Part,  Par.

 1  2,  5 |               fohászkodott neje, Kornis Ágnes.~- Az, galambom, okvetlenül
 2  2,  5 |                    Nem lesz örökké úgy.~Ágnes asszony fehér fürteit kétkedőn
 3  2,  5 |                is tudna másként érezni.~Ágnes asszony hófürtei mintha
 4  2,  5 |           áldása rajtok! - fohászkodott Ágnes asszony.~- Móric nagy tudós -
 5  2,  5 |             házunktól kegyelmét - mondá Ágnes asszony.~- Sőt elárasztott
 6  2,  5 |       Tarnócziné - jegyzé meg szomorúan Ágnes asszony.~- Ne hidd! Átengedi
 7  2,  5 |                 Zsigmond úr, megdöbbent Ágnes asszony, s mindketten reggeli
 8  2,  5 |              végrehajtásában? - sóhajtá Ágnes asszony. - Több megfontolást
 9  2,  5 |             Pajkosan csípé meg ujjaival Ágnes asszony hervadt liliomarcát.~-
10  2,  5 |           kényes oldalát is észrevenni; Ágnes asszony arcának barázdáin
11  2,  6 |             volna okom tréfálni - szólt Ágnes asszony, levert, szomorú
12  2,  6 |             mondok - esdeklék könnyezve Ágnes asszony. - Sára határozottan
13  2,  6 |              megveti e hajlékot - mondá Ágnes asszony.~- Kérlek, fiam,
14  2,  7 |            hosszú távollét után atyámat Ágnes szép szemeiért oly gyorsan;
15  2,  7 |            szemeiért oly gyorsan; pedig Ágnes, az én vén Ágnesem, bájos
16  2,  9 |          lépcsőin.~- Jön! Jön! - rebegé Ágnes asszony, ki a férjétől nyert
17  2,  9 |         martaléka volt.~- Legyen eszed, Ágnes! Félelmed elárul, szedd
18  2,  9 |                De én aggódom! - sóhajtá Ágnes asszony.~- Szokásod, galambom!
19  2,  9 |               Hogyan? - szólt elképedve Ágnes asszony.~- A vagyon- és
20  2,  9 |                 én kívánságomat - szólt Ágnes.~- Csak nem Móric? - találgatá
21  2,  10|                lóra ültette szolgáit.~- Ágnes, szívem, szemed legyen Sárán.
22  2,  10|              akaratja! - sóhajtá Kornis Ágnes.~- De a mi javunkra - tevé
23  2,  10|                társalgott a Mikesekkel.~Ágnes asszonynak dicsérve említé
24  2,  10|              neve? - kérdé Rákóczi most Ágnes asszonytól.~- Kelemen, nagyságos
25  2,  10|                kell mielőbb házasítani.~Ágnes asszony fehér arca oly pipacsszínűvé
26  2,  10|             Mikes pár térdet hajtott, s Ágnes asszony néhány hálaszót
27  2,  10|           karjaink közül magát - zokogá Ágnes asszony.~- Azonban talán
28  2,  10|              annyi udvariassággal, mint Ágnes asszonyhoz.~És Zsigmond
29  2,  10|                 vagy tartózkodás miatt.~Ágnes asszony gyorsan rohan ki
30  2,  11|              melyeknek martalékává lőn.~Ágnes asszony, a szelíd, engedelmes
31  2,  11|      szorongatás perceiben feledé, hogy Ágnes asszonnyal nem közölte tervét,
32  2,  11|               rézkoporsójában lehessen.~Ágnes asszonynak mozogtak ajkai...
