Part, Par.
1 1, 1 | tyúkot elvitte, fejnógatva sóhajtá: - Leányom, leányom! Te
2 1, 2 | Mint megváltozott minden! - sóhajtá a lovag. - Régi ismerősömet,
3 1, 4 | csak egyszer láttad volna - sóhajtá Kelemen -, rágalmazónak
4 1, 6 | nénike, midőn ezt kérded - sóhajtá gyermekded szeszéllyel Sára.~-
5 1, 7 | éjlepelbe. - Ő nincs ébren! - sóhajtá Judit. - Csendesen pihen.
6 1, 8 | vonalai: - Ó, a férfiak! - sóhajtá. - Jobb ha nem ismered,
7 1, 8 | férjemnek névnapja van - sóhajtá.~Sára hallott már annyit
8 1, 8 | urat érted? Igazad van - sóhajtá.~- Tehát a kocsi mellett
9 1, 10| Keresztülestünk a bajon! - sóhajtá egészen megkönnyülve.~De
10 1, 12| magadat.~- Tehetek-e róla? - sóhajtá János. - Ki volt egészen
11 1, 14| hatalmukba ejtették.~- Köszönet - sóhajtá -, köszönet és hála neked,
12 1, 14| közé: - Részeg vagyok - sóhajtá -, s hóbortokat álmodom.
13 1, 15| látogatásba ily baleset után! - sóhajtá, s a már bepakolt köntösöket
14 1, 15| megzördült.~- Szent Isten! - sóhajtá Judit.~- Ne szólítanám meg?~-
15 1, 15| csak erősítik.~- Ah! - sóhajtá Judit aggódva. (Oly szépen
16 2, 3 | üdvözli.~- Ábránd, ábránd! - sóhajtá Rákóczi. - László király
17 2, 3 | hálózni a moldvai vajdát - sóhajtá magában Csulai. - Dáriusz
18 2, 4 | ne tette volna urunk! - sóhajtá a mogyoróbokrok mellett
19 2, 4 | Mily megtiszteltetés! - sóhajtá halkan Csulai.~- Fiáért,
20 2, 5 | S milyen messzünnen! - sóhajtá Mikesné.~- Holnap reggelre
21 2, 5 | beszélte rá szegényt! - sóhajtá az anya.~- Nem, saját szíve.
22 2, 5 | harcolunk, mint az idegenekkel - sóhajtá a vénasszony.~- Nem lesz
23 2, 5 | tett végrehajtásában? - sóhajtá Ágnes asszony. - Több megfontolást
24 2, 5 | Móric fiam ne sietne! - sóhajtá cáfolatként.~- Pedig tizenkét
25 2, 6 | változás? Megfoghatatlan! - sóhajtá az ifjú. - Sárám - szólt
26 2, 6 | Judit asszonyhoz menni - sóhajtá. - Hej, nyergeljetek!~A
27 2, 7 | Sejtelmeim, sejtelmeim! - sóhajtá alig hallhatón.~A leány
28 2, 7 | mindent jóvá lehet tenni - sóhajtá János különös nemével a
29 2, 7 | Mélyen meg van hatva - sóhajtá János. - Mennyi gyönyör
30 2, 9 | vár úrnőjét.~- Már késő! - sóhajtá az öreg. - Átkozott nap
31 2, 9 | mondá.~- De én aggódom! - sóhajtá Ágnes asszony.~- Szokásod,
32 2, 9 | tölteni.~- Az egész napot! - sóhajtá a várúr. - Már ez sok...
33 2, 9 | személye elébe. Ó, ez sok! - sóhajtá ismét ide-oda kapkodva.~
34 2, 10| Teljesedjék szent akaratja! - sóhajtá Kornis Ágnes.~- De a mi
35 2, 10| De nem egy akol juhai! - sóhajtá a tisztelendő úr.~A várba
36 2, 10| az udvar tiszta lenni - sóhajtá Csulai uram.~- Talán még
37 2, 12| ki hisz a védelemben? - sóhajtá Tarnócziné rajongó hangon
38 2, 13| A nőtlenségi fogadás! - sóhajtá az apa.~- Ne aggódjatok,
39 3, 2 | írjak levelet, kinek ne? - sóhajtá lova hátáról Kapronczai. -
40 3, 3 | találni.~- Szegény leány! - sóhajtá Judit, letévén a tűt, s
41 3, 3 | királyné.~- Megőrülök - sóhajtá halkan Sára.~- Irigyeljenek,
42 3, 3 | jelleme.~- Ah, ő szívtelen! - sóhajtá Sára fakadó könnyel.~- Hisz
43 3, 4 | Lehetetlen, hogy ne szeressen! - sóhajtá Kelemen. - Évek óta mennyi
44 3, 4 | talizmánomat otthon feledtem! - sóhajtá.~- Ó, bizonyosan Sárát atyámnál
45 3, 4 | Attól is meggyógyulnék - sóhajtá Kelemen -, ha tudnám, hogy
46 3, 5 | János távozása miatt! - sóhajtá most Mihály bátya. - Nincs
47 3, 5 | össze.~- A jó Rákóczi! - sóhajtá Mihály egészen elérzékenyülten.~-
48 3, 5 | Kit? Senkit.~- Ó, ég! - sóhajtá Kelemen örömtől áthatott
49 3, 5 | kétségbe, Kapronczai! - sóhajtá Kelemen.~- Haller pénze
50 3, 5 | fellobbanása is csalfa volt! - sóhajtá Kelemen elborulva.~- Barátim,
51 3, 7 | Mily badar beszéd! - sóhajtá a lovag.~- Magam sem sokat
52 3, 12| nyerni?~- Ó, Istenem! - sóhajtá a félelem szorongásaival
53 3, 12| mint Gabrilla bojárt - sóhajtá az anya.~- De lásd, Ágnesem,
54 3, 14| Végre is neki van igaza - sóhajtá -, és szégyellenem kell,
55 3, 15| kegyes a gondviselés! - sóhajtá a szép özvegy.~- Csak a
56 3, 15| Oltalmazza őt az Isten! - sóhajtá Judit, könnyel szemében.~-
57 3, 18| gyász zászlója nem lobog! - sóhajtá Tarnócziné vad kitöréssel.~
58 3, 18| szakadjanak rám átkai! - sóhajtá keservben áradozó keble.~
59 3, 19| csakugyan fölébresztém! - sóhajtá, s aggódó gondoskodással
60 3, 19| kérdé Haller.~- Ő! - sóhajtá Judit megint aggódva.~-
61 3, 22| egy perc alatt szívedet? - sóhajtá az anya, s folytatá rá a
|