Part,  Par.

 1  1,  4 |      tekintette magát.~- S később?~- Ah! Sebestyén halála után néhány
 2  1,  5 |         Mikes Kelement Sára kezével. Ah, de az mégis sok volna!
 3  1,  5 |          hogy nincs mit tudjon róla. Ah, Mihály is csakolyan, mint
 4  1,  6 |              én rendezzem hajadat.~- Ah, nénikém, az én együgyű
 5  1,  7 |          Mihály meg sem fog ismerni. Ah! A csalfa, a hitegető, az
 6  1,  8 |        negély és dicsekvés nélkül.~- Ah! Végig? - tudakolá Judit
 7  1,  8 |           játszta Loránt szerepét?~- Ah, merte volna-e valaki Szécsi
 8  1,  8 |             kocsijával elmehetünk.~- Ah! Attól a döcögés miatt még
 9  1,  8 |              gyermekként elpirult.~- Ah! Mihály urat érted? Igazad
10  1,  9 |               S tőle megkérdezted?~- Ah! Hogy mertem volna!~- Különös.
11  1,  9 |             csaknem elfeledkezett.~- Ah! Most már világos. Így hát
12  1,  9 |                Te nem szereted őt.~- Ah! Gyors léptek! - kiáltá
13  1,  9 |          závárként előbbi helyére.~- Ah! Engem akarnak elrabolni! -
14  1,  9 |            tévedés. Irigylendő sors. Ah, mint szereti őt! - ez eszmék
15  1,  9 |       szavamra! - mondá Mihály úr.~- Ah! A kis tettető. Hisz csak
16  1,  9 |             ki magamat sem védhetem? Ah! Mihály ravaszabb a kígyónál,
17  1,  10|              szívére nyomta kezét.~- Ah! Észrevettek mindent! -
18  1,  10|          szobákba.~- Engem keresnek. Ah, szerencsétlen húgom - siránkozott
19  1,  10|             útnak indította volna.~- Ah, már fél tízre! Még a vacsora
20  1,  10|               kinek nevét sem tudja? Ah, mint fog az ismeretlen
21  1,  11|             halála körüli időkből.~- Ah! Hogy tudsz ily komoly helyzetben
22  1,  11|            rémít, mert elvesztem őt. Ah! Bár egy óráig bírhatnám!
23  1,  11|            öltözött kulcsár sípja.~- Ah! Az indulási jel!~- Tüstént
24  1,  12|  szenvedélyének viszonoztatásában?~- Ah! Soha senki sem volt oly
25  1,  13|        özvegyet - folytatá Haller.~- Ah! - sóhajtotta Judit kipirultan.~
26  1,  13|             napokban hazaindulhat.~- Ah! - E sóhaj is őszintén,
27  1,  13|  háziasszonyra, mert az eléggé éles "ah!" arról győzte meg, hogy
28  1,  13|             a vásári megbízásokra. - Ah! Igen szép régi arany nyaklánc -
29  1,  13|              mindent ki nem kurkász. Ah! Ispánomhoz a levelet nem
30  1,  13|       tűszúrás, de tőrdöfés volt.) - Ah! Mit fecsegtem ki? Bízhatom
31  1,  14|            joggal: te hűtlen voltál? Ah! Százszor csalatni inkább,
32  1,  14|              vagyok-e én keresztyén? Ah! Sára un! Boldogítni fogom.
33  1,  14|            képmutató is tudna lenni? Ah! Ismét gyanú! Mily sötét
34  1,  15|          hordván, kandallóba dobott.~Ah, e bűnös s megbánt levél
35  1,  15|              kocsizörgés hangzott.~- Ah! - sikoltá Judit, leejtve
36  1,  15|            föl s le sétálgat valaki.~Ah! Haller van a bástya mellett
37  1,  15|          távolságra vadászatot tart.~Ah! Ez fenyegetés! Ő mindent
38  1,  15|          szorítják, csak erősítik.~- Ah! - sóhajtá Judit aggódva. (
39  1,  15|             sokat mer kockáztatni.~- Ah! - rebegé Judit. (Most fordítja
40  1,  15|           Sárát anyja nekem szánta.~(Ah! Most csap le a villám.) -
41  1,  15|           Sára húgom távollétéért?~- Ah! Ezt is tudja?~- Minden
42  1,  15|          Szebenbe akartam indulni.~- Ah! Szívemből örvendek. Most
43  2,  2 |            vehetnének feleségeink.~- Ah, ez furcsa.~- De igaz -
44  2,  3 |             a szerencsével együtt... Ah! Hisz ő most határszéleinkhez
45  2,  4 |                Tréfás gyerek vagy.~- Ah, nem barátom, Kapronczai.
46  2,  5 |          ment át, látszék jelölni.~- Ah - gondolá -, millió apró
47  2,  5 |            por himbál, a kő hever... Ah, bűnös eszmék, ti nyomorú
48  2,  5 |           szeméremmel ellenkeznék.~- Ah, félek e naptól!~- Én teljes
49  2,  6 |            nincs miért ily korán!... Ah, hogy halad a kocsi!...
50  2,  6 | angyalártatlan szokott nála lenni. S ah, az arcvonalak a néma ajk
51  2,  6 |              menni. Mi lesz belőlem? Ah, Istenem! Haza akarok menni!
52  2,  6 |       tiltólag emelve felé karját.~- Ah, hová süllyedtem véleményedben! -
53  2,  7 |              volt családunk. S most? Ah, atyám, megbocsáthat-e nekem?
54  2,  7 |            tartasz vagy bárgyúnak?~- Ah, akkor még mindent jóvá
55  2,  7 |             Te nem hallgattál rám?~- Ah, igen, visszajövök.~- S
56  2,  7 |              Máriával, János fiam.~- Ah, igen, talán vele.~Mikes
57  2,  8 |              el, hogy rá sem ismert.~Ah, ez elviselhetetlen kín!
58  2,  13|              meggyújtja a világot... Ah! Velőm ég! Vizet, vizet! -
59  2,  13|              agg pár elébe rohant.~- Ah! Mégis van fiunk. Lesz családunk.
60  3,  3 |            kit... hogy is hívták?... Ah! Franciscónak.~Sára liliomarca
61  3,  3 |            annál magasabb jelleme.~- Ah, ő szívtelen! - sóhajtá
62  3,  4 |            soha nőt nem szerettél.~- Ah!~- Vagy nem olyant, minő
63  3,  5 |              és ami főbb, erőtlen.~- Ah, a pokoli fény, mely lelkembe
64  3,  5 |          nagy baj János távolléte.~- Ah, hát a remény utolsó fellobbanása
65  3,  15|      válságos percben hagytam oda.~- Ah! Vajon mi történt vele?~-
66  3,  20|         anyád átkára fog gondolni.~- Ah! - Sára szívéhez kapott.~-
67  3,  22|            folytatá magához térve.~- Ah, most jut eszembe, neked