1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1927
bold = Main text
Part, Par. grey = Comment text
1501 3, 12 | tegnap! - zokogta, midőn az erdőmester okos tapintattal
1502 3, 12 | átkozódott maga ellen dühöngve az apa.~Kerékzörej hallatszott
1503 3, 12 | seregeit indítaná Erdélybe, az egész katolikus világ gyűlöletét
1504 3, 12 | mint nyihogó, nyüves ebet, az előcsarnokból a poroszlók!
1505 3, 12 | azt a kevés észt, mellyel az oktalan állat is meg tudja
1506 3, 12 | riasszon föl álmaimból, ha az irgalmazó szender pilláimat
1507 3, 12 | szavakat nem hallá, mert az öreg kitöréseinek kezdetén
1508 3, 12 | csatlóst lóra ültetett, hogy az erdőmester után száguldva,
1509 3, 12 | vigasztalón mondá, hogy az erdőmester nemsokára itt
1510 3, 12 | Ki lesz itt? - kérdé az agg.~- Az erdőmester. Őt
1511 3, 12 | lesz itt? - kérdé az agg.~- Az erdőmester. Őt visszahívattam.~
1512 3, 12 | megrázkódott.~- Ágnes! Ágnes! Tehát az ártatlan Ábel vérét szántad
1513 3, 12 | majdnem gyarlóság nélküli? Ha az oroszlánok vermébe dobnák
1514 3, 12 | lengyel disszidensek? Vagy tán az egész katolikus világ gyűlölete
1515 3, 12 | véleményére hajt Rákóczi.~- Az Istenért! Mindjárt egy csatlóst
1516 3, 12 | meglágyul szíve. Ó, nehéz az apának gyermekeinek fejei
1517 3, 12 | látnak, és segítséged nélkül az igaz utat el fogjuk téveszteni.
1518 3, 12 | világosította ugyan föl az igaz út iránt. Az ég felhői
1519 3, 12 | ugyan föl az igaz út iránt. Az ég felhői csendesen úsztak
1520 3, 12 | légörvényben kéjelgve himbált az ölyv, és egy percig felede
1521 3, 12 | hangzék a karszékből -, hol az a második Jób, ki annyit
1522 3, 12 | szavam nem engedi. Bízzanak az Istenben stb.~Özvegy Naprádiné~
1523 3, 12 | küldé a második csatlóst az erdőmester után.~Egy kis
1524 3, 13 | mellett azon sajátsággal, hogy az érzéki vágyakat a szív vonzalmától
1525 3, 13 | vallása a szerelem volt, a hű, az áldozó, a minden gondolatot
1526 3, 13 | lebegtek.~Keveset követelt az élettől, vagy tán igen sokat,
1527 3, 13 | sérthetetlen jogáról, s az élettörténet végzetes iránya
1528 3, 13 | karjai közé?~Elveszté színét az élet s értékét minden tárgy
1529 3, 13 | hallgassa a sok panaszt, mely az ítélet kimondása után nagybátyjának
1530 3, 13 | azok joggal számíthatnak az ő pártfogására és a moldovai
1531 3, 13 | jeltelen egyformaságára, az idő ürességére és a benyomások
1532 3, 13 | ólmos őszi legére, a halálra az életben. Sóvárogta a sivatagot,
1533 3, 13 | melynek gyér bokrairól az ágat kéz helyett a vihar
1534 3, 13 | sorompóival választják el az örökre kedvelt lényt őtőle.
1535 3, 13 | lakása volt. Tudta, hogy az új házaspár előbb a férj
1536 3, 13 | eljátszott üdvének tanyája lesz.~Az épület mogorva, sötét kinézésű
1537 3, 13 | közelíteni nem fog, s hová lépni az őrültség perce volna, van
1538 3, 13 | menyasszonyi ágyat tette.~Az udvarmester örömmel engedé
1539 3, 13 | örömmel engedé meg, hogy az ismeretlen lovag kipihenje
1540 3, 13 | nevét föl sem hozta, s midőn az udvarmester említé azt,
1541 3, 13 | ájultan összerogyni, itt az ideje a távozásnak.~Midőn
1542 3, 14 | számmal látogatták meg Bogdánt az olcsó borért, a sohasem
1543 3, 14 | legalább a kályha nem füstölt, az ablaküveget nem helyettesíték
1544 3, 14 | pofáját, domború hasát s az azt egészen befedő kockás
1545 3, 14 | tomboló deli paripákat, melyek az ő terített asztalához úri
1546 3, 14 | világosan azt jelenté, hogy az egész láthatáron még fakószekér
1547 3, 14 | egyén számára, kik közül az egyik csak vizet ivott,
1548 3, 14 | kupát, s ebédjét befejezve, az ivószoba falpadjának a meleg
1549 3, 14 | visszavonult, és csak onnan tekinté az asztalnál maradt két úri
1550 3, 14 | polturát211is kölcsön, még az Isten fiától sem. Uram,
1551 3, 14 | Punktum.~A két ifjú mosolygott az örmény ház haragos nagylelkűségén,
1552 3, 14 | magokat.~- S milyen volt az isteni Sára menyegzője?
