bold = Main text
Part, Par. grey = Comment text
1 1, 1 | tanyázhatnának. De árva Tarnócziné nagyasszonyom az elővigyázatot
2 1, 1 | tölt serleggel fogadták, s Tarnócziné a téli hideg éjeken Szentlélekre
3 1, 1 | megpróbáltatásoknál. Mert a szegény árva Tarnócziné, ki saját állítása szerint
4 1, 1 | legalább tízszer.~Szóval Tarnócziné, ki ritkán mozdult a szentléleki
5 1, 1 | érzésekkel teli tölt, árva Tarnócziné, s leánya, Sára, tudta ugyan,
6 1, 2 | 2~Tarnócziné nagyasszonyom természetéről
7 1, 2 | lovag hamar elfordítá arcát Tarnócziné udvarházától.~De az udvaron
8 1, 2 | Hüh! Instanciát27íratunk Tarnócziné nagyasszonyom ellen. Adja
9 1, 2 | kalapját láthassuk. Mit mondana Tarnócziné nagyasszonyom, ha meghallaná?...
10 1, 3 | akkor írta nekem.~- Igaz, de Tarnócziné most ellenkezőt állít.~-
11 1, 3 | estére folyvást átkozza Tarnócziné.~- A sokszor használt átok
12 1, 4 | redős arcára tekinteni.~- S Tarnócziné Haller Pétert választotta
13 1, 5 | megfoghatatlannak tarták Tarnócziné nagyasszonyom elutazását
14 1, 5 | szobapadlást is kifeszegetik!~Eddig Tarnócziné nagyasszonyom a jóslatoktól,
15 1, 5 | fordult az idő, anélkül hogy Tarnócziné hazajött volna.~- Egészen
16 1, 5 | Gergely, kinek néhai hitvese Tarnócziné testvére volt, szélhűdésben
17 1, 5 | bűneit kezdik utánozni.~Tarnócziné, a kegyes és szeplőtlen
18 1, 5 | közszemlére kitéve találni! Tarnócziné sokkal fásabb szívű volt,
19 1, 5 | fohászkodások szakadtak Tarnócziné ajkairól, midőn elindulása
20 1, 5 | lenni - igen egyszerű volt.~Tarnócziné tudta, hogyha leányát a
21 1, 5 | könnyek nedvesítsék. Szóval, a Tarnócziné által Sára számára kiszemelt
22 1, 5 | álmában sem gondolhatott, hogy Tarnócziné valaha Sárát reá bízza,
23 1, 5 | előtt tízszer is elolvasta Tarnócziné levelét, s végre ragyogó
24 1, 5 | szégyelltek. Annyi bizonyos, hogy Tarnócziné nem hívott volna házába,
25 1, 6 | kiben, bár druszája vala, Tarnócziné fösvénységéből indulva ki,
26 1, 6 | mértékben alkalmas. Árva Tarnócziné nagyasszonyom ezt feltenni
27 1, 7 | 7~A kegyes Tarnócziné a török szokásoknak általában
28 1, 7 | vetkezőasztalon az estéli mécs Tarnócziné fösvénysége miatt rendszerint
29 1, 7 | körvonalait emelte ki, midőn már Tarnócziné az ágyból fölzaklatá leányát,
30 1, 7 | Sára szobájában az árva Tarnócziné öreg mennyezetes ágyát választá
31 1, 7 | sem helyzetek rajzában. De Tarnócziné házából némely szó használata
32 1, 7 | is mamája, a szenteskedő Tarnócziné, végképp ki akart irtani.~
33 1, 8 | valami keveset értett.~Tarnócziné nagyasszonyom bevárta Istenben
34 1, 8 | volna meg senki. Egyébiránt Tarnócziné, ki elméje és áhítatossága
35 1, 8 | módja volt ismerni.~Judit Tarnócziné nagyasszony helybenhagyása
36 1, 10 | ez nem a fejedelem, hanem Tarnócziné nagyasszony várkastélya. "
