Part,  Par.

 1  1,  1 |         érdemeltem, hogy meglátogass? Ó, Sára, Sára, te engemet
 2  1,  1 |               emlőmön tápláltam őt... Ó, bárcsak egy picit hasonlítana
 3  1,  1 |             csak egyszer is ránéztél. Ó, Sára, Sára! Te szemfödelemet
 4  1,  4 |          bánat borongott Sárám arcán. Ó, mily hiúk reményeink! Amely
 5  1,  6 |         aranyhaja volt, mint neked.~- Ó, mit nem beszélsz te, néném! -
 6  1,  8 |            száműzetéssé változtatnia.~Ó, én édes fiam, kicsinyded
 7  1,  8 |            gyermekded hangon mondá:~- Ó, azt én is szeretném tudni!~
 8  1,  8 |          nyílt és mosolygó vonalai: - Ó, a férfiak! - sóhajtá. -
 9  1,  8 |                   S hátha... hátha... ó, az hihetetlen. Hisz Mikes
10  1,  9 |            egyet kell velem érteni.~- Ó, ég, hogyne tenném!~A felindult
11  1,  10|        Szegény Sára! Rettegés fog el. Ó, én balga nő vagyok! A tiszta
12  1,  12|          eszményképe: ez a fölavatás. Ó, Kelemen határtalanul szerencsés...
13  1,  12|             rekeszeit vadul zörgetné. Ó! Száguldanék bár Ukrajna
14  1,  12|              görcsösen szorult össze. Ó! Volnék bár egy rengeteg
15  1,  13|          imakönyv mellé ajándékul.) - Ó! Ez a legragyogóbb párta,
16  1,  14|               kiosztott boldogságból? Ó, mily könnyű volna a gondviselésben
17  2,  2 |     megmondanám neki Sámuel főpappal: Ó, Saul király, de bolondul
18  2,  2 |          kegyelmes és nagylelkű vagy, ó, Rákóczi György! De én nem
19  2,  3 |        apródja így szólott: ne imádd, ó fejedelem, a világi ravaszságot,
20  2,  3 |                Dáriusz rá így felelt: ó, apród, valamit csak akarsz
21  2,  3 |             szent neve dicsőítésében! Ó a lengyel trónról könnyű
22  2,  4 |         nevetve távozó udvarmester.~- Ó, hogy pukkannátok meg az
23  2,  5 |              Mikes Zsigmond várába.~- Ó, oda most sok nagyúr száll
24  2,  6 |            tettet, melyet elkövettem. Ó, Sárám, ki ne szerezné vissza
25  2,  6 |          hízelgő és hő kifejezéseket, ó, ne légy olyan kegyetlen!
26  2,  6 |      könyörögjek-e szabadságomért?... Ó, az én nevem, az én nevem!~
27  2,  7 |            hajnalsugárok köszönték.~- Ó, Istenem, már vége az éjnek!
