Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
avattatik 1
avatva 1
avégett 1
az 1927
azalatt 4
azáltal 1
azaz 1
Frequency    [«  »]
-----
-----
5764 a
1927 az
1835 s
1254 és
1167 nem
Zsigmond Kemény
Özvegy és leánya

IntraText - Concordances

az

1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1927

                                                            bold = Main text
     Part,  Par.                                            grey = Comment text
1001 2, 9 | zörrent, sarkantyú pengett az előcsarnokban, s belépett 1002 2, 9 | hírnök.~Zsigmond úr, ki az udvari szokásokat ismerte, 1003 2, 9 | legszorosabb kíséretével, s az egész napot kegyelmednél 1004 2, 9 | nemzetes nagyuram, tölteni.~- Az egész napot! - sóhajtá a 1005 2, 10 | szemed legyen Sárán. Csak az Istenért észre ne vegyék 1006 2, 10 | csak lehalad. Sötét lesz, s az éj nyugalmat hoz.~- Bár 1007 2, 10 | halkan a .~- Miért kétkedel az Istenben?~- Teljesedjék 1008 2, 10 | állott.~Mikes Zsigmond, kit az elfogadás közelgő perce 1009 2, 10 | mintsem lecsillapítana, az udvari illem szabályainak 1010 2, 10 | vidám mosollyal hallgatá az öregúr rövid s nem is nagyon 1011 2, 10 | sóhajtott; mert rágondolt az alkonyra, az éjre, s hogy 1012 2, 10 | mert rágondolt az alkonyra, az éjre, s hogy addig is egy 1013 2, 10 | kellemes meglepetésöket az alázat, hálájokat a hízelgés 1014 2, 10 | hívja! - számítgatá magában az udvarmester.~Még egy borostyánkő 1015 2, 10 | visszatérni.~- Forró óhajtásom az volna, fönséges uram.~- 1016 2, 10 | Megint beteszik lábaikat az udvarba a pápisták - súgta 1017 2, 10 | most Mikes Zsigmondtól.~Az anya döbbenve nézett a fejedelemre; 1018 2, 10 | döbbenve nézett a fejedelemre; az apa pedig vontatva szólt:~- 1019 2, 10 | látszottak; de visszautasítá az első fölindulás kitörését, 1020 2, 10 | után nem vágyik - válaszolá az apa leverten.~- De azt sem 1021 2, 10 | büntetik törvényeink.~- Az Isten a mi törvényeinknél 1022 2, 10 | nélkül szeretik - szólt az anya kikerülőn.~Rákóczi 1023 2, 10 | különbözteté meg magát, az ifjúság tükre volt, és ha 1024 2, 10 | család a fejedelmet - súgá az udvarmesternek, kihez legközelebb 1025 2, 10 | Csulai mélyet sóhajtott...~Az ebédet jelentették.~~Ha 1026 2, 10 | ürített pohárba tekintvén.~Az udvaroncok pedig komoly 1027 2, 10 | képzelheté, hogy megint fölkaphat az ugorkafára?~- Bevádolni 1028 2, 10 | fejedelem.~- Megint megszűnik az udvar tiszta lenni - sóhajtá 1029 2, 10 | kémjei is lehetnek - mormogá az udvari káplán, ki most szabadabban 1030 2, 10 | De akkor jobban tudtuk ám az evangélikus rendek jogait 1031 2, 10 | szólt kritikai szigorral az udvari káplán.~Míg e halk 1032 2, 10 | szobában beszélgetett, s az urak alig vevék észre, midőn 1033 2, 10 | régi állomására vissza?~- Az allovászmester, kegyelmes 1034 2, 10 | Senki sem tekintheti tehát az ő kineveztetését igazságtalan 1035 2, 10 | fogadák a magas kegyet.~De az udvari káplán le volt sújtva, 1036 2, 10 | hit veszélyben forgása és az Antikrisztus országának 1037 2, 10 | hamar adhassa tudtul, midőn az udvaron nagy csörömpölés 1038 2, 10 | fölzavart arccal szólítja ki.~Az öregúr viaszsárga lesz. 1039 2, 10 | rohan ki a mellékszobából.~Az illem szabályai, mint a 1040 2, 10 | fejedelem.~Tarnócziné asszony és az alkirálybíró a díszterembe 1041 2, 10(150)| Az Ótestamentum szerint (Mózes 1042 2, 11 | ott áldoznék, megjelent az Úr éjjel az ő álmában, és 1043 2, 11 | áldoznék, megjelent az Úr éjjel az ő álmában, és mondá: kérj, 1044 2, 11 | szolgádat, királlyá, Dávidnak az én atyámnak helyette. Én 1045 2, 11 | számláltathatik, meg sem írattathatik az ő sokasága miatt. Adj azért 1046 2, 11 | És tetszék e beszéd az Úr előtt. Mondá azért Salamon 1047 2, 11 | hanem kívántál értelmet az ítélettételre, ímé, én a 1048 2, 11 | utaimon járandasz, teljesítvén az én végzéseimet és parancsolataimat, 1049 2, 11 | hányhatják szemünkre, hogy az igazságot elnyomtuk, vagy 1050 2, 11 | család feje ellen - ekkor az árva özvegy Mikes Zsigmondra 1051 2, 11 | levő vendégeket.~- Csak az eszelősök kétkednek a gondviselésben! - 1052 2, 11 | szemet vetvén a káplánra, az alkirálybíróhoz majdnem 1053 2, 11 | uram elébe, s olvassa föl az admonitionalis152levelet, 1054 2, 11(151)| Idézet az Ótestamentumból, Királyok 1055 2, 11 | tart.~Úgy történt, mint az árva özvegy akará.~Az ünnepélyes 1056 2, 11 | mint az árva özvegy akará.~Az ünnepélyes megintés a gonoszul 1057 2, 11 | fölolvastatott.