37 1, 10 | kényszerűség majd rendbe hozzák. Tarnócziné engedni fog. S miért ne
38 1, 12 | gyakran teljesült már.~- Talán Tarnócziné átkozódásaitól félsz?~-
39 1, 12 | egész lélekből fog örvendeni Tarnócziné ármányainak kijátszásán.~
40 1, 13 | fejét.~(Hüm! Az ő húga a vén Tarnócziné? Mondhatom, szép kérő! Vajon
41 1, 13 | Judit, de alaptalanul; mert Tarnócziné eszélyesb emberszóló volt,
42 1, 13 | gyöngyökkel. (S a zsobrák92Tarnócziné képes volna-e ily pazarlásra?) -
43 1, 13 | feltétel mellett bocsátám Tarnócziné nagyasszony - mint legközelebbi
44 1, 14 | éltek egy födél alatt.~De Tarnócziné nagyasszonyom - mert a nőknek
45 1, 14 | csak azt említem, hogy Tarnócziné szerint a széles, pofókás,
46 1, 14 | eleinte nagy szeget ütött Tarnócziné fejébe, mert Zakariás fölfedezett
47 1, 14 | sikerülhessen. Zakariás is belátta Tarnócziné nézetének alaposságát, s
48 1, 14 | várkastélyba akart szállani, Tarnócziné Zakariást sok titkos megbízással
49 1, 14 | is sejtethetett.~Szóval Tarnócziné annyiféle meghagyásokkal
50 1, 14 | Megköszöni az ily látogatásokat Tarnócziné nagyasszonyom.~- Fogja kend
51 1, 15 | is hallott; de mindezen Tarnócziné számára talán hasznavehető
52 1, 15 | háttérben. A szép özvegy látta Tarnócziné elfintorított arcát, s körmeit
53 1, 15 | mellőztessék.~- Hisz ez Tarnócziné húgom! - kiálta Haller.~-
54 2, 5 | lehetünk.~- Sárát nem adja neki Tarnócziné - jegyzé meg szomorúan Ágnes
55 2, 5 | szánták Kelement és Sárát. Tarnócziné húgom, néhai férje életében,
56 2, 5 | egész ország szeme elébe. Tarnócziné húgom enged a kénytelenségnek.
57 2, 6 | nagybátya, ki unokaöccseit Tarnócziné leányának elrablására tüzes
58 2, 6 | Sárával egy fedél alatt, míg Tarnócziné húgom nem ad szövetségtekre
59 2, 6 | nem létében leányra száll. Tarnócziné húgom sem volt szegény hajadon.
60 2, 7 | melyekkel fiát akarta megáldani, Tarnócziné leányát karolja át.~Sára
61 2, 7 | hangzék:~Tisztelt urambátyám!~Tarnócziné, a szentléleki vár hétfejű
62 2, 7 | szólt belépő nejéhez -, Tarnócziné húgom hazaérkezett, s mindjárt
63 2, 8 | érintvén, fölszólítá, hogy Tarnócziné leányát még az éjjel ragadják
64 2, 8 | Nincs szükség dáridóra. Tarnócziné asszonyom nem eszik nálunk.
65 2, 8 | mondá ezt Zsigmond úr, midőn Tarnócziné azon zömök kocsin, mely
66 2, 9 | mert nem áll jól?~Azonban Tarnócziné nagyasszonyom Sebestyén
67 2, 9 | élt a nép emlékében.~De Tarnócziné, mint bölcs asszony, a szerencsétlenségnek,
68 2, 9 | készségök füstbe ment, mert Tarnócziné bevárta, míg inasa s az
69 2, 9(140)| ősatyja. A következő mondatban Tarnócziné sorra veszi az ótestamentumi
70 2, 9 | mosás nem elég - válaszolá Tarnócziné, még jobban illesztve csípőjére
71 2, 9 | szólt keserűen fölkacagva Tarnócziné. - Majd fogja kegyelmed
72 2, 9 | kész Sárát kiadni; midőn Tarnócziné a termet búcsú nélkül odahagyá.
