1-500 | 501-699
bold = Main text
Part, Par. grey = Comment text
1 1, 1 | közbéke-háborítók tanyázhatnának. De árva Tarnócziné nagyasszonyom
2 1, 1 | hevert - valahol a levegőben.~De minthogy olvasóimat a szentléleki
3 1, 1 | alatt sem vallott szégyent; de a kocka- és kártyajátékban
4 1, 1 | vétkezzék, erővel is üdvözülhet; de aki kárhozatra választatott,
5 1, 1 | bámulta, mint ritka szépségét, de az éles szemű anya igen
6 1, 1 | zsoltárokat gyönyörűen énekelte; de, fájdalom, világi nótákat
7 1, 1 | betegeket gondosan ápolta, de az egészségesekkel örömest
8 1, 1 | s az is kívánt maradni, de Haller Pétert13ötvenévesnek
9 1, 1 | mondana apád, ha látna?... De ő látja és megtagad. Szegény
10 1, 1 | nincs szigorú értelmök, de lehetetlen volt néha el
11 1, 2 | Tarnócziné udvarházától.~De az udvaron levők figyelmét
12 1, 2 | Szólítás nem történt ugyan, de rá szükség sem volt, mert
13 1, 2 | idegen védelemre számoljon. De azok már többé nem folytatták
14 1, 2 | teliholdnál született.23~~~~~~De mégsem lesz ő - folytatá
15 1, 2 | nevetve tekinte az utcára, de idővártatva komorodni kezdett
16 1, 2 | szentléleki plébános szűrét.~- De mégis, hátha a nagyságos
17 1, 2 | haragosan pödrötte bajuszát, de a vitát tovább nem akará
18 1, 2 | dörmögé hátat fordítva - ... De ki lehet a büszke fiatalúr,
19 1, 2 | s az sok pénzbe kerül... De lehetséges-e? A falu is
20 1, 2 | hollót akart megijeszteni, de az lomhán repült a legközelebbi
21 1, 2 | Két szerény terjedelmű, de kellemes alakú földesúri
22 1, 3 | keltűnek látszott ugyan, de bizonyos frissességgel bírt,
23 1, 3 | vitorlákat nem kiterjeszteni, de összevonni és lerakni készülnek
24 1, 3 | Homloka magasabbá lőn ugyan, de e változás oly lassan történt,
25 1, 3 | levágta, nem a szürkülésért, de divatból és sötétgesztenye
26 1, 3 | Egymás karjaiba rohantak, de az első gyors ölelés után
27 1, 3(39) | után utóda lett a trónon, de 1630-ban az országgyűlés
28 1, 3 | Bethlen Gábor is. Ejnye! De csinos állat ez a te fekete
29 1, 3 | muftinak47drága pénzen eladni, de Mikes Mihály nem olyan,
30 1, 3 | elárulja rég őrzött titkát. De, kedves öcsém, ha akarod,
31 1, 3 | dűlőkkel több földem volt... No de, sebaj! Már visszavontam
32 1, 3 | inkább kézügyben esik.~- De a falu másik szélén még
33 1, 3 | vele. Csókolni való kép! De, mint hallom, Lupuj vajda
34 1, 3 | talán férjül is elfogadna, de hogy boldog halandóvá tehetne-e,
35 1, 3 | parasztnő biggyeszthet kontyára, de arám fürtein nem volna ínyem
36 1, 3 | és paripái dicséretéhez; de szeme Armidoron akadt meg,
37 1, 3 | törni a janicsárok hadélén; de a tiéddel a szultán tábori
38 1, 3 | szeressen és kockáztasson... De miért késhetik annyit az
39 1, 3 | Csak volna több erélye. De ácsorog, ámolyg, sóhajtoz,
40 1, 3 | akkor írta nekem.~- Igaz, de Tarnócziné most ellenkezőt
41 1, 3 | Szent igaz, öcsém, János, de most az Istentől elrugaszkodott
42 1, 3 | tízszer nem nógattam rá. De ő még mindig határozatlan.
43 1, 3 | öcsém, nem kezeskedem.~- De az anyai átok fog - szólt
44 1, 4 | esik a Zoilok49gáncsán, de mégis egyenlő hajlékonyság
45 1, 4 | rendkívüli erélyre hívni, de megkülönböztetett külsőjöket
46 1, 4 | miatt hullámokat vetve. De olvasóim jól tudják, hogy
47 1, 4 | benyomást Kelemen nagy, de merengő sötétsárga szemei
48 1, 4 | még mint testőr hadnagy, de azon gondolattal, hogy Erdélyben
49 1, 4 | és reményeikről szólani. De Mihály bátya terített asztala,
50 1, 4 | Sáránál bűbájosabb gyerek. De ti nem akartok inni.~Kelemen
51 1, 4 | Mihály spártai rövidséggel.~- De azért szelíd, visszatartózkodó
52 1, 4 | kétlem - mondá Kelemen -, de akkor aztán mi nem ismernénk
53 1, 4 | sokáig hordottuk kezünkben... De miért tekintesz oly komolyan
54 1, 4 | igyekezett derült arcot váltani, de kedélye még azon kedvetlen
55 1, 4 | tiltva volt házukba lépnem.~- De azért beszéltetek együtt?
56 1, 4 | Sára engedelmes leány.~- De, remélem, egyszersmind szavához
57 1, 4 | Azt nem mondhatnám, öcsém, de a lába köszvényes, s még
58 1, 4 | János.~- Bár volna, öcsém, de sima és józan. Túl van gyalulva.
