Part, Par.
1 1, 1 | midőn Tarnóczi Sebestyén úr botrányos magaviseletével
2 1, 1 | látszott törekedni.~Sebestyén úr a szent házasságban sem
3 1, 2 | Hej komé!19Ki lehet ez az úr? - kérdé társától egy góbé20
4 1, 2 | kezdé hüvelyezni.~- Nagy úr lehet - suttogák.~- Biz
5 1, 2 | micsoda volt az a büszke úr? Alig billenté fejét, pedig
6 1, 2 | fövegét, s aztán "Áldassék az úr Jézus Krisztus", mondá,
7 1, 3 | lovagsarkantyúját látták. Mert Mihály úr ifjúkorára nem büszkébb,
8 1, 3 | is csak ma láttam.~Mihály úr előbb csodálkozón tekintett
9 1, 3 | százszor, hogy Sebestyén úr saját gyermekeként szerette
10 1, 4 | bátyád", ez volt Sebestyén úr búcsúszava, midőn jegyesemet
11 1, 4 | mozdult a beteg Sebestyén úr karszéke mellől. Csak az
12 1, 5 | indokai felől a tisztelendő úr - mint mondá - hiteles kútfőkből
13 1, 5 | számára ez az út, melyre az úr Jézus Krisztus segítségével
14 1, 5 | bánta volna, ha házát Mihály úr ritkábban látogatná meg.
15 1, 5 | kézfogóra; de a szeleburdi úr Naprádi halála után komollyá
16 1, 5 | palotahölgyek; de ekkor Mihály úr az egyszerűséget kezdé bámulni,
17 1, 5 | most ritkábban tudta Mihály úr ízlését eltalálni, mint
18 1, 6 | valódi tükörre Sebestyén úr halála óta fekete fátyol
19 1, 9 | jelmezét levetné - Mihály úr valamelyik csatlósát mutatná
20 1, 9 | szavamra! - mondá Mihály úr.~- Ah! A kis tettető. Hisz
21 1, 9 | szenvedhetetlen - toldá hozzá Mihály úr.~- És szívtelen tett.~-
22 1, 14| köntösöstül rá - szólt Péter úr.~Zakariás előbb nem foghatta
23 2, 1 | szekere körül. A nagyságos úr helyét tehát bízvást elfoglalhatja
24 2, 2 | keresse ki a vétkest. Ha úr volna, vegye el tőle a puskát
25 2, 2 | hopmesterhez ér, ki igen sima úr arra, hogy még a medvékkel
26 2, 2 | lövők számára, fenséges úr!~- Egyszer, még mint néhai
27 2, 3 | lép.~- De ekkor, fenséges úr, a szultánnal kiütne azon
28 2, 3 | gondolá ismét a tisztelendő úr.~- Eredj - szól a fejedelem -
29 2, 4 | hátgerince?~- Miért, tiszteletes úr?~- Mikes pápista.~- De mit
30 2, 5 | hazából - szólt Zsigmond úr.~- Mit ér? Azokkal a magyarokkal
31 2, 5 | malasztjával - erősíté Zsigmond úr. - Jószágainkon nincs adósság.
32 2, 5 | szőtte tovább Zsigmond úr -, idővel még a Báthori-családból
33 2, 5 | kedvesem! - válaszolá Zsigmond úr. - Százszor boldog nap a
34 2, 5 | Kíváncsi lett Zsigmond úr, megdöbbent Ágnes asszony,
35 2, 5 | fiunkat! - lépett Zsigmond úr közbe. - Az apák, tudod,
36 2, 5 | megcsókolhassam - szólt közbe Zsigmond úr. - Csak ne ütne a cselédség
37 2, 5 | kerevetre ülve Zsigmond úr. - Félek, kárhoztatja Kelemen
38 2, 5 | mégse jöjjön el.~Zsigmond úr kezdé már a dolog kényes
39 2, 5 | reggelt - vigasztalá Zsigmond úr... - Csak Móric fiam ne
40 2, 6 | szereti Kelement.~Zsigmond úr előbb megütközött, s aztán
41 2, 6 | szólt panaszkodva Zsigmond úr.~- Mert megveti e hajlékot -
42 2, 7 | atyám, haza Sárát.~Zsigmond úr hallá e tanácsot már nejétől
43 2, 7 | lesütve tartá szemét; Zsigmond úr az öröm miatt nem hallott
44 2, 7 | menyem! - szólt most Zsigmond úr a leány felé fordulva, hogy
