1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1835
bold = Main text
Part, Par. grey = Comment text
1001 2, 9 | haját összevissza kuszálni, s a hevesebb vezeklés perceiben
1002 2, 9 | várnagyot féleszűnek címezte, s elmondván jóslatait a házában
1003 2, 9 | árva özvegy ép tagokkal s hamar érkezett a Mikes-várba.~
1004 2, 9 | Tarnócziné bevárta, míg inasa s az apródot helyettesítő
1005 2, 9 | csendesen talpra keltek, s rájok támaszkodva haladott
1006 2, 9 | már a küszöbön fölemelve, s kövér kerek keze gombolyékba
1007 2, 9 | megváltoztatá szándékát, s feléje fordulván, csípőre
1008 2, 9 | fordulván, csípőre tett kézzel s vadul csengő hangon mondá: -
1009 2, 9 | Állj elő, vén Hámor, s adj számot sáfárkodásodról!
1010 2, 9 | áhítat drága kenetjeivel, s nem azért tűztem kontyára
1011 2, 9 | kezeikkel érinteni merjék, s az ő szeplőtlen ajkaihoz
1012 2, 9 | azért szültem, tápláltam, s oktatám az Isten igéjében
1013 2, 9 | tartom a kegyelmed fejét, s tetszésem szerint a földre
1014 2, 9 | éppen Kelemen vitte el, s hogy általában elvitték?~-
1015 2, 9 | Zsigmond gerincvelején át, s térdei reszketni kezdettek.
1016 2, 9 | csengő poharak közt... s engemet nevetett ki!...
1017 2, 9 | engemet nevetett ki!... S mégsem hajtod eléggé a lovakat?
1018 2, 9 | szoktattak féltékenységre, s órákig kellett egykedvűleg
1019 2, 9 | ellentmondásba jött magával, s éppen akkor, midőn tulajdonképp
1020 2, 9 | akará egy kalmár bepörleni, s e vád elnyomása végett ment
1021 2, 9 | kárhoztatták az uzsoráskodást, s mivel Tarnócziné főbüszkeségét
1022 2, 9 | vita közt napok teltek, s azalatt a wittenbergi káplán
1023 2, 9 | nagyasszony gyönge oldalát, s kereken megmondta, miként
1024 2, 9 | okvetlenül pört fog indítani, s nem alkuszik, ha emeletes
1025 2, 9 | árverezte fölebb a dénárokat, s midőn ez sem használt, a
1026 2, 9 | Mindig a pört emlegette, s nemcsak a szobában, hanem
1027 2, 9 | vadászatairól értesült, s mint hivatalnok és nem messze
1028 2, 9 | fukarsága.~Haller útra indult, s ő a követeléseit szüntelenül
1029 2, 9 | Péter jellemét, megméré, s igen könnyűnek találá Juditot.~
1030 2, 9 | akkor a lakodalomnak vége.~S a könnyen vezethetőnek vélt
1031 2, 9 | szaván fogta a kalmárt, s oly bőkezűleg egyezkedett
1032 2, 9 | Péterrel majdnem egyszerre.~~S már most megint a Mikes-várba
1033 2, 9 | a nemesi udvarház szent, s hogy az est - bármily lomhán
1034 2, 9 | magamról a boszorkányt, s már csendesen lehetek -
1035 2, 9 | Minden jól áll, galambom!~- S mi történik Sárával?~- Hm!~-
1036 2, 9 | boldog. Makacs, nyelves s tán kacér is. Kordán kell,
1037 2, 9 | hogy Sára valakit szeretne, s azért idegenkednék fiamtól...
1038 2, 9 | pengett az előcsarnokban, s belépett egy díszruhába
1039 2, 9 | legszorosabb kíséretével, s az egész napot kegyelmednél
1040 2, 10 | csak lehalad. Sötét lesz, s az éj nyugalmat hoz.~- Bár
1041 2, 10 | erőltetett vidorsággal, s almásszürke paripáján a
1042 2, 10 | kívül csak egypár főúrból s igen csekély számú fegyveres
1043 2, 10 | lépjen a magas személy elébe, s jobbágyi hódolattal várába
1044 2, 10 | hallgatá az öregúr rövid s nem is nagyon folyékony
1045 2, 10 | akarok kegyelmednél mulatni, s asztalának vendége leszek -
1046 2, 10 | rágondolt az alkonyra, az éjre, s hogy addig is egy csoport
1047 2, 10 | neki a nyeregbe ülésre, s a fényes kíséret továbbhaladt.~-
1048 2, 10 | fejedelmet.~Nehéz selyemruha s drága családi ékszerek valának
1049 2, 10 | sejtetének, kapkodásra mutattak, s mindenekfölött arcvonalairól
1050 2, 10 | voltak kegyelmemből kiesve, s most önérzetök nem engedi,
1051 2, 10 | egyik fiára szükségem van, s Csulai híres gyávaságáért,
1052 2, 10 | csibukot ajándékoz neki, s éppen azok közül, melyeket
1053 2, 10 | házunkat a mai napon érte.~- S messze vidékre távoztak
1054 2, 10 | várúr aggódó kifejezéssel s reszketeg hangon.~- Mint
1055 2, 10 | volna, fönséges uram.~- S mi a kisebbik fiúnak neve? -
1056 2, 10 | Öregségünk istápjává szántuk őt, s a napokban fogja összes
1057 2, 10 | Mikes pár térdet hajtott, s Ágnes asszony néhány hálaszót
1058 2, 10 | a káplán aggodalmait.~- S kegyelmed Móric nevű fiával
1059 2, 10 | tevé, ha hivatást érzett. S melyik rendbe lépett? -
1060 2, 10 | első fölindulás kitörését, s inkább dorgáló, mint vádló
1061 2, 10 | szigorú törvényeink vannak, s hogy a jezsuita szerzet
1062 2, 10 | Sárát, a Tarnóczi családot s azt, hogy házának sérthető
1063 2, 10 | melletti szobában beszélgetett, s az urak alig vevék észre,
1064 2, 10 | uram, a legjobb szolga.~- S így Mikes Zsigmond őkegyelmét