59 1, 4 | láttam anyja temetésén. De ki nem sír olyankor? S miért
60 1, 4 | mellett a nő elégült.~- De Sárának nem fog ám Haller
61 1, 5 | várkastély marad épségben. De ez is mit használ, ha az
62 1, 5 | jövendölt ugyan egy keveset, de ámbár a távol fekvő Szebenbe
63 1, 5 | asszonyának jelleméről, de mégsem titkolhatjuk el olvasóink
64 1, 5 | reggeli imát bevégezte, de mindamellett eszébe sem
65 1, 5 | otthon kellett maradni, de természetesen valakinek
66 1, 5 | meggyújtott lámpával járni, de bár a szép úrnő mindennemű
67 1, 5 | ötletekre, nemes alapú, de ábrándokra hajló kedélye
68 1, 5 | nyújtotta vala a kézfogóra; de a szeleburdi úr Naprádi
69 1, 5 | gyulafehérvári palotahölgyek; de ekkor Mihály úr az egyszerűséget
70 1, 5 | magát véletlenül meglepetni, de már ekkor a különc udvarló
71 1, 5 | Kelement Sára kezével. Ah, de az mégis sok volna! Talán
72 1, 5 | második anyákhoz méltó, hideg, de jóakaratú arckifejezésre
73 1, 5 | került, nemcsak új jogaiba, de a leány szívébe is szilárdul
74 1, 5 | vonta a lovagok szemét; de te... mit is mondjak...
75 1, 5 | pillanatnyi incselgéseit; de hazaérkezése óta anyjától
76 1, 5 | tündérek királynőjénél is; de már Rákóczi György korában
77 1, 5 | hallott magasztaltatást, de ezek jámbor egyszerűségökben
78 1, 5 | is azt hallá, hogy szép, de az ismételt dicséreteket,
79 1, 5 | gyermek vehetné valónak, de érett eszű leány nem; pedig
80 1, 6 | helyet.~Sára figyelemmel, de meglepetés nélkül segített
81 1, 6 | és mégis ingerlő idomú, de csak középtermetű lányt;
82 1, 6 | lehetett volna találni. De a kényes nagynénét mentől
83 1, 6 | hogy mi a női szépség. De dicsekvés nélkül mondhatom,
84 1, 6 | kedvesem, már elfeledtem, de külsőjére világosan emlékszem,
85 1, 6 | testvérök vagy barátnőjök volna. De ez még nem volt elég. Judit
86 1, 6 | unokahúgának szemérmes, de eleven és érzésektől pezsgő
87 1, 6 | feltenni nem akarta ugyan, de Judit nagynéne, ki szenteskedő
88 1, 6 | tapasztalt volna maga iránt. De akik közelebbről ismerték
89 1, 6 | bizonyos rokonszenvet iránta, de azt is érzé, hogy vonzalmának
90 1, 6 | rokona által veszíteni; de ha elméje az egész életet
91 1, 6 | Jelenléte vígabbá tette őt, de melegebbé nem. Az első estve,
92 1, 7 | általában nagy ellensége volt, de a rövid s velős mondatokat
93 1, 7 | jóból is megárt a sok - de az már csakugyan furcsa
94 1, 7 | legalább anyjának elutazásáig. De Judit nagynénével töltött
95 1, 7 | gyakran fölcserélte, komor, de idegébresztő hatással bírt
96 1, 7 | sem helyzetek rajzában. De Tarnócziné házából némely
97 1, 7 | álomnak engedje át magát; de ha a hold élesebben világítana,
98 1, 7 | ablaküvegek percegtek és zizegtek, de a szél csak a legprózaibb
99 1, 7 | Sárát kezdé gyanúba venni. De ennek ágyából egyenlő és
100 1, 8 | 8~De ha szép húgának fürteit
101 1, 8 | használtattak. E szigorú, de ünnepélyes eljárás után,
102 1, 8(68) | szerint Izráel népével rokon, de vele ellenségeskedésben
103 1, 8 | kevésbé szerette, mint mi -, de tartalmuk többnyire világi
104 1, 8 | szerint, mit meg is ígér, de fájdalom, nem teljesít.
105 1, 8 | szépségéről nem szólok; de jámborságáért le mered-e
106 1, 8 | Franciso Zeberniket elveszté, de midőn a tőke elébe ment,
107 1, 8 | olvastam?76~~~~~~Természetesen, de sokkal szebbet. Mi pedig
108 1, 8 | vonított, s halaványabb arccal, de igézően gyermekded hangon
109 1, 8 | Hűn szerette férjét.~- De önérzés nélkül! - válaszolá
110 1, 8 | egészen feledésbe jutottak - de nem azért, hogy újakkal
111 1, 8 | mintha jóslani akarnék.~De egy vendégektől nem látogatott
112 1, 8 | eszményi formákba gyűjteni, de maga nevetett legjobban,
113 1, 8 | szerezzen. Valami nemes szívű, de egyszersmind valami démoni
114 1, 8 | kettétört. Gyalog siettem haza. De a virrasztás és törődés
115 1, 8 | dolognak ez a lényeges oldala. De öltözzünk már, kedvesem!
116 1, 8 | Megpróbáljuk hát az ispánét.~- De kerékpántjai oly vékonyak,
117 1, 8 | Sára, átölelve Juditot. - De mi hasznát vehetnők ez öltözékeknek?
118 1, 8 | elég önfejűnek látszik, de mindent egybevetve végtére
119 1, 8 | lovagoltál. Magad említéd.~- De nálunk szokatlan. Úgy hiszem,
120 1, 8 | hébe-hóba megpróbálni.~- De nem tűnnék-e föl valakinek
121 1, 8 | Sárám! Lovagolni fogunk, de csak az udvar körül, vagy
122 1, 8 | megszabadítsam és boldoggá tegyem. De hogyan?... S hátha... hátha...