1553 3, 14 | Péterünket. Igyál, pajtás, az isteni Sáráért. Jer, koccints!~-
1554 3, 14 | komolyan a dolgot. Hisz az korántsem bizonyos, hogy
1555 3, 14 | hogy Tarnóczi Sára, midőn az esküvőkor a pap így szólott: "
1556 3, 14 | De Tarnócziné sürgette az esketést, s az néhány perc
1557 3, 14 | sürgette az esketést, s az néhány perc múlva meg is
1558 3, 14 | megfosztott egyén dühösen rohant az idegenre, ki kardcsapásait
1559 3, 14 | Kérem alássan, még nincs az ítélet kimondva - hangzék
1560 3, 14 | legitime convictus".214~~~~~~~~De ez az ember megszökött a törvény
1561 3, 14 | csapott Kerekszegire, kit az új meggyalázás ismét bőszültté
1562 3, 14 | Kerekszegi keze fejét, hogy az zsibbadtan hanyatlott le.~-
1563 3, 14 | honárulót nem csukatja be.~- Az máskorra való! Most igazítsanak
1564 3, 14 | vadállatot főbe lövöm.~- Az igaz, amice Kerekszegi,
1565 3, 14 | megelégvő negyedik vendég, ki az eddig történteket szerény
1566 3, 14 | vagyok. Mi nem szoktunk az öldökléshez. Megfizetjük
1567 3, 14 | élő polgárok vagyunk, s ha az asszonyok fölött összecivódnánk
1568 3, 14 | szólt Mikes János.~- Na, úgy az Isten hírével csak történjék
1569 3, 14 | említé Horváth.~- Ha csak az a baj, jelenthetem alássan -
1570 3, 14 | vagyok, s magammal szoktam az operációkra és amputációkra
1571 3, 14 | volna, sürgött, csapkodta az ajtókat, s lábatlankodott
1572 3, 14 | segesvári szerény polgár pedig az ezüstmenyegzőt ünneplő korcsmáros
1573 3, 14 | oszta rendeleteket, mintha az egész telket házastul és
1574 3, 14 | siessen Meggyesre - hová az országgyűlés miatt a legtekintélyesebb
1575 3, 15 | oldalát ütögetvén.~Mily rövid az élet! Mily hiú fáradság
1576 3, 15 | melyből kikelt, röpködve, az első habba ismét bemerül!~
1577 3, 15 | s végre éjsötétté tette.~Az éj maga pedig komor, vaksötét
1578 3, 15 | messzeséget tárva föl, s az ember elhihette volna, hogy
1579 3, 15 | volna, hogy a világ csak az, mire lába tapad.~- Mit
1580 3, 15 | megkapták a kocsit, a majd' az útárokba dönték.~A dombról,
1581 3, 15 | fáklyát tartott kezében, s az egész oly lassan mozdult,
1582 3, 15 | terhelt társzekér jön.~- Úgy az árokhoz közelebb kell taszítani
1583 3, 15 | asszonynak, ha szorultságban van, az ismeretlen lovag szintoly
1584 3, 15 | szintoly pártfogója, mint az, aki színét rég hordja,
1585 3, 15 | kíséret zöme is megérkezett.~- Az Istenért! Hogy érte ily
1586 3, 15 | virító arccal, hogy csak az egészséget magát lehetne
1587 3, 15 | lehet élni. Erre élő példa az én halottam, kinek egy golyó
1588 3, 15 | keveset.~Horváth e hangra az árokba hajtotta lovait,
1589 3, 15 | nyárfalevél, Sárám! - szólt az aggódó férj, minden egyebet
1590 3, 15 | tesznek, lábát kötik be az embernek, ha a keze fáj.
1591 3, 15 | voltak a régi tudósok, kik az Ararát hegyéről szedték
1592 3, 15 | élve? - kérdezé Judit.~- Az, ki a fehérszemélyt jónak
1593 3, 15 | a fejedelem őfensége is az legyen.~- S tán még meg
1594 3, 15 | hivatása a betegápolás. Feledé az út fáradalmát, csak a szenvedőre
1595 3, 15 | Sára álmatlanul hajtá fejét az ágyvánkosra.~Pétert a szokatlan
1596 3, 15 | pusztábbnak nem találta az életet, és szíve úgy szeretett
1597 3, 15 | altassa el utolsó emlékét az örömnek, s oltsa ki végszikráját
1598 3, 15 | látásán elandalodott volna az angyal, őrjöngéssé vált
1599 3, 15 | csodálkozott és aggódott.~- Az asszonyság - szólt Zakariás -
1600 3, 15 | Magam is értek - szólt - az orvoslathoz, s hatékony
1601 3, 15 | szepegve tartóztatá vissza.~- Az Istenért, most ne. Az orvos
1602 3, 15 | Az Istenért, most ne. Az orvos minket is kiutasított.
1603 3, 15 | szomorú vagy, Judit! - szólt az új háziasszony.~- Hogyne?
