Part, Par.
1 1, 3 | finom, kék füstjét. Az ég már derengeni, a nap sugárzani
2 1, 4 | a terítőn láttam. Szent ég! Mennyi reményem szállt
3 1, 8 | illetődött hangon. - Az ég oly derült, mint a legvidámabb
4 1, 9 | használható állapotban, de az ég többi lámpái, a legkisebbeket
5 1, 9 | kiáltá a leány.~- Nagy ég! - szepegte Judit. - Talán
6 1, 9 | aranyfürtein kéjelghettek az ég millió csillagai, s a hölgyrabló
7 1, 9 | kell velem érteni.~- Ó, ég, hogyne tenném!~A felindult
8 1, 10| bölömbika bőgése.~- Szent ég! A várnagy jelt ad - rebegé
9 1, 10| erősíték állítását.~- Nagy ég! Veszve minden - rebegé
10 1, 11| fátyolát is látni.~- Szent ég! A jégszívű csak ügetve
11 1, 13| nehéz elszunnyadni.~(Szent ég! Ő hitvány orvosságaival
12 1, 14| és hála neked, irgalmas ég, s neked, szelíd, őszinte
13 1, 14| szeret, és engem nem. Szent ég! A gyűlölettel meg lehet
14 1, 14| lábát, kicsiny kezét, az ég gyógyítsa meg, Sára kisasszony!
15 1, 15| tudjak esdekelni. (Szent ég! Ha ő utánam indul el, látni
16 1, 15| haladt.~Már vöröslött az ég a kelő nap sugaraitól.~S
17 2, 1 | szemeit gyakrabban emelé az ég felé, vagy szegzé a földre,
18 2, 7 | kerevetre.~Halvány arcát az ég szegélyén megvillant hajnalsugárok
19 2, 7 | kiáltá: - Francisco!~- Szent ég! Ez Loránt kis apródja!137
20 2, 13| irgalmazzatok!... Agyam ég!... Mikes Mihály gúzsba
21 2, 13| meggyújtja a világot... Ah! Velőm ég! Vizet, vizet! - kiálta
22 2, 13| fenntartsa nevünket. De... nagy ég! A nőtlenségi fogadás! -
23 2, 13| csapást is ránk mérte az ég! Miért tanultunk imádkozni!
24 3, 3 | kezemet akarta megkérni.~- Az ég szerelméért, anyám, ne emlékeztessen
25 3, 3 | kézre került, hehe!~- Szent ég, mily kínok! - rebegte a
26 3, 3 | szeretett volna? S mégis! Ó, ég... más számára ragadni el
27 3, 4 | pontos, figyelmed éber.~Ó ég, minő megpróbáltatás! -
28 3, 4 | Isten veletek. Az irgalmas ég könyörüljön rajtam!~Gyorsan
29 3, 5 | megütközéssel.~- Kit? Senkit.~- Ó, ég! - sóhajtá Kelemen örömtől
30 3, 8 | erdőmester.~- Oltalmazza őt az ég! Kísérje útjában áldásom
31 3, 9 | szerelemért egy háborút viselt. Ó, ég, mennyivel csekélyebb ily
32 3, 11| még a szépség is lehet az ég szerencsétlen ajándéka.~
33 3, 12| erdőmester.~- Őrizzen attól az ég!~- Engem a fejedelem régóta
34 3, 12| egy-egy marék porrá? Ó, ég! Az egyik alig huszonhat,
35 3, 12| föl az igaz út iránt. Az ég felhői csendesen úsztak
36 3, 16| boldogítására, s adja a könyörületes ég, hogy Erdélyben több könny
37 3, 18| nyilallott, sajgott. - Ó, ég! Ez Sára anyja! S hadd szakadjanak
38 3, 19| fagyott Haller vére. - Nagy ég! Mi történhetett? - rebegé,
|