123 1, 8 | mert úgy hozzád érnénk.~- De ha a másik oldalon haladunk,
124 1, 8 | fenyéren83vonul tovább.~- De ott szakadásokra is fogunk
125 1, 9 | használható állapotban, de az ég többi lámpái, a legkisebbeket
126 1, 9 | vetem. Miért? Mert pápista. De hisz régebben is az volt.~-
127 1, 9 | egy kevéssé heves ugyan, de hamar megbánja, s minden
128 1, 9 | testünket, s eltemetnek, de a kriptában másnap felébredünk,
129 1, 9 | könyveinkben szép példák.~- De szegény Kelemen nem néz
130 1, 9 | Sára arcára zavar ömlött. De alig volt már annyi fény,
131 1, 9 | nem találkoztam vele.~- De mi volt neve?~- Úgy hiszem,
132 1, 9 | mertem volna!~- Különös. De legalább társalgása nemes
133 1, 9 | szóltál.~- Természetesen.~- De a darab befejezése után,
134 1, 9 | szükséges.~E beszéd közt lassú, de folytonos nesz támadt a
135 1, 9 | kötekedve.~- Nem is ismer.~- De ha csakugyan ő volna?~-
136 1, 9 | akarta Sárának megragadni, de már késő volt. Mert egy
137 1, 9 | nem volt nagyon félénk, de annyira bátornak mégsem
138 1, 9 | szúrt hozzá, mint Judit84de nem a nénike, hanem a bibliai -
139 1, 9 | nevét említenem sem szükség. De a tőr, mely mostani színésznőink
140 1, 9 | átnyargalni, mely tartós, de lassú reszketegséggé alakult.
141 1, 9 | Isten, mikor hallottuk, de részletei újak.~- Nem szólítom
142 1, 9 | érzéssel nézett a hunyt szemű, de lázasan lihegő Sárára, ez
143 1, 9 | s a hölgyrabló félénk, de ábrándos tekintete.~A Judit
144 1, 9 | szerencsétlenné tevő anyával?~- De Sára nem szereti Kelement.~-
145 1, 9 | szentélyeibe tekintenünk.~- De hozzám ő bizodalommal van.~-
146 1, 9 | lesütött szemmel.~- Elég kár! De Sára lehet zárkózott. Különböző
147 1, 9 | megjárná - szólt Mihály. - De Sárát, kinek néhai atyja
148 1, 9 | ártatlanságáról meg vala győződve.~- De Sára ártatlansága? - szepegé
149 1, 9 | oltár előtt inkább védve? De az idő halad. Meglephetnek.
150 1, 9 | Judit kétszer próbált lépni, de megint visszavonta a lábát,
151 1, 9 | lugas körül leskelődnék; de szerencsére nem volt több
152 1, 10 | voltak, mint rendszerint; de alig hagyta oda a lugast,
153 1, 10 | kívánság! Könnyű ezt mondani. De hogyan? Istenem! Melyik
154 1, 10 | közelítés arányában emelkedett, de gondolatait és lábait rögtön
155 1, 10 | legfőbb személyt megillette; de mégsem oly remegő s lélekvádaktól
156 1, 10 | rendkívül harsánynak vélt, de amelyet a hozzá legközelebb
157 1, 10 | tréfának siralmas vége lesz. "De hát nincs kendnél okosabb
158 1, 10 | legszívesebb vendéglátó volt ugyan, de most arcából minden vércsepp
159 1, 10 | szállást senkinek nem adhat; de kéri együtt és külön a tisztelt
160 1, 10 | most jól alkalmazhatnám. De lesz elég idő gondolkozásra.
161 1, 10 | gáncsot. Zavaros volt ugyan, de fergetegeiből Sára boldogsága
162 1, 10 | Még a vacsora is elhűl. De kinek is van szüksége rá?
163 1, 10 | regéli el majd a történteket? De az isteni Sárától szerettetni,
164 1, 10 | önműveivel ijesztgesse!... De nem hallom még a hírnök
165 1, 10 | sóhajtá egészen megkönnyülve.~De alig fordult egyet a szobában,
166 1, 10 | bocsánatért esdő arccal; de ő a halálangyal vonalait
167 1, 11 | tökéletesen erdővé alakult. De ahol átváltozása kezdődött,
168 1, 11 | pazarlásig el voltak látva.~De Tarnóczi Sebestyén mégis
169 1, 11 | képzelém a szomszédasszonyt. De ha meggondoljuk, nem is
170 1, 11 | szólt Kelemen neheztelve.~- De mióta lett komoly a lakodalom
171 1, 11 | szólt Mihály biztatva.~- De mivel? Hisz csak farsangi
172 1, 12 | mozdulatairól értesülhessen. De miután neszt nem hallva
173 1, 12 | számlált meg Katalin arcán; de én csak annyit tudtam észrevenni,
174 1, 12 | okoztak, állítám párhuzamba... De te, öcsém, szórakozott vagy.~-
175 1, 12 | tettemet, talán ezerszer is de... nem fog lovagnak tartani.
176 1, 12 | a félhomályban kivehető, de kétséges körvonalaival is
177 1, 12 | engedelmességet?~- S mégis úgy van. De szerencsére hoztam magammal
178 1, 12 | szakadásáig. Az egyik rövidebb, de rögösb volt, a másikon már
179 1, 13 | tündérvárának ékköveiül. De ezt csak zárjel közt említem.~
180 1, 13 | hánytorgatta magában Judit, de alaptalanul; mert Tarnócziné
181 1, 13 | a barátság kifejlődni.~- De kegyed szintén fiatal.~-
182 1, 13 | korában még azzá is lehet. De most táncolni, énekelni,
183 1, 13 | egy fényes házat rendezni. De ha fösvény férjre akad,
184 1, 13 | gyöngyházból kirakott tokot, de amint a kapcsokban tartotta
185 1, 13 | Elkésett kísértéseivel. De különben sem fogott volna
186 1, 13 | hogy nemcsak kényelmeit, de szeszélyeit is kielégíthetném.
