Part, Par.
1 1, 1 | és közgyűlés tartatott - mi minden három hónapban legalább
2 1, 1 | az igaz reformált hit. S mi köze Mikes Kelemennek a
3 1, 2 | hegyesre pödré bajuszát - mi nála haragra mutat -, s
4 1, 2 | tüstént be a helység színe a mi kegyelmes urunknak, mégpedig
5 1, 2 | Hallom, hogy a fejedelem a mi vidékünkön vadászik. Ennek
6 1, 3 | 3~Mikes Mihály - kihez mi is látogatást fogunk tenni -
7 1, 3 | fejedelemválasztásig.~- S mi történt a régi faluval?~-
8 1, 3 | tejes fazekat. Tudom, hogy mi ketten az ő helyében másképp
9 1, 3 | házunknak Tarnóczi Sebestyén? S mi hiba van Kelemenben? Miért
10 1, 4 | lealázza magát: szóval semmit, mi alattomosságot vegyít természeti
11 1, 4 | olvassza egybe, semmit, mi nyers indulatainkat azért
12 1, 4 | egészen atyjától nyerte, mi nagyobb szerencse, mintha
13 1, 4 | Istvánnéban minden összpontosul, mi a nemes és mívelt úrnő tulajdonaihoz
14 1, 4 | Kelemen -, de akkor aztán mi nem ismernénk többé rá;
15 1, 5 | piszkafán lovagolt volna oda.~Mi szelídebben ítélünk ugyan
16 1, 5 | uzsoráskodással vádolta, mi ha bebizonyul, a nagyasszony
17 1, 6 | is tán jobban tudom, hogy mi a női szépség. De dicsekvés
18 1, 6 | melyek nem szívből jöttek.~Mi Sárát illeti: ő világért
19 1, 7 | valaha örvendett, s minden, mi valaha könnyeket facsart
20 1, 8 | frivolitásokat kevésbé szerette, mint mi -, de tartalmuk többnyire
21 1, 8 | történetekre vonatkozott, mi máskor elég ok lett volna,
22 1, 8 | élceit: szóval mindazt, mi becsessel bírtak.~Francisco
23 1, 8 | Természetesen, de sokkal szebbet. Mi pedig régi cifra ruhákat
24 1, 8 | gyakorlottság kell.~- S te mi voltál?~- Csak a kicsi hű
25 1, 8 | átölelve Juditot. - De mi hasznát vehetnők ez öltözékeknek?
26 1, 8 | Amit Lórántfi Zsuzsánna, a mi kegyelmes fejedelmünk neje,
27 1, 8 | véletlenül Kelemenre célzanak. Mi ad ekkora lélekéberséget
28 1, 8 | madarat repülni, arra tartsunk mi is.~- Kivévén, nénikém,
29 1, 9 | nem találkoztam vele.~- De mi volt neve?~- Úgy hiszem,
30 1, 9 | ujjakkal szeme elé vonva, mi az iszonynak némi kíváncsisággal
31 1, 9 | rohant, hogy szabadulhasson, mi neki váratlanul könnyen
32 1, 9 | Tüstént látnom kell Sárát! Mi történt vele?~- Az Istenért,
33 1, 9 | mihelyt pedig észrevette, hogy mi járatban jött, önként engedé
34 1, 9 | Lehetetlen.~- S azért siettünk mi kiszabadítani őt.~- Valóban?
35 1, 10| kevesebb, mint a közelgő.~- Mi baj? Micsoda lárma? - kérdé
36 1, 10| kikérdezém: köztök van-e a mi urunk, fejedelmünk őnagysága? "
37 1, 10| Tudd meg, vén korhely, a mi urunk Haller Péter, fő-fő
38 1, 10| bagolyfészek, be akarunk menni. Mi nem mondottuk asszonyodnak,
39 1, 10| mely, mint sejdítém, a mi alkirálybíránké. "Nincs-e
40 1, 11| hogy céljához közelít...~Mi olcsóbb az időnél? Azzal
41 1, 11| rétösvényt és az erdőmezsgyét. Mi dicséretet érdemlő pontossággal
42 1, 11| rimánkodott Kelemen.~- No, mi baj?~- Nem hallasz semmit?~
43 1, 11| János lebeszélt mindenről, mi betörés színét hordaná.~-
44 1, 12| öltözetben ült az asztalhoz. Mi, erdélyiek, először láttunk
45 1, 12| Miért nem százszor, mindig? Mi tartóztatott tőle vissza,
46 1, 12| tartóztatott tőle vissza, mi vont hozzá? Boldog Kelemen!
47 1, 12| gondolat- és érzéstöredékeket mi nem tudjuk összefűzni, és
48 1, 14| várnagyra sem panaszolt, mi igen aggasztó körülménynek
49 1, 14| teszen föl másban előre. Mi űzte el a bágyadást tagjaimról?