1604 3, 15 | kinek történetét férjed az úton neked elbeszélte, s
1605 3, 15 | történt vele?~- Oltalmazza őt az Isten! - sóhajtá Judit,
1606 3, 15 | Tehetek-e mást? Hiszen a beteg az én idegenem volt, kitől
1607 3, 16 | szerencsésen ért Fehérvár határára. Az ostorhegyes a többinél fiatalabb
1608 3, 16 | Küküllőváron, hol erdőmesterünk az uradalmi istállóból rögtön
1609 3, 16 | egyszerre érkezzék meg. Az óra is, melyben Mikes Zsigmond
1610 3, 16 | elfogadásokat szokott tartani.~Az egyszerű fővadásznak, mert
1611 3, 16 | fővadásznak, mert régen az erdő fenntartására senki
1612 3, 16 | fenntartására senki sem gondolt, s az erdőmester csak a nagyúri
1613 3, 16 | volt, nem sok időbe került az öltözködés, s könnyen lehetett
1614 3, 16 | könnyen lehetett legelső az elfogadó terem előszobáiban.
1615 3, 16 | szultán haragját vonhatná az ő fejére is. Az erdélyi
1616 3, 16 | vonhatná az ő fejére is. Az erdélyi urak a fejedelmeknek
1617 3, 16 | kerül a dolog, de ha mégis az esetlegek legrosszabbika
1618 3, 16 | Annál inkább vala szüksége az ország közhangulatára figyelni.
1619 3, 16 | de csak addig, míg mások az ő kártyájába nem tekinthetnek.
1620 3, 16 | fordította.~Nem kelle soká várni. Az árva özvegy pontban tizenkét
1621 3, 16 | megérkezés után rögtön eltűnt; az ostort magával vitte, félévi
1622 3, 16 | kegyes asszonynál hagyá.~Az erdőmester elbámult a Mikes
1623 3, 16 | soha egybe nem ütköztek az ő érdekeivel. Móric nem
1624 3, 16 | három ujjal: - Esküszöm az egy élő Istenre, ki atya,
1625 3, 16 | időre megérkezett.~Nem lehet az udvari káplánra ráfogni,
1626 3, 16 | terveik felől csakhamar még az értelmesebb körökben is
1627 3, 16 | rendkívül bosszantá, hogy midőn az egész világ egy, a fejedelmi
1628 3, 16 | egy, a fejedelmi széket és az ország nagy többségének
1629 3, 16 | főispán, ki köszvénye miatt az országgyűlésre nem mehetett
1630 3, 16 | értesítéséhez adnektálta222az udvari pap levelét is, melyet
1631 3, 16 | pap levelét is, melyet ez az egyházmegye espereséhez
1632 3, 16 | hogy rögtön fedezze föl az egész nagy összeesküvést,
1633 3, 16 | egész nagy összeesküvést, ha az létezik, vagy nevezze meg
1634 3, 16 | haszontalan gúnyolódót, ki az ő papi buzgóságával visszaélve,
1635 3, 16 | tegyen tehát? Elmondja-e az igazat, hogy tudniillik
1636 3, 16 | látott két jezsuitát; azt, ki az udvarmester plébánosa hálószobájának
1637 3, 16 | s még nehezebben akart az elfogultságból kibontakozni,
1638 3, 16 | midőn legátus223korában az első prédikációt mondá.
1639 3, 16 | anyagot a nép közé, s én az alapot akarom tudni - szólt
1640 3, 16 | szállásához ért, sorban előhordá az ószövetségi fő- és kisebb
1641 3, 16 | kisebb prédikátorokat, kik az uralkodók kegyét s amiatt
1642 3, 16 | vértanúkra is tévedt, kiket az imperátor poroszlói olajban
1643 3, 16 | lelki szemeit hosszasan az e kategóriába tartozó példákon.
1644 3, 16 | kategóriába tartozó példákon. Az országgyűlés megnyitásakor
1645 3, 16 | De minden hegynek, habár az Ararátnál nagyobb volna
1646 3, 16 | Csulai bánatját enyhíté, sőt az első percben ujjongássá
1647 3, 16 | percben ujjongássá változtatta az a hit, hogy a hajdúknak
1648 3, 16 | egy jezsuitát befogni, és az fegyveresek közt vitetett
1649 3, 16 | csináljak ott oltárt annak az erős Istennek, ki meghallgatott
1650 3, 16 | ki meghallgatott engemet az én nyomorúságomban, és velem
1651 3, 16 | nyomorúságomban, és velem volt az úton, amelyen jártam.224~~~~~~
1652 3, 16 | menté meg. Eszerint pedig az egész jezsuita-zaj megint
1653 3, 16 | vissza. Csulai röstellte az ügy fejlődését, szerette
1654 3, 16 | oly késő idő volt, midőn az ember családkörben szeret
1655 3, 16 | családkörben szeret lenni; de az árva özvegy a nagy férfiút,
1656 3, 16 | árva özvegy a nagy férfiút, az egyház oszlopát látogatásával
1657 3, 16 | nevét titkolja, ezáltal az igazságnak feje fölött villogó
1658 3, 16 | sajátszerű kapcsolatánál fogva, az egész szerzetből legkevésbé
1659 3, 16(224)| Az Ótestamentum (Mózes Első
1660 3, 16(224)| Béthelben emelt oltárt "az erős Istennek". ~~~~~~
1661 3, 16 | ammoniták.225S rontsa meg az Úr őket fegyverének élével,
1662 3, 16(225)| Az Ótestamentum (Mózes Első
1663 3, 16 | Törvényeink nótán marasztják az Erdélybe jövő jezsuitát.
