Part, Par.
1 1, 2 | született.23~~~~~~De mégsem lesz ő - folytatá a leány tenyerét szeme fölébe
2 1, 4 | rendkívül igézővé az teszi - folytatá Mihály -, hogy semmiben
3 1, 8 | emlékeztetést.~- Az idő szép - folytatá Judit illetődött hangon. -
4 1, 13| emlegette a szép özvegyet - folytatá Haller.~- Ah! - sóhajtotta
5 1, 13| győzött hiúságán. - Tudjuk - folytatá -, hogy rendszerint csak
6 1, 14| irtóznék.~Átok van rajtam! - folytatá sötét, rideg eszméit. -
7 1, 15| szemekkel.)~- Aki szeret - folytatá Haller -, nem kérdi, nem
8 1, 15| szólt közbe Judit.~- Én - folytatá Haller - az éjjel sokat
9 2, 1 | erdőmester. - Őnagysága - folytatá fenékig ürítvén a söröskancsót -
10 2, 1 | Süvegén a darutoll - folytatá az erdőmester - csak megjárja,
11 2, 2 | kalapját.~- Bizonyosan - folytatá az idegen - keresztútnak
12 2, 5 | egész családunk együtt van - folytatá az öregúr. - Mindenik a
13 2, 6 | Sárára.~- A hold eltűnt - folytatá a leány. - A csillagok,
14 2, 9 | magasabbra hangoló kalmárral folytatá alkuját.~Azonban egy álmatlan
15 2, 11| Erdély fejedelme - folytatá szónoki hangon Tarnócziné -,
16 2, 11| állomás meg van ingatva - folytatá a suttogást az udvarmester.~-
17 2, 12| végigtekintett. - Urak - folytatá -, melyik fogja védni kegyelmetek
18 3, 1 | fejöket lehajtsák. Pedig - folytatá az áhítatos nő - a várnak,
19 3, 1 | cselédet.~Hagyá őt teríteni, és folytatá merengéseit.~Étvágya nem
20 3, 1 | Kassainak az udvarmester -, de - folytatá - a falu, melyet kegyelmed
21 3, 3 | Tarnócziné állandó nyugalommal folytatá: - Takarékos voltam, most
22 3, 3 | szerencsétlen leány.~- Akarom - folytatá az anya -, hogy mondja a
23 3, 3 | Sára összeszedvén erejét, folytatá hurkolását; de az asztaltól,
24 3, 5 | Ha így volna a dolog - folytatá Mihály -, akkor könnyen
25 3, 5 | az ajánlkozók sorából - folytatá Kapronczai... - de egy mást,
26 3, 5 | beszédet, s aztán hülepedve folytatá.~- A vagyonvágy és fényelgés
27 3, 7 | s félbeszakítás nélkül folytatá: - Kegyelmedet egyetlen
28 3, 7 | kulcsárjának. De ez még kisebb, folytatá Józsa Péter uram, nagyobb
29 3, 7 | válaszolá Mikes Móric. - De - folytatá mosolyogva - kend el is
30 3, 8 | Szerencsés napra virradtunk! - folytatá Zsigmond úr, fenékig ürítve
31 3, 9 | kedves zavarát.~- Mihály úr - folytatá a vendég -, dacára a balszerencséjének,
32 3, 10| fekvő és ingó vagyonát - folytatá a vőlegény dévaj szemhunyorítással. -
33 3, 10| tervét.~- Arra is gondoltam - folytatá a vőlegény -, hogy mit tegyek,
34 3, 11| férje meghal.~- De reátok - folytatá a jegyesekhez fordulva -,
35 3, 17| Mikesek nem szöknek Moldvába - folytatá a fejedelem -, egy nagy
36 3, 17| baljával fedve sebhelyét, folytatá a párbajt, s főbe lőtte
37 3, 18| megszakított eszmefonalat folytatá:~Mi szüksége van Sárának
38 3, 19| Még mást is gondoltam - folytatá Haller. - De ez már nem
39 3, 22| szívedet? - sóhajtá az anya, s folytatá rá a bosszút szomjazó démon: -
40 3, 22| Képzelheted, Rebekka - folytatá a cseléd távozása után -
41 3, 22| nem érzem jól magamat! - folytatá magához térve.~- Ah, most
|