73 2, 9 | Isten, mikor lesz már éjjel?~Tarnócziné, midőn lovai megindultak,
74 2, 9 | legkövetkezetesebb vala.~Tarnócziné nemcsak fösvény, de fukar
75 2, 9 | az uzsoráskodást, s mivel Tarnócziné főbüszkeségét abba helyezé,
76 2, 9 | volna indulni. Ekkor már Tarnócziné még csak tíz dénárt kívánt
77 2, 9 | hathatott volna ennél leverőbben Tarnócziné kedélyére.~De sok küzdés
78 2, 9 | föl.~Korán reggel tehát Tarnócziné az első nyilatkozatra szaván
79 2, 10 | tudakolta ismét a fejedelem.~Tarnócziné asszony és az alkirálybíró
80 2, 11 | erényű uralkodónk! - kezdé Tarnócziné mély bókok közt -, midőn
81 2, 11 | folytatá szónoki hangon Tarnócziné -, nagynevű és fényű Rákóczi
82 2, 11 | leírhatlan örömet érzett.~Tarnócziné háládatos szemet vetvén
83 2, 11 | megtörténésétől az árva özvegy Tarnócziné, ki a Mikesek jellemét ismeri,
84 2, 11 | férjem írt Szebenbe, hol Tarnócziné asszonyt lenni gondoltuk,
85 2, 11 | bizonyosnak hittük. Ezalatt Tarnócziné véletlenül megérkezvén,
86 2, 11 | válaszolt a marsall.~- Tarnócziné - jegyzé meg Döme diák -
87 2, 11 | bosszankodott, miért nem férfi Tarnócziné, hogy most párbajra hívhatná.~
88 2, 12 | És János - szólt közbe Tarnócziné.~- S nem óhajtok forróbban
89 2, 12 | a védelemben? - sóhajtá Tarnócziné rajongó hangon s bú közé
90 2, 12 | kezét - szólt köszöngetve Tarnócziné - Haller Péter uram akarta
91 2, 12 | Péter Sárához fordulva.~Tarnócziné leányán hideg rázkódás futott
92 2, 12 | hálni alig jár belé a lélek.~Tarnócziné egy igen szép és átgondolt
93 3, 1 | akaratod!", addig a kegyes Tarnócziné száz- meg százszor ismétlé: "
94 3, 1 | képzelte volna? Alleluja!~Tarnócziné akkora lelkesedésbe jött,
95 3, 1 | szobájába rendelt volt.~S Tarnócziné most még le sem hordotta
96 3, 3 | 3~Tarnócziné nagyon megerőltette magát
97 3, 3 | erszényt, mint most. De Tarnócziné a bosszúért még többre is
98 3, 3 | plébánosa. S most?... Most Tarnócziné néném ékesíti leányát, mint
99 3, 3 | asztalhoz ül, s hurkolni kezd.~Tarnócziné is megérkezett, s magával
100 3, 3 | Judit ijedten tekintett rá.~Tarnócziné állandó nyugalommal folytatá: -
101 3, 5 | Nemde - szólt Mihály -, Tarnócziné azért vitte apádhoz az alispánt,
102 3, 5 | betoppant az alispánnal Tarnócziné, s fejeteket kérte.~- De
103 3, 5 | hüledezék Mihály úr.~- Tarnócziné mondá, mit használ neki
104 3, 5 | tisztába a kérdés, melyért Tarnócziné jajgat? haha!... Szólj!~-
105 3, 5 | természetű lovaimmal a képmutató Tarnócziné átkozott családját emelje
106 3, 7 | Nem is ok nélkül, mert Tarnócziné nagyasszony éppen akkor
107 3, 8 | Kelemennek, hogy belőle a pohos Tarnócziné és a sovány Haller Péter
108 3, 9 | értek, s azzal kezdetét vevé Tarnócziné zsémbje Naprádiné ellen.~
109 3, 9 | az idegennek Sáráról, a Tarnócziné háza felől és a Mikesek
110 3, 10 | füstöl, s az árva özvegy Tarnócziné kevesebbet átkozódik, mint
111 3, 10 | bebundázott tornácon, és csak Tarnócziné nagyasszony hosszas okoskodásaira
112 3, 10 | midőn hallá Debrőben létét, Tarnócziné asszony különös arcjátékai
113 3, 10 | szentléleki várkastélyban.~Tarnócziné hidegen, leánya valódi örömmel
114 3, 10 | mégis?...~Ekkor lépett be Tarnócziné.~- Örvendetes újságokat
115 3, 10 | ember.~- Hm! - csattant fel Tarnócziné, azonban visszanyomva haragját,
116 3, 10 | léptekkel hagyá oda a szobát, s Tarnócziné érzé, hogy itt a határpont,
117 3, 10 | s gyöngéd is. Nem bántja Tarnócziné szívét. Más ezen oldalon
118 3, 10 | ezt addig mély titokban. Tarnócziné dühöngni fog ellenem, midőn
119 3, 10 | házban kitéve volna, midőn Tarnócziné a menyegző elmaradtával
120 3, 11 | is került a dolog, mi a Tarnócziné kulcsárjától kiosztott savanyú
121 3, 11 | üdvözletekben tört ki, hogy Tarnócziné szerette volna némelyiket
122 3, 11 | megjelölni.~A kocsik elrobogtak.~Tarnócziné mellett komoly, szótlan
123 3, 11 | mellett haladtak tovább.~Tarnócziné kinyújtá a kocsiból ujját,
124 3, 11 | elhalasztását sürgette; de Tarnócziné állítá, hogy leánya már
125 3, 11 | az indulás határidejéül.~Tarnócziné reggel és estve külön imádkozott
126 3, 12 | Péterrel és nejével indulni, Tarnócziné értésünkre adá, hogy nem
127 3, 14 | nem lakodalmi tánc.~- De Tarnócziné sürgette az esketést, s
128 3, 16 | pára vesztén! Hisz a fukar Tarnócziné bizonyosan nem kockáztatja
129 3, 16 | Erdőmesterünk üres idejét Tarnócziné jövetelének lesésére fordította.~
130 3, 16 | megbotránkoztatták, s mégis Tarnócziné csak azután remélt csendesen
131 3, 16 | a nagytiszteletű úrnak: Tarnócziné.~Már oly késő idő volt,
132 3, 16 | szólt sivár eréllyel Tarnócziné.~- A mi vallásunk a szereteté.
