Part, Par.
1 1, 1 | Szóval Sebestyén a kesergő nő emlékében egészen átváltozott,
2 1, 3 | dűlőkkel több földem volt... No de, sebaj! Már visszavontam
3 1, 3 | Istentől elrugaszkodott nő rákente Sebestyén barátunkra,
4 1, 3 | nagybátya. - Én pedig... no, keveset mondok, ha tízszer
5 1, 4 | és szemtelennek, ki más nő szépségét az övéhez hasonlítaná.~-
6 1, 4 | végvárában mulatott... A szép nő iránti kíváncsiság győzött
7 1, 4 | hogy éltes férj mellett a nő elégült.~- De Sárának nem
8 1, 5 | szerint is hivalkodó és hiú nő vala, kit gyúlékony szíve
9 1, 5 | hogy a még mindig szép nő az özvegyi gyászt hamar
10 1, 5 | társalgani. Naprádiné mint eszes nő hamar észrevette: mit néz
11 1, 6 | hogy belőle milyen derék nő fogna válni, s mentől sugárzóbb
12 1, 8 | jutott a kívánt jelekhez, s a nő ártatlansága kétség alá
13 1, 8 | Pedig ő a legtökéletesebb nő volt.~- Nem kívánnék ily
14 1, 9 | népek közé költözni, hol a nő a barangolás idején hátán
15 1, 10| honn vannak, válaszoltam. "No hát, jóember, miért nem
16 1, 10| Rettegés fog el. Ó, én balga nő vagyok! A tiszta falra is
17 1, 11| rimánkodott Kelemen.~- No, mi baj?~- Nem hallasz semmit?~
18 1, 13| tekintve.~Szemérmes, félénk nő - gondolta ugyanakkor Péter,
19 1, 13| Ez az őszinte kifejezésű nő hívebben értesíthetne a
20 1, 13| Sárát, s hogy ez a derék nő rokonszenvére érdemes. Hisz
21 1, 13| Hüm!~- Egy szép és elmés nő, ha makacs és elszánt jellemmel
22 1, 13| Mily gyöngéd és érzékeny nő, maga megy el - gondolá
23 1, 14| s neked, szelíd, őszinte nő, ki nyílt szavaiddal figyelmeztettél
24 1, 14| rézmetszés, kőszobor, de nő is. Akinek nem tetszik az
25 1, 14| gyanú! S a szende, piruló nő, ki nyiltságával szívemet
26 1, 15| visszautasítás! Nem, nem, ez derék nő, kit csak a romlott indulat
27 2, 2 | volt jegyben. Ez a bájos nő, ki ily ártatlan s mégsem
28 2, 2 | Kassai István korlátnokunk... no, de az lehetetlen... azonban
29 2, 3 | meglepetéssel tekinte rá. - No! S mi véleményed a mátkaságról?~-
30 2, 5 | rábeszéli fiunk, Móric - szólt a nő.~- Hogyne! Ő híres tudós.~-
31 2, 5 | Legyünk alázatosak - szólt a nő.~- Vígak, galambom! Hisz
32 2, 7 | Sírt-e egy keveset Sára? No, azért szerelmes szűz, hogy
33 2, 9 | bagoly is úr az odúban.~- No hát, magyarul mondom meg
34 2, 9 | fiai és leányai értenek? No hát, Jébuzeus-Mikes uram,
35 2, 9 | Tarnóczi Sárát? Hol duggatjuk? No, Mikes uram, vásik ugye
36 2, 9 | lássa meg a háta közepét!~- No, hát nem veszi el fiam.~-
37 2, 9 | Mennyei atyám! - zokogott a nő.~Ekkor megint patkó csattog
38 2, 10| hozna! - rebegé halkan a nő.~- Miért kétkedel az Istenben?~-
39 2, 10| lett.~Emlékezet óta kevés nő iránt volt annyi udvariassággal,
40 2, 10| főlovászmesterré nevezni. No, nem is nagy baj. Hisz ha
41 2, 11| szelíd, engedelmes és félénk nő vette föl tehát családja
42 3, 1 | Pedig - folytatá az áhítatos nő - a várnak, hol máig laktak
43 3, 1 | család cimborái és rokonai. A nő a férfi vállára veté kezét,
44 3, 3 | volt, hogy látásán a kegyes nő majdnem akkora örömre ragadtatott,
45 3, 5 | rebegték Kelemen ajkai.~- No, ekkor természetesen vízzé
46 3, 5 | tudjátok-e, miért jöttem ide? No hát, édes barátim, a fejedelem
47 3, 7 | fejedelem.~- Azért fejedelem.~- No, nehéz kő esett le szívemről.~-
48 3, 9 | helyzete az érzékeny szívű nő képzelődését bőven tudta
49 3, 9 | Erdélybe megtérés létesül. A hű nő tehát tüstént visszakövetelé
50 3, 9 | legelső felesége. A szegény nő feledte, hogy magával Debrőről
51 3, 9 | elfogadja. Judit - s melyik nő tehetne másként? - a párbaj
52 3, 10| jellemű, szelíd és őszinte nő, tudniillik Judit, ki iránt
53 3, 10| szerint cselekszik.~Mily elmés nő! - gondolá Haller -, s gyöngéd
54 3, 10| áll.~A regényes hajlamú nő feszült figyelemmel hallgatta
55 3, 10| miért ejtene egy idegen nő gyöngédtelen beavatkozás
56 3, 11| élénk színezettel festé a nő szerencsétlen sorsát, ha
57 3, 12| testemet a földbe fektetik.~A nő a bősz szavakat nem hallá,
58 3, 12| meg gyermekeid közül?~A nő fölemelkedett térdeiről,
59 3, 13| arckifejezése minden kacér nő számára áhított martalékká
60 3, 14| perc múlva meg is történt. No, hát ennek mi oka volt?~-
61 3, 15| Eközben a lámpavivő és a nő közel jöttek hozzá.~- Lovag
62 3, 15| miatt reszketeg hangon a nő -, ahol nemesrangú férfiakra
63 3, 15| gátolja lovagiasságomat.~A nő futó pillantást vetett a
64 3, 15| nagyságos asszonyom.~A nő ajkán sikoltás rebbent el.~
65 3, 15| éppen útközben? - kérdé a nő. - Talán betegen indult
66 3, 15| Sára nevét említé.~S a nő, kivel a férj álmában foglalkozott,
67 3, 17| párbaj végre nem hajtatik.~- No, nagy dolognak kellett hát
68 3, 19| vagy öltöző férj talpáig.~A nő hálószobájába, e szentélybe,
69 3, 19| van szorulva egy gondos nő ápolására! Én sem érdemlem
70 3, 22| falta föl gyermekét... a nő Szaturnusz.249Ó, Sára! Az
|