Part, Par.
1 1, 2 | akkor vőn szabadságot, hogy megint egy kevéssé féljen, egy
2 1, 2 | midőn Armidort és Zelmirát megint ugató kuvaszok vették körül.~
3 1, 3 | az a Kelemen? Bizonyosan megint Tarnóczi Sárára ólálkodik.
4 1, 4 | emeltem. Hat hónap telt el, s megint a szentléleki várkastély
5 1, 7 | másodpercig a vánkoson, s borított megint éjlepelbe. - Ő nincs ébren! -
6 1, 8 | együtt elmúlt. Reggel pedig megint visszaindultam Celnára,
7 1, 9 | leány az első mozzanatra megint rázkódást érzett a testén
8 1, 9 | kétszer próbált lépni, de megint visszavonta a lábát, mintha
9 1, 10| a hálóterem ablaka is, s megint sötétté lőn, és az ebédlő
10 1, 11| borult, s menekülés helyett megint János karjain vala, ki kocsiba
11 1, 12| legalább nem általam.~- Talán megint kétkedel Kelemen szenvedélyének
12 1, 13| némbernél - folytatta Haller.~Megint célzás lehet! - töprenkedett
13 1, 14| Zakariás, örvendvén, hogy megint monológra fordítható tárgy
14 1, 14| deszkán!~- Elmentem.~- Jöjjön megint egyenesen vissza!~- Ihol
15 1, 14| Talán nem szökött el... Megint gyanú! S a szende, piruló
16 1, 15| Judit, vidorabb szeszélye megint odalőn, szorongás, aggály,
17 1, 15| Rákóczi fejedelem?~- Feküdjél megint a medvebőrre, s ne törd
18 2, 1 | farkasvadászaton más állatra lőnek.~Megint puskaropogás hangzott.~-
19 2, 2 | lármája miatt eszét vesztve, megint bajba nem keveredik.~- Tehát
20 2, 2 | szólt Erdély uralkodója megint a cser derekához támasztva
21 2, 3 | szökött fel a pázsitról.~- Megint szarvasra merészelnek lőni! -
22 2, 4 | pillanatban érkezett meg.~A megint magára hagyott Rákóczi,
23 2, 4 | tovább.~- Hozzám akarnak megint jönni? - kérdé a vén fukar,
24 2, 7 | kezdeni.~- Az Istenért! Megint itt akarsz hagyni? Mit mond
25 2, 7 | takarékos. Mikor látlak megint? Tudósíts rögtön Jászvásárról.
26 2, 9 | majdnem egyszerre.~~S már most megint a Mikes-várba léphetünk.~
27 2, 9 | zokogott a nő.~Ekkor megint patkó csattog a várudvar
28 2, 10| Átok rajtunk, Sára!~- Megint beteszik lábaikat az udvarba
29 2, 10| rá? Ki képzelheté, hogy megint fölkaphat az ugorkafára?~-
30 2, 10| jól tudja a fejedelem.~- Megint megszűnik az udvar tiszta
31 3, 1 | fejedelem színéhez közelítvén, megint azt a kérdést merte kockáztatni,
32 3, 4 | tartani... és Sára...~- Megint! - dörmögé Mihály.~- S ki
33 3, 4 | én bűnömért ő hal meg.~- Megint leltél ürügyet az önkínzásra! -
34 3, 6 | kaland. Olybá vette, mintha megint Báthori Gábor udvarában
35 3, 7 | 7~Olvasóimat megint Székelyföldre, s különösen
36 3, 7 | elverése után az idő hirdetője megint régi apátiájába süllyedt,
37 3, 8 | és a szerencse! - hangzék megint a szobából Ágnes asszonyhoz.~-
38 3, 9 | hajó szépen kikötött, Judit megint meglátá egyik lovagnak kezében
39 3, 10| támadta volna meg napamat.~Megint szünet állt be, mely alatt
40 3, 12| Zsigmond úr íráshoz kezdett, s megint félbeszakítá azt.~- Lupuj
41 3, 12| fátyolt öltött arcára, s megint szétveté azt; két ellenkező
42 3, 15| tömkelegében, elvesztve s megint megragadva a vezető fonalszálat.~
43 3, 16| pedig az egész jezsuita-zaj megint eredeti kútfejére vitetett
44 3, 16| fenséges uram.~Rákóczi megint töprenkedék. A litván herceg
45 3, 16| lenni; de, mint halljuk, megint lábköszvényben szenved.
46 3, 18| volna!... Tehát halljam-e megint tomboló örömét az utált
47 3, 18| hasztalan, mind hasztalan - súgá megint a bősz sejtelem. - A szerencse
48 3, 18| venném Sárát, hogy lakozzék megint az én egyszerű, csendes
49 3, 18| lándzsás lovagolt, a fedezetet megint kettő tevé, míg a jármű
50 3, 19| A csendháborító ellenség megint kitört ajkain.~Ekkor kétségbeesett
51 3, 19| Azonban éppen a célnál megint köhögnie kelle. - Mármost
52 3, 19| Haller.~- Ő! - sóhajtá Judit megint aggódva.~- Istennek hála.
53 3, 19| át a határszéleken.~Sára megint összekulcsolta kezét, s
54 3, 22| Én remélek!~Tarnócziné megint a zsoltárból énekelé:~Az
55 3, 22| lelkierejét visszanyerte.~Megint a piac közepére hajtatott.~
56 3, 22| ifjú palotahölgyek - kezdé megint a betegápolónő -, saját
57 3, 22| szépségében. Táncoltak a hegyek, s megint komolyan néztek rá, mintha
|