~Különös gonddal volt az okiratban kiemelve, hogy 1058 2, 11 | előzmények utáni megtörténésétől az árva özvegy Tarnócziné, 1059 2, 11 | úrtól a fejedelem, ki, mint az özvegy előre látta, tevékeny 1060 2, 11 | vérmérsékénél fogva nem bízhatá az ügyet, minden személyes 1061 2, 11 | válságos percekben éppen az átengedő jelleműeket, kik 1062 2, 11 | éjjel érkezett. Hogy csak az erőszaknak engedve jött-e 1063 2, 11 | napokat otthon töltse; mert az anya beleegyezését e szerencsétlen 1064 2, 11 | meghasonlásba lelkiismeretemmel és az Istennel; de úgy üdvözüljek 1065 2, 11 | Moldvába ragadtatásáról, melyet az éj homályának beálltával 1066 2, 11 | nézni - súgá a marsallnak az udvarmester.~- Majd pityereg 1067 2, 11 | ingatva - folytatá a suttogást az udvarmester.~- Könnyen lehetne 1068 2, 11 | és ipja inkább vágynának az udvari élet helyett a falusi 1069 2, 11 | megbillentésével a várpincében, az épület fundamentuma alatt, 1070 2, 11 | gondolá: - Végre megláthatom az isteni Sárát, kinek szépségét 1071 2, 11 | tüstént kocsira ült, hogy az uralkodó oldala mellett 1072 2, 11 | testének legnemesebb része, az annyiszor félreismert és 1073 2, 12 | 12~Rákóczi az elébe vitt Sárától nyers, 1074 2, 12 | hiba. A lány kötelessége az engedelmesség. Nincs boldogság 1075 2, 12 | szépségénél is szebb tulajdona az őszinteség.~- Igazat mondottam, 1076 2, 12 | magadban áldottad is, midőn az illem kedvéért szavaiddal 1077 2, 12 | van emelve, hogy sújtsa az erkölcs- és törvénytapodót, 1078 2, 12 | Kegyelem!~- Hatalmunkban nincs az igazság folyamát föltartóztatni - 1079 2, 12 | Rákóczi. - Bíráskodik fölöttök az országgyűlés. Példát kell 1080 2, 12 | lábaival nem tudta volna.~- Mi az ők büntetése leányom sorsához 1081 2, 12 | erényét; nevét és kezét kötve az ő szeplőtlenségéhez? Az 1082 2, 12 | az ő szeplőtlenségéhez? Az anya és a leány itt vannak. 1083 2, 12 | Haller Péter uram akarta az elrablás napján megkérni. 1084 2, 12 | nem kételkedik, úgy övé az elsőség.~- Inkább kétkedném 1085 2, 12 | tiszta sugáraiban, inkább az éj sötétségében, inkább, 1086 2, 12 | keresztül. Mi volt előtte az életöröm? Hol találta volna 1087 2, 12 | kincstáramra szálló birtok legyen az ara jegyajándéka.~- Átok 1088 2, 12 | lett - súgta Döme diáknak az udvarmester.~A fejedelem 1089 2, 12 | mély bókok közt távozott.~Az alkirálybíró nyomban követé.~- 1090 2, 13 | 13~Az öreg Zsigmond halottként 1091 2, 13 | térdelt a feszület előtt.~Az idő haladt, s alkonyodott 1092 2, 13 | ábrándokkal küzdve Zsigmond úr.~Az öreg vad merengését neje 1093 2, 13 | szabadok!~- Fiaim? - kérdé az apa őgyelegve.~Ágnes asszony 1094 2, 13 | mind a három Mikes, midőn az alkirálybíró- és Tarnóczinénak 1095 2, 13 | száműzetésben. Fiaink földönfutók.~- Az is boldogság - válaszolá 1096 2, 13 | is boldogság - válaszolá az anyának az apa.~Ekkor lépett 1097 2, 13 | boldogság - válaszolá az anyának az apa.~Ekkor lépett Móric 1098 2, 13 | Rákóczi vadászatán láttunk.~Az agg pár elébe rohant.~- 1099 2, 13 | nőtlenségi fogadás! - sóhajtá az apa.~- Ne aggódjatok, édes 1100 2, 13 | aggódjatok, édes szüléim! Az Isten . Elkéstem, nem 1101 2, 13 | fognak jönni. Amely percben az ítélet kimondatik, bízvást 1102 2, 13 | a csapást is ránk mérte az ég! Miért tanultunk imádkozni! 1103 2, 13 | Ágnes, ne térdelj többé az oltár előtt. Nőjön kövein 1104 2, 13 | emeljétek inkább kezeiteket föl az Úrhoz, ki csodálatos utakon 1105 2, 13 | Zsigmond úr halkan ismétlé az átengedés, a megnyugvás 1106 3, 1 | alleluja! A Krisztus, az ő gabonáját az ő csűrében 1107 3, 1 | Krisztus, az ő gabonáját az ő csűrében betakarja, a 1108 3, 1 | merengésben hagyni.~Éj lőn, s az árva özvegyet még mindig 1109 3, 1 | rókáknak barlangjok vagyon, az éji madaraknak saját fészkök, 1110 3, 1 | lehajtsák. Pedig - folytatá az áhítatos - a várnak, 1111 3, 1(154) | Idézetek az Újtestamentumból, Máté 3, 1112 3, 1 | serleg, hogy a tobzódó nép az én férjemet asszonynak gúnyolja, 1113 3, 1 | Sebestyén szívét tőlem és az Istentől. Nehezedjék az 1114 3, 1 | az Istentől. Nehezedjék az Úr keze reájuk! Késő éjig 1115 3, 1 | falak vakolatját, elhordatom az ajtóküszöböt, a kilincset 1116 3, 1 | csak bűnös testök érintett, az épületben maradni... Azt 1117 3, 1 | vesztegetővé leszek. Tudok én az Úr dicsőítéséért áldozni! 1118 3, 1 | megaláztattak. S boldog az én magzatom, Sára, mert 1119 3, 1 | én magzatom, Sára, mert az örök kegyelemtől eszközül 1120 3, 1 | ellene vallott. Megtagadá az ifjút; önként ment a vén 1121 3, 1 | szövetségbe lépett volna az éggel, s már az átszellemülés 1122 3, 1 | lépett volna az éggel, s már az átszellemülés pontján állana.