Part,  Par.

 1  1,  1 |      vendégeket, és egyetlen leányát, Sárát a tánctól - melyet ez Bethlen
 2  1,  3 |              szereti, miért nem veszi Sárát nőül? Amint hallám, atyám
 3  1,  3 |              csak azért is elrablanám Sárát - szólt hévvel János.~-
 4  1,  3 |              az ő helyében elrablanád Sárát, még ma az Armidoron elrablanád.~
 5  1,  3 |            Attól, akitől, öcsém! Hisz Sárát éhomra, estére folyvást
 6  1,  4 |             fenékig üríté serlegét.~- Sárát rendkívül igézővé az teszi -
 7  1,  4 |           szívedből szereted Tarnóczi Sárát? - kérdé fölindulással János.~-
 8  1,  4 |              a lépcsőn. Siettem tehát Sárát is kiemelni. Leírhatatlan
 9  1,  4 |        Kelement, s kiért áldozzák föl Sárát! Mert van példa, hogy éltes
10  1,  4 |             helyében lovadra ragadnád Sárát, mint Moldvában szokás,
11  1,  5 |                hogy Tarnócziné valaha Sárát reá bízza, holott tőle eddig
12  1,  5 |       temetése óta csak egyszer látta Sárát, s akkor is alig egy percig.~
13  1,  6 |         melyek nem szívből jöttek.~Mi Sárát illeti: ő világért sem volt
14  1,  7 |            vádolhatjuk ellenkezőjével Sárát, legalább anyjának elutazásáig.
15  1,  7 |             Juditra. Többször kérdezé Sárát: nem alszik-e még?, s a
16  1,  7 |         természetes volt. Judit tehát Sárát kezdé gyanúba venni. De
17  1,  8 |             Igaz, nehéz is lett volna Sárát hiúságánál fogva csábítani
18  1,  8 |              ő egészen beavatni tudná Sárát azon rejtett tudományba,
19  1,  8 |         táncot hamar eszébe juttatta, Sárát - kit anyja e botrányos
20  1,  9 |    segélykiáltással riogatni vissza a Sárát átölelő merész lovagot.~
21  1,  9 |              adta, midőn társának, ki Sárát vitte, eltávozáskor, ahelyett,
22  1,  9 |             Sára? Tüstént látnom kell Sárát! Mi történt vele?~- Az Istenért,
23  1,  9 |              érni.~- Előbb hozzák ide Sárát! Neki mellettem van helye.~-
24  1,  9 |         megjárná - szólt Mihály. - De Sárát, kinek néhai atyja leghűbb
25  1,  10|           Zsigmondné gondjaira bíztam Sárát. A későbbieket rábeszélésem
26  1,  12|                Midőn Armidorra vettem Sárát, és a keskeny völgyön ügettem,
27  1,  13|               Judit rendkívül szereti Sárát, s hogy ez a derék nő rokonszenvére
28  1,  14|               az anyjával cimborálva, Sárát szerelmesétől? Mit, rablás!
29  1,  14|          unszolnak. S miért ne kérjem Sárát arául? Szükséges-e, hogy
30  1,  14|                  Hová dugta vejemuram Sárát? Hehe! Talán csak tudtával
31  1,  15|         gondolkoztam a dologról. Mert Sárát anyja nekem szánta.~(Ah!
