Part, Par.
1 1, 1 | keresztyéneknek sem hitte, s az öreg Pécsit és a szombatosak10
2 1, 2 | megállott, és miután az öreg lelkész kezét ajkaival tiszteletteljesen
3 1, 2 | magasan állott. S ím, az öreg fenyőerdőt csalit és fiatal
4 1, 3 | nyoszolyája elébe fektetett öreg medvebőr, a fogasokon lógó
5 1, 3 | fájdalom, elolvasni még az öreg Biszterfeld46sem tudja,
6 1, 7 | szobájában az árva Tarnócziné öreg mennyezetes ágyát választá
7 1, 10| maradjon, a várudvaron egy öreg rézdob is harsog, a fegyverre
8 1, 13| hamar észrevenné az ártatlan öreg kedélyes és szelíd arckifejezését,
9 1, 13| sógorasszonyom?) - Finom fülönfüggő öreg, keleti gyöngyökkel. (S
10 1, 13| Szebenbe. Az ékszertok az öreg kérőnél marad. Elkésett
11 1, 14| Péter az ágy lábához vont öreg karszéken.~Bár néha a lefekvés
12 2, 2 | foglaltam ott helyet.~- S két öreg medvét ejtett el fenséged
13 2, 2 | Szentimrei Márton.~- Az öreg Dávid unokaöccse-e?~- Az,
14 2, 4 | elszakíttatván, nem követheté azt.~Öreg medvénk gyakorlott szemei
15 2, 4 | egészen visszahozták az öreg állat természeti ösztöneit.~
16 2, 5 | Jánostól, semmit sem derülve öreg párjának víg kedvétől.~-
17 2, 5 | barázdáin pedig kétfelől egy-egy öreg könny gördült le.~Ekkor
18 2, 6 | hogy hamar távozhatott.~~Az öreg Mikes Zsigmond vörösbőr
19 2, 6 | néz Sárára - számítgatá az öreg. - A szentléleki jószágrész
20 2, 7 | fegyvercsarnokba érkezzék, hol az öreg várt reá. - Mi bajod, fiam?
21 2, 7 | megy vele.~- Nem - szólt az öreg -, gyávaság volna ily hamar
22 2, 7 | kiáltott csodálkozva az öreg.~- A vajdához.~- Álmodom-e?
23 2, 9 | Már késő! - sóhajtá az öreg. - Átkozott nap virradt
24 2, 13| 13~Az öreg Zsigmond halottként hevert
25 2, 13| ábrándokkal küzdve Zsigmond úr.~Az öreg vad merengését neje szakítja
26 3, 2 | illedelemhez szokott vendég, még az öreg gazdasszony megjelenése
27 3, 5 | akarsz mondani?~- Talán igen öreg a közkatonaságra.~- Micsoda
28 3, 5 | benőtt a feje lágya. Én öreg? Ha magam számára rablom
29 3, 5 | hívjatok... s aztán mindjárt öreg vagyok.~Kelemen hízelgő
30 3, 6 | valódi fájdalommal nevezé az öreg Mikes Zsigmond nagyuramat
31 3, 7 | vörös posztóba szegett, öreg medvebőr volt kiterítve,
32 3, 8 | Mikes-várra, mint a két öreg derült arca, akkora veszteség
33 3, 8 | megesszük mindenünket - szólt az öreg, anélkül hogy egy falatot
34 3, 8 | van annyi birtokom, mely öreg napjaink tengetésére s bujdosó
35 3, 12| Kassai uram erdőmestere két öreg könnycseppet törült le jobb
36 3, 12| várba érkezvén elbeszélte az öreg Mikes párnak, amit a jószágain
37 3, 12| kedvesem, a tollat.~Az öreg úr írni kezdett, de alig
38 3, 12| szavakat nem hallá, mert az öreg kitöréseinek kezdetén már
39 3, 18| tökéletesen rendezhetném, s ha az öreg Mikesek közül akár a férj,
|