Part,  Par.

 1  1,  1 |          ötvenévesnek képzelte, bár anyja fiatal házasulónak mondá,
 2  1,  1 |           sehogy sem tudá megnyerni anyja kedvét, s ez még akkor is,
 3  1,  3 |     bizonyos.~- El, ha tudnám, hogy anyja nem átkozná meg.~- Már erről,
 4  1,  4 |           nagyobb szerencse, mintha anyja vérmérséke mellé Dáriusz
 5  1,  4 |        ember?~- Öcsém, sírni láttam anyja temetésén. De ki nem sír
 6  1,  5 |             anyját rászedte, a Sára anyja volt. Olvastam én ennél
 7  1,  8 |           csak hogy húgának, kit az anyja mellett unalommal töltött
 8  1,  8 |        eszébe juttatta, Sárát - kit anyja e botrányos élvezettől nagy
 9  1,  9 |        Haller Pétert szereti, kihez anyja akarja nőül adni?~- Haller
10  1,  9 |        régen hónapokig mulatott. Az anyja inkább egyezését adja, bár
11  1,  9 |          sem láttam oly leányt, kit anyja kajánul maga vonszolván
12  1,  13|              Sára húgomról; s mégis anyja ellenkezőjét akarta elhitetni.
13  1,  13|   engedelmeskedni fog anyjának.~- S anyja erőlteti, hogy feledje kit
14  1,  14|             kétségbeesőn szeret, és anyja, ki ezt rég tudja, szabadnak
15  1,  14|      tulajdonokkal bírjon, melyeket anyja benne azért talál, mert
16  1,  14|        vérbosszút? Nőül válasszam-e anyja óhajtása szerint? Pogány
17  1,  15|            említé, hogy Sára húgom, anyja ellenére, szenvedélyesen
18  1,  15|           említi vala, hogy Sára az anyja akarata ellen szeret valakit.~-
19  1,  15| gondolkoztam a dologról. Mert Sárát anyja nekem szánta.~(Ah! Most
20  1,  15|        követ vetett le szívemről. S anyja értesítve van?~- Éppen Szebenbe
21  2,  6 |          lehetségesnek tartja, hogy anyja elébb-utóbb beleegyezését
22  2,  11|         évek óta hőn szerettetik, s anyja tilalmáig családunkhoz számította
23  3,  13|           bolygott a vár körül, hol anyja a könnyáztatott ágyvánkoson,
24  3,  15|          fog agg atyja, mit fog agg anyja tenni? Hogy beszéljem el
25  3,  16|        életét azért oltani el, mert anyja sírjára borult oly helyen,
26  3,  17|           fog. De Jánosnak apja él, anyja él, s a gyermeki szeretet
27  3,  18|           sajgott. - Ó, ég! Ez Sára anyja! S hadd szakadjanak rám
28  3,  20|   mozdulatlanul, szilaj hidegen áll anyja előtt.~- A Mikesek fejére
29  3,  20|          küszöbénél visszafordulva, anyja elébe borult: - Ó, anyám,
30  3,  21|      őrültet!~- Ne bántsátok, ez az anyja!~- Tigris, halottat rágó