1664 3, 16 | nagyasszonyom! - szólt Csulai. - Az országrendek, midőn a tudvalevő
1665 3, 16 | egyetértés ne háboríttassék meg. Az izgatást kitilták, a békét
1666 3, 16 | Ők nem kívánhaták - mert az Isten törvényei ellen fellázadt
1667 3, 16 | arasszal beljebb esvén, az erdélyi fejedelem uralmához
1668 3, 16 | A jelen kérdésben a súly az izgatás eszméjére van vetve,
1669 3, 16 | szüléit akarta látni, tán az életben utoljára. S mióta
1670 3, 16 | kegyelmednek ezt mondom az üdvözítővel: "Ne akarjatok
1671 3, 16(226)| Siserának, az ótestamentumi zsidó népre
1672 3, 16(227)| hatására megkeresztelkedett, s az új neve Paulus lett. ~~~~~~
1673 3, 16(229)| tündér nővére; Parceval az ún. Kerekasztal lovagjainak
1674 3, 16 | állhatok elő. Kálvin volt az, ki a hitvallását ostromló
1675 3, 16 | megcsókolta és testvérének nevezé. Az ráfogás, hogy máglyán égettette
1676 3, 16 | meg őt. Milyen rágalmazók az emberek! De kegyelmed erről
1677 3, 16 | hallott semmit. Kósza hír az egész! Különben legyen szíves
1678 3, 16 | Jó éjszakát, püspökség!~Az alárendelt helyzetű egyének
1679 3, 16 | Elmondá, hogy Mikes János még az ő Moldvába érkezése előtt
1680 3, 16 | hiányos útmutatást adhattak az irányról, mely felé távozott.
1681 3, 16 | könnyű volt Kapronczainak az alázatos előterjesztést
1682 3, 16 | ruházott volna, s annál kevésbé az óvatos és gyanakodó fejedelem.
1683 3, 16 | Fenséged így szólt hozzám: »Az előre nem látható esetekre
1684 3, 16 | nézve minden utasításod csak az, hogy eszeden járj. A sikertől
1685 3, 16 | Alázatos esdeklésem csak az, hogy kegyeskedjék fejedelmi
1686 3, 16 | Meggyesre küldék e levelet.~Az első benyomás, melyet olvasásakor
1687 3, 16 | diákhoz -, egyszerre akar az ugorkafa tetején lenni.
1688 3, 16 | dolmány is, melyet hord, az enyém. Üttessem le fejét.
1689 3, 16 | kárpótlás lesz számomra az ő ostoba feje, ha miatta
1690 3, 16 | Lupujt még ő akarja rászedni! Az ágrólszakadt szeleburdi!
1691 3, 16 | S ne intézkedjem semmit az ő közelebbi leveléig? Várhatunk
1692 3, 16 | diák behozta iratát.~- Tedd az asztalra, s jöjj egy negyed
1693 3, 16 | akárkit küldök Lupujhoz, az "post festa"232érkezik meg.~
1694 3, 16 | válaszolá térdre borulva az erdőmester -, de egy alázatos
1695 3, 16 | alázatos instánciát jöttem az én nagyságos fejedelmem
1696 3, 16 | legkegyelmesebb lábai elé tenni. Az Isten éltesse sokáig fönségedet
1697 3, 16 | udvarmesterünknek benyújtani.~- Az uralkodók az Isten földi
1698 3, 16 | benyújtani.~- Az uralkodók az Isten földi képviselői,
1699 3, 16 | képviselői, s mi, kálvinistákul, az Istenhez magához is közvetlenül
1700 3, 16 | törte fel a levelet, de az aláírásra tekintve kedvetlenül
1701 3, 16 | Micsoda gyűrűt?~- Mely az alázatos folyamodványhoz
1702 3, 16 | levelén végig.~- Hol a gyűrű?~Az erdőmester átadá.~Rákóczi
1703 3, 16 | fiskalitásokat kötöttem ki. S mit ér az egész gyűrű? Legfelebb hatvan
1704 3, 16 | Rákóczi ujjára vonta a gyűrűt.~Az erdőmester e különös flegmán
1705 3, 16 | fegyveres kíséret mellett küldöm az ország szélére.~Erdőmesterünk
1706 3, 16 | ország szélére.~Erdőmesterünk az angyalok énekénél is édesebb
1707 3, 16(232)| Az alkalom elmúltával, elkésve. ~~~~~~
1708 3, 17 | parancsát várja a börtönőr az erőszakkal elvezettetés
1709 3, 17 | odahagyni? Tudod-e bizonyosan?~- Az előteremben van a börtönőr.~-
1710 3, 17 | mondtuk: próbálja meg künn az audiencianyerést. Ő mondá:
1711 3, 17 | mégis, saját tulajdonom, az én határozott akaratom dacára,
1712 3, 17 | szüksége van a fejemre, hogy az 1588., 1607. és 1610. évi
1713 3, 17 | Erdélybe fognak jönni. Mert van az életnél az életben magasabb
1714 3, 17 | jönni. Mert van az életnél az életben magasabb tekintet
1715 3, 17 | bókkal kíséré Móricot, hogy az elfogadási terem roppant
1716 3, 17 | keble fölött összefogta:~- Az ephesusi alvók egyike vagyok-e
1717 3, 17 | ébredtem föl? Ruháimon nincs az aluvás penésze. Az évek
1718 3, 17 | nincs az aluvás penésze. Az évek egy perccé olvadtak,
1719 3, 17 | érté a szenvedélyeket, mik az árva özvegy keblét mozgatták,
1720 3, 17 | Tarnócziné büszkén ment ki az előcsarnokból; de érzé,
1721 3, 17 | és új divatokat hoz be, s az elfogadási szertartásokat
1722 3, 17 | legdelibb nők koszorúja ropja az oláh nemzeti táncot... Őfenségének