1065 2, 10 | udvari káplán le volt sújtva, s ha a tegnapi vadászaton
1066 2, 10 | minden szem feléje fordul, s Rákóczi már a marsallal
1067 2, 10(150)| megnyitotta alattuk a földet, s a lázadók elevenen a pokolba
1068 2, 11 | melyet magadnak választottál, s mely oly nagyszámú nép,
1069 2, 11 | teljes mértékben bírod. S én árva özvegy, keserűséggel
1070 2, 11 | rajtam most követtetett el, s melyhez hasonlót a szemérmes
1071 2, 11 | Mikes Zsigmond uram elébe, s olvassa föl az admonitionalis152
1072 2, 11 | tévutakra akará vezetni, s vele elhitetni igyekezett,
1073 2, 11 | holott most is a várban van, s még a bűnösöknek nem sikerült
1074 2, 11 | fiunknak, Kelemennek ígérte, s mert évek óta hőn szerettetik,
1075 2, 11 | évek óta hőn szerettetik, s anyja tilalmáig családunkhoz
1076 2, 11 | társaságában távozott hazunnan, s hozzánk jötte bármily okból
1077 2, 11 | távozása föl ne tűnjék, s hogy a menyegző előtti napokat
1078 2, 11 | bősz haragja taszítja vala, s ezért tagadtunk mindent;
1079 2, 11 | figyelem másfelé fordul, s legkésőbb még ma éjjel hazavinni
1080 2, 11 | én idős asszony vagyok, s nem akarnék koporsóm szélinél
1081 2, 11 | úgy üdvözüljek a mennyben, s hagyjak becsületes nevet
1082 2, 11 | hogy szereti a rablót, s ekkor kézfogást tanácsol
1083 2, 11 | hálakönnyek közt borul térdre, s mi feleségeink számára a
1084 2, 11 | békül ki a Mikesekkel. Hideg s kárörvendő arcvonalai kezeskednek,
1085 2, 11 | részére közbevegyülésre bírja, s ki Rákóczi távozása után
1086 2, 11 | oldala mellett lehessen, s ott a szerelmespár érdekeit
1087 2, 11 | éllel csapongtak szanaszét, s testének legnemesebb része,
1088 2, 12 | meg lehetett volna nyerni, s ha most nem, egypár év múlva.~-
1089 2, 12 | Úgy, fenséges uram!~- S ki?~Sára hallgatott.~- Felelj,
1090 2, 12 | szólt közbe Tarnócziné.~- S nem óhajtok forróbban semmit -
1091 2, 12 | pedig sejtetted a tervet, s hallgatva beleegyeztél?~-
1092 2, 12 | bánkódtál a merény sikerülésén? S tán magadban áldottad is,
1093 2, 12 | példátlan bűn követtetett el, s a bosszuló igazság szigorú
1094 2, 12 | fogja Sára becsületét védni, s ki hisz a védelemben? -
1095 2, 12 | Tarnócziné rajongó hangon s bú közé rejtett bosszúvággyal.~-
1096 2, 12 | asszonyom! - szólt Rákóczi, s udvaroncain és kíséretén
1097 2, 12 | kérő?~Többen váltak ki, s legelőbb Horváth Ferenc.~
1098 2, 12 | megindító volt; a nemes szívet s kalandori hajlamot egyaránt
1099 2, 12 | ki a fejedelemné rokona, s még jó korban levő özvegy
1100 2, 12 | volna föl azt többé?... S a megtagadás a becstelenség
1101 2, 12 | mondá ekkor a fejedelem -, s ha a vádlottakat bűnben
1102 2, 12 | vádlottakat bűnben találandja, s fejök fölött pálcát tör,
1103 2, 12 | legalább hatvanéves lehet, s hálni alig jár belé a lélek.~
1104 2, 12 | nagylelkű fejedelemnek, s karon fogott leányát magával
1105 2, 12 | Örömet akartam hozni e házba, s gyászt hagyok! - sóhajtotta
1106 2, 12 | és Kelemen elfogatására s bebörtönzésére, míg kezeseket
1107 2, 13 | feszület előtt.~Az idő haladt, s alkonyodott a láthatár.~-
1108 2, 13 | titkos ösvényeket jól ismeri, s a pandúrok többé utol sem
1109 2, 13 | kit Kassai erdőmesterénél s Rákóczi vadászatán láttunk.~
1110 2, 13 | kövein föl a bogáncskóró, s kígyók sziszegjenek málló
1111 3, 1 | hitben leltek vigasztalást, s imádkozva mondták: "Legyen
1112 3, 1 | merengésben hagyni.~Éj lőn, s az árva özvegyet még mindig
1113 3, 1 | számára ezer puha vánkos volt. S mint pengett a cimbalom,
1114 3, 1 | világi dalokat énekeltek. S a világ őket még jámbor
1115 3, 1 | kilincset és a félfákat, s ha koldussá leszek is, nem
1116 3, 1 | Alleluja!... Ők megaláztattak. S boldog az én magzatom, Sára,
1117 3, 1 | Szerette Béliál gyerekét,157s mégis ellene vallott. Megtagadá
1118 3, 1 | szövetségbe lépett volna az éggel, s már az átszellemülés pontján
1119 3, 1 | szobájába rendelt volt.~S Tarnócziné most még le sem
1120 3, 1 | határszélekről hirtelen hazatért, s ezen újabb értesítés után
1121 3, 1 | sejtvén, hogy megbízás vár rá, s azon kéjálommal telve, hogy
1122 3, 1 | mindenikre nótapör vár. S te, fiam, Kapronczai, még
1123 3, 1 | súgá most Csulai uram.~- S hiszi-e kegyelmed, hogy
1124 3, 1 | tanácsomat akarja kihallgatni, s kegyelmednek parancsolatot
1125 3, 1 | Kassai őnagysága kezeli, s nem én. Azonban várjunk
1126 3, 2 | szabadban vertek tanyát, s Csulai uram, ki nem volt
1127 3, 2 | fűszeres bort is készített, s a korán pihenni akarónak
1128 3, 2 | lelkész hálószobájában vetett, s az asztalra kétkarú, fekete
1129 3, 2 | a szobát a gazdasszony, s a légbe vegyült szag a tömjéné.