~ 1123 3, 1 | átszellemülés pontján állana.~Jutka az ajtó küszöbén rémülve hallá 1124 3, 1 | ajtó küszöbén rémülve hallá az "allelujákat", és sokáig 1125 3, 1 | behozni a vacsorát, melyet az árva özvegy, hogy magára 1126 3, 1 | versenyezni. Ennek engedte át az egész tért.~A fejedelem 1127 3, 1 | értesítés után ő - tudniillik az udvarmester - őfensége kegyelmes 1128 3, 1 | kegyelmes parancsát jött az iránt venni, vajon szükséges-e 1129 3, 1 | annyira a testőrhöz, mint az egész környezethez szólva - 1130 3, 1 | követelendő. Utasításaimat az éjjel veszed.~- Fenséges 1131 3, 1 | Fenséges uram! - szólt az ifjú meghajlott térddel 1132 3, 1 | kiadatásán? - tudakolta halkan az íródiák.~- Hogyan? Hisz 1133 3, 1 | darabonttal és önkéntessel.~- Az egész vadászat elmarad, 1134 3, 1 | birtoka. Remélem, ott fogunk az éjjel dőzsölni. Bővelkedik-e 1135 3, 1 | fejedelemé - válaszolta Kassainak az udvarmester -, de - folytatá - 1136 3, 1(157) | Az Ótestamentum (Sámuel Első 1137 3, 1 | lantornaablaka158és agyagpadlata. Az egész véletlennél tehát 1138 3, 1 | plébános hajlékában töltse az éjt.~- Ne féltsen engem, 1139 3, 1 | Kassai -, mert őfensége az állami ügyekben tanácsomat 1140 3, 1 | ügyesen tudott Kassai és az udvarmester körül sompolygani, 1141 3, 1 | Kapronczai? - gondolá. - Pedig az ifjú a finom fogásokra aligha 1142 3, 2 | 2~Végre az udvarmester elhelyezteté 1143 3, 2 | Csulai uram, ki nem volt az éji friss légnek és a ropogó 1144 3, 2 | hálószobájában vetett, s az asztalra kétkarú, fekete 1145 3, 2 | falon függő képek - mint az első és röpkén odavetett 1146 3, 2 | nicolaiták házát, melyet az ephesusi angyal gyűlölt.162 1147 3, 2 | aki alszik, nem vétkezik.~Az udvari káplán ez okoskodására 1148 3, 2 | kiválólag befolyt. Levette és az asztalra helyzé a szalagkoszorúval 1149 3, 2 | díszlő érckeresztet, mely az ágyfő felett függött, s 1150 3, 2 | illedelemhez szokott vendég, még az öreg gazdasszony megjelenése 1151 3, 2 | imáját, s vetkezett. De midőn az ágyban hanyatt fekvék, s 1152 3, 2 | kioltsa, rémülve fedezte fel az átelleni falszögleten Loyola 1153 3, 2(162) | Nikolaiták: az efezusi ókeresztény gyülekezetben 1154 3, 2(162) | szertartásokon is részt vettek. Az Újtestamentum (János Jelenésekről 1155 3, 2 | arcára szökött, és szeméből az álom elillant. Talpra kelt, 1156 3, 2 | és prédikálna. S nincs-e az 1610-i artikulusokban164 1157 3, 2 | S avagy nem pártfogója-e az e rendnek, ki Loyola képét 1158 3, 2 | nem tudta behunyni szemét. Az álom végképp eltávozott 1159 3, 2 | erős színekkel rajzolta az igaz hit ellen megindított 1160 3, 2 | emisszáriusoktól165hemzseg az ország; úgyannyira, hogy 1161 3, 2 | csakugyan létezik. S különben is az őrködés szellemét mentől 1162 3, 2 | levelet bepecsételte, hogy az ország különböző részeibe 1163 3, 2 | gondolt a Mikesekre, kik az ő első diplomáciai szereplésének 1164 3, 2 | áldozatai fognak lenni.~Az éj a hajnalszürkületnek 1165 3, 2 | bizonytalan helyet foglalván, csak az ajk alig észrevehető mosolya 1166 3, 2 | látszott közelebb lenni az eszméléshez.~Egy őr a "nemes 1167 3, 2 | őr a "nemes társaságból" az udvarház bal oldalán kisded 1168 3, 2 | korlátnok aligha volt elégült az ággyal s a rövid alvással; 1169 3, 2 | mondá - úgy zörget, mintha az egész házat föl akarná riasztani; 1170 3, 2 | végre pedig tudakolá tőle az eltávozott testőr nevét, 1171 3, 2 | gyakran nekem, s óvatos légy az elküldésben. Szemen tartsd 1172 3, 2 | s barátsággal közelíts az idegen zsoldban álló erdélyiekhez. 1173 3, 2 | békón vitesd Törcsvárra. Itt az útipénz. A nemzet sok költségébe 1174 3, 2 | Kapronczai könnyűnek érzé kezében az erszényt, melyet a korlátnok 1175 3, 2 | védett középajtónak tart.~Az őrök tiltólag emelték fegyvereiket 1176 3, 2 | Csengetnek!"~E jelszóra felnyílt az ajtó, s Kapronczai ellenállás 1177 3, 2 | szokott vadászöltözékében ült az asztalnál, s a szentkönyvből 1178 3, 2 | áhítatosságát fejezte be. Az ajtónál mély bókkal meghajló 1179 3, 2 | gyakran, de kevés eréllyel. Az előre nem látható esetekre 1180 3, 2 | nézve minden utasításod csak az: hogy eszeden járj. A sikertől 1181 3, 2 | Köpenyébe burkoltan sétált az udvar harmatos füvében, 1182 3, 2 | Különben értsen mindenben egyet az én kedves pártfogómmal, 1183 3, 2 | mentől szilárdabbá tenni az ő helyzetét és tekintélyét. 