187 1, 13 | kezdődött fájdalma?~- Csak most, de tűrhetetlen. Nem győz panaszkodni.~-
188 1, 13 | álom a legjobb gyógyszer.~- De hátha aludni nem tud?~-
189 1, 13 | még a hálószobába megy. De, szerencsére bezártam az
190 1, 13 | álmélkodék Haller.~- De végre is, miért ne legyen
191 1, 13 | érdemelne megrovást?... De, kérem, méltóztassék ebből
192 1, 13 | Sára néha éjfélig könnyez. De azért engedelmeskedni fog
193 1, 13 | un. - (Ez nem tűszúrás, de tőrdöfés volt.) - Ah! Mit
194 1, 13 | éppen ajkaihoz akart vonni, de illetlenül tett vissza az
195 1, 14 | pattogott a bükk- és tölgyhasáb; de ő - mint később megtudjuk -
196 1, 14 | olajfestmény, rézmetszés, kőszobor, de nő is. Akinek nem tetszik
197 1, 14 | mesterlegényeknél a fütyülés; de mégis gyakran majdnem lehordások-
198 1, 14 | óta éltek egy födél alatt.~De Tarnócziné nagyasszonyom -
199 1, 14 | mindent eligazított, ha akart; de az akarásra elégséges ok
200 1, 14 | kebelszekrényekhez képest; de nem mondhatni, hogy szabadba
201 1, 14 | igénybevételét nehezíté; de a nagyasszony végre azon
202 1, 14 | amennyinek bérét a takarékos, de jószívű Haller által egy
203 1, 14 | Kegyes és vallásos vala; de talán pörbe szállana az
204 1, 14 | meghagyásokkal terhelé a lassú, de biztosan fürkésző Zakariást,
205 1, 14 | figyelemre sem méltatott, de utóbb új és érdekes tartalmáért
206 1, 14 | Szeme könnyezik"... De hol? A kastélyban vagy másutt?... "
207 1, 14 | másutt?... "Szája sóhajt"... De hátha mégsem sóhajt, hátha
208 1, 14 | csendesen hagyja aludni.~De Péter már az ágyban gyertyaegyenesen
209 1, 14 | Az megtörténhetik.~- De azt tudja-e jól, amit beszél?~-
210 1, 14 | eltiltotta. Eddig jól van. De ma este megmondá neki, hogy
211 1, 14 | akarta hát várni a végét. De egyszer csak jön Naprádiné,
212 1, 14 | nyomban az ágyhoz lehet látni. De mint elcsudálkozott az ágy
213 1, 14 | Nézett hát, csak nézett, de bizony még csak kujokamnyi101
214 1, 14 | karszékben ült, prémes bundával, de azon skófiummal varrott
215 1, 15 | szemhéjaink felé közelgeni. De úgy tetszett neki, hogy
216 1, 15 | jószágára kellett indulnia, de mivel a kisasszonyt egyedül
217 1, 15 | melyeket az elme nem sejt, de a szív érez. Talán Judit
218 1, 15 | asztalon könnyen meglelhetik. De mit vigyek el, mit ne vigyek? -
219 1, 15 | Távozásom módja illetlen, de legalább eredeti. Igaz,
220 1, 15 | nélkül való továbbállást. De, boldog Isten, mit tudjak
221 1, 15 | ha megjön, zörgeni kell, de azért csak félt, egészen
222 1, 15 | kettőt kérdezte tőle Judit; de nem érté egyikre is a feleletet.~
223 1, 15 | szeretett volna elájulni, de ahelyett csak a kerevetre
224 1, 15 | mindent tud - gondolá Judit.~- De ha asszonyomnak szüksége
225 1, 15 | ön rendkívül lekötelez, de nem bírnám elhatározni,
226 1, 15 | kivételesnek kellett történni.~- De éppen a kivételes az - válaszolá
227 1, 15 | Nem utasítottam vissza. De az éjjel elhatározám, hogy
228 1, 15 | amennyire az illem kívánta. De csak nem okozhatott botrányt
229 1, 15 | nélkülem is vadászhatik, de kegyed és Sára részére a
230 1, 15 | akarna Hallernak tetszeni, de mert férfival utazik.~-
231 1, 15 | kocsizörejt is hallott; de mindezen Tarnócziné számára
232 1, 15 | elfáradtnak látszott ugyan, de Szebenben majd kifejti egész
233 1, 15 | Mihály öröméről, hálájáról; de később az álmodozás valódivá
234 1, 15 | iszonyodva hunyta be szemeit, de utazótársa kinyitja karjait,
235 2, 1 | ellene törő arisztokrácián; de minthogy a fejedelmet sohasem
236 2, 1 | Ez volt Kassai István.~De nekünk vele kevés közünk,
237 2, 1 | Zsigmond házához?~- Igen, egy, de nagyon kerülő, s csak gyalogembernek
238 2, 1 | most késő estig várjak? De nem is estig, holnap reggelig;
239 2, 1 | viseltetik. Áhítja ugyan a pénzt, de ha mindenik mackóról száz
240 2, 1 | sebet ejthet ugyan rajta, de nem nagyobbat, mint amekkorával
241 2, 1 | békében a nemes részeket. De már indulhatunk.~Az erdőmester
242 2, 1 | vendégéhez az erdőmester. - De ha udvari vadász vagy erdőkerülő
243 2, 1 | erdőmester - csak megjárja, de a forgóban az egyetlen nagy
244 2, 1 | előtt elviselt alak volt. De nem a feslettség és testi
245 2, 1 | lehet, hogy ha nem is lovag, de legalább harcfi vagyok,
246 2, 1 | győzedelmeskednünk kell; de valamint minden meggyilkolt
247 2, 1 | választották! Enyim a kereszt... De, mint hallom, nagyban foly
248 2, 1 | csak hogy eltakarhassák.~- De miért éppen ők? - kérdé
249 2, 1 | fejedelem?~- Nem szigorú, de dühös, ha medve-, bölény-
250 2, 2 | mindig zöld haraszt borítá, de oly sűrűn, hogy az ökörszemnek
251 2, 2 | György áll, ki meleg kedélyű, de élces ifjú volt, s ötleteiért
252 2, 2 | halottak között feledték; de négy hónappal utóbb piros,
253 2, 2 | feledett magával hozni; de meg vala győződve, hogy
254 2, 2 | ha templomkövető leányok, de ha medvék volnának is.~Döme
255 2, 2 | álla tisztességben előtte; de Döme diák sok dolgot tud
256 2, 2 | szemhunyorítással inté hallgatásra; de amelyet ez nagy buzgóságában
257 2, 2 | meghajtva magát elindult; de a fejedelem csakhamar visszainté.~-
258 2, 2 | István korlátnokunk... no, de az lehetetlen... azonban
259 2, 2 | mely csak bőrét szakítá; de erősebb mozdulataira mégis
260 2, 2 | Csak kezem reszketett.~- De szerencsésen, mert egy nem
261 2, 2 | válaszolá az erdőmester.~- De aztán, ha nem csalódom,
262 2, 2 | feleségeink.~- Ah, ez furcsa.~- De igaz - szólt szárazon az
263 2, 2 | jó siker kedvezményében, de valószínűleg kevésbé pontos
264 2, 2 | felé akar menekülni.~- De már alkalmasint elejtették,
265 2, 2 | megtámadására kipirult, de éles nyelve mellett sem
266 2, 2 | korlátolni, sőt fenyíteni is, de a hivatás teljesítésére
267 2, 2 | kiegyenesedés ideje megjött, lassú, de rendkívül tiszta hangon
268 2, 2 | főpappal: Ó, Saul király, de bolondul cselekedtél!~Döme
269 2, 2 | mellett is terveiben lassú, de biztos. Ezek a tigriskörmök!