1723 3, 17 | tévedésbe kell hoznom; de már az első napokban sejtém, hogy
1724 3, 17(235)| I. Rákóczi György fia, az erdélyi és magyarországi
1725 3, 17 | parancsot adtam ki ellene.~- Az nem okoz neki kárt, fenséges
1726 3, 17 | lázrohamok közt szakadatlanul az ő nevét emlegeti... Úgy
1727 3, 17 | szintén parancsot adand az udvarmesterének, hogy egyik
1728 3, 18 | halljam-e megint tomboló örömét az utált családnak? Miért mondá
1729 3, 18 | Istenét, és nem cselekedjél az ő cselekedetek szerint,
1730 3, 18 | eltörjed és apróra rontsad az ő bálványokat?"237Miért
1731 3, 18 | még inkább súgá sejtelme, az üldöző szellem, az új ellenség,
1732 3, 18 | sejtelme, az üldöző szellem, az új ellenség, miként nyomról
1733 3, 18 | Nyugtalanságát a perc növeli, az órák óriássá képezik.~Hasztalan
1734 3, 18 | fogná leánya temetésén.~Mert az ő valódi családja a gyűlölet
1735 3, 18 | Ne lássam házamat, míg az öröm virágfüzéreivel nem
1736 3, 18 | akinek nem mondott gonoszt az Úr, és miért átkoznám azt,
1737 3, 18 | miért átkoznám azt, kit az Úr nem átkozott"...238Borzasztó,
1738 3, 18 | De meg fogja őket átkozni az Úr; rájok nehezedik keze!
1739 3, 18 | gyönge, gyűlöleted ájult az események rohanó küllői
1740 3, 18 | csoportozatokban tolongott a nép az utcákon. Minden száj csak
1741 3, 18 | Eblelkű cudarja - rivalgott az árva özvegy -, mióta lett
1742 3, 18 | özvegy -, mióta lett a tied az én fogatom? Mi közöd hozzá,
1743 3, 18 | le. Messzünnen szaladtak az útról félre a jámbor meggyesi
1744 3, 18 | leányának először adhassa tudtul az örömhírt, s midőn egy óranegyedig
1745 3, 18 | jugerumokat,239melyeket leánya az ítélet kimondásával jegyajándékul
1746 3, 18 | kényelmes és lanyha úr, az alapjában igazságtalan pör
1747 3, 18 | lehetne kölcsönözni, s amit az uzsora el nem nyel, minor
1748 3, 18 | és terjeszkedni? - szólt az árva özvegy hevében egészen
1749 3, 18 | oszlopokban emelkedett föl az előtérben egy kis helység
1750 3, 18 | tökéletesen rendezhetném, s ha az öreg Mikesek közül akár
1751 3, 18 | közül akár a férj, akár az asszony a csapást, mely
1752 3, 18 | szerzeménye örökösévé nevezte, én az özvegyév lefolytával sem
1753 3, 18 | Sárát, hogy lakozzék megint az én egyszerű, csendes hajlékomban,
1754 3, 18 | Mikes-véren szerzett jegyajándék az ő kezére kerülhessen.~Előbb
1755 3, 18 | de válóper nélkül, hogy az özvegyi tartástól ne fosztassék
1756 3, 18 | maradni?~Így álmodozott az egyiptomi kövér esztendőkről
1757 3, 18 | visznek börtönbe?~- Hát az apám lelke tudja-e?~- Ej,
1758 3, 18 | prikolics244hordaná el lúdlábon az asszonyt! Hát miért diffamálja245
1759 3, 18 | fejedelem rabjait? - szólt az egyik karabélyos.~- Csak
1760 3, 18 | jönni, hogy egy más világnak az élő emberi szívhez nem férhető
1761 3, 18 | keservben áradozó keble.~Az árva özvegy kocsisa nógatá
1762 3, 18 | ütött a nyergesre.~Mert az én ellenségimet~Megtérítéd,
1763 3, 18 | nyergest és a mellettet.~Az pogányokat megfeddéd,~Az
1764 3, 18 | Az pogányokat megfeddéd,~Az gonoszokat elvesztéd,~Semmivé
1765 3, 18 | gonoszokat elvesztéd,~Semmivé tőd az ő nevöket,~Teljességgel
1766 3, 19 | játszik, érdekel minket.~Az országtanácsos írószobáján
1767 3, 19 | foszlányaival nem díszítve. Az óriási tintatartó szőke
1768 3, 19 | szükség, érintkezhetik.~Az írószobából jól simuló falajtó
1769 3, 19 | szépnemhez tartoznék is, mi az illem iránti hódolatból
1770 3, 19 | polgárai sem gondolták még az estét késő éjnek.~Péter
1771 3, 19 | szereplése szükségessé vált.~Az ágy, hála a szenteknek,
1772 3, 19 | darabontok őrmesteréhez, ettől az orbai dúlóhoz, tőle Mikes
1773 3, 19 | koszttal élhet. Mit ügyel rá az a szomorú úr, ki szemét
1774 3, 19 | kilincsén úgy ottfeledte, hogy az udvarmester félt, hogy igézettel
1775 3, 19 | beszél kend?~A komornyik az ágyba emelte urát, és válaszolá: -
1776 3, 19 | Magam is szeretném tudni! Az udvarmester midőn bevezeté
1777 3, 19 | akar halni, nem szokott az üres fecsegésekre figyelni.~
1778 3, 19 | félig nyitva volt.~- Ő, ő az! - tört ki egy fájdalomhang
1779 3, 19 | Vékony köhécseléssel kezdte az új nap robotját.~De egyszerre
1780 3, 19 | hallgatódzék, beszorítá ajkait, az erőlködés miatt tódult arcára
1781 3, 19 | nem vala tréfa, igyekvék az átkozott ajtóhoz közelíteni,
1782 3, 19 | gondoskodással tekintett az ajtónyíláson az ágy felé.