1184 3, 2 | először kevésbé derültnek az eget, rejtélyesnek minden 1185 3, 2 | Minden utasításod csak az: hogy eszeden járj", mondá 1186 3, 3 | s e szerencsétlenségen az árva özvegy még érzékenyebb 1187 3, 3 | örömre ragadtatott, mintha az Istentől eltávozott Mikes 1188 3, 3 | ruhaszekrényt üríté ki, s nem az erszényt, mint most. De 1189 3, 3 | letévén a tűt, s gyűszűjével az előtte álló kis asztalt 1190 3, 3 | varrunk. Minden öltés egy szem az ő rabbilincséhez. A menyasszonyi 1191 3, 3 | órában a kegyetlen égből az árva virágra hullott. Szegény 1192 3, 3 | ellenkező természete van az arcnak. Minden vonala esküt 1193 3, 3 | tesz a virító ifjúságról, s az ily hamis esküt örömmel 1194 3, 3 | gyaníttatta volna, hogy az elrablás az ő egyezésével 1195 3, 3 | volna, hogy az elrablás az ő egyezésével hajtatott 1196 3, 3 | hajtatott végre, Rákóczi az anya ellenszegülései dacára 1197 3, 3 | akart tűrni, s cseréül, az egész hosszú élet kínszenvedését 1198 3, 3 | Péterhez férjhez. Ha Sára az anya egyetlen átkára magát 1199 3, 3 | néném ékesíti leányát, mint az én könyveimben a pogányok 1200 3, 3 | én könyveimben a pogányok az oltári áldozatot, mielőtt 1201 3, 3 | mielőtt leölnék.~Judit az előtte érthetetlennek látszó 1202 3, 3 | volt. Sötétkék szemeiben az ideges fény oly vonzó és 1203 3, 3 | mosollyal, mely végkifejlésben az ajkszöglet finom rezgésébe 1204 3, 3 | drágakövek! - szólt közbe az anya. - Száz florenci aranyat 1205 3, 3 | menyasszony vagy, leányom. Ha az apait, anyait mind elkölteném 1206 3, 3 | kezemet akarta megkérni.~- Az ég szerelméért, anyám, ne 1207 3, 3 | szájpadlásomra a nyelvem, midőn az első fillért nekik visszaajándékozom, 1208 3, 3 | alatt kifizetjük! Hihi! Hisz az is a tiéd. Vége a latroknak, 1209 3, 3 | Sára letépte fejéről, és az asztalra dobta a diadémot.167~~~~~~ 1210 3, 3 | leány.~- Akarom - folytatá az anya -, hogy mondja a vén 1211 3, 3 | Judit karjai közé.~Csak az anya távozása vetett véget 1212 3, 3 | folytatá hurkolását; de az asztaltól, hol a diadém 1213 3, 3 | unokahúgát, könnyeivel áztatá az aranysárga fürtöket, csókjaival 1214 3, 3 | meg a boldogság felé, és az oltáreskü az éden kapujának 1215 3, 3 | boldogság felé, és az oltáreskü az éden kapujának valódi kulcsa.~ 1216 3, 4 | Lapályosabbá lőn a vidék, gyérebbé az erdő, lanyhábbá a lég, súlyosabbá 1217 3, 4 | menyegző végre olyan volt, hol az első hajlam frigyét kötöttük 1218 3, 4 | hölgy.~- De hölgy, öcsém, s az is elég cím a hűtlenségre.~- 1219 3, 4 | Szentléleken mindenesetre az.~- Hát Bethlen Istvánnénál? 1220 3, 4 | mintha lefoglalt tagjaimat az igézetből egy igézet elleni 1221 3, 4 | börtönbe hurcolták, és az én bűnömért ő hal meg.~- 1222 3, 4 | Megint leltél ürügyet az önkínzásra! - korholá Kelement 1223 3, 4 | lappangani fogok.~- Téged az utolsó gyermek is ismer.~- 1224 3, 4 | szolgáéra ült.~- Isten veletek. Az irgalmas ég könyörüljön 1225 3, 5 | bitangként csavaroghatunk az utcákon.~- Fedelet csak 1226 3, 5 | Tarnócziné azért vitte apádhoz az alispánt, hogy alkalma legyen 1227 3, 5 | gondoltam - szólt Kelemen.~- Az én elmémben is csak most 1228 3, 5 | törnek is. Rég elfeledtem az élet becsülését. De megvallom, 1229 3, 5 | dohos volt, kinyitották az udvarablakokat.~- Már gondoljunk 1230 3, 5 | Sárára tudok gondolni, s az nem okos. Gondoljon bátyám!~- 1231 3, 5 | nem jelentjük magunkat, az első gyűrű vagy boglár árulásakor, 1232 3, 5 | állok be. Úgyis meguntam az életet, s villongós időkről 1233 3, 5 | Kapronczai! - kiáltá Mihály úr az ablaktól Kelemenhez.~A Mikesek 1234 3, 5 | eréllyel rendreutasították az oláhokat, s aztán külön-külön 1235 3, 5 | ki gondolta volna?~- Az ebéd alatt poharat üríténk 1236 3, 5 | mert egyszerre betoppant az alispánnal Tarnócziné, s 1237 3, 5 | áthatott arccal.~- Senkit az ajánlkozók sorából - folytatá 1238 3, 5 | rohant.~- Esküdjél, hogy az egész történet úgy folyt 1239 3, 5 | elősorolni?~- Csak okos ember az a János - szólt közbe Mihály 1240 3, 5 | megragadva: - Esküdjél arra az imára, melyben először mondtad 1241 3, 5 | melyben először mondtad ki az Isten szent nevét, esküdjél, 1242 3, 5 | lehet. Ki véd meg engem az emberi nem gyűlölésétől?... 1243 3, 5 | legdrágább előtted. Ki tudja, mi az? Arra a névtelen, arra az 1244 3, 5 | az? Arra a névtelen, arra az ismeretlen kincsre esküdjél, 1245 3, 5 | válaszolá Kelemen fásultan.~- De az eblelkét, nem tevé ám jól! - 1246 3, 5 | fel Mihály úr. - Hát Debrő az új udvarházzal, a drágaságoktól 1247 3, 5 | visszamegyek Erdélybe.~- Az, barátom, nem változtatna 1248 3, 5 | háríthatod el magadtól. De, az Istenért, hol van János?