270 2, 2 | vagy, ó, Rákóczi György! De én nem dicsérem meg a hálátlanságot,
271 2, 3 | tudná magát védelmezni, de fontolóra vette, miként
272 2, 3 | Havasalföld határára lép.~- De ekkor, fenséges úr, a szultánnal
273 2, 3 | régi szövetségese vagyok.~- De az üldöző, fenséges uram,
274 2, 3 | siker kockájára sorsomat? De éppen itt a bökkenő. Nabukodonozor
275 2, 3 | fenséges uram - szólt a titkár, de száját feledve hagyta, mintha
276 2, 3 | szokták. S Mikes János?... De olvass tovább. Mi van még
277 2, 3 | Radzivil levelének szavai, de rövid tartalma ez volt:~
278 2, 3 | hamar válhatik dőreséggé, de az igazság megmarad, erejében
279 2, 3 | mit el kellene mondani, de ő el nem fog mondani, a
280 2, 3 | Rákóczi.~A káplán mosolygott, de kellemetlenül, s látszott
281 2, 3 | visszaérkezéséig halasztani; de szokása szerint gondolatjait
282 2, 3 | a pártdüh vakká tesz?... De ha végre is célt találnék
283 2, 3 | könnyű volna nagyot tenni; de a lengyel trónra lépni nehéz.
284 2, 3 | lehetőséggel szoros frigyet kötne. De nem alkudhatom hitvallásomra.
285 2, 3 | Élesen jellemzett, erődús, de kedély és szeretet nélküli
286 2, 3 | én ruháimat elszaggatták. De te, Istenem, ne légy messze
287 2, 3 | lövésnek kellett történni.~De szemei egy óriás, nőstény
288 2, 4 | köszönté, figyelmeztetve, de nem sértve.~Öregünk fejét
289 2, 4 | ez összecsattogatá fogát, de minden más demonstráció
290 2, 4 | tett egypár lépést feléje, de valami fantasztikus eszme
291 2, 4 | kezdett a sűrűbe osonni. De a lármára állásaikból már
292 2, 4 | számításból lehetett volna; de növelé a közzavart, s mindenki
293 2, 4 | el e hideg közönye alatt.~De midőn később kiabálni, mozgani
294 2, 4 | tódulást. E tény merész, de pontosan végrehajtott rögtönzésre
295 2, 4 | őznek jó pecsenyéje van; de a medvekocsonyáról ő legalább
296 2, 4 | füttytől elbájolva lehetett; de lelkesedését annyira mégis
297 2, 4 | töltötték jó darabig idejöket.~De egyszerre gyorsan megtérő
298 2, 4 | rengeteg fenyvesein őriznek; de az anyai szeretet még többször
299 2, 4 | világosíthatták föl a történetbúvárok, de annyi bizonyos, hogy a medve
300 2, 4 | mozgott s kapott ide s tova; de a nagy iparkodás miatt saját
301 2, 4 | eléggé rozsdás csőhöz is, de midőn emelni akarná, a medve
302 2, 4 | koponyának volt irányozva, de erősebb rándítása miatt
303 2, 4 | keresvén puskája megtöltésére, de a medve mindig nyomában
304 2, 4 | Csulai uramhoz volt intézve.~De a tisztelt férfiú tudta,
305 2, 4 | élethű eljátszásában, de már a fejedelem kiabálásakor
306 2, 4 | véres, dühös arcát, s rövid, de mély mormogással jelentette
307 2, 4 | veríték a fejedelem arcára.~De ekkor idegen golyótól találva,
308 2, 4 | magát az Antikrisztust is. De a medvékhez semmi közöm.