45 2, 7 | kérek kihallgatást.~Zsigmond úr a leányhoz indult, hogy
46 2, 7 | ajtajából visszatért Zsigmond úr. - Mily szilajon nyargalt
47 2, 7 | eredményről.~Midőn Zsigmond úr az előcsarnokba lépett,
48 2, 8 | meggyűlölte... Kelement.~Zsigmond úr nyitott a szobába.~- Fiam,
49 2, 8 | alázni? - szólt Zsigmond úr ingerült esdekléssel.~-
50 2, 8 | a kerevetre...~Zsigmond úr pedig levelet írt Mihálynak
51 2, 8 | Alig mondá ezt Zsigmond úr, midőn Tarnócziné azon zömök
52 2, 9 | a Mikes-várba.~Zsigmond úr cselédei a kocsihoz nyargaltak,
53 2, 9 | szobádba! - inté nejét Zsigmond úr, az ajtóhoz sietve, mintha
54 2, 9 | te-nek. Még a bagoly is úr az odúban.~- No hát, magyarul
55 2, 9 | szólt szelíd hangon Zsigmond úr.~- Velem ne űzzön tréfát,
56 2, 9 | nélkül odahagyá. Zsigmond úr magával küzdve indult utána;
57 2, 9 | Mikes-várba léphetünk.~Zsigmond úr kedélye azon gondolatra,
58 2, 9 | dicsőszentmártonit.~Zsigmond úr fenékig üríté a kicsiny
59 2, 9 | válaszolá életpárjának Zsigmond úr.~- Ő nem hágja át az én
60 2, 9 | öltözött hírnök.~Zsigmond úr, ki az udvari szokásokat
61 2, 10| sóhajtá a tisztelendő úr.~A várba értek.~Mikesné
62 2, 10| esik - válaszolá Zsigmond úr -, hogy most gyermekeim
63 2, 10| is regebett, míg Zsigmond úr töprenkedve gondolá:~- Átok
64 2, 10| mellemről - gondolá Zsigmond úr, e szorongatások miatt rákvörös
65 2, 10| asszonyhoz.~És Zsigmond úr is a kegytől szédülve feledte
66 2, 11| ott áldoznék, megjelent az Úr éjjel az ő álmában, és mondá:
67 2, 11| És tetszék e beszéd az Úr előtt. Mondá azért Salamon
68 2, 11| rendes folyamára. De Zsigmond úr a szerencse tetőpontjáról,
69 2, 11| végrehajtását!~Zsigmond úr följajdult neje esküjére.
70 2, 12| fiaimnak! - kiálta Zsigmond úr térdre borulva. - Minden
71 2, 13| ábrándokkal küzdve Zsigmond úr.~Az öreg vad merengését
72 2, 13| szent akaratod!~És Zsigmond úr halkan ismétlé az átengedés,
73 3, 1 | 1~Míg Mikes Zsigmond úr és Ágnes asszony kifejezhetlen
74 3, 1 | Istentől. Nehezedjék az Úr keze reájuk! Késő éjig táncoltak
75 3, 1 | vesztegetővé leszek. Tudok én az Úr dicsőítéséért áldozni! Alleluja!...
76 3, 1 | Mikesek rokonaim, Zsigmond úr jótevőm.~- De a "nemes társaság"
77 3, 2 | kötelezne kegyelmed, ifjú úr, ha néha egy-egy bizalmas
78 3, 3 | eltávozott Mikes Zsigmond úr vagy Ágnes asszony könnyező
79 3, 5 | együgyű beszéd - szólt Mihály úr haragosan pödörve bajuszát,
80 3, 5 | Kapronczai! - kiáltá Mihály úr az ablaktól Kelemenhez.~
81 3, 5 | Nincs? - hüledezék Mihály úr.~- Tarnócziné mondá, mit
82 3, 5 | szerelemből hozzá? - szólt Mihály úr gúnyos arckifejezéssel.~-
83 3, 5 | való! - jegyzé meg Mihály úr erőltetett nevetéssel.~Kelemen
84 3, 5 | János - szólt közbe Mihály úr -, ő eleget célzott arra,
85 3, 5 | jól! - pattant fel Mihály úr. - Hát Debrő az új udvarházzal,
86 3, 6 | csábbal nem ragyogott Mihály úr felé az udvari cselszövény
87 3, 8 | Móricról a két öregre.~Zsigmond úr a nyújtott reményt, minden
88 3, 8 | fájdalmait enyhíté; míg Zsigmond úr sebére az csak égető szer
89 3, 8 | megvédett.~Ellenben Zsigmond úr mindinkább tétlenségbe süllyedt.