1783 3, 19 | tekintett az ajtónyíláson az ágy felé. A kárpit félre
1784 3, 19 | hálószoba közepén volt.~Nejét az ajtó mögötti karszékben
1785 3, 19 | szenvedés volt írva, mennyit az érzéketlenség szeme sem
1786 3, 19 | nélkül végigolvasni, mennyit az emlékkői márványba nem véshet
1787 3, 19 | aludnia kell.~Haller betevé az ajtót, s oly halkan, mint
1788 3, 19 | legpusztább faluban. Ez az épület is sötét, nehézkes
1789 3, 19 | akarok mindaddig élni, míg az Isten magához szólít. S
1790 3, 19 | feleségét legszebbnek mondják. Az első zene, mely kis lábadat
1791 3, 19 | titkos borzalom fogja el az embert, midőn jeltelen és
1792 3, 19 | enyeleg. Péter, ne beszéljünk az örömökről!~Valami leírhatatlan
1793 3, 19 | terült Sára arcára. Fölkelt az asztaltól, hogy szobájába
1794 3, 19 | körlevélre mutatott, s Haller az írószobába ment, hogy a
1795 3, 19 | a levéllel, Zakariás!~- Az Isten szerelméért, mi történt? -
1796 3, 19 | Vakmerők! Potomba veszik az életet! Nem jó keresztyének!
1797 3, 19 | a fejedelem értesülvén, az egész országban elfogatási
1798 3, 19 | nem ígéred, hogy megmented az ő életét.~- Vérem hullásával
1799 3, 19 | szorongással esdeklék:~- Az Istenért, csak ide ne hozzátok
1800 3, 20 | Haller Péterné? - kérdé az őt üdvözlő háziúrtól.~-
1801 3, 20 | mert, mint szabadkozott, az elsőség e házban és ily
1802 3, 20 | leányát illeti.~Haller Péter az "ünnepélyes" szóra megijedvén,
1803 3, 20 | míg először ő nem beszél az anyjával.~Alkalmasint Mikeséket
1804 3, 20 | egymás után csattogtatá az ajtót. - Megsúgom nőmnek,
1805 3, 20 | Megsúgom nőmnek, hogy az elkobzandó jószágok becsárát
1806 3, 20 | útra indulok. S bármit mond az anya, nincs mitől tartson.~
1807 3, 20 | jószágrészek királyi adományosa!~Az utolsó borzadály nyargalt
1808 3, 20 | a magadé. Mert, leányom, az istentelen családot te tevéd
1809 3, 20 | tettök rajzát, hogy tudja meg az egész világ, és ne feledje
1810 3, 20 | tekintettől megdöbbenve.~- Az Istenért, hallgasson, néném! -
1811 3, 20 | Haller.~- Ő vendéged és az én anyám! - szólt Sára,
1812 3, 20 | ott!~Kezeivel a földre és az égre mutatott. - Jó éjt,
1813 3, 20 | s ezzel eltűnt.~Judit az ajtó melletti nyílt almáriomon
1814 3, 20 | elérhesse; de midőn már az írószobában volt, Sára a
1815 3, 20 | sehol, de amelyet képzetében az árva özvegy a kemence mellé
1816 3, 20 | bizony! Hogy szép felesége az ő majomképébe szerelmes?