1130 3, 2 | vegyült szag a tömjéné. S a falon, a Megváltó körül,
1131 3, 2 | vagy Zwinglié160legyen, s annál kevésbé Kálviné. Csulai
1132 3, 2 | századainak szentatyáin s a mitrán, tiarán,161dicskörön
1133 3, 2 | az ágyfő felett függött, s melyet reggel, mint illedelemhez
1134 3, 2 | kézzel elmondá esti imáját, s vetkezett. De midőn az ágyban
1135 3, 2 | az ágyban hanyatt fekvék, s a különben is kellemetlen
1136 3, 2 | egyenesen a fejedelemhez menne, s mondaná: "Uram! Íme halld
1137 3, 2 | volna jelen és prédikálna. S nincs-e az 1610-i artikulusokban164
1138 3, 2 | mondom, meg vagyon írva. S avagy nem pártfogója-e az
1139 3, 2 | fejedelem!" Így szólna Dajka... s én?... Én is így érzek,
1140 3, 2 | múlt napi medvevadászat, s a fejedelem álöltözetű szabadítója.
1141 3, 2 | faluról falura bolyongni s a reformált hitű fejedelem
1142 3, 2 | Rákóczi megbuktatására, s Pázmány Péter tartja kezében
1143 3, 2 | titkos tervek fonalszálait. S mit akarnak? A nádorispán
1144 3, 2 | Hm! Rossz időket élünk, s ha így tart, maholnap a
1145 3, 2 | másképp lakunkból kidobnak, s templomainkat bezárják.~
1146 3, 2 | egyszer föl volt izgatva, s haragjának kaput kellett
1147 3, 2 | volt, asztalhoz ült tehát, s egyik tiszttársának levelet
1148 3, 2 | megindított cselszövényeket, s különösen fölhozza, hogy
1149 3, 2 | veszély csakugyan létezik. S különben is az őrködés szellemét
1150 3, 2 | húrjai meg-megrezdültek, s fájó érzéssel gondolt a
1151 3, 2 | takarózva falócán guggolt, s oly bólintással fogadá őt,
1152 3, 2 | aligha volt elégült az ággyal s a rövid alvással; mert először
1153 3, 2 | Írj róla gyakran nekem, s óvatos légy az elküldésben.
1154 3, 2 | egyéneit, ügyelj a hangulatra, s barátsággal közelíts az
1155 3, 2 | Mikeseket pedig kíséret közt s békón vitesd Törcsvárra.
1156 3, 2 | jelszóra felnyílt az ajtó, s Kapronczai ellenállás nélkül
1157 3, 2 | vadászöltözékében ült az asztalnál, s a szentkönyvből olvasott.
1158 3, 2 | nyomon kíséred a Mikeseket, s addig nem mutatod magad
1159 3, 2 | Külön veszed Mikes Jánost, s titok pecsétje alatt átadsz
1160 3, 2 | udvar harmatos füvében, s a szürkülő égre és a sápadt
1161 3, 2 | kívánt szerencsés jó reggelt, s a levelet kézbesítvén, kérő
1162 3, 2 | rejtélyesnek minden ember arcát, s elhagyottnak magamat...
1163 3, 3 | vásárlott vagy zálogban bírt.~S bár Sára eddig sok háziszőttest
1164 3, 3 | kulcsot kellett előszedni s néhány nyikorgó zárt felnyitni,
1165 3, 3 | harmincadot fizetett a molyoknak, s e szerencsétlenségen az
1166 3, 3 | ruhaszekrényt üríté ki, s nem az erszényt, mint most.
1167 3, 3 | földszintjén nyittatott, s melyben kelet és nyugat
1168 3, 3 | könnyelmű sógorasszonyra, s csak általános főnógatással
1169 3, 3 | a Szentléleken maradásra s a kiházasítási készületek
1170 3, 3 | sóhajtá Judit, letévén a tűt, s gyűszűjével az előtte álló
1171 3, 3 | tesz a virító ifjúságról, s az ily hamis esküt örömmel
1172 3, 3 | Dehogy szerethetné Hallert. S mégis valami titok van magaviseletében...