~- 1249 3, 5 | te miért nem válaszolsz az én kérdésemre, melyre könnyen 1250 3, 5 | Alkalmasint farkasveremben. Az Isten eleget ostoroz minket!~- 1251 3, 5 | nyergeljetek! - rivalg cselédeinek az ablakból.~- Mit akarsz? - 1252 3, 5 | Kelemen arcán szikrázott az öröm.~- De titokban szólván, 1253 3, 5 | nemigen bánná, ha Lupuj az ő követelését megtagadná, 1254 3, 5 | pártfogókat. S most Isten veletek!~Az újonc diplomata megölelte 1255 3, 6 | keletre vagy nyugatra.~Ekkor az útitáskából kivesz egy darab 1256 3, 6 | a lángon pörkölni kezdi az egyetlen eledelt, mely még 1257 3, 6 | megvidámítja a lelket, s élesíti az elmét.~- Mi tehát helyzetem? - 1258 3, 6 | veszem mértékül, akkor ő az apródoknál is alantabb áll; 1259 3, 6 | választás világos, s jelszavam az erélytelenség fog lenni. 1260 3, 6 | utána? Hisz ez annyi, mint az elfogatás!... Tömkelegben 1261 3, 6 | egy menekvés van. De, hüm, az semmivé tehet... vagy naggyá. 1262 3, 6 | veszélytől. Balgaság! Hisz az előre nem látható esetekben 1263 3, 6(171) | nélkül ezen átlépve tette meg az első lépést az egyeduralom 1264 3, 6(171) | tette meg az első lépést az egyeduralom felé. ~~~~~~ 1265 3, 6 | kegyelmetek szerencsétlen távozása az in contumatiam173elítéltetést 1266 3, 6 | convocalandó174országgyűlés az in causam attractusok175 1267 3, 6 | corrualtatását.179De engem mindig az vigasztal s quasi erigál,180 1268 3, 6 | valódi fájdalommal nevezé az öreg Mikes Zsigmond nagyuramat 1269 3, 6 | fiai bilincsben vezettetnek az igazság pallosa elébe, és 1270 3, 6 | közönynek és hidegségnek kellene az anyai szívet körülfogni, 1271 3, 6 | lépései alig bírják már az imádkozó pulpitushoz188vezetni. 1272 3, 6 | alá esett individuummal az egész ország méltó animadversiója196 1273 3, 6 | elárulná.~R.~Kapronczainak, az eléggé éles lég dacára, 1274 3, 6 | tört ki homlokán, midőn az utóiratban Rákóczi vonalaira 1275 3, 6 | mely erején felül áll.~Ő, az egyszerű testőr, mi módon 1276 3, 6 | úgy érzé, úgy látta, mint az első percben; de az ifjú 1277 3, 6 | mint az első percben; de az ifjú kedély könnyelműségénél 1278 3, 6 | Radzivil házasságát; én az ő tekintélyét mozdítandom 1279 3, 6 | ragyogott Mihály úr felé az udvari cselszövény és a 1280 3, 6 | Báthori Gábor udvarában volna az ifjúság minden igényével, 1281 3, 6 | érkezésükkor fogadá. Ha most az osztogató sorsnak elébe 1282 3, 6 | a bujdosást, a nótapört, az elkobzást, a vajda udvarában 1283 3, 7 | ismerünk, mint házigazdája, az alkonyhomály miatt félretevé 1284 3, 7 | künn mélyebb és döbbentő. Az erdőrém légben ugató kutyáival 1285 3, 7 | mellyel a nyugvó dámvad az avar füvet leszakítá, de 1286 3, 7 | zúgását hallhatta volna az a fül, mely az éj halk és 1287 3, 7 | hallhatta volna az a fül, mely az éj halk és rejtelmes beszédét 1288 3, 7 | becsületes családfő társalgását az érdemes lovaggal, ki velök 1289 3, 7 | midőn a kilenc elverése után az idő hirdetője megint régi 1290 3, 7 | apátiájába süllyedt, és csak az inga egyforma, halk ketyegésével 1291 3, 7 | mécset gyújtott, összevonta az ablak függönyeit, felszítá 1292 3, 7 | fog ma jönni - sopánkodott az öregasszony. - S minek is 1293 3, 7 | Néhány perc múlva megérkezett az erdőmester, s előrivogatá 1294 3, 7 | tudakolá kezet szorítva az erdőmester vendége.~- Be 1295 3, 7 | zaklattam lovamat. Derék állat az én hókám, másnak tán kiszakadt 1296 3, 7 | majd beszélhetünk - előzte az erdőmester meg vendége tudakolásait.~ 1297 3, 7 | komoly, aggódó tekintete.~- Az Istenért! Tán szerencsétlenség 1298 3, 7 | tudakolá fölindulással az idegen.~- Hallgasson ki 1299 3, 7 | és a gyönge is segíthet az erős baján, mint a mesében 1300 3, 7 | oroszlán talpából a szálkát.~Az erdőmester vendége mellé 1301 3, 7 | szent akaratja! - szólt az idegen hideg lemondással.~- 1302 3, 7 | férfiú, igaza van! Én még az éjjel itthagyom e csendes 1303 3, 7 | és úgy együtt tartá, mint az olvasó gyöngyeit a füzér 1304 3, 7 | előbb a történteket - szólt az erdőmester. - Józsa Péter, 1305 3, 7 | kiáltá előmbe, hogy vége az ország békéjének, mert 1306 3, 7 | békéjének, mert Pázmány érsek az egész jezsuita rendet Erdélybe 1307 3, 7 | csodálkozva tátják szájokat az idegenekre, de nem mernek 1308 3, 7 | Józsa Péter uram, nagyobb az, hogy némelyik a jezsuiták 1309 3, 7 | kettős zsolddal toborz, az Isten tudná, minő célokra. 1310 3, 7 | sem sokat adtam - szólt az erdőmester -, s éppen azért 1311 3, 7 | bírótól körülményesen értesült az egész dologról, ez meg az 1312 3, 7 | az egész dologról, ez meg az esperesnek szájából szóról 1313 3, 7 | lovag.