Part, Par.
1 1, 4 | rájok nézett, akaratlanul is gondolá: mily nyílt, őszinte és
2 1, 13| ötvenet.~Egészen állat - gondolá Judit a vendég bundájára
3 1, 13| leánynak.~Minő ártatlanság! - gondolá ekkor Haller.~Képzelem,
4 1, 13| Talán gyanakszik? - gondolá Judit.~- Nincs kedvesebb
5 1, 13| tudni ezen őszinte nőtől - gondolá.~Fogadni mernék, hogy a
6 1, 13| ilyen képet formáltam volt - gondolá Péter -, Sára húgomról;
7 1, 13| megvinni.~Minden veszve van - gondolá most Judit.~Haller, midőn
8 1, 13| Milyen zsidónak való kéz! - gondolá. - Mintha százéves uzsoráskodás
9 1, 13| elfoglalni.~Helyes volt - gondolá -, hogy boldogult öcsém
10 1, 13| érzékeny nő, maga megy el - gondolá Haller.~Néhány perc múlva
11 1, 13| bajt hoztam nyakamra! - gondolá Judit.~- Sára fájdalma reggelig
12 1, 13| kíméletlen valék iránta - gondolá Judit, szemeit lesütve.~
13 1, 14| felöntöttél a garádra! - gondolá. - Sebaj! Úgyis ritkán történik.~- "
14 1, 14| valamit hozzá.~Lehetetlen - gondolá Péter - ily mérséklett adagtól
15 1, 15| bástya mellett szállva - gondolá Judit, s hideget és reszketést
16 1, 15| fenyegetés! Ő mindent tud - gondolá Judit.~- De ha asszonyomnak
17 1, 15| testit.~Mily derék férfiú! - gondolá, míg Péter a szobából kifordult. -
18 2, 2 | ébreszti Döme a gyanút - gondolá Csulai.~Istennek hála! Döme
19 2, 2 | képek zsibogtak elméjében, s gondolá: Éli főpap magzatai, kik
20 2, 3 | fejébe kerülne.~Döme diák - gondolá Csulai - ravaszabb tanácsadó,
21 2, 3 | Most lehordják őkelmét - gondolá ismét a tisztelendő úr.~-
22 2, 4 | fenevadaknak bántani? - gondolá Csulai, és szorongásoktól
23 2, 4 | szegjenek. - Mit kívánjak? - gondolá, gépileg mozgatva ajkait. -
24 2, 5 | látszék jelölni.~- Ah - gondolá -, millió apró szálak kötik
25 2, 6 | visznek, bizonyosan oda - gondolá Sára, mintha hinné, hogy
26 2, 6 | hamar otthon lehessek - gondolá keresztes vitézünk. - Mert
27 2, 10| Szeretem e büszkeséget - gondolá -, mely a kötelesség és
28 2, 10| a svékusok147küldöttek - gondolá Csulai.~A fejedelem percenként
29 2, 10| Zsigmond úr töprenkedve gondolá:~- Átok rajtunk, Sára!~-
30 2, 10| kő esett le mellemről - gondolá Zsigmond úr, e szorongatások
31 2, 10| boldog napra virradtam föl! - gondolá a vendégek egészségére fenékig
32 2, 11| által végrehajtatni.~Ó - gondolá zúzott szívvel -, feleségem
33 2, 11| salaktalan kíváncsiságával gondolá: - Végre megláthatom az
34 2, 12| után nem élhet sokáig - gondolá a diák.~- Hehe! Sára kisasszony
35 3, 1 | küldetést nyert Kapronczai? - gondolá. - Pedig az ifjú a finom
36 3, 3 | Azt tőlem rabolták el - gondolá Judit. - Mihály kezemet
37 3, 4 | minő megpróbáltatás! - gondolá János.~- Puhatold ki jól -
38 3, 6 | jelenlétét.~Tekintsünk - gondolá - végig a helyzeten, még
39 3, 9 | ürítni a méregpoharat - gondolá az özvegytől búcsút vevő
40 3, 10| cselekszik.~Mily elmés nő! - gondolá Haller -, s gyöngéd is.
41 3, 16| szabadsága vissza van adva! - gondolá magában, s oly hálával és
42 3, 18| kerülhessen.~Előbb kiveszem - gondolá - olcsó haszonbérbe, s aztán
43 3, 19| midőn bevezeté a házba, gondolá, ez Mikes Kelemen lehetne,
44 3, 19| is néha szebbén tenné - gondolá Judit.~- Mihelyt bealkonyul -
45 3, 20| Mikeséket nagy csapás érte - gondolá Péter, míg egymás után csattogtatá
46 3, 22| piac közepére hajtatott.~Gondolá: hátha készítik már a vesztőhelyet!~
47 3, 22| terítették ki Zsigmondot - gondolá.~Sietett a nehéz bunda s
|