Part,  Par.

 1  2,  2 | fővesztéssel is büntettetik. Balról Horváth Ferenc áll, kiről azt olvastam,
 2  2,  2 |         csak a Kapronczai György és Horváth Ferenc puskacsöve szolgálhat.
 3  2,  2 |         pontján átszökellni - szólt Horváth Ferenc, míg társa szemhunyorítással
 4  2,  2 |        hajtsak végre táborozásokat.~Horváth döbbenve tekintett a fejedelemre.~-
 5  2,  2 |         veresse rögtön kurta vasra.~Horváth mélyen meghajtva magát elindult;
 6  2,  2 |         gyakorlatlanabb vendégeket.~Horváth szomorú szívvel ment el,
 7  2,  2 |       körüli érdemeket veszi észre.~Horváth távozása percében hangzott
 8  2,  3 |   frissítést Kapronczai György vagy Horváth Ferenc visszaérkezéséig
 9  2,  4 |            sóhajtva mondá a megjött Horváth Ferencnek:~- Barátom, a
10  2,  4 |             nem a tiéd volt - szólt Horváth.~- De az enyim volt a két
11  2,  4 |          futás sem nagy baj - mondá Horváth.~- De az elkésés az - válaszolta
12  2,  11|             most párbajra hívhatná.~Horváth Ferenc a hamar föllángoló
13  2,  12|        Többen váltak ki, s legelőbb Horváth Ferenc.~A helyzet regényes
14  3,  1 |             Kulcsot kapsz, barátom, Horváth, a legszebb lány szívéhez.~-
15  3,  14|           Sáráért. Jer, koccints!~- Horváth barátom - szólt a Székelyföldről
16  3,  14|          tűz.~- Csak annyit mondok, Horváth barátom, hogy Tarnóczi Sára,
17  3,  14|       Sárára. Itt a kupa, koccints, Horváth barátom!~- Úgy én nem koccintok -
18  3,  14|                hangzék a háttérből.~Horváth félig kirántá hüvelyéből
19  3,  14|             elégtételt adni - monda Horváth előlépve.~- Te is ellenem
20  3,  14|      találunk itt orvosra? - említé Horváth.~- Ha csak az a baj, jelenthetem
21  3,  14|             Készüljön tehát - mondá Horváth.~A szász kezébe ragadta
22  3,  14|            bírt jelentőséggel; mert Horváth és Döme diák a szász ernyős
23  3,  14|          hogy a sötétség beálltával Horváth vigye tovább a testet, Döme
24  3,  15|                                  15~Horváth csöndesen vitte halottját
25  3,  15|           csak ez érdemel említést.~Horváth régi helyére visszailleszté
26  3,  15|       dombról, melynek tövénél vala Horváth, fáklyák világa tűnt elő.
27  3,  15|            mintegy magával beszélve Horváth.~- Mint kivehetem, tört
28  3,  15|          hogy elférhessenek - monda Horváth.~- De lovaink tüszkölnek,
29  3,  15|            te meg faroltasd a kast.~Horváth a fogat elé lépett, elkezdődék
30  3,  15|          meg kocsiját e rövid útra?~Horváth leemelvén fövegét: - Vigasztalhatatlan
31  3,  15|            lábam fázik egy keveset.~Horváth e hangra az árokba hajtotta
32  3,  15|           nélkül.~Hallott-e valamit Horváth beszédéből? S ha igen, melyik