~- Alkalmasint - szólt az erdőmester. - De a nép mindenütt 1314 3, 7 | egy híres jezsuitát, ki az országot fellázítni és a 1315 3, 7 | legbizonyosabban tudni, hogy ki az a Mikes Zsigmondnál titkon 1316 3, 7 | utakon vezetem kegyelmedet az ország széléig. Életemmel 1317 3, 7 | őrizzen - szólt a lovag az erdőmester kezét megszorítván -, 1318 3, 7 | reformált hitű vagyok. Én csak az üldözöttre és kegyelmedre, 1319 3, 7 | hozzám - szólt keserűen az erdőmester.~- Akkor hitem 1320 3, 7 | mennék tovább. Igazság-e ez?~Az erdőmester hüledezve tekintett 1321 3, 7 | kiáltá ragyogó arccal az erdőmester. - Csak tartsa 1322 3, 7 | útra indulok. Reggel kend az asztalon levelet s egy kis 1323 3, 7 | őszült meg. Mi volt nekem az élet, s mit várhatok tőle? 1324 3, 7 | vagyok, éjt!~Megölelé az erdőmestert, és az oldalszobába 1325 3, 7 | Megölelé az erdőmestert, és az oldalszobába vonult.~- Isten 1326 3, 8 | arról, mennyire ragaszkodott az élethez Móric, de az élet 1327 3, 8 | ragaszkodott az élethez Móric, de az élet teljes megvetése mellett 1328 3, 8 | csapásnak kitenni. Aztán az embereket ismervén, belátta, 1329 3, 8 | hamar talál feloldozást az aggódó lelkiismeret számára. 1330 3, 8 | pedig a nőrablás fölött az országgyűlés ítéletet fog 1331 3, 8 | míg Zsigmond úr sebére az csak égető szer volt, mely 1332 3, 8 | több vagy kevesebb, csak az éhhalál pillanatját tolja 1333 3, 8 | összeesettnek tűnt föl.~Az ő kedélye még a szokottnál 1334 3, 8 | Derülten sütött a nap éppen az asztal elé, hol Zsigmond 1335 3, 8 | megesszük mindenünket - szólt az öreg, anélkül hogy egy falatot 1336 3, 8 | essünk hamar túl mindenen. Az a Móric sem jön felénk. 1337 3, 8 | Legalább kitöröltetett az élők sorából, nem számít, 1338 3, 8 | késével mérgesen kopogtatta az őzhátat, s egy falatot le 1339 3, 8 | vegyíteni? Nyakunkon most az Isten büntetése. Bár űznének 1340 3, 8 | büntetése. Bár űznének ki az idegen bitorlók ősi hajlékunkból 1341 3, 8 | Jól ismerem vidékünkön az időjárást. Hadd legyünk 1342 3, 8 | metszett egy hatalmas falatot az őzsültből.~- Nem hozom kétségbe - 1343 3, 8 | hogy e vidéken jól ismered az időjárást, s hogy itt sok 1344 3, 8 | s hogy itt sok jég fog az őszön hullani. De Szolnok 1345 3, 8 | nejéhez Zsigmond -, ennek az embernek tíz köböl tiszta 1346 3, 8 | lehet hát velem? - dörmögé az öregúr, míg nehézkes léptekkel 1347 3, 8 | ment a mellékszobába.~- Az én derék fiam, az én kedves 1348 3, 8 | mellékszobába.~- Az én derék fiam, az én kedves Móricom! - hallá 1349 3, 8 | mindent elárul - szólt halkan az erdőmester.~- Oltalmazza 1350 3, 8 | erdőmester.~- Oltalmazza őt az ég! Kísérje útjában áldásom 1351 3, 8 | esdekelék lassan, majdnem súgva az erdőmester.~- Dehogy mérséklem! 1352 3, 8 | úr kegyelmére - válaszolá az öröm nagy kitörésén megdöbbent 1353 3, 8 | érdemetlen? Tüstént menjen az istállóba, válassza ki magának 1354 3, 8 | azok unokái elárasztandják az országot gazdákkal, mint 1355 3, 8 | szemed fényét, Ágnes, és az én büszkeségemet, a derék 1356 3, 8 | és fájdalom vegyületével az anya. - Naponként több fehér 1357 3, 8 | vártam. Ő nem boldog! De az Istenért, tán már elutazott, 1358 3, 8 | keblemre szorítottam volna!~Az anya a fürtöt szorítá szívéhez.~- 1359 3, 8 | szárnyának fedelét, mert az idő megrongálta. Ott lesz 1360 3, 8 | tartsanak, és csak amidőn az országgyűlés kimondja a 1361 3, 8 | nem kaphatják ugyan, mert az előre már Tarnóczi Sárának 1362 3, 8 | gazdagság nem boldogság, s az Isten a boldogság föltételeit 1363 3, 8 | legyenek zárva.~Ágnes amint az olvasást bevégezte, összefogá 1364 3, 8 | rebegtek.~Zsigmond úr öklével az asztalt ütögetve szólt: - 1365 3, 8 | udvarházad, malmod, és csűrödbe az idén is tíz asztagot rakattunk. 1366 3, 8 | csak élvezett. Sütkérezett az új szerencse derült, meleg 1367 3, 9 | zsémbje Naprádiné ellen.~Az árva özvegy nagy szemeket 1368 3, 9 | Juditban tapasztalt. Néha Sárát az anyai szív szorongásával 1369 3, 9 | véleményre, mely rokonuk iránt az egész országban uralkodik; 1370 3, 9 | megállíták kezét és gondolatait az átelleni ház zárt ablaktáblái, 1371 3, 9 | Sára szerencsétlen helyzete az érzékeny szívű képzelődését 1372 3, 9 | jelenetekkel ellátni, de végre az ábrándok e gazdag forrása 1373 3, 9 | unatkozott.~Lomhákká váltak az órák, restültek a percek, 1374 3, 9 | Mikes Mihály megkérte volna az ő kezét, akkor ő mit csinálna.