50 1, 15| hintóba mélyen behúzva magát.~Mi most dícséretet érdemlő
51 2, 1 | hivatalt, mely akkor az vala, mi újabb korban a miniszterelnökség.
52 2, 2 | dícsérje meg e bátorságért a mi fejedelmi nevünkben. Te
53 2, 2 | valamelyik martjára másszék föl; mi semmi esetre nem volt igen
54 2, 3 | mogyoróbokor levelei is rezgenek.~- Mi baja kegyelmednek? - tudakolá
55 2, 3 | János?... De olvass tovább. Mi van még sürgető tárgy?~-
56 2, 3 | meglepetéssel tekinte rá. - No! S mi véleményed a mátkaságról?~-
57 2, 3 | könyvében van megírva, melyet mi, reformátusok nem tartunk
58 2, 3 | Csulai fontolgatá, hogy mi az, mit el kellene mondani,
59 2, 4 | végrehajtott rögtönzésre csábítá a mi mackónkat. Észrevevén tudniillik,
60 2, 4 | ő legalább keveset tart. Mi az állatot illeti, annak
61 2, 4 | számot, mert nem bírt, mint mi, sem értelemmel, sem szabad
62 2, 4 | megkörnyékezvén reszketett, mi szerepének tetemes kárával
63 2, 4 | készített fegyverekkel? A mi bátorságunk a szellemi harcban
64 2, 4 | nyírt, fényes aranyok!~- Mi hasznukat vehetném? - válaszolá
65 2, 4 | indítani! S nem kell?... Mi a neve kegyelmednek?~- Engedje
66 2, 4 | óhajtását, s ha teljesíthető, mi nem tagadjuk meg... Egyébiránt
67 2, 4 | nélküli érc és kő. De ugyan mi a boldogság? S amit a rövidlátók
68 2, 4 | történik - súgá Döme.~- Hm! Mi lesz a világból? Ő pápista.
69 2, 4 | érdekel engem az?~- Ő a mi szent és igaz hitünk ellensége.~-
70 2, 5 | bírt felvilágosítást adni.~Mi azonban a titkon visszavonulót
71 2, 5 | ér? Azokkal a magyarokkal mi többször harcolunk, mint
72 2, 5 | háládatos fiú, igaz barát. Mi boldogok vagyunk!~- A mennyei
73 2, 5 | lesz mit aprítson a tálba. Mi büszkék lehetünk.~- Sárát
74 2, 5 | Báthori-családból is hozhat arát. Mi gazdagok vagyunk!~- Legyünk
75 2, 6 | látta, ezt hallá Sára. S mi történt később?~Hol a lovag?~
76 2, 6 | Haza... haza akarok menni. Mi lesz belőlem? Ah, Istenem!
77 2, 6 | Kelementől az ablakig.~- Mi történt vele? Minő változás?
78 2, 7 | hol az öreg várt reá. - Mi bajod, fiam? Miért vagy
79 2, 7 | fiam, anyádhoz búcsúzni. De mi bajod? Te beteg vagy, rosszul
80 2, 7 | egészen habos paripán.~- Mi újság? - kiáltá a patkócsattogásra
81 2, 7 | határozottan beszélt. S mi oka lett volna szerelmét
82 2, 8 | hogy a világ tudja meg, mi módon távoztam el.~- Nevére
83 2, 8 | kérdené is.~- Az Istenért, mi történt?~- Csak annyit mondok,
84 2, 9 | Jutkának egy nyaklevest ígért - mi nem egészen arccsapást jelent -,
85 2, 9 | Erdélyben a fiamon kívül is.~- Mi? Elszökött hát valakivel?
86 2, 9 | Minden jól áll, galambom!~- S mi történik Sárával?~- Hm!~-
87 2, 9 | te, kedves galambom! Na, mi is civódtunk néha, de veszekedésünk
88 2, 10| sóhajtá Kornis Ágnes.~- De a mi javunkra - tevé hozzá Zsigmond
89 2, 10| ecetsavanyú arccal Csulai. - De mi nem történik a világon!~-
90 2, 10| diák -, Mikes Zsigmond és mi, mindnyájan egy hazának
91 2, 10| volna, fönséges uram.~- S mi a kisebbik fiúnak neve? -
92 2, 10| kegyelmed Móric nevű fiával mi történt? - kérdezé most
93 2, 10| törvényeink.~- Az Isten a mi törvényeinknél kegyelmesebb
94 2, 10| Csak térdei reszketnek.~- Mi dolog? - kérdé Rákóczi.~
95 2, 10| Jehova büntetését kérné.150~~~~~~~~Mi történt? - tudakolta ismét
96 2, 11| szónokló árva özvegyet.~- Mi történt? Beszélje el, terjessze
97 2, 11| Tagadhatatlanul - szólt - a mi hajlékunkban van Tarnóczi
98 2, 11| több nyugodt órája lenni! Mi vár még reánk?~Mikesné elég
99 2, 11| hálakönnyek közt borul térdre, s mi feleségeink számára a vadászati
100 2, 11| közelíteni.~Meg nem foghatá, mi történik. Keskeny mellén
101 2, 12| lábaival nem tudta volna.~- Mi az ők büntetése leányom
102 2, 12| egyaránt igénybe vette.~- Mi is, kiknek nőnk van, védjük
103 2, 12| rázkódás futott keresztül. Mi volt előtte az életöröm?
