Part, Par.
1 1, 1 | anyja fiatal házasulónak mondá, s naponként legalább tízszer.~
2 1, 2 | volna ki!...~- Né te né! - mondá egy másik csoportozatból
3 1, 2 | Áldassék az úr Jézus Krisztus", mondá, mire a kérdő, hogy hibáját
4 1, 3 | Ízlése válogatóbbá lőn, mint mondá, míg a szép palotahölgyeké
5 1, 3 | is, s megszottyant hangon mondá: - Az én lovaimmal, öcsém,
6 1, 3 | sürgeté Mihály.~- El - mondá merengőn János. - El, ha
7 1, 3 | használt átok nem az többé - mondá János tompán, alig érthetőn.~-
8 1, 4 | illedelmet.~- Nem kétlem - mondá Kelemen -, de akkor aztán
9 1, 5 | hamarább tért haza, mint mondá.~Most azonban kocsiba ülésekor
10 1, 5 | a tisztelendő úr - mint mondá - hiteles kútfőkből merített.~
11 1, 5 | udvari káplánja nemegyszer mondá, mégpedig mélyen sóhajtva,
12 1, 8 | emlékére s annak - mint mondá - határozott rendeletéből
13 1, 8 | nyergéből - gúnyosan fölkacagva mondá: nőd szépségéről nem szólok;
14 1, 8 | igézően gyermekded hangon mondá:~- Ó, azt én is szeretném
15 1, 9 | özvegy.~- Lovagi szavamra! - mondá Mihály úr.~- Ah! A kis tettető.
16 1, 10| rettenetes nap a mai! Hasonlóról mondá a költő: hogy sárkányfogakat
17 1, 12| kezdett.~- Erre rándulok - mondá Mihály -, hogy hírt adhassak
18 1, 13| rám nézve. - Ezt őszintén mondá Judit.~- Húgom reméli, hogy
19 1, 13| volt, vidám tekintettel mondá:~- Remélem, Sára húgomat
20 1, 15| gyanúba venni.) - Asszonyom - mondá Péter emeltebb hangon -,
21 2, 2 | nevezem én eszélyes lövésnek - mondá mosolyogva az idegen. -
22 2, 2 | Ezt gyakorlott vadász mondá.~Az erdőmester tiszteletjelül
23 2, 2 | Vagy utat tévesztett - mondá szerényen Kapronczai.~-
24 2, 2 | tehát tekintéllyel bírhat - mondá Rákóczi.~- Kraszna és Középszolnok
25 2, 2 | János. - Nagy a padisah! - mondá, hallván ezt Arnot. - Én
26 2, 3 | panaszai, fenséges uram! - mondá a titkár vastag csomagot
27 2, 3 | mogyoróbokorra fekteté puskáját.~- Mondá Jehova Náthán próféta szája
28 2, 4 | bátor, állomásomba vezetni - mondá félénk alázatossággal az
29 2, 4 | György szintén sóhajtva mondá a megjött Horváth Ferencnek:~-
30 2, 4 | A futás sem nagy baj - mondá Horváth.~- De az elkésés
31 2, 5 | meg házunktól kegyelmét - mondá Ágnes asszony.~- Sőt elárasztott
32 2, 6 | Mert megveti e hajlékot - mondá Ágnes asszony.~- Kérlek,
33 2, 7 | házból, akkor Haller, mint mondá, minden befolyását a házasság
34 2, 7 | Bár úgy történnék! - mondá szomorúan felesége. - De
35 2, 8 | ebédről intézkedő nejének mondá:~- Nincs szükség dáridóra.
