Part, Par.
1 1, 3 | szerencsés nedvalkatot, e boldog önámítást, s nem ok nélkül,
2 1, 3 | legalább olyan szép: akkor te boldog halandó vagy.~- Mária kincsei -
3 1, 3 | férjül is elfogadna, de hogy boldog halandóvá tehetne-e, erről
4 1, 4 | most is érzem helyét. Boldog voltam, bár apja betegsége
5 1, 5 | változtatott rajta, hogy a boldog szerelemről írt verses munkákat
6 1, 12| tőle vissza, mi vont hozzá? Boldog Kelemen! Ő szeret és szerettetik.
7 1, 12| Kábaság! Szegény Kelemen!... Boldog Kelemen.~E gondolat- és
8 1, 13| mindig használt, mert ő... boldog volt.~Haller kérdőn tekintett
9 1, 14| állapotról értesíté, hogy boldog, s hogy sok örömet okoz
10 1, 15| nélkül való továbbállást. De, boldog Isten, mit tudjak Hallernek
11 1, 15| szolgálatot tehetek.~Judit boldog volt, hogy talált, ki mint
12 2, 5 | miatt hamar lehetne.~- Mily boldog napra virradunk föl! - szólt
13 2, 5 | Zsigmond úr. - Százszor boldog nap a holnapi!...~A várúr
14 2, 6 | Úgy ám, a nagyapa az igazi boldog. Gyí, fakó, gyí, deres!
15 2, 7 | hozott ide. Távollétem alatt boldog volt családunk. S most?
16 2, 7 | fürteimre erősítem, hogy Sára boldog lesz.~- És csakugyan szerette
17 2, 8 | szerelmes Mikes Jánost. Boldog Isten! De kihez volt hűtlen?
18 2, 9 | századig tart minden órája. Boldog Isten, mikor lesz már éjjel?~
19 2, 9 | Félek, nem lesz vele Kelemen boldog. Makacs, nyelves s tán kacér
20 2, 10| sérthető oldala van.~Csakugyan boldog napra virradtam föl! - gondolá
21 2, 10| mogyoróbokrok alatt.~- Ó, a boldog emlékű Bethlen Gábornál
22 3, 1 | Ők megaláztattak. S boldog az én magzatom, Sára, mert
23 3, 3 | liliomarca vérpirossá lőn.~- Boldog Isten! Hisz te annak valódi
24 3, 3 | szólottál róla.~- Akkor még boldog voltam.~- S most?~- Ó, ki
25 3, 8 | találok, mint vártam. Ő nem boldog! De az Istenért, tán már
26 3, 19| hajnali álom legédesebb a boldog fiatalkorban.~Haller a köhögés
27 3, 22| mozdulatokkal táncoltak még a boldog emlékű Tarnóczi Sebestyénnel
28 3, 22| Rebekka! Te rosszul vagy?~- Boldog a méregkeverő! - tört ki
|