104 3, 1 | szívvel vonult vissza.~- Mi lappanghat e küldetés burkában? -
105 3, 1 | merte kockáztatni, hogy mi történjék a kétszáz székely
106 3, 1 | várjunk még, ki tudja, estig mi történik?~
107 3, 2 | részesült. - Dajka Gábor, a mi egyházunk püspöke - szólt
108 3, 2 | figyelő, mint a hiúz. A mi rezidensünk sincs felül
109 3, 2 | cselszövények eszközévé lenni, mi úgy érthető legbiztosabban
110 3, 3 | szívtelenségnek mondám. Mi kötötte őt hozzám? Miért
111 3, 4 | meg Kelemen a csendet.~- Mi a hév kő! Eszed ficamodott-e
112 3, 5 | Kapunk, kapunk, de... Tudod, mi jutott eszembe?~- Ugyan
113 3, 5 | jutott eszembe?~- Ugyan mi, kedves bátyám?~- Nemde -
114 3, 5 | vennők most Jánosnak!~- Mi haszna, ha már nincs itt! -
115 3, 5 | ki Zsigmond bátyámat.~- S mi, nyúlszívűek, éppen rosszkor
116 3, 5 | kereste.~- Borzasztó!~- Mi is azt hittük, s midőn a
117 3, 5 | szólt Kapronczai.~- S mi e kíséret véleménye? - kérdé
118 3, 5 | barátom! Esküdjél arra, mi legdrágább előtted. Ki tudja,
119 3, 5 | legdrágább előtted. Ki tudja, mi az? Arra a névtelen, arra
120 3, 5 | csalódás, mit tudom én, mi! De esküdjél rá, hogy igaz
121 3, 6 | lelket, s élesíti az elmét.~- Mi tehát helyzetem? - kérdé,
122 3, 6 | tartalmán szeme végigfuta.~Mi egész terjedelmében közöljük
123 3, 6 | Nemzetes és vitézlő uram!~A mi kegyelmes fejedelmünk őfensége
124 3, 6 | alacsony helyzetem mellett, a mi dicsőn uralkodó fejedelmünknek
125 3, 6 | Ő, az egyszerű testőr, mi módon tolakodjék a vajda
126 3, 6 | Moldvába, s oly ügy végett, mi valószínűleg kellemetlenül
127 3, 6 | kihallgatást nyerne is, mi távol van ettől még a személyes
128 3, 7 | életét menté meg, s kit mi már közelebbről ismerünk,
129 3, 7 | különböző öltözetben e papok a mi hazánkat. Egyik pálosnak,
130 3, 7 | sújtja.~- Nemzetes uram! Mi közöm nekem a jezsuitákhoz?
131 3, 7 | emlékek nélkül őszült meg. Mi volt nekem az élet, s mit
132 3, 8 | halálra keresett kezében van. Mi nem vélekedhetünk arról,
133 3, 8 | vala azon reggel, melyben a mi tudomásunk szerint Móric
134 3, 8 | válaszolá Ágnes asszony.~- Mi dolga lehet hát velem? -
135 3, 8 | tartá kezeiben a gyűrűt.~- Mi boldogok vagyunk. Szerencsés
136 3, 8 | ürítve a serleget.~- De hát mi történt?~- Mi történt, galambom?
137 3, 8 | De hát mi történt?~- Mi történt, galambom? Olvasd
138 3, 8 | jegyajándékul ígérve, de abból, mi még családuknál megmaradt,
139 3, 9 | Debrőről mérget hozzon, mi igen komoly mulasztás volt.
