Part, Par.
1 1, 1 | rendszerint Sebestyén vezénylé azt, s Rebekkát könnyen meglephették
2 1, 2 | valamit sejtett.~- Hát csak azt, jó uram, hogy sok is lesz
3 1, 3 | látta valahol a fövenyben, s azt bámulja. A te öcséd maholnap
4 1, 3 | állít.~- Hogyan?~- Hát, azt mondja, miként férje összefogott
5 1, 4 | jelleme rossz hírben áll-e?~- Azt nem mondhatnám, öcsém, de
6 1, 5 | mint régen; sőt néha még azt sem hitte lehetetlennek,
7 1, 5 | próbálatlan nem hagyott, hogy azt ismét a régivé alakítsa.
8 1, 5 | így sóhajtott föl: - Már azt is hiszem, hogy sógorasszonyom
9 1, 5 | elragadtatással tartá átölelve azt a lényt, ki ha a legaranyosabb
10 1, 5 | nagynénjétől először is azt hallá, hogy szép, de az
11 1, 6 | említtetni. S hol lakott?~- Biz azt, kedvesem, már elfeledtem,
12 1, 6 | rokonszenvet iránta, de azt is érzé, hogy vonzalmának
13 1, 8 | Mit értesz ezzel?~- Csak azt, nénikém, hogy Bethlen Istvánné
14 1, 8 | gyermekded hangon mondá:~- Ó, azt én is szeretném tudni!~Judit
15 1, 8 | igyekeztek hamar utánpótolni azt, mit kitiltatásuk óta a
16 1, 8 | titkait beszélték el, s csak azt sajnálta, hogy az őszi növényzet
17 1, 8 | országutat, s válasszuk azt a gyalogösvényt, mely a
18 1, 9 | némberek vannak.~- S én mégis azt hiszem, hogy ő, bár nem
19 1, 9 | hogy kedves rokona, míg azt, ki ölébe akarta ragadni,
20 1, 10| Judit -, sógorasszonyom azt fogja hinni, hogy leányát
21 1, 11| maradt Naprádiné asszony? Azt gondoltam, nemzetes uram,
22 1, 13| rossz színben rajzolná le azt, kire leányát bízta.~- Húgom
23 1, 13| levél? - kérdé Haller.~- Azt nagysád elvette tőlem, minthogy
24 1, 13| nyugalmat óhajtana. - (Biz én azt nem bánom, ha reggelig koplalnak
25 1, 14| másról hallgassak, csak azt említem, hogy Tarnócziné
26 1, 14| Az megtörténhetik.~- De azt tudja-e jól, amit beszél?~-
27 2, 2 | Horváth Ferenc áll, kiről azt olvastam, hogy a gyarmati
28 2, 2 | kerülhette említeni is, azt oly szemérmes zavarral tette,
29 2, 3 | Tirusnak, mely megtapsolta azt.116Avagy kétkedem-e, hogy
30 2, 3 | vádolja Jászvásárból?~- Csak azt írják, hogy a vajda leánya
31 2, 4 | elszakíttatván, nem követheté azt.~Öreg medvénk gyakorlott
32 2, 4 | s vigyék a vadásztanyára azt a szerencsétlen ifjút, kinek
33 2, 4 | valószínű volt, hogy mielőtt azt a bokorról lekaphatná, már
34 2, 4 | zászlósúr, akár koldus. Csak azt nem szeretném, ha kegyes
35 2, 4 | fejedelem végszavai megtagadták azt is. Ismerem Erdély törvényeit.
36 2, 4 | éji lakoma emlékéül vigye azt magával haza. Ez szép, ősi
37 2, 6 | mikor tesz kedve ellen?... Azt mondom neked, Mikes Mihály,
38 2, 7 | atyám bizonyosan?~- Mint azt, hogy élek. S hozhatta-e
39 2, 7 | Te vagy az első anya, ki azt hiszi, hogy fiaiba egy leány
40 2, 8 | Keblembe kellett volna rejtenem azt a gyilkot, melyet az ő vaspáncélján
41 2, 9 | meri nekem ajánlani!~- Én azt mondám, hogy Kelemen vegye
42 2, 9 | elvitték?~- Vén farizeus! Hát azt hiszi, hogy otthon van?~-
43 2, 9 | zsivány Mikes Mihály?~- Azt mégsem hinném.~- Hallja-e
44 2, 9 | cselédeinek. - Bontsd ki már azt az ostort! Hajts!... Be
45 2, 9 | élvezésére volt számítva. Azonban azt mégsem hiszem, hogy Sára
46 2, 10| válaszolá az apa leverten.~- De azt sem kell vala kegyelmednek
47 2, 10| álruhában is jönne Erdélybe, azt, ki szállást és védhelyet
48 2, 10| Sárát, a Tarnóczi családot s azt, hogy házának sérthető oldala
49 2, 11| sem támad senki. Sőt még azt is, amit nem kívántál, megadom
50 2, 11| kívánhatok számodra, mint azt, hogy a szent Isten, ki
51 2, 12| életöröm? Hol találta volna föl azt többé?... S a megtagadás
52 3, 1 | az épületben maradni... Azt mondják, fösvény vagyok;
53 3, 1 | színéhez közelítvén, megint azt a kérdést merte kockáztatni,
54 3, 1 | egész véletlennél tehát csak azt sajnálom, hogy kegyelmednek,
55 3, 3 | várkastélya, hé, hé, ez a tiéd.~Azt tőlem rabolták el - gondolá
56 3, 3 | keserű mosollyal.~- De nem is azt akartam mondani; hanem hogy
57 3, 5 | hangon Kelemen.~- Barátom, azt mondta, hogy te neki nem
58 3, 5 | kereste.~- Borzasztó!~- Mi is azt hittük, s midőn a fejedelem
59 3, 6 | szelleme. Ellenben Döme diák azt várja tőlem, hogy a rezidens
60 3, 6 | hagy ugyan számomra, de azt kiköté, hogy ne Kassainak,
61 3, 7 | diákul fogják énekelni. Azt is hallám, hogy többen asszonyokká
62 3, 7 | S mit mondott?~- Hát azt, hogy neki Szabó Mártonné
63 3, 7 | betűit jól ismerém. Csak azt akartam mondani, vigye kend
64 3, 8 | Már rég elküldöttem én azt neki - válaszolá Ágnes asszony.~-
65 3, 9 | ostromolja a háremet, a kán védi azt, mégpedig minden perc alatt
66 3, 9 | körülbelül maga tudott. Azt sem feledvén ki értesítéseiből,
67 3, 10| húgomasszony, nem hallottam.~- Azt beszélik, megrendelte, hogy
68 3, 10| szemei világosan látnák azt a bőr haván, mindig és mindig.