1817 3, 20 | igen rossz előjel, s hogy az előteremben ő legkevésbé
1818 3, 20 | oly modorban magát, mely az udvarnál még csak bebocsáttatásra
1819 3, 20 | választani Sárának élettársat! Az embert szenvedélyei a határzó
1820 3, 21 | megszánt volna!~- Bizonyosan az anya szívtelensége mélyen
1821 3, 21 | karját nyújtva.~Amint pedig az ajtóhoz értek, Judit történetesen
1822 3, 21 | alól. - Haller! Nézzen erre az almáriomra!~Judit mintha
1823 3, 21 | kifejezéssel egy ponton.~- Juditom, az Istenért, talán rosszul
1824 3, 21 | Judit végigvonta kezét az almáriom irányában, s ajkai
1825 3, 21 | ki a keresett szó.~- Mit? Az Istenért! - tudakolá a sápadt
1826 3, 21 | magát a falajtóra úgy, hogy az beszakadt testének súlya
1827 3, 21 | hálószobája bejáratához; Judit az asztalról fölkapva a csengettyűt
1828 3, 21 | sürgés-mozgás hangzott a háttérben.~Az ajtó nem engedett a háziúr
1829 3, 21 | nagyságos úr!~- Törd be az ajtót!~Erőlködék. - Nem
1830 3, 21 | Törjétek fel bárdokkal az ajtót!~A cselédek nyargaltak
1831 3, 21 | Végtelen idővel utóbb - az emberek csak egy óranegyednek
1832 3, 21 | árva özvegy mondotta ezt az imádkozók háta mögött állva,
1833 3, 21 | helyzetben.~- Vessétek ki az őrültet!~- Ne bántsátok,
1834 3, 21 | őrültet!~- Ne bántsátok, ez az anyja!~- Tigris, halottat
1835 3, 21 | magatok tudjátok, hogy ez az átkozódó: Tekintetes, Nemzetes
1836 3, 21 | édesanyja.~Haller Pétert az átok és a zaj a földről
1837 3, 21 | vegyületéből fogamzott-e az ádáz jelenet, mely ördögi
1838 3, 21 | átkozhatta meg halottágyán őt az anya! Oly szívet, mely erre
1839 3, 21(248)| nőalakjának fejét, amelynek láttán az emberek kővé dermedtek. ~~~~~~
1840 3, 22 | történt a borzasztó tény, mely az anyát leányától ugyan, de
1841 3, 22 | lázítá fel vallásosságát az öngyilkossági bűn? Nem könnyű
1842 3, 22 | való határait kijelölni. De az bizonyos, hogy a fösvénységen
1843 3, 22 | elviselhetetlenebb volt az a gondolat, hogy egy Tarnóczi
1844 3, 22 | hatás együtt átkoztatá meg az anyával a lány holttestét,
1845 3, 22 | közérzésekből, melyek nélkül az emberiség nem tudná magát
1846 3, 22 | tudná magát fenntartani, s az erkölcsi rend kihaltával
1847 3, 22 | átkait; de midőn a szolgák, az engedelmességhez szokottak
1848 3, 22 | könnyeket ontók lázadtak fel az "anya-tigris szíve" ellen,
1849 3, 22 | undorral tekintettek: ó, akkor az árva özvegy nem volt többé
1850 3, 22 | szobából, lopva lépdelt az alig világított folyosón,
1851 3, 22 | arca fölemelésére. Aki most az ő vonalaira tekintett volna,
1852 3, 22 | szobát, hová Sárát vitték. Az anyának hosszasan függött
1853 3, 22 | életet adott... és halált. Ő az anya és a magzatgyilkos,
1854 3, 22 | nő Szaturnusz.249Ó, Sára! Az ablak homályosult-e el,
1855 3, 22 | asszony hangja. Judit kesereg az anya helyett, ő tépi köntösét,
1856 3, 22 | könnyeit. El, el innen!~Az árva özvegy Tarnócziné nesz
1857 3, 22 | nesz nélkül lassan ment az istállóhoz, be-benézett
1858 3, 22 | istállóhoz, be-benézett az ajtókon kísértetileg, vértelen
1859 3, 22 | fukaran osztott sugarakat az útra és környékre. Suhamlott
1860 3, 22 | különös szeszélyei vannak az éjnek, hogy néző szemünk
1861 3, 22 | bántja a halott anyját, s az, hogy még rosszabb behunyni
1862 3, 22 | ellened, anyám, sem itt, sem az égben!" Gyermekem, megtarthatod-e
1863 3, 22 | Tarnócziné azon helyre, hol az előbbi napon szilaj elragadtatással
1864 3, 22 | alatt szívedet? - sóhajtá az anya, s folytatá rá a bosszút
1865 3, 22 | Oly pokoli nevetés hangzék az árva özvegy ajkairól, mely
1866 3, 22 | megint a zsoltárból énekelé:~Az pogányokat megfeddéd,~Az
1867 3, 22 | Az pogányokat megfeddéd,~Az gonoszokat elvesztéd,~Semmivé
1868 3, 22 | gonoszokat elvesztéd,~Semmivé tőd az ő nevöket.~Teljességgel
1869 3, 22 | semmi ilyest nem látott. Az emberek tolongtak, azonban
1870 3, 22 | ki-ki dolga után indult, az országgyűlési uraktól kezdve
1871 3, 22 | akasztanak - válaszolá ez.~Az árva özvegynek az akasztás
1872 3, 22 | válaszolá ez.~Az árva özvegynek az akasztás nem volt ínyére,
1873 3, 22 | nemesembert bárddal végzik ki. De az ő gyűlöletében még a hihetetlen
1874 3, 22 | Egy kocsist, ki asszonyát az úton megölte.~- Hajts hamar
1875 3, 22 | meglepetéssel Tarnócziné.~Az országgyűlés miatt nem volt
1876 3, 22 | poggyászait behordák, hogy az időt használja, a városban
1877 3, 22 | itt a börtön?~- Forduljon az asszony jobbra, s az első
1878 3, 22 | Forduljon az asszony jobbra, s az első utcában bal kézre megtalálja.~
1879 3, 22 | Tarnócziné a börtönhöz ment.~Az apró ablakok sűrű rostéllyal
1880 3, 22 | alkalmatlannak fogja találni.~Az árva özvegy hosszasan édelg
1881 3, 22 | másikat.~- Képemről láthatja az asszony, hogy székely vagyok.~
1882 3, 22 | született szász-e kend?~- Az vagyok! - válaszolt a most
1883 3, 22 | Meggyesen?~- Csak egy, s még az is igen sok számunkra. Mi
1884 3, 22 | békés alattvalók vagyunk, az adót megfizetjük, és senki
1885 3, 22 | legények nyargaltak ki s be, az árva özvegy béketűrését
1886 3, 22 | nyugalmát háborították, midőn az új vendég kinyitván az ajtót,
1887 3, 22 | midőn az új vendég kinyitván az ajtót, a küszöbön vizsga
1888 3, 22 | s azzal ölelésre siet.~Az árva özvegy hátralépett;
1889 3, 22 | árva özvegy hátralépett; de az ölelést nem háríthatá el.