32  2,  5 |                Mi büszkék lehetünk.~- Sárát nem adja neki Tarnócziné -
33  2,  5 |         egymásnak szánták Kelement és Sárát. Tarnócziné húgom, néhai
34  2,  6 |               Mihály, leemelve a rívó Sárát.~Kezdődött a várnagy szerepe.~
35  2,  6 |              kocsira, s vidd magaddal Sárát is.~- Mit tréfálsz, szívem!~-
36  2,  7 |           valót.~- Vigye, atyám, haza Sárát.~Zsigmond úr hallá e tanácsot
37  2,  7 |                Vitesse vissza tüstént Sárát! Legjobb, ha anyám megy
38  2,  7 |         könnyet lenyomhassa, meglátja Sárát, ki az étterem egy oszlopánál
39  2,  7 |          meglátta a reszkető, halvány Sárát. - Ő itt? Bizonyosan megváltoztatta
40  2,  7 |         erdőből akármerre rabolhatták Sárát Moldváig. Ennélfogva, ha
41  2,  7 |              húgom vissza fogja vinni Sárát, s az egész kifejlés sokkal
42  2,  9 |            uram, hová tettük Tarnóczi Sárát? Hol duggatjuk? No, Mikes
43  2,  9 |             oktatám az Isten igéjében Sárát, hogy a perizeusok tisztátalan
44  2,  9 |         Értette-e? Hozzák tüstént elé Sárát! Hová rejté őt a fajtalan
45  2,  9 |               fia, Kelemen rabolta el Sárát.~- Majd megmosom fejét a
46  2,  9 |         mondám, hogy Kelemen vegye el Sárát - mentegetőzék Zsigmond.~-
47  2,  9 |          lányommal! Tüstént adják ide Sárát!~- Egy hajszálnyi sincs
48  2,  9 |               Mihály öcsém ragadta el Sárát.~- Ne tartson bolondnak!
49  2,  9 |           azon nyilatkozat, hogy kész Sárát kiadni; midőn Tarnócziné
50  2,  9 |       csatlakozni; midőn egyszersmind Sárát, a kijelölt menyasszonyt
51  2,  10|              kegytől szédülve feledte Sárát, a Tarnóczi családot s azt,
52  2,  11|          asszonyt lenni gondoltuk, és Sárát még ma reggel Szentlélekre
53  2,  11|             oly nyilvánosan követelte Sárát, hogy ittlétének bevallása
54  2,  11|           Végre megláthatom az isteni Sárát, kinek szépségét ezerszer
55  2,  11|            kardcsörtetést hallott, és Sárát látta "a nemes társaság"
56  3,  1 |           Judit asszonynak a szenvedő Sárát kellett ápolni, Jutka leányzó
57  3,  4 |              sóhajtá.~- Ó, bizonyosan Sárát atyámnál meglelték, s ő
58  3,  5 |               magam számára rablom el Sárát, megvált volna: vajon kellene-e
59  3,  5 | elérzékenyülten.~- Evégett hozatta ki Sárát a kék szobából.~- És Sára? -
60  3,  5 |              ízekre azon bűnért, hogy Sárát gyűlöli! Mily nyomorult
61  3,  5 |                  Még most is szereted Sárát, boldogtalan!... Elpirultál? -
62  3,  9 |             Juditban tapasztalt. Néha Sárát az anyai szív szorongásával
63  3,  10|          szerez gazdag jegyajándékot. Sárát akarja idegen s majdnem
64  3,  11|           vidék bálványát, a gyönyörű Sárát a tornácon meglátta, oly
65  3,  13|           tűrje a vádat, mellyel majd Sárát illetni fogják.~Érzé, hogy
66  3,  17|          gerjedve Rákóczi.~- Tarnóczi Sárát, kinek becsületét fenséged
67  3,  17|          voltaképp nem is rabolták el Sárát.~- Előttem is most homályosnak
68  3,  18|                rögtön magamhoz venném Sárát, hogy lakozzék megint az
69  3,  19|                Fehérvárra kell vinnem Sárát, csak ősi palotám ajtait
70  3,  20|         érkezése felől, kedves húgom, Sárát. Majdcsak találok én valami
71  3,  20|             szemeivel kísérte a gyors Sárát, s aztán utána indult, hogy
72  3,  20|           kocsijának kereke elé dobom Sárát, hogy csak testén át haladjon
73  3,  22|               kijelölé a szobát, hová Sárát vitték. Az anyának hosszasan