Part, Par.
1 1, 1 | talált rá. Ő engedelmes leány vala, s az is kívánt maradni,
2 1, 2 | mégsem lesz ő - folytatá a leány tenyerét szeme fölébe tartva,
3 1, 4 | esküjét?~- Sára engedelmes leány.~- De, remélem, egyszersmind
4 1, 5 | nemcsak új jogaiba, de a leány szívébe is szilárdul behelyezi
5 1, 5 | vehetné valónak, de érett eszű leány nem; pedig ő már rég az,
6 1, 6 | nevetéssel. - S ki volt az a leány?~- Bolina.~- Bolina? Még
7 1, 8 | kitiltatásuk óta a szép leány tudni és érezni elmulasztott.
8 1, 8 | nekem kedveznek - kiálta a leány előhaladva.~Judit követé,
9 1, 8 | különbözöm tőle. Növendék leány koromban sokáig laktam házánál,
10 1, 8 | határozhatta el magát a leány Szebenbe vitelére, s ha
11 1, 9 | Gyors léptek! - kiáltá a leány.~- Nagy ég! - szepegte Judit. -
12 1, 9 | hátrahúzódott, s csak a leány kiszaladása után tolult
13 1, 9 | Az angyalszelíd arcvonalú leány, midőn megtámadója közelebb
14 1, 9 | sikoltás és rázkódás alatt a leány küzdő kezei előbb lehanyatlottak,
15 1, 9 | háttere felé kezd haladni. A leány az első mozzanatra megint
16 1, 11| az átkarolt, mozdulatlan leány.~- Talpon, fiúk! - kiáltá
17 1, 11| El, el tőlem! - sikoltá a leány, tenyerével visszautasítva
18 1, 12| azalatt karomban egy szép leány álmodott a szerelem teljesülő
19 1, 13| homlokig pirul, mint a növendék leány. S mily távol volt magasztalástól
20 1, 14| nekünk a leánykérő. Hol a leány?" Hahaha!... Szép tréfa.
21 1, 14| mint a most cseperedett leány... Hová dugta vejemuram
22 1, 14| sem lopott el. A szegény leány tehát keservesen zokogott
23 2, 5 | melyet a gyermek leszakít, a leány ápolt, az anya ültetett,
24 2, 5 | létesülhetett volna. Egyébiránt a leány becsülete semmi csorbát
25 2, 6 | halk, oly kétes!~A rablott leány meggyőződött, hogy rablója
26 2, 6 | hegytömbjeivel és szirtalakjaival a leány szemei elé rajzolá, rendre
27 2, 6 | kék szobában" Kelemen a leány előtt térdre esett.~- Imádott
28 2, 6 | kedves, édes menyasszonyom.~A leány ijedten vonta vissza kezét,
29 2, 6 | hold eltűnt - folytatá a leány. - A csillagok, a csillagok...
30 2, 7 | 7~A szegény leány, időn ismét magára volt,
31 2, 7 | sóhajtá alig hallhatón.~A leány megfogta karját:~- Menjünk!
32 2, 7 | köve!~És sűrűn omlottak a leány könnyei, míg most összefogott
33 2, 7 | olvasztá föl a szerencsétlen leány egész lényét, s végre azon
34 2, 7 | szólt most Zsigmond úr a leány felé fordulva, hogy azon
35 2, 7 | az én vén Ágnesem, bájos leány volt, mindenik ujjára kaphatott
36 2, 7 | csinálhat. Hisz a megszökött leány tizennyolcadik évét betöltötte.
37 2, 7 | azt hiszi, hogy fiaiba egy leány sem szerethet. Tán nyomorékok
38 2, 8 | vonított.~- Minő negéd.~A leány gúnyos, hideg arckifejezéssel
39 2, 8 | Ezzel hátat fordított.~A leány hallá, hogy a távozó várúr
40 2, 9 | elfeledkezés és könny illett; a leány elraboltatása pedig erélyt
41 2, 11| százszor többet ártott volna a leány hírnevének, melyhez semmi
42 2, 11| Majd pityereg egy keveset a leány, aztán bevallja, hogy szereti
43 2, 12| szeplőtlenségéhez? Az anya és a leány itt vannak. Melyik a kérő?~
44 2, 12| reám! - nyöszörgé Sára.~- E leány nemes lelkű, és sajnálja,
45 3, 3 | közt találni.~- Szegény leány! - sóhajtá Judit, letévén
46 3, 3 | szerelmét bevallja. Balga leány! Egy mosolyt, melynek csak
47 3, 3 | rebegte a szerencsétlen leány.~- Akarom - folytatá az
48 3, 3 | neked bátorítani kell.~A leány ismét munkához fogott. Varrt,
49 3, 8 | van elég jófajta erdélyi leány. Kelemen a régi szobába
50 3, 11| úri egyénekkel, a virító leány vőlegényét ujjal tudták
51 3, 22| gondolat, hogy egy Tarnóczi leány képes lőn öngyilkosságra
|