Part, Par.
1 1, 2 | komé!19Ki lehet ez az úr? - kérdé társától egy góbé20ki tinaját
2 1, 2 | béres.~- Tán tátos24is? - kérdé kíváncsian a szolgáló. -
3 1, 2 | állva.~- Mit mondotok? - kérdé az ispán, ki a végszavakból
4 1, 2 | Mikes Mihály uram háza? - kérdé lovagunk, kezével a szembetett
5 1, 4 | közt.~- S te ismered őt? - kérdé ragyogó arccal Mihály.~-
6 1, 4 | szereted Tarnóczi Sárát? - kérdé fölindulással János.~- Ha
7 1, 4 | visel.~- Garázda, iszákos? - kérdé ismét János.~- Bár volna,
8 1, 6 | gyermekem öltöztetni? - kérdé Naprádiné, azon kecses elbágyadással,
9 1, 8 | érinteni.~- Segítsek? - kérdé Judit.~- Menjünk kocsin.~-
10 1, 8 | udvarból.~- Merre forduljunk? - kérdé húgától Judit, midőn a kapu
11 1, 9 | Tetszik-e neked Kelemen? - kérdé Judit, miután magáról már
12 1, 10| Mi baj? Micsoda lárma? - kérdé azon hangon, melyet ő az
13 1, 10| várba.~- Hol van a hírnök? - kérdé egy nehéz lélegzetvétel
14 1, 12| kaland alatt.~- S mikor? - kérdé gépileg János.~- Hát Katalin
15 1, 13| öltözködni szeret.~- Házias-e? - kérdé Haller.~- Kitűnő ízléssel
16 1, 13| halálsápadt lett.~- S a levél? - kérdé Haller.~- Azt nagysád elvette
17 1, 13| hogy feledje kit szeret? - kérdé Haller fojtott hangon.~-
18 1, 15| le a villám.) - Önnek? - kérdé Judit rosszul színlelt csodálkozással. -
19 1, 15| Sára nem szegült ellen? - kérdé Haller komolyan.~- Vonakodott,
20 2, 1 | De miért éppen ők? - kérdé az idegen.~- Mert legközelebb
21 2, 2 | medve más utat keres? - kérdé csodálkozva az erdőmester.~-
22 2, 2 | látogatásunkra jöhessen? - kérdé az idegen.~- Ha meg nem
23 2, 2 | beszélni.~- Melyik Mikes? - kérdé Csulai, szemeit a szentkönyvből
24 2, 2 | szokottnál valamivel élénkebben kérdé az íródiáktól: - S honnan
25 2, 2 | királybíróval sógor.~- És jelleme? - kérdé a fejedelem.~- Ravasz s
26 2, 2 | nevét olvasá.~- Ő is? - kérdé megdöbbenéssel a fejedelem.~-
27 2, 3 | Templomokat foglaltak el tőlök? - kérdé Rákóczi.~- Kettőt - szólt
28 2, 4 | Mit? Csak az erszényt? - kérdé Rákóczi az idegen durva
29 2, 4 | akarnak megint jönni? - kérdé a vén fukar, egészen elképedve.~
30 2, 4 | uram házától a Mikes-vár? - kérdé most az udvarmestertől a
31 2, 5 | hogy viselte magát Sára? - kérdé ez Jánostól, semmit sem
32 2, 7 | csakugyan szerette Kelement? - kérdé János.~- Fiam, miért nem
33 2, 8 | Hát az eddigi jelek? - kérdé képéből kikelve az apa.~-
34 2, 10| messze vidékre távoztak el? - kérdé a fejedelem.~- Csak a szomszédban
35 2, 10| kisebbik fiúnak neve? - kérdé Rákóczi most Ágnes asszonytól.~-
36 2, 10| melyik rendbe lépett? - kérdé Rákóczi.~- A Jézus rendjébe! -
37 2, 10| reszketnek.~- Mi dolog? - kérdé Rákóczi.~Senki sem felel
38 2, 11| Igaz-e a hölgyrablás vádja? - kérdé Zsigmond úrtól a fejedelem,
39 2, 12| nyers, de kedélyes hangon kérdé:~- Szerelmesek vagyunk,
40 2, 12| hoztak, leányom, ide? - kérdé Rákóczi szokatlan fölindulással.~-
41 2, 12| halkan Serédi.~- Hogyan? - kérdé Csulai uram.~- Tisztelendőséged
42 2, 13| ők szabadok!~- Fiaim? - kérdé az apa őgyelegve.~Ágnes
43 3, 5 | kék szobából.~- És Sára? - kérdé fojtott hangon Kelemen.~-
44 3, 5 | kíséretén végigtekintve kérdé: "Melyik fogja védni kegyelmetek
45 3, 5 | mi e kíséret véleménye? - kérdé hévvel Kelemen.~- Hogy Haller
46 3, 5 | érteni.~- S hol van János? - kérdé Kapronczai.~Kelemen közbevágott,
47 3, 6 | Mi tehát helyzetem? - kérdé, jóllakva, önmagától... -
48 3, 9 | De miért éppen Debrőre? - kérdé magától a díványon ülve
49 3, 10| És arcszíne barna? - kérdé félénken Sára.~- Talán nagyon
50 3, 12| itt lesz.~- Ki lesz itt? - kérdé az agg.~- Az erdőmester.
51 3, 12| ismert.~- Ki küldte ezt? - kérdé.~- Mit tudom én? - válaszolta
52 3, 15| keskeny úton találkozni? - kérdé félig emelt hangon s mintegy
53 3, 15| szerencsétlenség, s éppen útközben? - kérdé a nő. - Talán betegen indult
54 3, 15| halottról beszéltek itt? - kérdé Haller, prémes ruháinak
55 3, 16| A gyűrűt is odavigyem? - kérdé mindig térdről erdőmesterünk.~-
56 3, 16| különös flegmán megijedve, kérdé: - Mi történik hát, fönséges
57 3, 17| alvók egyike vagyok-e én?234kérdé ünnepélyes csodálkozással
58 3, 17| még párbajt mert vívni? - kérdé indulatra gerjedve Rákóczi.~-
59 3, 17| becsülete mellett küzd? - kérdé a fejedelem mintegy saját
60 3, 19| Ő a sebzett lovag? - kérdé Haller.~- Ő! - sóhajtá Judit
61 3, 20| Hol van Haller Péterné? - kérdé az őt üdvözlő háziúrtól.~-
62 3, 20| még más nagy örömhír? - kérdé Sára.~- Leányom - szólt
63 3, 20| Mit mond ez a pávián? - kérdé elfordulva Tarnócziné egy
64 3, 20| hová készül fiamuram? - kérdé most visszafordulva Tarnócziné. -
65 3, 22| is volt Sára végszava? - kérdé magától a kérdező. - "Én
66 3, 22| itt senkit kivégezni? - kérdé Tarnócziné egy városszolgától.~-
67 3, 22| hoz most össze minket? - kérdé a vendég, hogy más fordulatot
68 3, 22| teljesíté őfensége parancsát? - kérdé feltűnő megütközéssel a
|