36 2, 8 | családod semmivé van téve.~Alig mondá ezt Zsigmond úr, midőn Tarnócziné
37 2, 9 | kézzel s vadul csengő hangon mondá: - Állj elő, vén Hámor,
38 2, 9 | nem hiszem, bár maga mondá.~- De én aggódom! - sóhajtá
39 2, 10| kikerülőn.~Rákóczi nyájasan mondá: - Móric, mint értesítve
40 2, 11| Úr éjjel az ő álmában, és mondá: kérj, amit akarsz, hogy
41 2, 11| tetszék e beszéd az Úr előtt. Mondá azért Salamon királynak:
42 2, 12| határozottan.~- Uraim - mondá ekkor Rákóczi a kísérethez
43 2, 12| leszek, ha kérőül fogad el - mondá maga Serédi is, ki a fejedelemné
44 2, 12| törvényszék ítélni fog - mondá ekkor a fejedelem -, s ha
45 2, 13| Ágnes asszony imádkozva mondá: - Legyen meg, uram, a te
46 3, 2 | kardjáért, melyet - mint mondá - úgy zörget, mintha az
47 3, 2 | föl.~Döme diák a lócáról mondá: "Csengetnek!"~E jelszóra
48 3, 2 | könyvből föl sem emelt szemmel mondá:~- Mindenütt nyomon kíséred
49 3, 2 | kézbesítvén, kérő hangon mondá: - Rendkívüli hálára kötelezne
50 3, 2 | az: hogy eszeden járj", mondá a fejedelem. Ezt követem.
51 3, 3 | fejéket, kedves leányom! - mondá nála egészen új szívességgel.~
52 3, 3 | nyugodt maradt, mosolyogva mondá: - Ha Kelemenen kívül más
53 3, 5 | Mihály úr.~- Tarnócziné mondá, mit használ neki a nóta?
54 3, 8 | Nem hozom kétségbe - mondá Ágnes asszony -, hogy e
55 3, 9 | tenyeréből jósol, vigyorogva mondá, itt van rabságban Mikes
56 3, 10| vád alól venni, mert mint mondá, nincs biztosan megállapítva
57 3, 10| haragját, ferde mosollyal mondá: - Bizony alig merném még
58 3, 11| ujját, s az épületre mutatva mondá:~- Ezt közelebbről úgy ledöntetem,
59 3, 11| Sára tiszta, érthető hangon mondá az "igent".~~A menyegzői
60 3, 12| midőn élettársa vigasztalón mondá, hogy az erdőmester nemsokára
61 3, 14| Most igazítsanak együtt - mondá Rákóczi íródiákja.~- Legyen
62 3, 14| idézzenek.~- Készüljön tehát - mondá Horváth.~A szász kezébe
63 3, 15| vagyok, nagyságos asszonyom - mondá -, hogy parancsának teljesítése
64 3, 16| másolta volna le. Mindenik mondá, hogy ő is sokat hallott
65 3, 16| korában az első prédikációt mondá. Utalt a levélre, mely határozottan
66 3, 16| aláírásra tekintve kedvetlenül mondá: - Ennek kancelláriám útján
67 3, 16| Istennek hála, visszakerült! - mondá félig emelt hangon. - Sárospataki
68 3, 17| künn az audiencianyerést. Ő mondá: teljességgel nem. Mi mondánk:
69 3, 17| bizony kivisszük innen. Ő mondá: hurcoljatok hát! S ezzel
70 3, 17| nyugodt, de parancsoló hangon mondá: "Kegyelmed Rákóczi Györgyöt,
71 3, 18| az utált családnak? Miért mondá a lélek bennem: "Ne imádjad
72 3, 19| Zimankós kedve vala, nevét sem mondá meg, és hiába említék, hogy
73 3, 19| Judit most felbátorodva mondá: - János Girgucz fogadójában
74 3, 19| Mihelyt bealkonyul - mondá Haller -, Girguczhoz indulok.
75 3, 20| Haller Pétert. S miért mondá leányom, hogy őt átkoztam
76 3, 21| aggodalommal.~- S mily hangon mondá a "jó éjszakát!" - folytatta
77 3, 21| Haller!~E nevet sikoltva mondá Judit. - Haller! - ismétlé,
78 3, 22| lovagom, mint az udvari orvos mondá, igen mély, bár nem halálos
79 3, 22| lelkébe. - Hajts jobbra! - mondá a tudakoló kocsisnak Tarnócziné.
|