133 3, 16 | igen igazságosak lenni!"~Tarnócziné hátrább és hátrább lépett,
134 3, 16 | Saulusból Paulusszá?...227Tarnócziné arca sápadozott, s különben
135 3, 16 | befolyás alól menekülhessen.~Tarnócziné közelített hozzá, de minden
136 3, 16 | alázatos szolgálója.~Tarnócziné, mély bókot vetett, s oly
137 3, 16 | alkalmatlan időben, midőn Tarnócziné Csulai uramhoz indult, Rákóczi
138 3, 17 | kegyelmedet illeti a bemenés.~Tarnócziné meg sem mozdult.~- Asszonyom!
139 3, 17 | Kegyelmeden van a sor.~Tarnócziné kezét keble fölött összefogta:~-
140 3, 17 | fiága kihalt. Csodálatos!~Tarnócziné a környezet oly tekintetével
141 3, 17 | sebző élétől fosztott meg.~Tarnócziné büszkén ment ki az előcsarnokból;
142 3, 18 | 18~Tarnócziné büszkesége, mihelyt a közönség
143 3, 18 | összezúzatnék ekkora csapás alatt. Tarnócziné sejtelme mindig közbesúgdosá:
144 3, 18 | zászlója nem lobog! - sóhajtá Tarnócziné vad kitöréssel.~De íme,
145 3, 18 | gyűlölni csak erőtlenül szabad?~Tarnócziné gyors útikészületeket tőn,
146 3, 18 | fordul a szerencse, most!~Tarnócziné Meggyesre ért, s vele a
147 3, 18 | Győzelem, győzelem! - kiáltá Tarnócziné, s a piacról visszafordulni
148 3, 18 | jámbor meggyesi polgárok.~Tarnócziné kedélye azon romok közül
149 3, 18 | összeszámítva úgy találá Tarnócziné, hogy tíz év alatt leánya
150 3, 18 | volt a bökkenő.~Haller - Tarnócziné szerint -, élhetetlen, gyáva
151 3, 18 | egy kis helység füstje.~Tarnócziné szorosabban vonta össze
152 3, 18 | hivalkodó világtól.~Ezután Tarnócziné fáradhatatlan esze a legrosszabb
153 3, 18 | egyiptomi kövér esztendőkről Tarnócziné, midőn a kisded faluból
154 3, 18 | ugyanannyi karabélyos tűnt fel.~Tarnócziné szeme fölé vonta kezét,
155 3, 18 | őriznek kendtek?~- Nem tudom.~Tarnócziné a másik lándzsáshoz fordult. -
156 3, 18 | Ne döcögtesd a kocsit!~Tarnócziné fölemelkedett ülőhelyéből,
157 3, 18 | nehéznyavalyás és bélpoklos! Ezt Tarnócziné kívánja számodra, nőrabló.