1890 3, 22 | nem háríthatá el. Pedig az úrhölgy, ki őt keblére szorítá,
1891 3, 22 | Tarnócziné azon hitben, hogy az eltűnt korra célzással sebet
1892 3, 22 | palotahölgy -, mert lovagom, mint az udvari orvos mondá, igen
1893 3, 22 | beteges állapotot árult el.~- Az ifjú palotahölgyek - kezdé
1894 3, 22 | szememet, ha szép bajnokomat az egész télen ágyban fognám
1895 3, 22 | hírnöktől a levelet átvevém, az egész városon minden vagyonosb
1896 3, 22 | Tarnócziné felé fordult. - Az Istenért, Rebekka! Mi bajod?~
1897 3, 22 | kifejezésűek valának.~- Az orvosért futok - szólt a
1898 3, 22 | szükség - hebegé alig érthetőn az árva özvegy -, csak a fejem
1899 3, 22 | tekintetében fölvillant az öröm sugára.~A palotahölgy
1900 3, 22 | alatt öt délceg ló volt az árva özvegy kocsijába fogva.~-
1901 3, 22 | kalandor iránti szerelemből.~- Az Istenért, hisz ő, ha nem
1902 3, 22 | Szegény asszony! Őrültté tevé az anyai fájdalom! - sóhajta
1903 3, 22 | tartalmát, s a dénártól az aranyig minden pénznem tarka
1904 3, 22 | kocsi, mondod. Nem baj, az én nyakam törik ki; te nyeregben
1905 3, 22 | gondviselés szigorú volt az árva özvegy iránt. Nem tört
1906 3, 22 | Én örök életű vagyok; de az emberi nem változik mindig;
1907 3, 22 | kétségbeeséssel!" Könnyei omlottak az árva özvegynek. Rosszul
1908 3, 22 | kellett rajta történni, mi az erős testből éveket lopott
1909 3, 22 | testből éveket lopott ki, s az erős lelket lággyá hangolta.
1910 3, 22 | Roskadtan ült a kocsiban, az állomásoknál nem volt sem
1911 3, 22 | csakugyan kezdett alkonyodni, s az időnek pályahosszán hibátlanul
1912 3, 22 | sugarak vadon tekintettek az özvegy lelkébe. - Hajts
1913 3, 22 | Miként hathata kedélyökre az ítélet? Zsigmond bővérű,
1914 3, 22 | körülvett kocsit, melyet az anya a kivégeztetés előjeléül
1915 3, 22 | leányomat! Ne idézzétek föl az árva bánatot, midőn a bosszú
1916 3, 22 | kapuhoz ért.~Teli kocsikkal az udvar. Csillog-villog a
1917 3, 22 | sokkal inkább, mint Szebenben az a szoba, hol Sára feküdt...
1918 3, 22 | vonult Tarnócziné, várva az első kilépőre, hogy előhíreket
1919 3, 22 | egészséges, mint a makk.~- S az asszony?~- Virít.~- Miért
1920 3, 22 | Heródiás leányainak korából!~Az erdőmester egy tagolatlan,
1921 3, 22(249)| Az idő és a termékenység istene
1922 3, 23 | Meggyesre küldé, úgyhogy az csak formaság tekintetéből
1923 3, 23 | tekintetéből nem hirdettetett ki az ítélethozás napján. Ezen
1924 3, 23 | Zsigmondéknak, még mielőtt az ítélet híre megérkeznék.~
1925 3, 23 | viszálya a moldvai vajdának az oláhországival. Rákóczi
1926 3, 23 | is némi puskatűzváltás. Az első összekoccanásban az
1927 3, 23 | Az első összekoccanásban az erdélyi tábornak csak egy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1927 |