1173 3, 3 | foghatná meg, ami történt s amit látok, akár ha elárulja
1174 3, 3 | csakugyan szerette Kelement. S ekkor megfoghatatlan minden,
1175 3, 3 | enyelgés, nem akart tűrni, s cseréül, az egész hosszú
1176 3, 3 | gyanúsítottak Mihály úrral? S mégsem mennék Haller Péterhez
1177 3, 3 | vagy a helység plébánosa. S most?... Most Tarnócziné
1178 3, 3 | kimerítvén, még egyszer sóhajta, s aztán varráshoz fogott.~
1179 3, 3 | Aranyszőke haja, sápadt arca s a bánat együtt még igézőbbé
1180 3, 3 | a lány lankadt vonalain s égő tekintetén.~- Nem vagy
1181 3, 3 | nénikém.~Ezzel asztalhoz ül, s hurkolni kezd.~Tarnócziné
1182 3, 3 | Tarnócziné is megérkezett, s magával egy smaragd- és
1183 3, 3 | kiáltott föl Judit elégülten.~- S mily drágakövek! - szólt
1184 3, 3 | ezelőtt reszignált Kelemennek, s most már többé vissza nem
1185 3, 3 | nekik visszaajándékozom, s könny helyett vér cseppenjen
1186 3, 3 | hogy fényes esküvő legyen, s hogy úgy nézz ki, mint egy
1187 3, 3 | adott kezembe Tarnóczi Sára; s mondja Kornis Ágnes: megvakultak
1188 3, 3 | gyémántkövekké varázsolva, s minden percben fölelevenülhetnének,
1189 3, 3 | leányra szegezve szemét, s miután annak arca nyugodt
1190 3, 3 | Akkor még boldog voltam.~- S most?~- Ó, ki adja vissza
1191 3, 3 | Miért szeretett volna? S mégis! Ó, ég... más számára
1192 3, 4 | vajda udvarába érkezzenek, s még egyik sem hallá a másik
1193 3, 4 | csordultig telt fájdalommal, s minden percben ki akart
1194 3, 4 | Leszállottak nyergeikből... s a három bújdosó, mintha
1195 3, 4 | velem. Ó, a múlt... a múlt! S miért szórta volna rám mosolyát,
1196 3, 4 | őt! - ismétlé Mihály.~- S légy önérző, büszke - válaszolta
1197 3, 4 | Megint! - dörmögé Mihály.~- S ki tudja, nem vett-e utóbb
1198 3, 4 | Hazaeresztették a zárt madarat.~- S Mihály bátya! Hiszed-e te,
1199 3, 4 | egészen megtagadva ment haza, s hogy otthon nem bánta meg
1200 3, 4 | megváltoztatta hajlamát, s most kedvel mást.~- Miért
1201 3, 4 | esküvőjénél voltam vőfély, s közülök egyik sem ment ahhoz
1202 3, 4 | hölgy.~- De hölgy, öcsém, s az is elég cím a hűtlenségre.~-
1203 3, 4 | lovagoltak.~Éj borult a földre, s a bujdosókat egy szalmafedelű
1204 3, 4 | a rémület miatt elállt, s torkom fuldoklott; míg végre,
1205 3, 4 | fekhelyedet, látom a Jánosét, s mégis hallám nyoszolyám
1206 3, 4 | Sárát atyámnál meglelték, s ő a kiadatásnak fegyveres
1207 3, 4 | Fiú, magam megyek el, s becsületesen utánajárok
1208 3, 4 | Bujdosóvá lettél miattam, s most még életedet is veszélyeztesd?~-
1209 3, 5 | szellője gördít ide-oda.~- S hogy ez nekünk eszünkbe
1210 3, 5 | vajda udvarába szállunk, s főszerepet viszünk körüle
1211 3, 5 | hogy Rákóczi fölkéret, s Lupuj kiszolgáltat bennünket.~-
1212 3, 5 | telt el.~- Talán négy is.~- S így csak magunkra kell támaszkodnunk.~-
1213 3, 5 | Mihály.~- Okvetlenül.~- S hogy előre mindent jól kifőzhessük,
1214 3, 5 | választottak, nagy épület volt, s udvara tömve fuvaros szekerekkel,
1215 3, 5 | leheveredtek a padokra, s mert a szoba lehe dohos
1216 3, 5 | csak Sárára tudok gondolni, s az nem okos. Gondoljon bátyám!~-
1217 3, 5 | velünk; de pénz kevés.~- S ha a vajdánál nem jelentjük
1218 3, 5 | befognak.~- Igazad van, öcsém, s a bejelentés azért is hasznos,
1219 3, 5 | valamit a latban, öcsém!~- S mit mondasz, ha a vajda
1220 3, 5 | Úgyis meguntam az életet, s villongós időkről hallék
1221 3, 5 | hogy bátyának hívjatok... s aztán mindjárt öreg vagyok.~
1222 3, 5 | Mikesek a szérűnek rohantak, s előbb egyesített eréllyel
1223 3, 5 | rendreutasították az oláhokat, s aztán külön-külön átölelték,
1224 3, 5 | aztán külön-külön átölelték, s jobb és bal pofára megcsókolták
1225 3, 5 | szobájokba vitték őt.~- Honnan s hogy kerültél ide? - kérdék.~-
1226 3, 5 | Te jó rokonunk vagy. S mit csinálnak szüleim? Szegény
1227 3, 5 | Zsigmond bátyám várába.~- S milyen humorban volt a fejedelem? -
1228 3, 5 | ki Zsigmond bátyámat.~- S mi, nyúlszívűek, éppen rosszkor
1229 3, 5 | az alispánnal Tarnócziné, s fejeteket kérte.~- De csak
1230 3, 5 | nem is kellettél soha, s hogy gyalázatosan elraboltad.~-
1231 3, 5 | vált a lovászmesterség, s Rákóczi megparancsolá, hogy
1232 3, 5 | engem? Gaz csábítónak-e? S minek tartotta leányát?~-
1233 3, 5 | Borzasztó!~- Mi is azt hittük, s midőn a fejedelem udvaroncain
1234 3, 5 | szeplőtlenségéhez?" Erdély legszebb s legfényesebb rangú ifjai
1235 3, 5 | Pétert.~- Ó, ő kincsért s a hiúság bábjátékaiért áldozta
1236 3, 5 | percig megszakítá a beszédet, s aztán hülepedve folytatá.~-
1237 3, 5 | mondom - szólt Kapronczai.~- S mi e kíséret véleménye? -
1238 3, 5 | magad is képzelheted.~- S így nem jöhet tisztába a
1239 3, 5 | te nem akartad érteni.~- S hol van János? - kérdé Kapronczai.~
1240 3, 5 | joga istentagadóvá lenni, s a gondviselés is csak oly
1241 3, 5 | családjok nevét szívökön? S a közelfajulás nem nyelte-e
1242 3, 5 | esküdjél, mely mindened, s melyhez képest semminek
1243 3, 5 | már te is térj magadhoz, s mondd meg, hol van Mikes
1244 3, 5 | mert nem volt szerelmes. S mint kell neki pirulni,
1245 3, 5 | kimerülten rogyott a padra, s tenyerével takará el arcát.~
1246 3, 5 | követelését megtagadná, s éppen ezért nagy baj János
1247 3, 5 | magatokat a vajda udvarába, s keressetek hatalmas pártfogókat.