140 3, 10| látogatást fog nála tenni.~Mi megtörténvén, alkalmat szolgáltatott
141 3, 11| öklözésre is került a dolog, mi a Tarnócziné kulcsárjától
142 3, 11| ingerlé az úrhölgyeket, mi miatt aztán a szobaleányoknak
143 3, 11| szellemibb élvezet után vágyott, mi egyedül a klárispiros nőajkaknak
144 3, 11| minden aggodalma nélkül, és mi még sokkal megnyugtatóbb
145 3, 12| jóakarattal volt házunk iránt, s mi sohasem fogjuk feledni a
146 3, 12| A fejedelemnek írok.~- S mi végett?~- Hogy ne ölesse
147 3, 12| harci tárogatók zajától? Mi mondjuk-e az ifjú szíveknek,
148 3, 12| szűnjetek meg dobogni! Mi mondjuk-e az erős karoknak,
149 3, 12| karoknak, szűnjetek meg tenni? Mi változtassuk-e Jánost és
150 3, 12| a megtorlási alkalmat. A mi szegény Móricunk le fog
151 3, 12| vigasztalás és bölcsesség forrása! Mi homályban járunk, szemeink
152 3, 12| annyit szenvedett, mint mi?... Melyiket öleted meg
153 3, 14| lobbant föl mindannyiszor, mi világosan azt jelenté, hogy
154 3, 14| Bernhárdot213tartom; de a mi Haller Péterünket. Igyál,
155 3, 14| is történt. No, hát ennek mi oka volt?~- Valószínűleg
156 3, 14| családom ismeretes. De mi a neve önnek?~- Ahhoz semmi
157 3, 14| békés szász polgár vagyok. Mi nem szoktunk az öldökléshez.
158 3, 14| halállal is, de különben mi csendesen élő polgárok vagyunk,
159 3, 14| Jézus, Mária, szent József! Mi lesz már belőlünk? Még ránk
160 3, 15| héten még kórágyban volt. Mi Ebesfalván akarunk hálni.
161 3, 15| Istene! - kiáltának többen.~- Mi történt? Hogy történt? -
162 3, 15| hagytam oda.~- Ah! Vajon mi történt vele?~- Oltalmazza
163 3, 16| eréllyel Tarnócziné.~- A mi vallásunk a szereteté. A
164 3, 16| adatokkal bír Mikes Móricnak, a mi reformált hitünk elleni
165 3, 16| olyat ne kövessen el, mi veszélyökre lehetne; csak
166 3, 16| erdőmesterét, ha sejti vala.~- Mi jóban jársz? - szólt a belépőhöz
167 3, 16| Isten földi képviselői, s mi, kálvinistákul, az Istenhez
168 3, 16| flegmán megijedve, kérdé: - Mi történik hát, fönséges uram,
169 3, 17| remél. Addig benn marad. Mi mondtuk: próbálja meg künn
170 3, 17| mondá: teljességgel nem. Mi mondánk: de bizony kivisszük
171 3, 17| ki-ki azzal, ami sajátja.~- Mi szükségem a kegyelmed fejére?
172 3, 17| szükségem a kegyelmed fejére? S mi hasznát venné kegyelmed
173 3, 18| lett a tied az én fogatom? Mi közöd hozzá, ha kidőlnek
174 3, 18| megszakított eszmefonalat folytatá:~Mi szüksége van Sárának többé
175 3, 18| majorház nem messze volt; de mi megpihenés nélkül érkezzünk
176 3, 19| szépnemhez tartoznék is, mi az illem iránti hódolatból
177 3, 19| kilépett, s lábujjhegyen, mi nem vala tréfa, igyekvék
178 3, 19| Haller vére. - Nagy ég! Mi történhetett? - rebegé,
179 3, 19| távolléte alatt fecseghetünk a mi titkainkról. Kétségtelen
180 3, 19| pácolt múmia, hehe!... S mi örömet szerezhetek én itt
181 3, 19| hogy a világba kitaszíts! Mi közünk nekünk a társaságokhoz,
182 3, 19| nekünk a társaságokhoz, mi közünk a hiúság küzdelméhez
183 3, 19| Az Isten szerelméért, mi történt? - tudakolá Judit.~-
184 3, 19| játszanak! Szegény Mikesek!~- Mi történt? Mi történt? - sürgeté
185 3, 19| Szegény Mikesek!~- Mi történt? Mi történt? - sürgeté Judit
186 3, 20| okból vagy szerencsés. A mi éltünkre tudniillik először
187 3, 21| Tarnócziné nagyasszony, a mi boldogult úrnőnk édesanyja.~
188 3, 22| mint nyitva tartani. - S mi is volt Sára végszava? -
189 3, 22| Jóember, beszél-e kend a mi nyelvünkön? - szólított
190 3, 22| az is igen sok számunkra. Mi békés alattvalók vagyunk,
191 3, 22| kísért fogoly hanyatt fekvék, mi szintén beteges állapotot
192 3, 22| Az Istenért, Rebekka! Mi bajod?~Tarnóczinénak ujjhegye
193 3, 22| szerencsétlenségünk, hogy szülünk. Mi hozzuk világra a bűnt. Meséld
194 3, 22| kellett rajta történni, mi az erős testből éveket lopott
195 3, 22| Mikes-vár kapujához érkezik. S mi nem fog tizenkilenc óra
196 3, 22| a sírboltban alszik! De mi történik itt?~A kapu mellé
|