~- 1375 3, 9 | térdre borulva ad hálát az Istennek, s imádság által 1376 3, 9 | ruhán, és iszonyúan kezdi az idegeket ingerelni. S miután 1377 3, 9 | idegeket ingerelni. S miután az ember agyagból van alkotva, 1378 3, 9 | nagy zavar és féltékenység az eskü szentségénél még hasznosabb 1379 3, 9 | amíg tartott a baj, de az Isten úgy rendelte, hogy 1380 3, 9 | tengeren vagy szárazon. Az áldozatra szánt úrhölgy 1381 3, 9 | kán fővárosába értek, hol az első cigánynő, ki tenyeréből 1382 3, 9 | Mikessel való házasság és az Erdélybe megtérés létesül. 1383 3, 9(200) | Az "ingyen" szó itt a tagadás 1384 3, 9 | költészetté válhatik, ha az egy regény befejezése, s 1385 3, 9 | E szóra a terembe lépett az idegen.~- Én a moldovai 1386 3, 9(201) | Az Amadis de Gaula című spanyol 1387 3, 9 | kegyes asszonyomhoz, kit az Isten sok szerencsével áldjon 1388 3, 9 | regényes történetben, melyet az idegen érkezésekor végzett 1389 3, 9 | mellett is keveset követelt az élettől, s néhány kecsegtető 1390 3, 9 | kecsegtető szóért annyit mondott az idegennek Sáráról, a Tarnócziné 1391 3, 9 | van kitűzve.~Ott leszek az esküvőn, fenékig ürítni 1392 3, 9 | a méregpoharat - gondolá az özvegytől búcsút vevő idegen.~ 1393 3, 10 | A szentléleki várkastély az utazók és utcagyerekek figyelmét 1394 3, 10 | vonta úgy magára, mint most.~Az udvaron nyalka lovászfiúk 1395 3, 10 | kéménye hatalmasan füstöl, s az árva özvegy Tarnócziné kevesebbet 1396 3, 10 | s érzé, hogy a szeretet az üldözésnél még kínzóbbá 1397 3, 10 | szemlélésébe, hogy csak az ebéd alatt vette észre, 1398 3, 10 | szokatlanul víg volt, s keresé az alkalmat, hogy Sárával magára 1399 3, 10 | hajú. Jelentő fekete szemei az agátnál sötétebbek. Tekintete 1400 3, 10 | Sára.~- Talán nagyon is az. De ezzel nem akarok deliségéből 1401 3, 10 | hoztak, leányom, Meggyesről. Az országgyűlés éppen esküvőd 1402 3, 10 | úrfinak nincs több menekülése. Az ő birtoka is, ne kételkedjél, 1403 3, 10 | gyanúsítod erényedet, melynek az díja.~A lány görcsös zokogásban 1404 3, 10 | Péter.~Előtte nem akarta az anya a folyamatban levő 1405 3, 10 | legrosszabb lehetséget. Ha az Isten irgalmát nem hisszük, 1406 3, 10 | határpont, melyen túl még az optimista Haller Péterrel 1407 3, 10 | mielőtt kiásatott volna az archeológia és közkíváncsiság 1408 3, 10 | szánalommal tekintett reá.~- Az én leendő napam a vallásos 1409 3, 10 | mint szavaiban.~- Csak az a kár - felelé Judit -, 1410 3, 10 | büntetésnek lesz kitéve az én kapzsi és fukar napam. 1411 3, 10 | szerencsétlenné tenni. Ilyen az önzés mérge által szeme 1412 3, 10 | bősz szenvedély ragadja az ellene inkább csak könnyelműségből 1413 3, 10 | igen elmés módot találtam az ő kijátszására, az ő lakoltatására. 1414 3, 10 | találtam az ő kijátszására, az ő lakoltatására. , ! 1415 3, 10 | midőn fölébred, ott találja. Az ártatlan teremtés bizonyosan 1416 3, 10 | lesz, huszonnégy órával az ítélet után e nyugtával 1417 3, 10 | zavart félelemmel, mint az szokott, ki egy nyilatkozat 1418 3, 10 | szenvedés, melynek Sára az anyai házban kitéve volna, 1419 3, 10 | Elgondolta, hogy Sárának az anyai hatalom alól szabadulás 1420 3, 10 | eltakarása végett volna az esküvőre és az ő nevére 1421 3, 10 | végett volna az esküvőre és az ő nevére szükség. Elgondolá, 1422 3, 10 | becsültetni akar, s kit megalázna az arája szerelméről nyújtott 1423 3, 10 | életében mély ragaszkodást az ideg ingere, a szív kéjsóvár 1424 3, 11 | elég mély borította.~Az udvarház előtt várakat raktak 1425 3, 11 | kunyhók víg gyerekei, s miután az udvaron sorban álló lakodalmi 1426 3, 11 | a drága ruhás vendégek, az előkelő urak és úrhölgyek 1427 3, 11 | órahosszat öltözködtek; de az árva özvegynek tükör és 1428 3, 11 | Ez kétségbeesésig ingerlé az úrhölgyeket, mi miatt aztán 1429 3, 11 | egyhangúakká tevé. Folyt ugyan az országos ügyekről és vadászatról 1430 3, 11 | nászkíséretnek indulnia kell.~Sára, az oltáráldozat, rég fel volt 1431 3, 11 | hogy el tudjam viselni az élet terhét!~Add, hogy ne 1432 3, 11 | tartozom!~Add, hogy higgyek az erényben!~Add, hogy ne tagadjalak 1433 3, 11 | dúsan szakadó sóhajok közt. Az istenfélő nőt Erdély főrangú 1434 3, 11 | hogy még a szépség is lehet az ég szerencsétlen ajándéka.