1248 3, 5 | keressetek hatalmas pártfogókat. S most Isten veletek!~Az újonc
1249 3, 6 | ő mint rokonát sajnált, s kit a fejedelem, mint gyanítá,
1250 3, 6 | maga pedig nyársat farag, s a lángon pörkölni kezdi
1251 3, 6 | bor megvidámítja a lelket, s élesíti az elmét.~- Mi tehát
1252 3, 6 | ajánlott a vajda udvara s különösen ott tartózkodó
1253 3, 6 | percben egyenlőknek vehetem, s hajlamom nincs a kém szerepére,
1254 3, 6 | Itt a választás világos, s jelszavam az erélytelenség
1255 3, 6 | hogy előbb elfogassam őt, s aztán adjam át neki a titkos
1256 3, 6 | Tömkelegben vagyunk, s bizony nem bontakozhatunk
1257 3, 6 | saját józan eszemre utasít, s nem ez forog-e most fönn?...
1258 3, 6 | elítéltetést vonja maga után, s őfenségének sem áll többé
1259 3, 6 | engem mindig az vigasztal s quasi erigál,180hogy a jus
1260 3, 6 | kegyelmetek fölkérésére, s valódi fájdalommal nevezé
1261 3, 6 | kit kétségbe fog ejteni s tán istentagadásra vezetni
1262 3, 6 | álmában is szemét borítják, s tántorgó lépései alig bírják
1263 3, 6 | kétségbeesve halni meg, s nincsen-e semmi mód, hogy
1264 3, 6 | Nekem is vannak szüléim, s ezért továbbfűztem gondolataimat
1265 3, 6 | majestaticumok"189legszebbike, s hogy nevezetes bűnért is
1266 3, 6 | kezét vágynék megkérni, s hogy a követség tüstént
1267 3, 6 | iránt hajlandóvá tenné, s ismervén a favort,193melyben
1268 3, 6 | Jászvásárba el fog indulni, s ha kegyelmed a vajda őnagyságánál
1269 3, 6 | illő kártérítést nyújtani, s különösen kegyelmed könnyen
1270 3, 6 | lovag, tüstént tűzbe dobja, s eb, ha tartalmát valaha
1271 3, 6 | engedelmességgel dobta tűzbe a levelet, s még hamvát is szétszórta.~-
1272 3, 6 | eszmével ült lovára Kapronczai, s bolygott a hegyek közt határozatlan
1273 3, 6 | zsiványoknak előrohanni, s engem kifosztani és vérbe
1274 3, 6 | házi ügyeiben tanácsadóvá, s mily varázseszközzel nyerhesse
1275 3, 6 | futár küldetett Moldvába, s oly ügy végett, mi valószínűleg
1276 3, 6 | űzik szeszélyes játékaikat.~S ha mégis sikerülne - el-elgondolá
1277 3, 6 | eréllyel függött Kapronczai, s hogy késedelmezését helyreüsse,
1278 3, 6 | barátja Zsigmond nagyuramnak. S ha Kelemen még használhatatlan
1279 3, 6 | fejedelem udvarában élt, s kétségkívül bír annyi ügyességgel,
1280 3, 6 | vonakodnék tán? Nincs rá oka, s ha volna is, kiadatását
1281 3, 6 | ragaszkodik a vajdalányhoz, s mint tapasztalt udvaronc,
1282 3, 7 | Olvasóimat megint Székelyföldre, s különösen Kassai István
1283 3, 7 | október már végéhez közelg, s a vadászlak ablakára néző
1284 3, 7 | fejedelem életét menté meg, s kit mi már közelebbről ismerünk,
1285 3, 7 | figyelemmel merült volt, s még egy hasábot vetve a
1286 3, 7 | nézett a föstvényes lángra, s ez viszonzásul kedélyes
1287 3, 7 | csattogtatá a sűrű harasztközt, s messze hangzott ugyan a
1288 3, 7 | tücsök unta e hallgatást meg, s rejtekéből kilépvén, a karszék
1289 3, 7 | a karszék felé szökdelt, s egész készséggel csicsergett
1290 3, 7 | velök már gyakran virraszta, s kinek mindig szüksége volt
1291 3, 7 | nehezékeinek harsány zörömbölése s a kalapács csengő ütései,
1292 3, 7 | visszariaszták a furcsa kis állatkát, s midőn a kilenc elverése
1293 3, 7 | fegyverét vállára vette, s nem minden nyugtalanság
1294 3, 7 | sopánkodott az öregasszony. - S minek is jönne? A haricskakása
1295 3, 7 | megérkezett az erdőmester, s előrivogatá csőszét, hogy
1296 3, 7 | lovat, mert ki van fáradva, s reggel sütögesse ki a körömhasíték
1297 3, 7 | kényesen kezdé hordozni.~- S kend, kedves gazdám, betért
1298 3, 7 | erdőmester vendége mellé ült, s félbeszakítás nélkül folytatá: -
1299 3, 7 | elmével sem vagyok megáldva, s most tehát, midőn nevén
1300 3, 7 | Hajnalszürkület előtt már úton leszek, s anyám könnyeire fogadom,
1301 3, 7 | ferencesnek mondja magát, s a kolostorokba búvik, mint
1302 3, 7 | ujja érintésével gyógyítja, s mindenütt maga körül hamis
1303 3, 7 | kapitánynak adja ki magát, s kettős zsolddal toborz,
1304 3, 7 | református kántorrá szegődtek be, s egyszerre csak a jó magyar
1305 3, 7 | szólt az erdőmester -, s éppen azért tudakolám is,
1306 3, 7 | hallotta Józsa Péter uram.~- S mit mondott?~- Hát azt,
1307 3, 7 | egészen elveszté szívét, s hangja, arca csüggedt volt.