309 2, 4 | s megdorgálást érdemel. De ő a halál torkából szabadított
310 2, 4 | fogadom fenséged kegyelmét, de azon esdekléssel, hogy midőn
311 2, 4 | senki iránt sem viseltetett, de azon szolgálatokat, melyeket
312 2, 4 | hangon ejté a fejedelem, de rögtön hozzátevé:~- Egyébiránt
313 2, 4 | visszavonulóhoz.~Mélyen, de hallgatva hajtá meg magát
314 2, 4 | volt - szólt Horváth.~- De az enyim volt a két láb,
315 2, 4 | nagy baj - mondá Horváth.~- De az elkésés az - válaszolta
316 2, 4 | óhajtanivalót engedett, de a fejedelem végszavai megtagadták
317 2, 4 | becs nélküli érc és kő. De ugyan mi a boldogság? S
318 2, 4 | uralkodók testőrcsapatja volt, de más, szintén fontos szerepekre
319 2, 4 | napiparancsban volt kiadva; de az éjre visszatérünk egész
320 2, 4 | fogyatkozás ne történhessék. De most sietnem kell őfensége
321 2, 4 | dicsőszentmártoni négyéves; de kisebb serlegekbe a néhai
322 2, 4 | nem mulaszt teljesíteni.~- De nekem nincsenek ónserlegeim! -
323 2, 4 | kérdésben itt meghallgatni; de minthogy már az időből kifogytunk,
324 2, 4 | Csulai fülébe Döme diák.~De a káplán még mindig Éli
325 2, 4 | szolgánkat, Mikes Zsigmondot; de csak szorosabb kíséretünkkel.~-
326 2, 4 | tiszteletes úr?~- Mikes pápista.~- De mit érdekel engem az?~-
327 2, 5 | észre.~Kérdezősködött utána, de senki sem bírt felvilágosítást
328 2, 5 | csatara133lesz a várban; de ma még maradna kegyelmednek
329 2, 5 | búcsút véve.~Lova iramlék, de mielőtt az erdőmester kísérő
330 2, 5 | kövess engemet", szól az ige. De a mindent odahagyni könnyű,
331 2, 5 | nem csalogatják az embert, de kapunk mégis gyertyafényt
332 2, 5 | kevesebből is kész áldozni.~- De legalább nem kellett volna
333 2, 5 | Oszlopává lesz egyházunknak.~- De hazája földjére nem teheti
334 2, 5 | hálófőkötőjébe szorítá.~- De ne szóljunk a megváltozhatatlan
335 2, 5 | Kezdetben, anyám, ellenkezett, de utóbb egészen átengedővé
336 2, 5 | teljesíteni távozott.~- De mit fog mondani Móric, a
337 2, 5 | folyosókon léptek hangzottak, de zokogás is tört föl.~- Istenem,
338 2, 6 | álomkép, az egész világ; de a kocsi vánkosai, hol magára
339 2, 6 | kit Kelemennek gyanított.~De mit kereshetett közöttük
340 2, 6 | helyzetet, melyben van.~De az éj mindig világosabbá
341 2, 6 | Kelemen rabolt volna-e el? De miként került hozzá az idegen?~
342 2, 6 | meg fogom látni a valót! De nincs miért ily hamar, nincs
343 2, 6 | Hódíts szíveket, ha tudsz, de ne legyünk úgy hódítók,
344 2, 6 | ám akkor kárhoztasson; de ha nem élt e remény szívében,
345 2, 6 | tépdeli. Ajkai mozogtak, de nem hallatszék az a bűbájos
346 2, 6 | volna az esdeklő Kelemennek; de rémesebbet, mint a rossz
347 2, 6 | közszokások s illedelem ellen... de szemrehányásokat anyádtól
348 2, 6 | várt, még ma megláthatja. De e kedvetlen érzést, mely
349 2, 6 | megkezdését és vitelét vezetni. De csakugyan leginkább annak
350 2, 6 | eszembe, az is karcsú volt, de a sok gyerek a sugár termetnek
351 2, 6 | a leendő kis unokákat.~- De ideje volna Judit asszonyhoz
352 2, 6 | Fiam Mihály bátyát akarta, de a kis kacér menyasszony
353 2, 6 | Eredj, galambom, Jánosért... De íme, jön. Jó, hogy itt vagy,
354 2, 7 | János mozdulatlan állott, de arcáról elköltözött minden
355 2, 7 | szintén összefüggés nélküli, de sötét gyanú, melynek azon
356 2, 7 | tudott, most gyűlölni kezdé.~De János megjelenése ismét
357 2, 7 | mestere vagy a rábeszélésnek. De mintha átfáztál volna, megkékültek
358 2, 7 | könnyezzen és vonakodjék. De csakugyan engedett, vagy...
359 2, 7 | tanácsot már nejétől is; de akkor nem vette számba,
360 2, 7 | semmi, csak leányszeszély.~- De szerette-e Kelement Sára?
361 2, 7 | neked valaki ellenkezőt? De, fiam, sápadt vagy. Igen
362 2, 7 | vén szüleidet fölkeresni. De mit gondolhat felőled anyád?
363 2, 7 | akadályozzák nagyravágyásában... De mit is beszélek ily bohóságokat?
364 2, 7 | fájdalomtól egészen át volt hatva, de amint arcát elfordította,
365 2, 7 | Jászvásárig meg sem állhatok.~- De az Isten szerelmére, miért?~-
366 2, 7 | sorsáról akartam beszélni; de elsőséget adok a lovag búcsúzásának,
367 2, 7 | karján vezethesse szobájába; de akit udvariasan akart kikísérni,
368 2, 7 | Szegény anyád sírni fog. De Móric véletlenül megérkezhetik.