158 3, 18 | párák többé nem győzték.~Tarnócziné azonban most már csendes
159 3, 19 | szándékom végrehajtásában? A Tarnócziné húgomtól zálogba vett pénz
160 3, 19 | útibundái rendben voltak, midőn Tarnócziné nagyasszonyom megérkezett.~
161 3, 20 | siet napája elfogadására.~Tarnócziné, mint a háromfedélzetű nagy
162 3, 20 | napamasszony véletlen érkezését?~Tarnócziné jelentő szemet vetett Hallerre,
163 3, 20 | alássan! Magam sietek utána.~Tarnócziné a pamlagon a bal oldalra
164 3, 20 | becsárát már kifizettem, s hogy Tarnócziné lefekvése után rögtön útra
165 3, 20 | háziasszony és Judit alakja.~Tarnócziné gyertyaegyenesen ül a pamlagon.~
166 3, 20 | Judit, erőm elhagy!~Tarnócziné fölemelkedett ülőhelyéből,
167 3, 20 | Sára.~- Leányom - szólt Tarnócziné a dermesztő hangtól és tekintettől
168 3, 20 | hogy a hóhérbárd alatt csak Tarnócziné átkára, a te anyád átkára
169 3, 20 | pávián? - kérdé elfordulva Tarnócziné egy harmadik személytől,
170 3, 20 | kérdé most visszafordulva Tarnócziné. - Ilyen hűvös éjjel és
171 3, 20 | segíthessek Mikes Jánoson.~Tarnócziné a harag és ijedelem miatt
172 3, 21 | Tekintetes, Nemzetes és Vitézlő Tarnócziné nagyasszony, a mi boldogult
173 3, 22 | 22~Tarnócziné Zakariás adatai után a névtelen
174 3, 22 | bánatnyomokra találna azokon.~Tarnócziné a szomorúan világoló mécsnél,
175 3, 22 | ablak homályosult-e el, vagy Tarnócziné szeme, hogy alig lát odáig?
176 3, 22 | el innen!~Az árva özvegy Tarnócziné nesz nélkül lassan ment
177 3, 22 | a kocsis fekhelyéhez, s Tarnócziné jól megnézte, nehogy mást
178 3, 22 | összébb, s huzakodott tova. Tarnócziné Sára tetemét is látta a
179 3, 22 | Hajnalszürkületben ért Tarnócziné azon helyre, hol az előbbi
180 3, 22 | tud igazán. Én remélek!~Tarnócziné megint a zsoltárból énekelé:~
181 3, 22 | lőn, s a versszak végével Tarnócziné egy könnyet törlött ki szempilláiból.~
182 3, 22 | senkit kivégezni? - kérdé Tarnócziné egy városszolgától.~- Igen,
183 3, 22 | kedvetlen meglepetéssel Tarnócziné.~Az országgyűlés miatt nem
184 3, 22 | korcsmáros saját szobáját ajánlá, Tarnócziné nézete szerint, hallatlan
185 3, 22 | utcában bal kézre megtalálja.~Tarnócziné a börtönhöz ment.~Az apró
186 3, 22 | nincs.~Ujjongó öröm tört ki Tarnócziné arcán, s könnyű léptekkel
187 3, 22 | arccal kiált föl: - Hisz ez Tarnócziné! - s azzal ölelésre siet.~
188 3, 22 | fiatal voltál te is - szólt Tarnócziné azon hitben, hogy az eltűnt
189 3, 22 | hat évvel volt idősebb.~Tarnócziné arca hamuszínűvé, majdnem
190 3, 22 | szólt vontatva, hidegen Tarnócziné. - S te?~- Meggyesre vagyok
191 3, 22 | A szobát nem is említve.~Tarnócziné sötéten tekintett a palotahölgyre.
192 3, 22 | a méregkeverő! - tört ki Tarnócziné... - Fejem fáj, nem érzem
193 3, 22 | Annyi gúny és keserűség volt Tarnócziné szavaiban, hogy a palotahölgy
194 3, 22 | s aztán...~A palotahölgy Tarnócziné felé fordult. - Az Istenért,
195 3, 22 | fejedelem ügyében utazik.~Tarnócziné dúlt tekintetében fölvillant
196 3, 22 | meglátogasd betegedet - szólt Tarnócziné. - Meséld el neki a legújabb
197 3, 22 | Tulajdon leányom - szólt Tarnócziné. - Nekünk fő szerencsétlenségünk,
198 3, 22 | várost háta mögött hagyta, Tarnócziné megállítá a lovakat, előköténye
199 3, 22 | kerék, sem tengely, sem rúd.~Tarnócziné oly különösen érzé magát.
200 3, 22 | földünket világító égitest. Tarnócziné kocsija keresztútra ért.
201 3, 22 | mondá a tudakoló kocsisnak Tarnócziné. Ekkor számításokba mélyedt.~-
202 3, 22 | nélkül tántorodott meg. Tarnócziné még fog örvendeni, vigadni,
203 3, 22 | alatt! Majd szólítalak.~Tarnócziné leszállott.~Gyalog haladott
204 3, 22 | itt?~A kapu mellé vonult Tarnócziné, várva az első kilépőre,
205 3, 22 | iszonyú sikoltást hallott.~Tarnócziné holtteste a földön hevert.~
|