~ 1435 3, 11 | arcán gyújtó öröm és kedv, az udvarkapun betolakodó nép, 1436 3, 11 | volna némelyiket közülök az illetlen magaviseletért 1437 3, 11 | s kik ismeretesek lévén az úri egyénekkel, a virító 1438 3, 11 | komoly, szótlan férfiú ült, s az árva özvegynek kellett a 1439 3, 11 | kinyújtá a kocsiból ujját, s az épületre mutatva mondá:~- 1440 3, 11 | lerontatom - válaszolta az árva özvegy -, mert okom 1441 3, 11 | fejtegetések közt érkezett az anya oda, hol leánya sorsa 1442 3, 11 | még sohasem szónokolt, s az egyszerű templom, melyben 1443 3, 11 | réges-régen hozzáfogott az előkészülethez, minden szót 1444 3, 11 | alá vetett asszonyi állat, az ő urához kötteték a törvény 1445 3, 11 | kötteték a törvény által, míg az ő ura él; de ha meghaland 1446 3, 11 | meghaland a férfiú, megszabadul az asszonyi állat az ő urának 1447 3, 11 | megszabadul az asszonyi állat az ő urának törvényétől."~E 1448 3, 11 | Judit, ki mellette állt, az alabástromfehér arcon kőirati 1449 3, 11 | férfiú birodalma alá", ha "az ő urának törvényei" előtte 1450 3, 11 | hogy megáldatva kalauzoljon az élet utain, soha nem tévedve 1451 3, 11 | hirtelen összeroskadt, és az egész test arccal omlott 1452 3, 11 | egészsége miatt aggódó kedéllyel az esküvő elhalasztását sürgette; 1453 3, 11 | Senki sem volt már ott.~Az esketés véghezment.~Sára 1454 3, 11 | tiszta, érthető hangon mondá az "igent".~~A menyegzői ágy 1455 3, 11 | mutatkozék; azonban vagy az orvos tudománya vagy a finom, 1456 3, 11 | tudománya vagy a finom, de az ép és kimeríthetetlen ruganyosságú 1457 3, 11 | kellett Sárának feküdnie, hogy az anya minden aggodalma nélkül, 1458 3, 11 | megnyugtatóbb vala, magának az orvosnak helybenhagyásával 1459 3, 11 | November végnapja tűzetett az indulás határidejéül.~Tarnócziné 1460 3, 12 | foszlányt vetett a zabla az út havára, s bár friss idő 1461 3, 12 | havára, s bár friss idő volt, az iramló paripa szőréről füstölgött 1462 3, 12 | messze a végítélet napja.~Az erdőmester a várba érkezvén 1463 3, 12 | várba érkezvén elbeszélte az öreg Mikes párnak, amit 1464 3, 12 | dermedve ült.~Ágnes asszony az első ijedség után a kis 1465 3, 12 | gyűrűt:~- Kérem - szólt az erdőmesterhez -, mondja 1466 3, 12 | törvényeink üldözésének, s én az ő makacs kívánságának engedtem, 1467 3, 12 | asszony. - Nekünk nincs most az udvarnál befolyásos ismerősünk.~- 1468 3, 12 | kezekre a várnagy - jegyzé meg az erdőmester.~- Őrizzen attól 1469 3, 12 | erdőmester.~- Őrizzen attól az ég!~- Engem a fejedelem 1470 3, 12 | magánál. Kassai őnagysága, az én uram, az ország legmagasabb 1471 3, 12 | Kassai őnagysága, az én uram, az ország legmagasabb tisztviselője, 1472 3, 12 | ajánlatot, s férjének fogatát az erdőmester rendelkezése 1473 3, 12 | óránál még előbb leszek az indulásra készen.~- Köszönöm, 1474 3, 12 | érette a mindenható Isten!~Az erdőmester sietett az útikészületek 1475 3, 12 | Isten!~Az erdőmester sietett az útikészületek után látni.~ 1476 3, 12 | rövid ideig tartott, s midőn az erdőmester a szobából kiment, 1477 3, 12 | ölesse meg fiunkat, aki az ő életét megmentette.~- 1478 3, 12 | oktatta a szenvedőket, midőn az önkény lábzsámolyának porát 1479 3, 12 | tudok kérni.~Zsigmond úr az átvett papírt maga elé téve 1480 3, 12 | tintatartóba a tollat, s azután az írlap fölött nyugtatá egy 1481 3, 12 | hosszú percig, s ekkor hegyét az asztalon szétzúzta.~- Száradjon 1482 3, 12 | titeket a nap szép világától, az éj szelíd csillagainak fényétől, 1483 3, 12 | tárogatók zajától? Mi mondjuk-e az ifjú szíveknek, szűnjetek 1484 3, 12 | meg dobogni! Mi mondjuk-e az erős karoknak, szűnjetek 1485 3, 12 | egy-egy marék porrá? Ó, ég! Az egyik alig huszonhat, a 1486 3, 12 | másik alig huszonnyolc éves.~Az anya erős zokogása követé 1487 3, 12 | anya erős zokogása követé az apa minden szavát.~Szünet 1488 3, 12 | gyötrő.~- De Móric fiunkat az ország törvényei szerint 1489 3, 12 | halálra fogják ítélni - rebegé az anya.~- A törvény világos, 1490 3, 12 | ide, kedvesem, a tollat.~Az öreg úr írni kezdett, de 1491 3, 12 | Kelement Fehérvárra - mond az apa.~Zsigmond úr ismét írt.~- 1492 3, 12 | kevésre becsüli - jegyzé meg az apa, folytatva írását.~- 1493 3, 12 | Ó, állj meg, állj meg, az Istenért! - kiáltá most 1494 3, 12 | szíve gyökeréig átfázva az iszonytól.~- Mit akarsz?~- 1495 3, 12 | meg két fiunkat - esdeklék az anya.~Zsigmond úr nehezet 1496 3, 12 | könnyektől homályosultak.~- Az Istenért, te a levelet folytatod? - 1497 3, 12 | levelet folytatod? - rebegé az anya, feltartva férje karját.~- 1498 3, 12 | Gabrilla bojárt - sóhajtá az anya.~- De lásd, Ágnesem, 1499 3, 12 | bevégzésével!~Zsigmond úr átesett az iszonyú munkán, s rajta 1500 3, 12 | pecsét.~Éppen akkor lépett be az erdőmester.~Zsigmond úr


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1927

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License