AUGUSZTUS 15^ke

Alig öltöztem föl, s íme Szabó Pál lép szobámba. Mondja, miként egy közgazdászati munkát írt, mely a napi kérdésekbe vegyülvén és állományi viszonyaink tárgyalásába ereszkedvén, a bíráló hivatal által az udvari kancellária elébe terjesztendőnek határoztatott. Tudatik, hogy amely munka egyszer Bécsbe fölmegyen, az nem hamar érkezik vissza szerzőjéhez, s nem is kedvező alakban. Kér ennélfogva: kísérteném meg munkájának Erdélybeni kiadását. Én a lehetőségig mindent megtenni ígértem.

Beszélénk a Tisza-szabályzásról. Ő azt kivihetetlennek találá. De mint látszik, elég időt nem vett még szabályzók irányával is megösmerkedni. Azt hivé, miképp a töltések fognak főtényezők lenni, holott az egész terv inkább átmetszésekre épül.

Megint hozzám jött Vida, kinek ragaszkodását kezdem unni.

12 órakor a műiparkiállítást nézők meg. Erősen meglepettem. Nem oly kicsin haladás az, melyet Magyarország a gyárok körül fölmutathat, mint ahogy Széchenyi nekem elbeszélé. Posztó, selyem, bársony, üvegnemű több gyárokból és felötlőn szép példányokban találhatók. A lengyártás gyönge, csak Lux küldött szalonokba is bevihetőt. A gyapotkelmék kezdenek emelkedni. A porcelángyártás felötlő haladásban van. Az asztalosmunkák, kocsigyártás és a zongorakészítés jó lábon állanak. Kalapok és kesztyűk elsőrangúak. Sok mintáját láttam a leggyönyörűbb bőrszínezéseknek. A répacukorból oly süvegeket mutatott nekem Csanádi, melyek fehérségöket és tömöttségöket tekintve a gyarmatinál semmiben alább nem állanak. A kémiai szerekből, a hamuzsírból, spódiumból stb. derék mutatványokat láttam. A viaszgyertyák rosszak, a milliek szépek valának. - Nem mondhatom ki, mennyire meglepett a tárgyok célszerű és ízletes rendezése.

Ebéden az Angol Királynénál voltam, a délutánt Eötvös Pepinél, az estét egy korcsmában töltém a szokott írói társaságban.