69 3, 10| nyugtát hoz a Mikesektől, s én azt Sára ágyvánkosa mögé dugom,
70 3, 10| hogy tán nem is viszonozá azt.~Elgondolta, hogy a gyehenna
71 3, 10| elővéleménnyel fogadná el azt, mintha a szégyen eltakarása
72 3, 12| Rossz időket értünk. Én azt hiszem, nincs messze a végítélet
73 3, 12| kezdett, s megint félbeszakítá azt.~- Lupuj frigyese207Rákóczinak,
74 3, 12| emeltem föl, hová tevém azt a kevés észt, mellyel az
75 3, 12| erdőmester után száguldva, azt visszatérítse.~Zsigmond
76 3, 12| arcára, s megint szétveté azt; két ellenkező szél találkozván
77 3, 12| levelet hozott be.~Zsigmond úr azt nagy lelki küzdelmei közt,
78 3, 13| midőn az udvarmester említé azt, a különben elég egyhangú
79 3, 14| pofáját, domború hasát s az azt egészen befedő kockás bársonymellényt -
80 3, 14| mindannyiszor, mi világosan azt jelenté, hogy az egész láthatáron
81 3, 14| templomkövezetre.~- Ez, pajtás, csupán azt mutatja, hogy a pap ostoba
82 3, 14| szertartást. S ez mit mutat?~- Azt, hogy a betegnek orvos való
83 3, 14| koccintok - szólt ez.~- Én pedig azt mondom, hogy kegyelmed gyáva,
84 3, 14| vállrojtot kegyelmedről, és csak azt sajnálom, hogy nem testőrtársa
85 3, 14| csöndesen visszaereszté azt. - Végre is neki van igaza -
86 3, 15| kerekű hintónkat, s még csak azt kell említenem, hogy barátnőm,
87 3, 15| fehérszemély miatt. Egyik azt mondta, hogy derék asszony,
88 3, 15| hogy derék asszony, másik azt mondta, hogy céda. Erre
89 3, 16| erősebb volt a törökpárt, s azt tekintették nemzetinek.
90 3, 16| tudniillik látott két jezsuitát; azt, ki az udvarmester plébánosa
91 3, 16| tartozása kétségtelen, és azt, ki a vadászaton a fejedelem
92 3, 16| a hóhérpadból, egyenesen azt akarták, hogy a bevett vallások
93 3, 16| visszaemlékezést, a kegyeletet és azt a szent bánatot, mely bódító
94 3, 16| fönséges uram!~- Igaz, azt is ő ontá. De ma éjjel még
95 3, 17| hát a börtönből kimenni?~- Azt mondja, hogy félreértésnek
96 3, 17| elfogadá, jól tudta, hogy azt mire szántam. S mégis, saját
97 3, 17| Kezet nyújtott Móricnak, ki azt ajkaihoz szorítá.~Rákóczi
98 3, 17| Istenemre esküszöm, én azt hittem, hogy e családnak
99 3, 17| vállrojtot kegyelmedről, és csak azt sajnálom, hogy ezt nem testőrtársa
100 3, 18| az Úr, és miért átkoznám azt, kit az Úr nem átkozott"...238
101 3, 19| lelkünket. Ma éjjel mindig azt képzeltem, hogy nagy mauzóleum
102 3, 20| állított, hogy vallassa. - Azt mondja-e, hogy ő pávián?
103 3, 20| mondja-e, hogy ő pávián? Azt bizony! Hogy szép felesége
104 3, 20| ő majomképébe szerelmes? Azt bizony! Hogy neki ennélfogva
105 3, 20| a napáját is sértegetni? Azt bizony! S hogy köszvényes
106 3, 20| egy fiatal részeg pandúr? Azt bizony?~- Csak tessék napamasszonynak
107 3, 22| hímzett erszényt vett ki, és azt a postakocsis elé tartá: -
|