Part, Par.
1 1, 2 | hím szarvasok orgonáját? Mily szép zene volt ez ama sűrű
2 1, 3 | hévvel szorítva kebeléhez.~- Mily deli ifjú lett belőled,
3 1, 3 | szívünknek, karunknak... Milliom! Mily felséges lovad van!~Mihály
4 1, 4 | akaratlanul is gondolá: mily nyílt, őszinte és becsületes
5 1, 4 | borongott Sárám arcán. Ó, mily hiúk reményeink! Amely nap
6 1, 5 | ragyogóbb és költőibb.~- Mily szép vagy, Sárám! Mily bűbájos
7 1, 5 | Mily szép vagy, Sárám! Mily bűbájos hajadonná váltál!
8 1, 5 | hajadonná váltál! Istenem, mily szép vagy! - ismétlé Judit
9 1, 6 | kérésemet megtagadni?~- Mily hálátlannak képzelsz, nénike,
10 1, 6 | ily megtiszteltetésre.~- Mily bohó vagy, Sára! - szólt
11 1, 8 | gyermekei után kesereg. S mily kellemesen hatott kedélyére,
12 1, 8 | meghódítására indul. Lásd, mily szorgalmasan olvastam könyveidet -
13 1, 8 | Kedves tettető angyal! Mily jó kedvvel öltözködik, pedig
14 1, 9 | ijedten rezzenne vissza!... Mily öröm szerettetni!...~Míg
15 1, 10| szüksége rá? Szent Istenem! Mily gondatlanok a férfiak! Sárával
16 1, 12| kocsitól messzebb távozott.~- Mily ismertesek, s mégis idegenek
17 1, 12| Ő szeret és szerettetik. Mily meglepőn ismert arc! Kihez
18 1, 13| ne venne valamit észre! Mily jó, hogy piszkos keze miatt
19 1, 13| mint a növendék leány. S mily távol volt magasztalástól
20 1, 13| Megtekintem.~Felkelt az asztaltól.~Mily gyöngéd és érzékeny nő,
21 1, 14| kiosztott boldogságból? Ó, mily könnyű volna a gondviselésben
22 1, 14| lenni? Ah! Ismét gyanú! Mily sötét utakon bolyg elméd,
23 1, 15| egy-egy sugára villant föl.~- Mily nagy szemeket nyit majd
24 1, 15| nehezebben tűrte, mint a testit.~Mily derék férfiú! - gondolá,
25 2, 4 | várkapunktól hatvan ölig.~- Mily megtiszteltetés! - sóhajtá
26 2, 5 | érzések miatt hamar lehetne.~- Mily boldog napra virradunk föl! -
27 2, 6 | az Isten akarata, hiszen mily bűnért lennék elkárhoztatva?
28 2, 6 | fiam szerencséjére, hehe, mily kedves kis menyasszonyt
29 2, 7 | megcsalják. Ó, Istenem, mily borzasztó órákat éltem át!
30 2, 7 | visszatért Zsigmond úr. - Mily szilajon nyargalt el előlem
31 2, 8 | kín! Miért nem gyűlölheti? Mily balzsam volna most vérző
32 2, 9 | Elszökött hát valakivel? Mily cudarság! Megpukkanok mérgemben.~-
33 2, 9 | ezüsttálcán nyújtott neki.~- Mily közel volt hozzánk a koldusbot.
34 2, 13| Tehát mentve vannak. Mily boldogok vagyunk! - szólt.~-
35 3, 2 | köhögések közt megmutogatá, hogy mily rossz szokás fiatal, szeleburdi
36 3, 2 | buzdítsalak, mert képzelheted, mily árgusi szem ügyel rád. Titkos
37 3, 3 | szótlan engedelmeskedett.~- Mily szépen áll! - kiáltott föl
38 3, 3 | föl Judit elégülten.~- S mily drágakövek! - szólt közbe
39 3, 3 | került, hehe!~- Szent ég, mily kínok! - rebegte a szerencsétlen
40 3, 5 | bűnért, hogy Sárát gyűlöli! Mily nyomorult vagyok. Seperjen
41 3, 6 | Salamon király. Csak én tudom, mily keservesen esik őfensége
42 3, 6 | ügyeiben tanácsadóvá, s mily varázseszközzel nyerhesse
43 3, 7 | sajdíthatjuk, ki végett.~- Mily badar beszéd! - sóhajtá
44 3, 9 | arc. És hogyan tudhatni, mily sorozatban emlékezik a különben
45 3, 10| szavai szerint cselekszik.~Mily elmés nő! - gondolá Haller -,
46 3, 15| kocsi oldalát ütögetvén.~Mily rövid az élet! Mily hiú
47 3, 15| ütögetvén.~Mily rövid az élet! Mily hiú fáradság törődni a holnappal
48 3, 15| távol jövendő felé eregetni! Mily nevetséges lehet a vakondok
49 3, 15| fehérszemélyt jónak mondta.~- Mily kegyes a gondviselés! -
50 3, 16| visszatartóztatni remélvén. Mily szemtelenség! Árva özvegy,
51 3, 17| Őrült vagyok, ugye? De mily koldus, akinek ma esze van,
52 3, 18| tudna!~Ekkor észrevevén, mily hangosan gondolkozott, körültekintett.~
53 3, 19| rászedém Tarnóczinét, hehe!~- S mily kedvesen lesz Sára meglepve! -
54 3, 20| őt üdvözlő háziúrtól.~- Mily szerencsének tulajdonítsuk,
55 3, 21| Haller aggodalommal.~- S mily hangon mondá a "jó éjszakát!" -
56 3, 22| Nagy örömömben tombolok.~S mily más vala hangulata!~De mégsem
57 3, 22| majdnem szederjessé lőn.~- De mily véletlen hoz most össze
58 3, 22| azután, azután!... Ó, mégis mily sivatag élet!...~Ily gondolatokban
|