33  2,  12|            irtatni! Miért élek? Szegény Ágnes, kedves Ágnesem, ne nyisd
34  2,  13|            halottként hevert karszékén.~Ágnes asszony hálószobájában térdelt
35  2,  13|                 kérdé az apa őgyelegve.~Ágnes asszony Judit levelét mutatja,
36  2,  13|              Miért tanultunk imádkozni! Ágnes, ne térdelj többé az oltár
37  2,  13|                és egyszerű intése, hogy Ágnes asszony imádkozva mondá: -
38  3,  1 |                Míg Mikes Zsigmond úr és Ágnes asszony kifejezhetlen szerencsétlenségök
39  3,  3 |       eltávozott Mikes Zsigmond úr vagy Ágnes asszony könnyező szemeibe
40  3,  3 |          Tarnóczi Sára; s mondja Kornis Ágnes: megvakultak a könnyektől
41  3,  4 |                 hogy Zsigmond bátyám és Ágnes néném állapotjáról mentől
42  3,  5 |          őfenségének Zsigmond bátyám és Ágnes néném.~- Lám, lám! - ujjongott
43  3,  8 |            Mikes Zsigmond nagyuramra és Ágnes nagyasszonyra.~Móric biztatása
44  3,  8 |       állapotából támadt aggodalmat is.~Ágnes asszony ellenben Móric biztatásait
45  3,  8 |             elme legfinomabb észlelése.~Ágnes asszony számára Móric vigasztalása
46  3,  8 |                  de nyugodtabb jelleme.~Ágnes asszony a csapás után csakhamar
47  3,  8 |             tolja előbbre vagy hátrább.~Ágnes asszony valamivel sápadtabb
48  3,  8 |               és kedv nélkül tekintett.~Ágnes asszony elébe rakta a falatokat,
49  3,  8 |           hiszem - jegyzé meg szerényen Ágnes asszony -, fiunk csalatkozott
50  3,  8 |          nagynak fog tekintetni - szólt Ágnes asszony, a tálat még közelebb
51  3,  8 |              Nem hozom kétségbe - mondá Ágnes asszony -, hogy e vidéken
52  3,  8 |          fölsegélyezésére bőven elég.~- Ágnes, te mindig sokat tartottál
53  3,  8 |                 én azt neki - válaszolá Ágnes asszony.~- Mi dolga lehet
54  3,  8 |                 hallá néhány perc múlva Ágnes.~- A szent Istenért! Nagyuram
55  3,  8 |               hangzék megint a szobából Ágnes asszonyhoz.~- Mérsékelje
56  3,  8 |               Ezt is hallá a csodálkozó Ágnes asszony.~- Kérem, kérem!~
57  3,  8 |                a szomszéd szoba ajtaja.~Ágnes asszonynak ideje sem volt
58  3,  8 |     Legkülönösebben a te szemed fényét, Ágnes, és az én büszkeségemet,
59  3,  8 |                  Nyisd fel e szekrényt.~Ágnes teljesíté, amit férje mondott.~
60  3,  8 |               fel szőnyegekkel szobáit!~Ágnes asszony ámulva tartá kezeiben
61  3,  8 |         galambom? Olvasd ezt a levelet.~Ágnes kezei reszkettek, amint
62  3,  8 |              szekrénybe legyenek zárva.~Ágnes amint az olvasást bevégezte,
63  3,  8 |           Emlékszel-e még rá, galambom?~Ágnes nem tarthatá vissza mosolyát
64  3,  12|             sújt, tompán, dermedve ült.~Ágnes asszony az első ijedség
65  3,  12|                a félelem szorongásaival Ágnes asszony. - Nekünk nincs
66  3,  12| megszabadítására szükségesnek tartanak.~Ágnes asszony benső örömmel hallá
67  3,  12|                 félig értve, félig nem, Ágnes asszony intézkedéseit. Nyílt
68  3,  12|          mozgékonyságukat visszanyerni.~Ágnes asszony, ki életében most
69  3,  12|              illesztgeté.~- Mit akarsz, Ágnes? - kérdezé.~- A fejedelemnek
70  3,  12|            egyet sem fogtak el - felelé Ágnes asszony.~- Igaz, igaz. Add
71  3,  12|               szeretni Kelement - szólt Ágnes.~Zsigmond úr íráshoz kezdett,
72  3,  12|                 Istenért! - kiáltá most Ágnes asszony, szíve gyökeréig
73  3,  12|              férje karját.~- Ne bántsd, Ágnes, mégis jobb Móricot megszabadítani.~-
74  3,  12|               dobta neki oda a levelet, Ágnes asszony elkiáltotta magát,
75  3,  12|             összefogná, s átkod legyen, Ágnes, a halotti ének, mellyel
76  3,  12|                  A férj megrázkódott.~- Ágnes! Ágnes! Tehát az ártatlan
77  3,  12|             férj megrázkódott.~- Ágnes! Ágnes! Tehát az ártatlan Ábel
78  3,  12|              visszahozására.~- Megállj, Ágnes! - intett kezével Zsigmond,
79  3,  12|                 Irgalmas Isten - rebegé Ágnes egybefogott kézzel s térdre
80  3,  12|        bontatlanul veté asztalára.~- Ó, Ágnes, Ágnes - hangzék a karszékből -,
81  3,  12|             veté asztalára.~- Ó, Ágnes, Ágnes - hangzék a karszékből -,
82  3,  12|                 válaszolta Zsigmond úr.~Ágnes feltörte a levelet s ezt
83  3,  12|          Istenben stb.~Özvegy Naprádiné~Ágnes asszony még egyszer és hangosan
84  3,  16|                Mikes Zsigmond és Kornis Ágnes nagyobbik fia.~A fejedelem
85  3,  22|                Mikes Zsigmond és Kornis Ágnes erőtlen lelke még gyűlölni
86  3,  22|               terítőn van. S hát Kornis Ágnes? Ó, e kígyónak szívós élete