeseknek s leginkább csak az iparűző városokban létesíthetőknek tartók. - Délután négy számot olvastam el az Allgemeine Zeitungból. - Hozzáfogtam Peregriny Mythológiájához. - Estéli fél nyolcra pisztollyal lőttünk én és a báróné. A szerencse nemigen szolgált nekem, mert 12 lövésből csak négy feketém volt, s kettő súrolt ugyan feketét, de a golyó központja nem esvén be, a számlálásból kimaradt: ellenben a báróné 8 feketét talált. - Lövés után vacsoráig Peregrinyt folytattam. Tizenegy órakor meglátogatott Róza, a szép kovácsné. Ő azt hiszi, hogy férje főbe lőné, ha megtudná e kalandját. Mondják, miként bősz féltékeny. Nem munkás embernek, ki aztán mélyen alszik, való e szenvedély.