369 2, 7 | fiam, anyádhoz búcsúzni. De mi bajod? Te beteg vagy,
370 2, 7 | Megkövetem a szerelmet; de nem tetszik azon új divatú
371 2, 7 | jók, mint eddig voltak... De minek a panasz? Nincs-e
372 2, 7 | volna, eleget csendesíté, de nem használt. Most a nagyasszony
373 2, 7 | Egy kissé pattog még; de Sára kinyilatkoztatja, hogy
374 2, 7 | mondá szomorúan felesége. - De Sára velem határozottan
375 2, 7 | közönséges csipkefejkötőért. De te vendégeket vársz; rendelj
376 2, 8 | egypár rossz vers lehetett. De a darab közben s az előadás
377 2, 8 | Mikes Jánost. Boldog Isten! De kihez volt hűtlen? Hozzá
378 2, 8 | kifogása?~- Tegnap óta.~- De ezt feledve, ezen kívül?~-
379 2, 8 | is. Én vénember vagyok, de egy nőrablásra sem emlékszem,
380 2, 8 | irgalmasabb. Én kérem erre. De az idő halad. Vitessen haza!~-
381 2, 9 | sokáig élt a nép emlékében.~De Tarnócziné, mint bölcs asszony,
382 2, 9 | ki szerény ruhatárából; de annyi gonddal öltözött fel,
383 2, 9 | gyorsan hajtsa a lovakat, de nehogy a hámistráng elszakadjon,
384 2, 9 | asszonyt leszállni segítsék; de minden szolgálati készségök
385 2, 9 | széket is föl akart dönteni; de midőn a neki hasztalan köszöngető
386 2, 9 | Meghiszem, az ebszültét! De Sára nem a Baal szolgáinak
387 2, 9 | vitték volna egyebüvé?~- De, drága húgom, miért képzeli,
388 2, 9 | nélkül üssön ekkora csatarát. De elmehetett Sára mással.
389 2, 9 | erdőkerülőm... nem egy, Jébuzeus, de kettő. Érti-e?~- Úgy hát
390 2, 9 | Kiadja-e? Másodszor kérdem.~- De honnan adhassam ki?~- Tehát
391 2, 9 | tartalma iszonyú lehetett; de még iszonyúbb hatást gyakorolt
392 2, 9 | Tarnócziné nemcsak fösvény, de fukar volt.~Mint tudjuk,
393 2, 9 | bebizonyítása aligha sikerült volna.~De a reformált hitűek azon
394 2, 9 | hogy aztán kocsiba üljön. De a ravasz szatócs a sok értekezlet
395 2, 9 | leverőbben Tarnócziné kedélyére.~De sok küzdés után végre -
396 2, 9 | Na, mi is civódtunk néha, de veszekedésünk csak a kibékülés
397 2, 9 | hiszem, bár maga mondá.~- De én aggódom! - sóhajtá Ágnes
398 2, 9 | és fővesztési pört értem. De már elvonult fejünk fölött
399 2, 9 | kívánnám most, galambom! De tán találkozott vele János.~
400 2, 9 | megtiszteltetésen, melyben részesülhet, de most egészen visszarettent,
401 2, 10 | sóhajtá Kornis Ágnes.~- De a mi javunkra - tevé hozzá
402 2, 10 | ecetsavanyú arccal Csulai. - De mi nem történik a világon!~-
403 2, 10 | hazának fiai vagyunk.~- De nem egy akol juhai! - sóhajtá
404 2, 10 | magatartással bírt volna; de tagadni mégsem lehet, hogy
405 2, 10 | bosszankodás nyomai látszottak; de visszautasítá az első fölindulás
406 2, 10 | válaszolá az apa leverten.~- De azt sem kell vala kegyelmednek
407 2, 10 | vallások közé tartozik.~- De azért őfenségének nem kellene
408 2, 10 | jegyzé meg a marsall.~- De akkor jobban tudtuk ám az
409 2, 10 | fogadák a magas kegyet.~De az udvari káplán le volt
410 2, 10 | országának terjedése miatt; de így csak lassú sóhajok által
411 2, 11 | eljárásnak rendes folyamára. De Zsigmond úr a szerencse
412 2, 11 | ezért tagadtunk mindent; de erős szándékunk volt, mihelyt
413 2, 11 | lelkiismeretemmel és az Istennel; de úgy üdvözüljek a mennyben,
414 2, 11 | Szeretetből cselekedte; de nem fog több nyugodt órája
415 2, 11 | fog lenni, mint máskor, de ingerült idegei, szemérme
416 2, 12 | elébe vitt Sárától nyers, de kedélyes hangon kérdé:~-
417 2, 12 | Tehát elraboltattál! De egészen tudtod nélkül történt-e
418 2, 13 | boldogok vagyunk! - szólt.~- De örök száműzetésben. Fiaink
419 2, 13 | aki fenntartsa nevünket. De... nagy ég! A nőtlenségi
420 3, 1 | fészkök, mondja a szentírás; de, alleluja, Mikes Zsigmond
421 3, 1 | elfordítaná szívét a szép külsejű, de hivalkodó és erkölcstelen
422 3, 1 | intézkedéseket megtett ugyan, de Lupuj vajda a moldvai határszélekről
423 3, 1 | szívéhez.~- Már elejtettem; de te veszed föl a sárból a
424 3, 1 | Zsigmond úr jótevőm.~- De a "nemes társaság" tagja
425 3, 1 | bocsássa meg gyöngeségemet; de kezdem sajnálni a Mikeseket,
426 3, 1 | Kassainak az udvarmester -, de - folytatá - a falu, melyet
427 3, 2 | valóban fáradt és álmos volt; de mihelyt magára maradt, a
428 3, 2 | hitújítók arcával találkozást; de vallásos buzgalma mégis
429 3, 2 | ephesusi angyal gyűlölt.162De ha már egyszer itt vagyok,
430 3, 2 | esti imáját, s vetkezett. De midőn az ágyban hanyatt
431 3, 2 | én?... Én is így érzek, de, ám legyen, behunyom szemeimet,
432 3, 2 | rémlátásainak végre nincs alapja; de már egyszer föl volt izgatva,
433 3, 2 | éles ecsettel festettem; de veszély csakugyan létezik.
434 3, 2 | volt.~Kapronczai sem aludt; de egészen más gondok miatt.~
435 3, 2 | Kapronczaira tért, és száraz, de tartós köhögések közt megmutogatá,
436 3, 2 | A világnak nyelve rossz. De szél sem indul fúvatlan.
