Part, Par.
1 1, 2 | Szólítsátok az ebeket - kiáltá a kapuhoz sietőknek.~Szólítás
2 1, 3 | vagy, kedves nagybátyám! - kiáltá a lovag, Mihály urat hévvel
3 1, 4 | régi tervemet.~- Menjünk! - kiáltá János fölindulással. - Én
4 1, 9 | őt.~- Ah! Gyors léptek! - kiáltá a leány.~- Nagy ég! - szepegte
5 1, 10| Tele van néppel az udvar! - kiáltá.~Lódobogás, fegyvercsörtetés
6 1, 11| tűzszikrákat.~- Közelítenek! - kiáltá Kelemen.~Mihály pipájába
7 1, 11| Észrevették Sára távozását! - kiáltá Kelemen.~- Csakugyan megmozdult
8 1, 11| leány.~- Talpon, fiúk! - kiáltá Mihály oly parancsoló hangon,
9 1, 15| Elment-e a prémes ember? - kiáltá, amint az ajtó nyílt.~-
10 1, 15| Hihetek-e szavainak? - kiáltá Judit bámulva.~- Kétszínű,
11 2, 3 | szarvasra merészelnek lőni! - kiáltá, s a szakadás párkányához
12 2, 4 | fegyverét. - A sűrűnek tart! - kiáltá egynémelyik. - Álljátok
13 2, 4 | fegyvert, a fegyvert! - kiáltá ez, látván, hogy puskájában
14 2, 6 | örökre összekötni.~- Soha! - kiáltá Sára, tiltólag emelve felé
15 2, 7 | belépett János, és Sára kiáltá: - Francisco!~- Szent ég!
16 2, 7 | habos paripán.~- Mi újság? - kiáltá a patkócsattogásra kitekintő
17 2, 9 | ha kidőlnek is a lovak - kiáltá cselédeinek. - Bontsd ki
18 3, 4 | Tudnod kell sorsomat! - kiáltá.~- Sorsod a lemondás - válaszolta
19 3, 4 | kerekedtek.~- Mást javaslok én! - kiáltá Mihály, megfogva öccse lovának
20 3, 5 | Hisz ez Kapronczai! - kiáltá Mihály úr az ablaktól Kelemenhez.~
21 3, 7 | de ahelyett teli torokkal kiáltá előmbe, hogy vége az ország
22 3, 7 | gyűrűre?~- Biz Isten, igaz - kiáltá ragyogó arccal az erdőmester. -
23 3, 12| Száradjon el a kéz - kiáltá -, ha két fiam halálát alá
24 3, 12| állj meg, az Istenért! - kiáltá most Ágnes asszony, szíve
25 3, 12| fiunknak a harmadik kedvéért! - kiáltá Zsigmond, öklét homlokához
26 3, 18| Győzelem, győzelem! - kiáltá Tarnócziné, s a piacról
27 3, 19| Szabadítsd meg őt! - kiáltá Sára a férj előtt térdre
28 3, 21| Annyi.~- A tőröket! - kiáltá Judit.~- Egy, kettő, három,
|