1308 3, 7 | alkalmasint ő rejteget, s neki kell legbizonyosabban
1309 3, 7 | megsarkantyúzám a hókát, s hipp-hopp, hegyen fel, hegyen
1310 3, 7 | kezeskedem, hogy vadon, madáron, s egypár ostoba hegylakón
1311 3, 7 | kend az asztalon levelet s egy kis szekrényt fog találni,
1312 3, 7 | Mi volt nekem az élet, s mit várhatok tőle? Hazám
1313 3, 7 | holnap reggel atyámhoz, s adja át neki, különhíva
1314 3, 8 | volt mindkettő számára, s nem engedé a kétségbeesés
1315 3, 8 | alapította, elbeszélni, s mindig csak általános, azonban
1316 3, 8 | aggódó lelkiismeret számára. S ki biztosíthatá őt, hogy
1317 3, 8 | meglátogatni, hogy vigasztalja, s a remény színvonalán alul
1318 3, 8 | idegű rögeszméjének vette, s a veszélyben forgó két fiú
1319 3, 8 | összpontosítá lelkierejét, s bár vonalaira állandó jegyet
1320 3, 8 | mindenre gondosan felügyelt, s midőn a direktor írnokai
1321 3, 8 | jöttek, ő vala, ki ügyessége s lelki ébersége által, amit
1322 3, 8 | Gazdaságát szemre sem vette, s kerülé lakásának még azon
1323 3, 8 | ablakait is, honnan csűrire s gazdag takarmányára nyílt
1324 3, 8 | különben is koldussá van téve, s egy fillérrel több vagy
1325 3, 8 | hervadt szépség nyomait, s a nőméltóság és szelídség
1326 3, 8 | bősz napok súlya alatt, s majdnem összeesettnek tűnt
1327 3, 8 | tészták és őzderék mellett, s hol a dicsőszentmártoni
1328 3, 8 | elébe rakta a falatokat, s közelebb voná hozzá a bort.~-
1329 3, 8 | mérgesen kopogtatta az őzhátat, s egy falatot le is szelt
1330 3, 8 | jól ismered az időjárást, s hogy itt sok jég fog az
1331 3, 8 | öreg napjaink tengetésére s bujdosó magzataink fölsegélyezésére
1332 3, 8 | kortyot nyelt a serlegből, s a harmadikra is készületet
1333 3, 8 | köböl tiszta búzát ígértem, s bizonyosan sürgetni jött,
1334 3, 8 | annyira szilárd alapokon áll, s a nap, mely most aranysugáraival
1335 3, 8 | boldogsága fölött. Unokáink s azok unokái elárasztandják
1336 3, 8 | szálat láttam halántékain, s itt még számosabbra találok,
1337 3, 8 | Istenért, tán már elutazott, s ezen emlék a búcsút pótolja,
1338 3, 8 | nem lehet, a végítéletet, s midőn a kegyelmezési jog
1339 3, 8 | gazdagság nem boldogság, s az Isten a boldogság föltételeit
1340 3, 8 | amennyi most megmaradt, s mégis a fejedelem udvarában
1341 3, 8 | nélkül. Még én kölcsönöztem, s minden kamat nélkül, a szolgálatomhoz
1342 3, 8 | Ki visszafizette, ki nem. S bántam is én? Aztán neked
1343 3, 8 | ébredt Móric sorsa iránt, s a könnyekhez, melyeket a
1344 3, 9 | készületek véget értek, s azzal kezdetét vevé Tarnócziné
1345 3, 9 | ruhájára, mozdulataira, s kegyessége a világ romlottságán
1346 3, 9 | barátnőikről szokták megítélni, s nem jó ajánlat lenne majd
1347 3, 9 | észrevette vagy legalább sejté, s bár nem örömest vált meg
1348 3, 9 | órák, restültek a percek, s a szép özvegy, hogy szórakozás
1349 3, 9 | házasságra célzó nyilatkozatot, s Judit, ha légvárakat akart
1350 3, 9 | Megelégült tehát a "volnával", s kitervelé, hogy, ha a bujdosás
1351 3, 9 | karperecet tartanék meg, s rögtön elindulnék... Hová?...
1352 3, 9 | varázsigékkel egy hószakállú mágus, s meg van mentve. Ekkor kalauzává
1353 3, 9 | kalauzává szelíd őzike lesz, s ennek nyomdokait követvén,
1354 3, 9 | zokog a pincegádorban, s tőle tudja Judit, hogy akit
1355 3, 9 | borulva ad hálát az Istennek, s imádság által megerősödvén,
1356 3, 9 | horgonyokat, a szél kedvez, s a láthatár íve körös-körül
1357 3, 9 | kezdi az idegeket ingerelni. S miután az ember agyagból
1358 3, 9 | irigyli mástól a martalékot, s a nagy zavar és féltékenység
1359 3, 9 | Judit ártatlansága fölött, s ha a hajó hirtelen a jégtengerbe
1360 3, 9 | lándzsájokkal feltartóztatni, s a mindig bőrödző vizet a
1361 3, 9 | Judit sírt, alkudozott, s végre három nap tűzetik
1362 3, 9 | a kán elfogadja. Judit - s melyik nő tehetne másként? -
1363 3, 9 | kellett szemét nyitnia, s ijedten látja magát háremi
1364 3, 9 | az egy regény befejezése, s ha a zivatar utáni kikötő.~
1365 3, 9 | katona vagyok - szólt -, s nemzetes és vitézlő Mikes
1366 3, 9 | még mindig a régi jókedvű, s arcát csak akkor borítják
1367 3, 9 | sírhelyet sem szakítanának ki, s midőn eszébe jut, hogy azoktól,
1368 3, 9 | keveset követelt az élettől, s néhány kecsegtető szóért
1369 3, 10 | úribb fajú ugrált, csaholt, s kergeti a komoly varjakat,
1370 3, 10 | kéménye hatalmasan füstöl, s az árva özvegy Tarnócziné
1371 3, 10 | róka-, vidra-, kásztor- s más prémű felsőöltözetek,
1372 3, 10 | más prémű felsőöltözetek, s velök barátságos szövetségben
1373 3, 10 | soha nem látott nagyságú, s eredetére nézve külföldi
1374 3, 10 | étvágyától való félelemre, s hogy minden veszély nélkül
1375 3, 10 | vágyott anyjának szitkaira, s érzé, hogy a szeretet az
1376 3, 10 | melyre számítani sem mert, s melyet most is inkább csak