437 3, 2 | bűnösök kiadatását... gyakran, de kevés eréllyel. Az előre
438 3, 2 | elhagyottnak magamat... de érzem, hogy javamra... Ugyan
439 3, 3 | férjének erényeit dicsérte. De viszont némelyik ruha oly
440 3, 3 | az erszényt, mint most. De Tarnócziné a bosszúért még
441 3, 3 | hozták Csákyné számára, de ő drágállta. Megveszem,
442 3, 3 | erejét, folytatá hurkolását; de az asztaltól, hol a diadém
443 3, 3 | lány keserű mosollyal.~- De nem is azt akartam mondani;
444 3, 3 | kinek két felesége is van. De nálatok, kik ábrándvilágban
445 3, 3 | szilaj kinyomattal arcán, de gyors kezekkel, mint azon
446 3, 4 | percben ki akart áradni; de rokonainak komoly tekintete
447 3, 4 | mert gyöngédtelen valék. De hányszor nem mosolyogtak
448 3, 4 | Kelemen ámulattal tekinte rá, de arcvonalai kiderültek, mint
449 3, 4 | Sára nem udvari hölgy.~- De hölgy, öcsém, s az is elég
450 3, 4 | elég cím a hűtlenségre.~- De nőkről, bátyám - szólt János -,
451 3, 4 | szólt Mihály bátya.~- De hitemre mondom!~Mihály,
452 3, 4 | utolsó gyermek is ismer.~- De szeret, és nem fog följelenteni.~-
453 3, 4 | vissza nem tartóztathatlak; de esküszöm, hogy követni foglak
454 3, 5 | körüle és a nők társaságában. De így bitangként csavaroghatunk
455 3, 5 | Kelemen.~- Kapunk, kapunk, de... Tudod, mi jutott eszembe?~-
456 3, 5 | csak most villant meg.~- De Rákóczi tán nem tesz ilyesmit.~-
457 3, 5 | elfeledtem az élet becsülését. De megvallom, bátyámat igen
458 3, 5 | kurjongató, félittas néppel. De bármekkora benne a sokadalom,
459 3, 5 | parányi ablakú és sötét, de nagy teremben szálltak meg.~
460 3, 5 | értékes holmi van velünk; de pénz kevés.~- S ha a vajdánál
461 3, 5 | minden pártfogás nélkül.~- De ily csekély pártfogás mégsem
462 3, 5 | szerződése van Rákóczival.~- De egymással gyakran szoktak
463 3, 5 | fejére találtál, öcsém! De micsoda szolgálatot válasszunk?~-
464 3, 5 | Magam is közkatona leszek.~- De bátyám mégis talán...~-
465 3, 5 | Voltál nálok?~- Voltam, de megvallom, nem a legszerencsésebb
466 3, 5 | Tarnócziné, s fejeteket kérte.~- De csak nem adta mindjárt oda
467 3, 5 | vége! - pattogott Mihály.~- De itt még nincs vége - jegyzé
468 3, 5 | leányát?~- Rólad nem szólott, de leánya becsületét kereste.~-
469 3, 5 | folytatá Kapronczai... - de egy mást, egy összetöpörödött
470 3, 5 | fekszik a Sztrigy170fenekén; de nem tudjuk, hogy hol és
471 3, 5 | szerelmi viszonyban volt; de te nem akartad érteni.~-
472 3, 5 | beszélted el a történteket. De mégis ne arra esküdjél,
473 3, 5 | családod becsületére... Ó! De hányan hordják családjok
474 3, 5 | koporsójánál könnyezni; de a könny a szem gyöngesége
475 3, 5 | csalódás, mit tudom én, mi! De esküdjél rá, hogy igaz történetet
476 3, 5 | tétovázás nélkül esküszöm; de már te is térj magadhoz,
477 3, 5 | válaszolá Kelemen fásultan.~- De az eblelkét, nem tevé ám
478 3, 5 | háríthatod el magadtól. De, az Istenért, hol van János?~-
479 3, 5 | erre felelni nem tudok. De te miért nem válaszolsz
480 3, 5 | arcán szikrázott az öröm.~- De titokban szólván, a fejedelem
481 3, 6 | tért hagy ugyan számomra, de azt kiköté, hogy ne Kassainak,
482 3, 6 | kiköté, hogy ne Kassainak, de neki írjak. Így tehát magam
483 3, 6 | kiadatást komolyan akarja; de a fejedelem ez ügyben kevés
484 3, 6 | lenni. Könnyű szerep... De most következik a bökkenő.
485 3, 6 | tehát Erdélybe!... Hüm, de furcsa eljárás volna, hogy
486 3, 6 | útitársam, ha volna ilyen. De, jó komám, hogy tegyem ezt,
487 3, 6 | Csak egy menekvés van. De, hüm, az semmivé tehet...
488 3, 6 | hívogató síp csábszavát, de visszadöbbenek a veszélytől.
489 3, 6 | teljes corrualtatását.179De engem mindig az vigasztal
490 3, 6 | viszonyban nem lehet; de meg vagyok győződve, sőt
491 3, 6 | szavának megsértése nélkül; de elég módja van más úton
492 3, 6 | ismert.~A legpontosabb, de gépi engedelmességgel dobta
493 3, 6 | elvesztését rájok róhatnám. De midőn rendiben volna a gazság,
494 3, 6 | fölkérő iratot nyújtani be. De ha a vajdánál személyes
495 3, 6 | látta, mint az első percben; de az ifjú kedély könnyelműségénél
496 3, 7 | körmökkel, csinált szemekkel, de - fájdalom - a golyótól
497 3, 7 | szellemiebbé tevé a finom, de bágyadt és korán fonnyadó
498 3, 7 | az avar füvet leszakítá, de a vadászlakig mégsem érhetett
499 3, 7 | rejtőző gyalogútra, a csendes, de majdnem csillagtalan égre.~-
500 3, 7 | Be ám! - válaszolá ez. - De meg is zaklattam lovamat.
1-500 | 501-699 |