Part, Par.
1 2, 2 | tennének. Jobbról tudniillik Kapronczai György áll, ki meleg kedélyű,
2 2, 2 | kegyelmén kívül, csak a Kapronczai György és Horváth Ferenc
3 2, 2 | Mint látszik - szólt Kapronczai Györgyhöz -, tőlünk szünetlen
4 2, 2 | tévesztett - mondá szerényen Kapronczai.~- Nem gondolom, minthogy
5 2, 2 | küldötte szolgálni?108~~~~~~Kapronczai a káplán megtámadására kipirult,
6 2, 2 | kiragadjon - örvendezett magában Kapronczai György, ki a Mikesek távoli
7 2, 2 | tüstént parancsolá, hogy Kapronczai az udvarmestert hívja elő.~
8 2, 2 | lehet.~Döme diák sejté, hogy Kapronczai távozásával nagyban kezdődik
9 2, 3 | szerette volna e frissítést Kapronczai György vagy Horváth Ferenc
10 2, 4 | szaladni kezdett, s utána Kapronczai is, ki éppen e pillanatban
11 2, 4 | Kassai István erdőmestere és Kapronczai György azon egyént, ki a
12 2, 4 | káplán így elmélkedett, Kapronczai György szintén sóhajtva
13 2, 4 | az - válaszolta szomorúan Kapronczai. - Ha csak tíz perccel érkeztem
14 2, 4 | marsall? - kérdezé most Kapronczai a kis Horváthtól.~- Elég
15 2, 4 | vagy.~- Ah, nem barátom, Kapronczai. Vénusz kacér szemeire esküszöm,
16 2, 6 | a kis kacér menyasszony Kapronczai Györgyöt. Talán most is
17 2, 11| mozogtak ajkai... imádkozott.~Kapronczai György azon bosszankodott,
18 3, 1 | minden irigység nélkül.~Kapronczai derülten közelít Erdély
19 3, 1 | nótapör vár. S te, fiam, Kapronczai, még virradat előtt Jászvásárra
20 3, 1 | válaszolá szigorral a fejedelem.~Kapronczai mély bókkal és sebzett szívvel
21 3, 1 | csakugyan fontos küldetést nyert Kapronczai? - gondolá. - Pedig az ifjú
22 3, 2 | és erélye ismeretes volt.~Kapronczai sem aludt; de egészen más
23 3, 2 | midőn a fejedelem hívatá.~Kapronczai a pitvarban Döme diákot
24 3, 2 | jövő óra úton találjon.~Kapronczai könnyűnek érzé kezében az
25 3, 2 | lócáról félsuttogással.~Kapronczai a két őrtől védett középajtónak
26 3, 2 | jelszóra felnyílt az ajtó, s Kapronczai ellenállás nélkül lépett
27 3, 2 | sóhajtá lova hátáról Kapronczai. - Úgy látom, nehéz és hosszú
28 3, 5 | szitkokat szórva.~- Hisz ez Kapronczai! - kiáltá Mihály úr az ablaktól
29 3, 5 | vigasztalá a bánkódót Kapronczai.~- Voltál nálok?~- Voltam,
30 3, 5 | nincs vége - jegyzé meg Kapronczai.~- Nincs? - hüledezék Mihály
31 3, 5 | ajánlkozók sorából - folytatá Kapronczai... - de egy mást, egy összetöpörödött
32 3, 5 | griffmadárnál.~- Ne ejts kétségbe, Kapronczai! - sóhajtá Kelemen.~- Haller
33 3, 5 | szerelem miatt - válaszolá Kapronczai.~Kelemen vad tekintetet
34 3, 5 | véleményét mondom - szólt Kapronczai.~- S mi e kíséret véleménye? -
35 3, 5 | válaszolá Kelemennek Kapronczai vállvonítva.~- Mondhatom,
36 3, 5 | S hol van János? - kérdé Kapronczai.~Kelemen közbevágott, Kapronczai
37 3, 5 | Kapronczai.~Kelemen közbevágott, Kapronczai bal kezét megragadva: -
38 3, 5 | Bátyám, Mihály! Barátom, Kapronczai! Tépjétek le rólam e ruhát,
39 3, 5 | kíméletből elhallgattam - szólt Kapronczai -, hogy a fejedelem elkobozandó
40 3, 5 | kiálta aggodalmas tekintettel Kapronczai. - Hej, nyergeljetek! -
41 3, 5 | Volna bár ellenségünk Kapronczai! - mormogá fogai közt Kelemen.~-
42 3, 6 | 6~Kapronczai utol nem érhette Mikes Jánost.~
43 3, 6 | fog Jászvásárba küldetni.~Kapronczai érzé a határozó perc jelenlétét.~
44 3, 6 | Jánost Erdélyben, barátom, Kapronczai, mondhatná útitársam, ha
45 3, 6 | Rögtön át a Rubiconon.~Kapronczai a Mikes Jánosnak címzett
46 3, 6 | Mintegy vonakodva küldte el Kapronczai György ifjú urat kegyelmetek
47 3, 6 | kétségbeejtő eszmével ült lovára Kapronczai, s bolygott a hegyek közt
48 3, 6 | gondviselés!~Sokáig tartott még Kapronczai csüggetegsége. Meg volt
49 3, 6 | építhető siker reménye!~Kapronczai mindezt később is úgy érzé,
50 3, 6 | sikerülne - el-elgondolá Kapronczai -, akkor mezei kapitánnyá
51 3, 6 | most egész eréllyel függött Kapronczai, s hogy késedelmezését helyreüsse,
52 3, 16| Mikesek iránt hangolva.~Kapronczai, miután vakmerész könnyelműséggel
53 3, 16| irányról, mely felé távozott. Kapronczai költői nagyítással írta
54 3, 16| körülményeket hozzon föl. Kapronczai Mikes János távozásának
55 3, 16| be, s mit hallgasson el Kapronczai? Nagy kérdés volt, melyet
56 3, 16| a levelet.~- Kit küldjek Kapronczai helyébe? - töprenkedék Rákóczi
57 3, 17| Döme diák, magával hozva Kapronczai levelét, melyet éppen indulásakor
58 3, 23| ítélet híre megérkeznék.~Kapronczai nagy úr lett.~Lupuj leánya
|