Part, Par.
1 1, 1 | közbéke-háborítók tanyázhatnának. De árva Tarnócziné nagyasszonyom
2 1, 1 | megpróbáltatásoknál. Mert a szegény árva Tarnócziné, ki saját állítása
3 1, 1 | ha érzésekkel teli tölt, árva Tarnócziné, s leánya, Sára,
4 1, 5 | hitben, hogy egy szegény árva özvegynél rejtett kincset
5 1, 5 | kegyes és szeplőtlen életű árva özvegy fél év óta vágyott
6 1, 6 | rendkívüli mértékben alkalmas. Árva Tarnócziné nagyasszonyom
7 1, 7 | fogva Sára szobájában az árva Tarnócziné öreg mennyezetes
8 1, 8 | hallhatá, ki honn maradt árva neje s kicsiny gyermekei
9 1, 11| végintézetében a leendő árva özvegynek szívére kötötte
10 2, 9 | Így fogta föl a kérdést árva özvegyünk.~Egyszerű sötét
11 2, 9 | tulajdonítható, hogy az árva özvegy ép tagokkal s hamar
12 2, 9 | nagyterem közepéig, midőn az árva özvegy, hátracsapva az ajtószárnyat,
13 2, 9 | Jébuzeus uram! - kiálta az árva özvegy. - Én tenyeremben
14 2, 9 | kitüntetés által!~Míg az árva özvegy összefogott kézzel
15 2, 11| teljes mértékben bírod. S én árva özvegy, keserűséggel szívemben,
16 2, 11| csodálkozással hallgatá a szónokló árva özvegyet.~- Mi történt?
17 2, 11| család feje ellen - ekkor az árva özvegy Mikes Zsigmondra
18 2, 11| tart.~Úgy történt, mint az árva özvegy akará.~Az ünnepélyes
19 2, 11| utáni megtörténésétől az árva özvegy Tarnócziné, ki a
20 3, 1 | merengésben hagyni.~Éj lőn, s az árva özvegyet még mindig sajátszerű
21 3, 1 | behozni a vacsorát, melyet az árva özvegy, hogy magára lehessen,
22 3, 3 | e szerencsétlenségen az árva özvegy még érzékenyebb könnyeket
23 3, 3 | órában a kegyetlen égből az árva virágra hullott. Szegény
24 3, 9 | zsémbje Naprádiné ellen.~Az árva özvegy nagy szemeket vetett
25 3, 10| hatalmasan füstöl, s az árva özvegy Tarnócziné kevesebbet
26 3, 11| órahosszat öltözködtek; de az árva özvegynek tükör és pipereasztal
27 3, 11| szótlan férfiú ült, s az árva özvegynek kellett a társalgást,
28 3, 11| lerontatom - válaszolta az árva özvegy -, mert okom van
29 3, 16| Nem kelle soká várni. Az árva özvegy pontban tizenkét
30 3, 16| családkörben szeret lenni; de az árva özvegy a nagy férfiút, az
31 3, 16| remélvén. Mily szemtelenség! Árva özvegy, gondolám magamban,
32 3, 16| Különben legyen szíves egy árva özvegynek, ki ritkán jöhet
33 3, 17| szólt a megkövült tekintetű árva özvegyhez egy kamarás -,
34 3, 17| a szenvedélyeket, mik az árva özvegy keblét mozgatták,
35 3, 18| Szörnyű, szörnyű jóslatok!~Árva özvegyünk őszintébb könnyekkel
36 3, 18| Eblelkű cudarja - rivalgott az árva özvegy -, mióta lett a tied
37 3, 18| terjeszkedni? - szólt az árva özvegy hevében egészen a
38 3, 18| keservben áradozó keble.~Az árva özvegy kocsisa nógatá a
39 3, 20| de amelyet képzetében az árva özvegy a kemence mellé állított,
40 3, 21| lábaihoz dobjad!~A kegyes árva özvegy mondotta ezt az imádkozók
41 3, 22| könnyű kipuhatolni; mert árva özvegyünkben a hit a képmutatással
42 3, 22| tekintettek: ó, akkor az árva özvegy nem volt többé bátor
43 3, 22| könnyeit. El, el innen!~Az árva özvegy Tarnócziné nesz nélkül
44 3, 22| pokoli nevetés hangzék az árva özvegy ajkairól, mely a
45 3, 22| akasztanak - válaszolá ez.~Az árva özvegynek az akasztás nem
46 3, 22| alkalmatlannak fogja találni.~Az árva özvegy hosszasan édelg a
47 3, 22| legények nyargaltak ki s be, az árva özvegy béketűrését nehéz
48 3, 22| azzal ölelésre siet.~Az árva özvegy hátralépett; de az
49 3, 22| hebegé alig érthetőn az árva özvegy -, csak a fejem szédül.
50 3, 22| alatt öt délceg ló volt az árva özvegy kocsijába fogva.~-
51 3, 22| gondviselés szigorú volt az árva özvegy iránt. Nem tört el
52 3, 22| kétségbeeséssel!" Könnyei omlottak az árva özvegynek. Rosszul érzé
53 3, 22| leányomat! Ne idézzétek föl az árva bánatot, midőn a bosszú
|