90 3, 8 | óriási hézag; de Zsigmond úr szemlátomást görbedt a bősz
91 3, 8 | asztal elé, hol Zsigmond úr étvágy nélkül ült, ízletes
92 3, 8 | majd elmegyünk.~Zsigmond úr késével mérgesen kopogtatta
93 3, 8 | Elharácsolják vagyonunkat.~Zsigmond úr bosszankodva nyelt egy kortyot
94 3, 8 | legyünk koldusok!~Zsigmond úr a legkedvezőtlenebb hangulattal
95 3, 8 | minden hozományod.~Zsigmond úr erélyes nyilatkozata után
96 3, 8 | Érdemetlen vagyok a nemzetes úr kegyelmére - válaszolá az
97 3, 8 | gyűrűt - szólt Zsigmond úr, ifjú étvággyal folytatva
98 3, 8 | virradtunk! - folytatá Zsigmond úr, fenékig ürítve a serleget.~-
99 3, 8 | imát rebegtek.~Zsigmond úr öklével az asztalt ütögetve
100 3, 8 | homályos aggodalom.~Zsigmond úr nem aggódott, csak élvezett.
101 3, 9 | véröket ajánlják Mihály úr kiszabadítására. Judit térdre
102 3, 9 | megszüntetéséért tehát Mihály úr párbajt ajánl; a kán elfogadja.
103 3, 9 | háremi pongyolában és Mihály úr karjai közt. Szélszárnyakon
104 3, 9 | kedves zavarát.~- Mihály úr - folytatá a vendég -, dacára
105 3, 9 | be a szép özvegy Mihály úr a szerelemért egy háborút
106 3, 10| kocsiban ülő államtanácsos úr testének alsóbb részeit
107 3, 10| olvastunk. Egyébiránt Mihály úr küldöttje, a névtelen, felőled
108 3, 10| Judit. - Rám a tanácsos úr a titoktartásra nézve mindig
109 3, 11| kövön nem marad.~A szótlan úr sajnálá kivált a födél új
110 3, 12| vitézséggel védte magát.~Zsigmond úr hasonlóan ahhoz, kit a mellette
111 3, 12| mindazt, mit kegyelmetek Móric úr megszabadítására szükségesnek
112 3, 12| útikészületek után látni.~Zsigmond úr szórt tekintettel, kábultan,
113 3, 12| asztalhoz készült.~Zsigmond úr előrenyújtott nyakkal s
114 3, 12| én tudok kérni.~Zsigmond úr az átvett papírt maga elé
115 3, 12| kedvesem, a tollat.~Az öreg úr írni kezdett, de alig végzett
116 3, 12| szólt Ágnes.~Zsigmond úr íráshoz kezdett, s megint
117 3, 12| mond az apa.~Zsigmond úr ismét írt.~- Lupuj kiadta
118 3, 12| esdeklék az anya.~Zsigmond úr nehezet lélegezve dobta
119 3, 12| levél bevégzésével!~Zsigmond úr átesett az iszonyú munkán,
120 3, 12| az erdőmester.~Zsigmond úr félénken dobta neki oda
121 3, 12| visszatérítse.~Zsigmond úr a kétségbeesés apátiájával
122 3, 12| levelet hozott be.~Zsigmond úr azt nagy lelki küzdelmei
123 3, 12| én? - válaszolta Zsigmond úr.~Ágnes feltörte a levelet
124 3, 12| ejthetik, kövessenek el Móric úr védelmére mindent, ha csakugyan
125 3, 12| levelet.~Ekkor Zsigmond úr maga ment ki, s küldé a
126 3, 15| közel jöttek hozzá.~- Lovag úr - szólt esdeklő, de a hideg
127 3, 15| tehát! - parancsolá Péter úr.~- Nagybeteg van nálunk -
128 3, 15| még illetlen vala.~Péter úr csodálkozott és aggódott.~-
129 3, 16| ammoniták.225S rontsa meg az Úr őket fegyverének élével,
130 3, 16| szépen! De a nagytiszteletű úr csak tréfál tán, csak próbára
131 3, 17| lesz szerencséje a lovag úr szolgálatjára lenni, míg
132 3, 17| hiszem, kegyelmed, lovag úr, egész napot szándékozik
133 3, 18| akinek nem mondott gonoszt az Úr, és miért átkoznám azt,
134 3, 18| miért átkoznám azt, kit az Úr nem átkozott"...238Borzasztó,
135 3, 18| meg fogja őket átkozni az Úr; rájok nehezedik keze! Hisz
136 3, 18| tulajdonos kényelmes és lanyha úr, az alapjában igazságtalan
137 3, 19| estét késő éjnek.~Péter úr feküdni akart, mert nem
138 3, 19| Mit ügyel rá az a szomorú úr, ki szemét a széken, a képen,
139 3, 21| Itt vagyok, nagyságos úr!~- Törd be az ajtót!~Erőlködék. -
140 3, 21| Nem lehet, nagyságos úr!~- Sára, Sára! - zokogá
141 3, 22| fejedelemnő nevében, polgármester úr, szívességét. S hogy van
142 3, 22| Félrebeszél kegyelmed? Zsigmond úr egészséges, mint a makk.~-
143 3, 23| megérkeznék.~Kapronczai nagy úr lett.~Lupuj leánya a litván
|