1377 3, 10 | Tudakozódott tehát felőle, s midőn hallá Debrőben létét,
1378 3, 10 | Judit szokatlanul víg volt, s keresé az alkalmat, hogy
1379 3, 10 | névtelen lovag jött hozzám, s Mikes Mihályról hírt hozott.~-
1380 3, 10 | Mihályról hírt hozott.~- S minőt?~- Bizony, lelkem,
1381 3, 10 | Hisz megbántott, kigúnyolt, s mégis?...~Ekkor lépett be
1382 3, 10 | a fejedelmet bántja meg, s ha te teszed, gyanúsítod
1383 3, 10 | Haller?~Péter zavarba jött, s arcának ezer finom redői
1384 3, 10 | léptekkel hagyá oda a szobát, s Tarnócziné érzé, hogy itt
1385 3, 10 | száraz, görcsös ujjait, s amint a díványon összefogott
1386 3, 10 | házi istenül vagy ördögül, s mely századokig hevert földbe
1387 3, 10 | volt már e képhez szokva, s mégis, bár nem visszatetszéssel,
1388 3, 10 | nő! - gondolá Haller -, s gyöngéd is. Nem bántja Tarnócziné
1389 3, 10 | ravaszság kinyomatának vélt, s némi megdöbbenéssel fogadott.~-
1390 3, 10 | tönkreteszi a Mikeseket, s leányának három szerencsétlen
1391 3, 10 | jegyajándékot. Sárát akarja idegen s majdnem rablott kinccsel
1392 3, 10 | ólomsúllyal nyomná őt a porba, s lelkét szennyezné be a testtel
1393 3, 10 | szintén büntetést érdemel, s én, kedves húgom, igen elmés
1394 3, 10 | elmés ötletem van e célra, s Istennek hála, maholnap
1395 3, 10 | nemesítő pírja terült el. S Judit, ki a képzelődés befolyásának
1396 3, 10 | meg a jószágvesztés hírét s a jószág teljes értékét.
1397 3, 10 | nyugtát hoz a Mikesektől, s én azt Sára ágyvánkosa mögé
1398 3, 10 | csordult ki. Ajkai megnyíltak, s arca azon beszédes és élénk
1399 3, 10 | csengő, reszketeg hangon, s midőn Haller feléje fordítá
1400 3, 10 | fordítá tekintetét, elakadt, s oly zavart félelemmel, mint
1401 3, 10 | visszadöbben annak horderejétől.~S nem csoda, mert Judit ezt
1402 3, 10 | értesülhet a lány érzéséről, s hogy tán nem is viszonozá
1403 3, 10 | jegyajándékot nem nyerné meg, s bosszúvágyát a Mikeseken
1404 3, 10 | akárkihez nőül kellene menni, s hogy a férj, kinek szintén
1405 3, 10 | Elgondolá, hogy a rablási kaland s a fejedelem színe előtt
1406 3, 10 | Sárától csak becsültetni akar, s kit megalázna az arája szerelméről
1407 3, 10 | kérést, mely ajkain lebegett, s ahelyett általános dicséretekkel
1408 3, 11 | eső kunyhók víg gyerekei, s miután az udvaron sorban
1409 3, 11 | vitézül küzdöttek, romboltak, s kicsinyben daliás időket
1410 3, 11 | címeres hintó, csótáros paripa s dőzsölő kíséret, és oly
1411 3, 11 | melyik nagyúr a nagyobb, s melyik cselédet illet a
1412 3, 11 | pártszakadásnak kellett történnie, s öklözésre is került a dolog,
1413 3, 11 | tréfálva a férfiak közt, s nagy bókok mellett utasíttatott
1414 3, 11 | csillogó-villogó drágakövekkel, s pártájáról földig hullámzó
1415 3, 11 | görcsösen összefogott kézzel, s átható hangon imádkozott.~
1416 3, 11 | mintha napfogyatkozás volna, s aztán fölemelkedék térdeiről,
1417 3, 11 | félgyászba volt öltözve, s éppen a szeretett, a feledhetetlen
1418 3, 11 | bűbáj bilincselő igézetét s azon mélabús benyomást,
1419 3, 11 | távoli rokona, a vőfély, s a "nemes társaság" néhány
1420 3, 11 | termeken végig a fogatokhoz, s ha nem volt is a vendégek
1421 3, 11 | hogy mit vesztenek Sárában, s kik ismeretesek lévén az
1422 3, 11 | komoly, szótlan férfiú ült, s az árva özvegynek kellett
1423 3, 11 | kinyújtá a kocsiból ujját, s az épületre mutatva mondá:~-
1424 3, 11 | vitákra szolgált anyagul, s heves fejtegetések közt
1425 3, 11 | alkalommal még sohasem szónokolt, s az egyszerű templom, melyben
1426 3, 11 | vidékről csődült a látványra, s a fenntartott helyeken kívül
1427 3, 11 | szót meglatolt és betanult, s oly zsinóron menő, oly kimért
1428 3, 11 | rezgésbe jöttek idegei, s Judit, ki mellette állt,
1429 3, 11 | törvényei" előtte gyűlöletesek, s ha csak azon bűnös gondolatban
1430 3, 11 | hamar adott a kórnak kedvező s majd minden veszély nélküli
1431 3, 12 | aztán nyeregbe zökkent, s lóhalálban vágtatott Mikes-várba.~
1432 3, 12 | vetett a zabla az út havára, s bár friss idő volt, az iramló
1433 3, 12 | hagytam őt magára elutazni, s miért hagyta ő el magától
1434 3, 12 | nevét megmondani nem akarja, s kit Mikes Móricnak gyanítanak,
1435 3, 12 | kis szekrényhez rohant, s kezében tartva a gyűrűt:~-
1436 3, 12 | kell Fehérvárra indulnia, s úgy gondoskodjék minden
1437 3, 12 | jóakarattal volt házunk iránt, s mi sohasem fogjuk feledni
1438 3, 12 | törvényeink üldözésének, s én az ő makacs kívánságának
1439 3, 12 | befolyásos ismerősünk.~- S a gyűrűt átadás végett nem
1440 3, 12 | legmagasabb tisztviselője, s ha én a palotában megjelennék,
1441 3, 12 | örömmel hallá ezen ajánlatot, s férjének fogatát az erdőmester
1442 3, 12 | megdöbbentő hatásúak voltak, s hólyagos, nagy kék szemének
1443 3, 12 | szervezetet dúlhatá szét, s könnyen végződheték szélhűdésben.
