Part, Par.
1 1, 1 | volt, midőn okot talált rá. Ő engedelmes leány vala,
2 1, 2 | Szólítás nem történt ugyan, de rá szükség sem volt, mert Zelmira
3 1, 3 | ha tízszer nem nógattam rá. De ő még mindig határozatlan.
4 1, 4 | aztán mi nem ismernénk többé rá; mert egy spanyol palotahölgy
5 1, 6 | kevésbé gyakorolt volna rá igéző hatást, ha - mitől
6 1, 8 | álmélkodó tekintetet vetett rá. Nem érté, nem foghatá fel
7 1, 9 | nehéz követ aggattak volna rá, melyet magával kell vonnia,
8 1, 10| De kinek is van szüksége rá? Szent Istenem! Mily gondatlanok
9 1, 12| Csak egyszer tekinték rá - jegyzé meg János vállvonítva.~-
10 1, 12| kedvetlenül is hatnának rá.~- Attól ne tarts. Apád
11 1, 14| csak felebarát. S mit mond rá az édesmama?~Zakariás, midőn
12 1, 14| s feküdjék köntösöstül rá - szólt Péter úr.~Zakariás
13 1, 14| félek-e, hogy engem szedtek rá, hogy az keserít, hogy Sára
14 1, 15| mélyebb hatást gyakorolt rá az, hogy ura parancsolni
15 2, 1 | uram! Közel két óra kellene rá, s a hajtóvadászat hamar
16 2, 2 | volna, a marsall ne süsse rá a dolgot, ha Szentpáli,
17 2, 2 | halálával ötszáz jobbágy száll rá, s a királyi táblán a régi
18 2, 3 | Rákóczi bátorítón tekintett rá.~- A moldvai testőrök soraiban
19 2, 3 | diákéval, meglepetéssel tekinte rá. - No! S mi véleményed a
20 2, 3 | én is most. Hüm! Dáriusz rá így felelt: ó, apród, valamit
21 2, 5 | Bárcsak János fiunkat vehetnők rá a nálunk lakásra! - fohászkodott
22 2, 5 | Pázmány érsek beszélte rá szegényt! - sóhajtá az anya.~-
23 2, 6 | repedékéből égő szemek néztek rá, melyek a baziliszkuszé135
24 2, 6 | szívök nevet. Világos példa rá Sára. Szemes légy, jó barátom,
25 2, 6 | nem követni.~Mit mondana rá az érzékeny Judit, ha tudná?...~
26 2, 6 | hogy kedvese most haragszik rá, mit a történtek után könnyen
27 2, 7 | azon ösztöni hatása volt rá, hogy Kelement, kit eddig
28 2, 7 | akarsz hagyni? Mit mond rá szegény anyád? Fiam! Egészen
29 2, 7 | sürgetőt. Válasz nem kell rá.~A lovász, míg egy apród
30 2, 8 | várból úgy rabolta el, hogy rá sem ismert.~Ah, ez elviselhetetlen
31 2, 9 | iszonyúbb hatást gyakorolt rá a bősz asszony rajongó fohásza.
32 2, 10| homályban élt. Ki figyelt volna rá? Ki képzelheté, hogy megint
33 3, 1 | sejtvén, hogy megbízás vár rá, s azon kéjálommal telve,
34 3, 3 | szavakkal beszélje Juditot rá a Szentléleken maradásra
35 3, 3 | Judit ijedten tekintett rá.~Tarnócziné állandó nyugalommal
36 3, 4 | Kelemen ámulattal tekinte rá, de arcvonalai kiderültek,
37 3, 4 | mély szánalommal tekintett rá.~- Ó, barátaim, minő látvány
38 3, 5 | Kelemen vad tekintetet vetett rá.~- Nem annyira magam, mint
39 3, 5 | tudom én, mi! De esküdjél rá, hogy igaz történetet beszéltél.~-
40 3, 5 | Moldva széléig nem találhatok rá, visszatérek Jászvásárba,
41 3, 6 | Vagy vonakodnék tán? Nincs rá oka, s ha volna is, kiadatását
42 3, 7 | Magam sem sokat adtam rá - szólt az erdőmester -,
43 3, 8 | nőül venni. Emlékszel-e még rá, galambom?~Ágnes nem tarthatá
44 3, 9 | griffmadár gyanús tekintettel néz rá, a hegyszorosból pedig folyvást
45 3, 14| lábatlankodott ott is, hol rá semmi szükség sem volt.~
46 3, 16| nyelvben a szavak hiányoztak rá.~Csulai e bősz teremtés
47 3, 16| oly rangra emelé, melyet rá, a tapasztalatlan ifjúra,
48 3, 19| is, amikor alkalmuk van rá.~Lámpa égett Haller ágya
49 3, 19| ritkán vakarják. Alig ismert rá a számtartó.~Eközben Zakariás
50 3, 19| koszttal élhet. Mit ügyel rá az a szomorú úr, ki szemét
51 3, 19| fel a világot.~- Beszéld rá anyámat, hogy bálba járjon;
52 3, 19| oly jó ember, s annyira rá van szorulva egy gondos
53 3, 19| fürkésző tekintetet vetett rá, de amely másodperc alatt
54 3, 21| szívtelensége mélyen hatván rá, nem fojthatta el tovább
55 3, 21| helye! Ijedve tekintsen rá a hívő, s legiszonyúbb bűneit
56 3, 22| sóhajtá az anya, s folytatá rá a bosszút szomjazó démon: -
57 3, 22| szebeni hírt. Kíváncsi vagy rá, ugye, kedvesem? Nem csoda.
58 3, 22| s megint komolyan néztek rá, mintha szégyellték volna
|