28  2,  7 |              vagyok még. Hová hoztál, ó, mivé tevél...~Fölnyílt
29  2,  7 |            űznek, a hitet megcsalják. Ó, Istenem, mily borzasztó
30  2,  7 |                mintha ártatlan volna. Ó, Francisco, miért hozott
31  2,  9 |            méltóságos személye elébe. Ó, ez sok! - sóhajtá ismét
32  2,  10|              a mogyoróbokrok alatt.~- Ó, a boldog emlékű Bethlen
33  2,  11|        tenéked! És válaszolá Salamon: Ó, én Uram és Istenem, te
34  2,  11|             fiai által végrehajtatni.~Ó - gondolá zúzott szívvel -,
35  3,  2 |              tehát ellene a törvényt, ó, igazságos és bosszúálló
36  3,  3 |            boldog voltam.~- S most?~- Ó, ki adja vissza balga gyermekhitemet?!~-
37  3,  3 |             szeretett volna? S mégis! Ó, ég... más számára ragadni
38  3,  4 |               után találkozott velem. Ó, a múlt... a múlt! S miért
39  3,  4 |               menyecske megszökött.~- Ó, bátyám, Sára nem udvari
40  3,  4 |           szánalommal tekintett rá.~- Ó, barátaim, minő látvány
41  3,  4 |         otthon feledtem! - sóhajtá.~- Ó, bizonyosan Sárát atyámnál
42  3,  4 |               pontos, figyelmed éber.~Ó ég, minő megpróbáltatás! -
43  3,  5 |       megütközéssel.~- Kit? Senkit.~- Ó, ég! - sóhajtá Kelemen örömtől
44  3,  5 |    agglegényeknek... Haller Pétert.~- Ó, ő kincsért s a hiúság bábjátékaiért
45  3,  5 |               családod becsületére... Ó! De hányan hordják családjok
46  3,  5 |             találkozni akarok vele.~- Ó, Mikes János nagy belátású;
47  3,  9 |       szerelemért egy háborút viselt. Ó, ég, mennyivel csekélyebb
48  3,  10|              te jegyajándékod lesz.~- Ó, anyám, ne említse e gyűlöletes
49  3,  11|       homályos, egy beárnyalt pontra?~Ó, e szemek mereven, mozdulatlanul,
50  3,  12|          Fog-e kihallgatást nyerni?~- Ó, Istenem! - sóhajtá a félelem
51  3,  12|               halálát alá fogja írni! Ó, János, szeretett gyermekem,
52  3,  12|              apád vigyen-e a bakóhoz? Ó, Kelemen! Anyád kösse-e
53  3,  12|         Kelement egy-egy marék porrá? Ó, ég! Az egyik alig huszonhat,
54  3,  12|              apa, folytatva írását.~- Ó, állj meg, állj meg, az
55  3,  12|              fürdő szemei elé voná.~- Ó, hogy nem haltunk meg tegnap! -
56  3,  12|            előcsarnokból a poroszlók! Ó, én hóbortos, vén gonosztevő,
57  3,  12|                talán meglágyul szíve. Ó, nehéz az apának gyermekeinek
58  3,  12|         bontatlanul veté asztalára.~- Ó, Ágnes, Ágnes - hangzék
59  3,  13|       szerelem díját a szerelemért.~S ó, mennyire volt szeretve,
60  3,  13|              várnak rám, és azután... ó, azután... El, el most!~
61  3,  14|          gyilkosoknak adunk szállást, ó, jaj! Még kötözve vitet
62  3,  16|            másféle pap, sőt lovag is? Ó, ily őszinteség nevetséges
63  3,  18|           káröröm.~- Nem csalódhatom! Ó, hű visszaemlékezés, mennyivel
64  3,  18|                nyilallott, sajgott. - Ó, ég! Ez Sára anyja! S hadd
65  3,  20| visszafordulva, anyja elébe borult: - Ó, anyám, te engem átkoztál
66  3,  21|               többé nem találhat fel. Ó, Istenem! Istenem!~Judit
67  3,  21|                  hangzék a kar imája.~Ó, minő csend!~- Irgalmazz!~-
68  3,  21|        kísértett meg ez álomlátással! Ó, Sárám, Sárám! Miért éltelek
69  3,  22|              és undorral tekintettek: ó, akkor az árva özvegy nem
70  3,  22|       gyermekét... a nő Szaturnusz.249Ó, Sára! Az ablak homályosult-e
71  3,  22|              megtarthatod-e szavadat? Ó, ó!~A kocsis lassan hajtott.
72  3,  22|           megtarthatod-e szavadat? Ó, ó!~A kocsis lassan hajtott.
73  3,  22|             törlött ki szempilláiból.~Ó, hogy bosszankodott e gyöngeségén!~
74  3,  22|              lég segíteni fog rajtam. Ó, hogy lovaim ki vannak fáradva!
75  3,  22|              van. S hát Kornis Ágnes? Ó, e kígyónak szívós élete
76  3,  22|               Majd azután, azután!... Ó, mégis mily sivatag élet!...~