1444 3, 12 | válság rövid ideig tartott, s midőn az erdőmester a szobából
1445 3, 12 | érdekelni kezdék a történtek, s tagjai, arcizmai, szeme
1446 3, 12 | úr előrenyújtott nyakkal s vizsga tekintettel nézett
1447 3, 12 | A fejedelemnek írok.~- S mi végett?~- Hogy ne ölesse
1448 3, 12 | a tintatartóba a tollat, s azután az írlap fölött nyugtatá
1449 3, 12 | nyugtatá egy hosszú percig, s ekkor hegyét az asztalon
1450 3, 12 | megszabadítástokra adta nekünk a gyűrűt, s megfosszunk-e titeket a
1451 3, 12 | Zsigmond úr íráshoz kezdett, s megint félbeszakítá azt.~-
1452 3, 12 | saját házához fogadott be, s kivel hónapokig evett egy
1453 3, 12 | templomokat foglalt el, s térítéseit néha befogatások
1454 3, 12 | udvarban a tanácsnok urak, s ezt panaszolják a pozsonyi
1455 3, 12 | átesett az iszonyú munkán, s rajta volt a levelen a pecsét.~
1456 3, 12 | asszony elkiáltotta magát, s két tenyerét omló könnyekben
1457 3, 12 | Rákóczi fejére zúdítaná, s iszonyú megtorlásokat hozna
1458 3, 12 | Fehérvár tornyát meglátnák; s ha mégis a fejedelmi palotába
1459 3, 12 | pilláimat szelíden összefogná, s átkod legyen, Ágnes, a halotti
1460 3, 12 | már a tornácra szaladt, s egy csatlóst lóra ültetett,
1461 3, 12 | ragaszkodással emlegeti nevemet, s János fiunk leánya szívét
1462 3, 12 | Ágnes egybefogott kézzel s térdre borulva -, vigasztalás
1463 3, 12 | nap fátyolt öltött arcára, s megint szétveté azt; két
1464 3, 12 | egymással összesivalkodott, s míg tölcsérök alján hópilléket
1465 3, 12 | fölemelkedett térdeiről, s míg ingatag léptekkel férjéhez
1466 3, 12 | szemei a levélbe ütköztek, s annak címén női kézvonásokra
1467 3, 12 | Ágnes feltörte a levelet s ezt olvasá:~Tudatni akarom
1468 3, 12 | Zsigmond úr maga ment ki, s küldé a második csatlóst
1469 3, 13 | martalékká jelölték ki őt.~S mind hasztalan!~Mikes János
1470 3, 13 | értenek: hazudni érzéseket s a nőkegyet szerelem nélkül
1471 3, 13 | költői emelkedettséggel, s a képzelődés vad kicsapongásai
1472 3, 13 | szerelem díját a szerelemért.~S ó, mennyire volt szeretve,
1473 3, 13 | nőrablásról teljesíteni akart, s más számára rabolva, a bosszuló
1474 3, 13 | szerelem sérthetetlen jogáról, s az élettörténet végzetes
1475 3, 13 | magva nem mindig a bűn, s a bűnnek társképe a rossz
1476 3, 13 | Elveszté színét az élet s értékét minden tárgy és
1477 3, 13 | lehet, ha küzdve buktunk, s a porból kezünkkel mutathatunk
1478 3, 13 | elbeszélni, mit elhallgatni? S mennyi kínba nem kerül,
1479 3, 13 | sohasem csalták meg őt, s unta mindenekelőtt Mária
1480 3, 13 | kegyelt felé, tévedhetnének. S hogyan hallgassa a sok panaszt,
1481 3, 13 | fog megújulni, mint eddig; s hogy tűrje a vádat, mellyel
1482 3, 13 | szenvedők lábaihoz borulni s könnyét könnyeikkel vegyíteni!
1483 3, 13 | szemök előtt fogják el? S miért a mindennél terhesebb
1484 3, 13 | vetni a haladó kocsira, s a kocsiablakon véletlenül
1485 3, 13 | előbb a férj székelyföldi s más jószágait fogja meglátogatni,
1486 3, 13 | szobáiban a rideg gazdagság s a terhelt fény látszott
1487 3, 13 | hová ő közelíteni nem fog, s hová lépni az őrültség perce
1488 3, 13 | közteremben (minő pihenés!), s aztán végigvezeté a szobák
1489 3, 13 | fegyvereket, drágaságokat s azon arannyal tört selyem
1490 3, 13 | Haller Péter atyjáé volt, s most nejét illeti.~János
1491 3, 13 | háziúr nevét föl sem hozta, s midőn az udvarmester említé
1492 3, 13 | bírt, annyira kimeríté, s a gondolat, hogy ő kinél
1493 3, 13 | hogy ő kinél van most, s a fék, mellyel megindulását
1494 3, 14 | szénáért, a jó ebédért, s főleg azon körülmény miatt,
1495 3, 14 | lecsirizelt papírdarabok, s Girgucznénak, ha éppen kellett,
1496 3, 14 | ezüstlakodalmának napja volt, s ingyen szolgált volna borkorcsolyául
1497 3, 14 | nagy orrát, emelt nyakát s kacsa lépéseit még ősapja
1498 3, 14 | Erzerumból nemzeti hagyományként, s kipüffedt pofáját, domború
1499 3, 14 | kipüffedt pofáját, domború hasát s az azt egészen befedő kockás
1500 3, 14 | ki-kitekintett a tornácra, s tenyerét szeme elé vonva
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1835 |